Kevének szombaton focimeccse volt. Kapus. Nagyon-nagyon ügyes, de amikor gólt kap, és én ottvagyok, van hogy képes kijönni a kapuból, hogy nem játszik tovább... Nagyon-nagyon maximalista. Már kicsinek is ilyen volt. Volt, hogy hetekig nem volt hajlandó rajzolni, mert egy képe nem olyan lett, mint a valóságban. (anya, ez nem akar szép lenni - mondta olyankor)
Az első meccset megnyerték 1:0-ra. Hármat kaphattak volna, de mindegyiket megfogta. A 2., 3., 4., meccset viszont elveszítették. És az utolsó meccs, utolsó perceiben eltörött a mécses...
Egyébként az szülőtársakkal teljesen egyetértünk abban, hogy ha az edzőjük továbbra is ilyen link lesz, lecseréljük...
Már második focimeccsük volt, de ezen sem volt jelen. Egyik játékos apukája állt be a pálya szélére edzősködni, hogy ne legyenek olyan anyátlanok... A többi csapat tagja mind 2-3 fejjel magasabb volt náluk, edzőjük sem volt, és valljuk be a szabályokkal sincsenek tisztában.
A múltkori meccsen szöglet volt, nem értették mi az... SZÖGLET!! -kiabálta a bíró. Erre az én kicsi fiam kiordít a kapuból a pálya szélére: Anya, mi az a szöglet???
Szóval ennyi, az önbizalmát még nagyon-nagyon kell fejlesztenünk, és mivel a többiek gólt rúgni nem tudtak, ő viszont kapott 2-3-at teljesen hibásnak érezte magát, hogy nem sikerült győzniük.
A másik nagy igazságtalanság: minden csapatból ki kell választani egy gyereket, aki a legügyesebb volt a meccsen: kap egy tábla csokit, vagy oklevelet.
Ez első meccsükön az utolsó fordulóban Keve olyan ügyes volt, a legjobb csapat ellen 11 kapurarugásból 9-et megfogott. Mindenki neki gratulált a meccs végén. Keresték a szülők, hogy hol a Keve, illyen meg olyan ügyes volt. Had fogjak vele kezet stb. És ki kapta a csokit, az a kisfiú, aki a gólt rúgta. (egy gól született a 4 mérkőzés alatt, tehát nem egy gólkirályról van szó). A többiek, köztük az én kisfiam is, teljesen csalódottak voltak, sírtak és nem értették, hogy ők miért nem voltak ügyesek. Pesze itthon a család nevében kapott egy tábla csokit, gratuláltunk neki, hogy tigrisként ugrott a labda után (ezt az egyik apuka mondta rá), de ez azért mégsem olyan.
A szombati meccsen pont ez történt. Rossz volt látni, mikor felsorakoztak az eredményhirdetéshez, hogy feszülten figyelnek, tágra meredt szemmel, hogy vajon az ő nevül elhangzik e. Megint egy gól született, megint az a fiú kapott elismerést, aki rúgta.
Pedig szeret járni és az a nagy mázlija, hogy még nem látja át ezeket a dolgokat teljesen. Ezért ez csak nekem, mint szülőnek és persze a többi szülőnek esik rosszul, ő még hamar túlteszi rajta magát, és remélem a tüske sem marad benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése