Popsikrém

Nagyon sok szörnyű összetételű popsikrém van forgalomban a piacon, amiket nem igazán szívesen kentem volna Nimródra.

Mivel mi mosható pelenkát használunk, ami alá nem is javasolják a bolti kencéket, gondoltam készítek én egy tápláló-fertőtlenítő krémet, amit nyugodt szívvel kenhetek az én örökmozgóm popsijára.

A sheavajjal kezdtem. Megolvasztottam, utána beletettem az olajakat, zsírokat, illóolajakat és utána addig kevertem, míg langyosra nem hűlt.

Két evőkanál she vaj (táplál)

Egy evőkanál kókuszolaj (fertőtlenítő hatása van)

10 csepp búzacsíra olaj (táplál)

10 csepp teafa illóolaj (gombaölő hatása van)

10 csepp levendula illóolaj (bőrnyugtató hatása van)

Itt is elmondom, hogy ezek az arányok bátran változtathatóak, mindenki szabja a saját igényeire. Próbálgassa, változtatgassa, tegyen bele bátran másféle olajakat, illóolajakat, higgye el sokkal-sokkal jobb krémet fog keverni, mint a kőolajas-parabénes bolti vackok.

Nemhiába, sztár...

lesz a gyerek. :) Olivér és Keve is eléggé szégyenlős kisfiú volt. Olivér nagyon. Keve kevésbé. De Nimród... Nem tudok senkivel beszélgetni, ha ő is ott van, mert egyből a középpontba kerül. Mondja, mondja az elsajátított szavakkal kevert halandzsa beszédét, és persze mindenki őt figyeli és a hasát fogja.

Egyik nap felállt a játékosláda tetejére, kezében egy műanyag kalapáccsal, és elkezdett "énekelni". Csak tátottam a számat és el kellett fordulnom, mert nagyon-nagyon rámjött a röhöghetnék. Tündéri-aranyos volt.

Azóta ez számtalanszor megismétlődött, most már számot is lehet kérni tőle. Komolyan. Mondjuk neki, hogy Nimród, énekelj a cicákról. Akkor elkezdi a halandzsa éneklést, és a harmadik-negyedik szó a cica lesz. Nagyon-nagyon imádnivaló percek voltak.

Itt a kép a "sztárról" :)))

Végre elkészült...

a padlásfeljáró betonozása. Már nagyon vártam. A küszöböt már megcsináltam. Bezsaluztam, beöntöttem betonnal és a még friss betonba köveket nyomkodtam. Nagyon mutatós lesz a végeredmény, és tulajdonképpen semmibe nem kerül, mivel a köveket a sóderből szedtem, beton meg úgyis kellett. A köveket megmostam mielőtt belenyomkodtam volna, és ha a teljes száradás után fényes lakkal lekenjük, akkor szép csillogó végeredményt kapunk. Nálunk a fürdőszoba és a wc közti ajtóhoz is ilyen küszöböt készítettem. Oda - mivel fürdőszoba, akkor víz - szóval oda kagylókat is nyomtam a két szélébe, szép lett. Én azt nem lakkoztam le, úgyhogy annak tartósságáról nem tudok nyilatkozni, de a küszöb azóta is hibátlan.

Itt a küszöb, egyenlőre még bezsaluzva.

Betonoztunk még hátul is két oszlop alaptestet. Oda egy fedett kemencés helyet terveztünk. Hatalmas négyméteres asztallal, ahol majd a nyáron jó kis összejöveteleket tudunk szervezni. :))

Szóval ez az alaptest úgy néz ki, hogy alul kb. 50 cm-es betonvas keret található, ez megy majd a betonba. Ezen van egy hatalmas négyzetalakú vastag vaslemez, alul körmökkel, amik majd a betonba fognak kapaszkodni. Ezen a négyzet alakú vason merőlegesen van egy kisebb négyzetalakú vas, rajta két lyukkal, ez fogja majd az oszlopot. Az oszlopot alul hosszában behasítjuk, ráültetjük a merőleges négyzetre, kifúrjuk, hogy a lyuk illeszkedjen a vason találhatóval és menetes szárral, csavarokkal rögzítjük.

Íme az alaptest, már a betonban. A vízszintes lap lesz a beton szintje, tehát annak a teteje fog kilógni a betonból. A függőleges pedig a gerendát tartja.

Apa hetven centis alapot ásott az oszlopoknak, ami szerintem túlzás, de ő azt mondta, hogy nem akarja, hogy a mi gyerekeink úgy járjanak majd a felújításnál, mint mi a folyton tatarozandó házunkkal. Ugyanis az első terasz betonozásánál - amiből egyszer majd előszoba lesz - kellett, hogy rájöjjünk, hogy azon a helyen 40 cm-es az alapunk és ebből - szó szerint - már folyik ki a sóder... :((

Ránk a cipésznek a cipője rosssz mondás a meg kőművesnek a háza verziója érvényes. Ugyanis a házunkat apa kőműves nagyapja építette...

Valaki egyszer azt mondta, hogy jobban járnánk, ha az egészet elbontanánk és egy újat építenénk a helyére. Akkor hülyeségnek tartottam, most már egyre vonzóbb ez az ötlet... (főleg, amikor kiderült a nyár végén, hogy a szobákban a parketta alatt nincs semmi, csak sima homokra van ráfektetve az egész)

Jelentem...

Még mindig kitartok, és egyre jobban bírom. Az első két hét után úgy éreztem, mintha teljesen kiszállt volna belőlem az erő. Alig bírtam elvégezni a feladataimat. Ezen szerencsére most már túljutottam. Tettrekész vagyok, a hétvégi betonozáshoz simán tudtam talicskázni a sódert, dobálni a keverőbe az anyagot. Mai reggelim zabpehely-lisztből (én daráltam) készült palacsinta (3 db) reszelt alma töltelékkel. Ebédre már mindjárt kész a sültcsirke (amit a kölykök tejfölös krumplipürével esznek - azért rakok bele tejfölt, mert sokkal krémesebb az állaga - még másnap is - és a tejföl valami isteni pikáns ízt ad neki) én pedig megkóstolom hozzá a múlt héten elrakott karfiol-savanyúságot.                                                                             Uzsonnára almát szoktam enni, vacsorára pedig egy virslit 1/4 mozzarella sajtot és egy szelet puffasztott búza szeletet, vagy extrudált kenyeret.

Attól tartok egy kicsit, hogy a szervezetem megszokja, hogy ennyi kalóriából kell ellátnia magát és egy idő után már nem fogok fogyni. De remélem ez azért még odébb van.

Elérkezett...

Kedden délután Olivér odajött és éreztem, hogy valamit szeretne kérdezni. Így is lett: - Anya, szolfézs után hazakísérhetek valakit? Gondoltam, hogy egyszer eljön ez a nap, de hogy ilyen érzés lesz, azt nem hittem volna. Egyszerre voltam büszke nagyfiús anyuka, és egyszerre toltam volna vissza az időt, hogy még ne, még ne múljon el a gyerekkora, én szeretnék még lenni a legfontosabb az életében. De hát az élet ilyen, nem érdekli, hogy mit szeretnél, jön, aminek jönnie kell.

Azért próbálkoztam egyet: - Nem is tudtam, hogy a Pelsőczy (az egyik fiú barátja az osztályban) jár szolfézsra. Feszült figyelemmel vártam a választ.

- Nem a Pelsőczy - hatásszünet -, hanem egy lány. Na itt tört össze az utolsó darabja a még megmaradt reményeimnek... :)))

- AAAÖÖÖOO - valami ilyesmit mondhattam.

- Na, és ki az a lány?

- Muszáj megmondanom?

- Csak nem szégyelled anyád előtt?

- Nem, szóval az Andi az...

- Melyik, az osztálytársad?

- Igen?

- Nem is tudtam, hogy tetszik?

- Hát egy kicsit.

- Akkor miért kíséred haza?

- Mert a múltkor nyaggatott, hogy na légyszi, légyszi stb.

A szóval van remény... Na, viccet félretéve megbeszéltük, hogy ne ámítson senkit, aki többet szeretne, mint ő, mert az nem szép dolog. Meg azért nem kell hazakísérni, mert jelenleg nincs jobb, akit kísérgessünk, mert az nem tisztességes sem a lánnyal szemben, sem saját magával szemben. Fő az őszinteség. Ezt megértette, mindig szófogadó és tisztelettudó gyerek volt. (most is az)

De azért hétre ért haza, a szolfézsnak meg 18.15-kor van vége...

Béka próba

Keve úszótanfolyamra jár, ezt már említettem. Hétfőn elérkezett az 1. vizsgája: béka-vizsga. (a polip vizsga lenne az első, de ő azt átugrotta, nagyon ügyes Brigi néni szerint). Szóval béka vizsga: a "tanóra" végén a szülők odamehettek a ruhájukra húzott köntösben és megcsodálhatták gyermekük mit tanult ez alatt a bő hónap alatt. A vizsga a következőkből állt: Béka etetés, ami annyit jelent, hogy egy kétszázast kellett a medence aljában található béka formájú perselybe beledobni, persze szemüveg nélkül. (ez a vizsga díja volt, egyébként) Második próba: két medence alján elhelyezett játékot kellett felhozniuk, de egyszerre, egyiket a jobb, másikat a bal kezükben, szintén szemüveg nélkül. Aztán volt partról karikába ugrás, karika érintése nélkül kellett utána átúszni alatta. Volt háton siklás, hason siklás, volt gyorsúszás lábtempóval siklás. Nagyon ügyes volt mindenki. (képeket kettőt tudok feltenni, mivel az én középsőm, amikor nem rajta volt a sor, egész végig a víz alatt tartózkodott, meg ugye délelőtt sok képet tettem fel a blogképtárba, így mikor az uszodában széles mosollyal bekapcsoltam a gépet, már villogott a töltöttségi szintet jelző elem és két kép múlva ki is kapcsolt... - gondolhatjátok mit éreztem.

Itt éppen a sorára vár:

Az a folt, ott középen az én fiam...:)))

Mellettem egy apuka kamerával a kezében filmezte a történeseket, az anyuka pedig a medence széléről instruálta a gyereket: ide nézz szívem, most ide ülj szívem... Na jó, azért ilyen sem akarok lenni, de ez a két kép utáni lemerült fényképezőgép azért lelkileg megviselt. De majd legközelebb, amikor is jön a következő vizsga.

Lényeg: a lényeg, Keve minden próbát hibátlanul teljesített, egyszer sem kellett ismételnie (mindenkinek kellett, csak neki nem :P). Igazi kis "halacska" módjára viselkedett. (horoszkópja szerint).

Szóval, büszke voltam (vagyok) rá, és nagyon-nagyon gratulálok a sikeres béka vizsgához!!!

Megint fogytam :)

Mar reggeli mérlegelésemkor büszkén jelentem, hogy 5 kg-mal mutatott kevesebbet a mérleg.

Az étrendemet ismét saját kútfőből merítem (rájöttem, hogy nem nagyon jön be a "megmondom neked, hogy mit egyél" szabály. Inkább megvettem Schobert Norbi: Norbi titok c. könyvét (a kódok miatt) és elkezdtem magam variálni az étrendemet.

Egy átlagos napi étrendem így néz ki:

Reggelire: virsli (1 db) vagy párizsi (6 dkg), - főtt tojással (1 db) vagy mozzarella sajttal (1/4) - puffasztott búzával (1 db) vagy extrudált kenyérrel (2 db) és paprikával (1db) vagy paradicsommal (1 db). Ezeket lehet nyersen is illetve összesütve is (persze pár csepp olívaolajon)

Tízórai: 10 dkg túró nyírfacukorral édesítve, esetleg valamilyen gyümölcs

Ebéd: Teljeskiőrlésű lisztből sütött palacsinta (pár csepp olíván sütve), nyírfacukros túróval, vagy belereszelt nyers almával szintén nyírfacukorral megszórva. Ebből 3 db.

Uzsonna: párizsi 3 szelet, egy puffasztott búzával.

Nagyjából ennyi. Meg persze sok folyadék. Teljesen elég ennyi, már nincsenek hirtelen rámtörő "mindjár éhen halok, gyorsan együnk valamit" érzéseim. Furcsa, mivel már 5 kg-ot fogytam, de ezt ugye rajtam kívül nem veszi észre senki. De az, hogy én azért tudom, olyan nagy lelkesedést és elszántságot képes szerezni, hogy már csak 1/3-adát teszi ki az az érzés az eddiginek , hogy  vajon sikerül-e végig kitartanom.

Ninja virsli

Eredetileg múmia kifli néven fut az interneten. Gondoltam mi is kipróbáljuk. Persze nálunk nem múmia lett, hanem ninja. (Keve és a ninjago mánia :))

Ezért néhányat zöldre kellett festenem. (ha valaki esetleg nem tudná a zöld ninja a legszuperebb az összes közül). Én a mindmegette.hu oldalról választottam receptet. Ezt

Recept:

Tészta:

- 50 dkg liszt

- 3 dl tej

- 1 dl olaj

- 2,5 dkg élesztő

- 1 teáskanál só

- 1 kávéskanál cukor

Dagasztjuk, duplájára kelesztjük.

Kinyújtjuk négyzet alakúra és kb. 1 cm-es csíkokat vágunk belőle, amit aztán feltekerül a virslire úgy, hogy az "arca" kimaradjon. A recept szerint tojás-sárgájával elkevert tejföllel lekenjük, én nem tudom miért mustár és tejföl keverékére emlékeztem, azzal kentem le és nagyon finom lett, úgyhogy azóta nálunk így készül.

180 fokos előmelegített sütőben sülnek, nekem 20 perc alatt készültek el.

Hiába a zöld ninja a világ legügyesebb harcosa, itt sajnos vesznie kellett:))

Krokodil, ami töltve van

Rengetegféle receptből válogathatunk a neten, én Antal Valiét (www.antalvali.com) vettem alapul, mikor hozzákezdtem.

Hozzávalók:

50 dkg liszt (én teljeskiőrlésű tönkölylisztet használok)

10 dkg tejföl (esetleg majonéz is tehető bele, kinek mi van otthon)

2,5 dl langyos tej (tehén, kecske stb. de növényi tejjel is működik), amiben elkeverünk egy kiskanál cukrot (én mézet szoktam), és felfuttatunk benne 1/2 kocka élesztőt

1 teáskanál só

Az alapanyagokat összedolgozzuk, hagyjuk megkelni, majd megtöltjük, megkenjük tojással és megsütjük.

Töltelék:

Én párolt zöldségekkel (répa, borsó, brokkoli - ezt előzőleg megpároltam), kevert darált hússal töltöttem, amibe ütöttem két tojást, és reszeltem bele füstölt sajtot. (ugye fontos, hogy ne folyjon ki)

De tölthetjük bármi mással, ami töltelékként már bevált.

1. Négyzet alakúra nyújtjuk a tésztánkat.

2. Egy kis darabot félreteszünk, amiből majd a lábak, illetve a szeme készül.

3. Hosszában ráhalmozzuk a tölteléket úgy, hogy a rövidebb oldalig ne érjen el, hanem kb. 5-7 cm maradjon a szélektől.

4. Az elejéből kb. 10-12 cm-re elkezdjük srégen bevagdalni, egészen a végéig, ott megint kimarad kb. 5 cm.

5. Egymás után egyszer jobbról, egyszer balról hajtjuk a tésztaszéleket a töltelékre, minél szorosabban.

6. Az elején kihagyott 10-12 cm-es tésztarészeket egymásra fektetjük és kicsit lelapogatjuk, krokodilszáj alakúra formázzuk, a háromszög csúcsánál kialakítjuk az orrát úgy, hogy két orrlyukat nyomunk bele.

7. A farkánál maradt rövidebb tésztavéget bedig egymásra hajtogatjuk, egyszer jobb, egyszer bal stb. míg el nem fogy a tészta.

8. Két félkörből megszerkesztjük a "szemöldök csontot".

9. Két karikát formázunk, ez lesz a szeme. Felhelyezzük a "szemöldökcsont" alá.

10. Megformázzuk a négy lábát derelyevágó segítségével.

11. Fogunk egy ollót, és a száját végig bevagdaljuk felülről lefelé, körben, így elérjük azt a hatást, mintha fogai lennének.

12. Ollóval belecsipkedünk a hátába is, így olyan lesz, mintha igazi krododil bőr lenne.

13. Megkenjük felvert tojással és megsütjük.

14. Fogadjuk az elismeréseket, és jó étvággyal megesszük.

Almaecet házilag

Fogunk egy tiszta 5 literes befőttes üveget és 2/3-ad mennyiségű vízben feloldunk kb. 25 dkg cukrot (mézet). Erre dobáljuk rá az alma héját, csutkáját, és kezdetkor 1-2 feldarabolt almát is. (tehát gondolatban 3 részre osztjuk az üveget vízszintesen, két harmad legyen a víz, egy harmad pedig az alma. Ne teli üveggel számoljunk, mivel forrni fog, és ki is fut, ha telerakjuk)

Kezdetkor nem fontos, hogy meglegyen az egy harmad alma, folyamatosan is rakhatjuk, amíg el nem érjük ezt a mennyiséget.

Az üveget lekötjük, langyos helyre állítjuk és minden nap megkeverjük. Minél tovább érleljük, annál erősebb lesz az ecetünk.

Készíthetjük kisebb üvegekkel is, akkor is az egyharmad-kétharmad arányt tartsuk be.

Aki szeretne ízesített ecetet készíteni, bátran próbálkozzon mentával, citromfűvel, kaporral, kakukkfűvel, bazsalikommal, bodzával esetleg eperrel, málnával és így tovább.

A sima almaecet ragyogóan öblíti a hajat, a ruhát. (nem marad benne az ecetszag). Az ízesítettek pedig salátához ajánlhatóak.

Beledobálós vödrös savanyúság

25 literes edényre van szükségünk, aminek jól zárható teteje van.

Hozzávalók:

- 10 l víz

- 3,5 l 10%-os ecet

- 1 cs egész bors

- 1 cs mustármag

- 45 dkg só (nem jódozott, sima asztali)

- 2 kg cukor

- 15-20 db babérlevél

- 6,5 dkg borkénpor

Az egészet összekeverjük  és 1 napig állni hagyjuk. Beleborítjuk a jól zárható edényünkbe és belepakoljuk a savanyítandókat. Folyamatosan lehet rakni, mikor minek van szezonja. Egyedül a zöld paradicsomot nem ajánlom, mert az megpuhul és szétmálik a lében. Egyébként jöhet minden, ami szokásos. Ha esetleg csípős almapaprikát teszünk bele, arra számítsunk, hogy a többi hozzávaló is átveszi a csípősséget.

Az elkészített lé nálam 2-3 évig szokta bírni, attól függ mit teszünk bele. Pl. tettem el hatalmas tv paprikát reszelt káposztával töltve, és sajnos nem mindegyik paprika bírta a levet és szétmállott. Ilyenkor már nem tiszta átlátszó lesz a lé, hanem elkezdt opálosodni. Na, akkor érdemes cserélni.

Röviden a hétvégéről 2.

Szombat: focimeccs. Utána itthon dió és mandulaszedés. Vasárnap reggel vásárban voltunk, beszereztük a télire való krumplit, almát, vettünk karfiolt a beledobálós, vödrös savanyúságunkba délután pedig szüretelés, darálás, préselés volt a program. Kb. 54 l mustot sikerült abból a pár fürt szőlőből kinyerni, amit a nyári jégverés meghagyott. (akkora jegek estek nálunk, mint 3/4-es gyufásdoboz, a barackokról leborotválta a gyümölcshúst, csak a magok lógtak a száron). Szóval 20 l kivételével mindet lefagyasztottuk, majd a télen megisszuk. A másik 20 literből pedig megpróbálunk bort készíteni. Számtalanszor csináltam már apámmal, - nagyon hiányzik a sok bölcs gondolata, tanácsa - de mégis félek, vajon mi fog ebből kisülni. De úgy gondoltam, ha jövőre megmarad a termés, akkor ne a többszáz literen kísérletezzünk, inkább most jöjjenek elő a hibák, amiket majd korrigálunk jövőre. Must, vagy soha. Szóval hajrá!!!

Folyik a hegy leve:

Ő a mi apánk:

Savanyítás előtt:

Az isteni finom Szabolcsi, télálló alma:

Ez mi kis élés-pincénk kb. 1/3-a (lekvárok, szörpök, savanyúság, lecsó, paradicsomlé, befőttek), a nagy palackban a must:

Röviden a hétvégéről

Kevének szombaton focimeccse volt. Kapus. Nagyon-nagyon ügyes, de amikor gólt kap, és én ottvagyok, van hogy képes kijönni a kapuból, hogy nem játszik tovább... Nagyon-nagyon maximalista. Már kicsinek is ilyen volt. Volt, hogy hetekig nem volt hajlandó rajzolni, mert egy képe nem olyan lett, mint a valóságban. (anya, ez nem akar szép lenni - mondta olyankor)

Az első meccset megnyerték 1:0-ra. Hármat kaphattak volna, de mindegyiket megfogta. A 2., 3., 4., meccset viszont elveszítették. És az utolsó meccs, utolsó perceiben eltörött a mécses...

Egyébként az szülőtársakkal teljesen egyetértünk abban, hogy ha az edzőjük továbbra is ilyen link lesz, lecseréljük...

Már második focimeccsük volt, de ezen sem volt jelen. Egyik játékos apukája állt be a pálya szélére edzősködni, hogy ne legyenek olyan anyátlanok... A többi csapat tagja mind 2-3 fejjel magasabb volt náluk, edzőjük sem volt, és valljuk be a szabályokkal sincsenek tisztában.

A múltkori meccsen szöglet volt, nem értették mi az... SZÖGLET!! -kiabálta a bíró. Erre az én kicsi fiam kiordít a kapuból a pálya szélére: Anya, mi az a szöglet???

Szóval ennyi, az önbizalmát még nagyon-nagyon kell fejlesztenünk, és mivel a többiek gólt rúgni nem tudtak, ő viszont kapott 2-3-at teljesen hibásnak érezte magát, hogy nem sikerült győzniük.

A másik nagy igazságtalanság: minden csapatból ki kell választani egy gyereket, aki a legügyesebb volt a meccsen: kap egy tábla csokit, vagy oklevelet.

Ez első meccsükön az utolsó fordulóban Keve olyan ügyes volt, a legjobb csapat ellen 11 kapurarugásból 9-et megfogott. Mindenki neki gratulált a meccs végén. Keresték a szülők, hogy hol a Keve, illyen meg olyan ügyes volt. Had fogjak vele kezet stb. És ki kapta a csokit, az a kisfiú, aki a gólt rúgta. (egy gól született a 4 mérkőzés alatt, tehát nem egy gólkirályról van szó). A többiek, köztük az én kisfiam is, teljesen csalódottak voltak, sírtak és nem értették, hogy ők miért nem voltak ügyesek. Pesze itthon a család nevében kapott egy tábla csokit, gratuláltunk neki, hogy tigrisként ugrott a labda után (ezt az egyik apuka mondta rá), de ez azért mégsem olyan.

A szombati meccsen pont ez történt. Rossz volt látni, mikor felsorakoztak az eredményhirdetéshez, hogy feszülten figyelnek, tágra meredt szemmel, hogy vajon az ő nevül elhangzik e. Megint egy gól született, megint az a fiú kapott elismerést, aki rúgta.

Pedig szeret járni és az a nagy mázlija, hogy még nem látja át ezeket a dolgokat teljesen. Ezért ez csak nekem, mint szülőnek és persze a többi szülőnek esik rosszul, ő még hamar túlteszi rajta magát, és remélem a tüske sem marad benne.

Életmódváltás 10. nap

Palacsintát ettem... De teljeskiőrlésű lisztből és csak 3 db-ot. Megvettem a Norbi-titok c. könyvet - a kódok miatt - és ott leírta, hogy ilyeneket délután háromig büntetlenül lehet enni. De persze nem 10 db-ot, hanem csak mértékkel. Isteni volt. Tettem bele túrót, meghintettem nyírfacukorral, háromszögre hajtogattam, és széles vigyorral ültem le a gyerekek mellé én is palacsintázni. Három darab úgy eltelített, hogy este fél nyolckor vacsoráztam egy szelet extrudált kenyeret, 2 szelet párizsit és egy paprikát. (persze a vacsoránál a háromórás szabályt be kell tartani, de ez nem gond, hiszen 10 és 11 között szoktam lefeküdni egyébként is).

Egyébként ez volt mindig a gondom, mikor fogyózni kezdtem. A behatárolt korlátok közé szorított étkezés egy idő után nagyon egyhangú és unalmas tud lenni, és a végén már rá sem bíram nézni az ételre. Ekkor jött mindig az, hogy na, csak egy kicsit eszem ebből, baj nem lehet, aztán ott már nincs megállás... Hiányoztak a régi ízek, és egy-két hónapnál sosem bírtam tovább, hogy ne egyek belőlük. Ezért zseniálisak Szoó Judit könyvei, mivel ő is pont ebben a cipőben járt, kikísérletezte minden kedvencének az "életmódváltós" változatát. Mindenből lehet enni, persze nem korlátlanul, de mivel az emberben ott a tudat, hogy holnap akár palacsintát, vagy habos-krémes süteményt is ehet, sokkal könnyebb a kitartás.

Keve száj 3.

Keve: - Szomjas vagyok.
Én: - Megint?
Ő: - Megint!
Én: - Hova fér beléd ez a sok víz? Kap egy pohár vizet, megissza, majd így szól:
- Befért!

2008. 12. 10.

Mikulás utáni napokban:
Rohan ki a szobából:
- Anya, te kopogtál?
- Én.
- Óóóó!
(Mikulás előtti napokban csokit raktam ki az ajtó elé és bekopogtam, ő meg tátott szájjal csodálkozott, hogy itt járt a Mikulás, és hozott neki meglepetést :)

2008. 12. 25.
Karácsonykor tortát sütött az egyik családtag. Keve meglátta és elkezdett kiabálni:
- Nekem van szülinapom!!!

- Keve villával egyél, ne kézzel - szólok. Itt a villád.
- Ez az én villám? - kérdi
- Igen.
- Ez a villám McQuenn?

Mit csinálsz Keve? - kérdem. Az kávé, abban koffein van, nem ihatod meg!
- Kell nekem a koffein!!

Rajzfilmet nézünk, az egyik szereplő elkezd sírni. Keve megszólal:
- Biztos éhes!

A Kutyatár c. verset olvastam neki. Másnap hallom ám a szobájában játszik, és közben versel:
- Kutya-tár, kutya-tár, kutyafülű a madár!


2009. 01. 07.

- Jössz, Keve? - kérdem.
- Jövök, csak bénázok egy kicsit.

2009. 01. 20.

Filctollal rajzoltunk. Teljesen belemélyedve húzgálta a vonalakat, majd egyszer megszólalt:
- Anya, ez nem akar szép lenni.

Mindennapi kenyerünk

Fehér tönkölylisztből készül cipó

Az eredeti receptet Kalmár gabonatermesztő úrtól kaptam, mivel tőle szoktunk tönkölyliszteket venni. Azután már én is kicsit variáltam rajta, de az ő eredeti receptjét meg nem találom, úgyhogy álljon itt az enyém:

1 kg liszt (általában teljeskiőrlésű tönkölylisztet használok)

kb. 7 dl víz (ennek egy része lehet tej, úgy kicsit "kalácsosabb" íze lesz a kenyérnek.

3/4 kocka élesztő (szárítottból kb. 14 g) ezt elég nehéz megmondani, mert sokmindentől függ: liszt minősége, hőmérséklet, az alapanyagok hőmérséklete stb., ki kell tapasztalni. Nekem a háromnegyed kocka körüli mennyiség általában elegendő. Mikor mekkorát török :)

1 evőkanál só

2-3 evőkanál olívaolaj, dióolaj, mogyoróolaj, mangalica zsír, tökmagolaj vagy esetleg vaj. (margarint semmiképpen nem használok, olvastam ugyanis, hogy néhány hidrogén-atom a különbség ahhoz, hogy az összetétele szerint műanyagnak számítson.

pici méz, vagy nyírfacukor

én szoktam bele néhány tekerésnyi borsot is őrölni.

Szóval, fogom a lisztet, beleöntöm a kelesztőteknőmbe. A közepébe mélyedést csinálok, abba öntök a 7 dl vízből (ami jó, ha langyos) egy keveset, mondjuk 1,5 dl-t. Ebbe belemorzsolom az élesztőt, és belefolyatom a mézet. A lisztből ráhintek egy keveset, majd letakarom és várom, hogy az élesztő megtegye a dolgát. Akkor beleöntöm az olajat, sót, borsot és a vizet (először úgy, hogy kb. 1 dl maradjon, hátha nincs is rá szükség) és elkezdem a dagasztást. Közben meglátom, hogy kell-e bele még az az 1 dl víz, vagy nem.

A dagasztásnak akkor van vége, ha a kenyértészta az edény oldalától is és a kezemtől is szépen elválik. (magyarul, már nem ragad hozzá)

Ekkor letakarom, kelesztem kb. 1 órát, utána átgyúrom, megformázom, a tetejét megkenem vízzel. Itt lehet rá magokat szórni: szotyola, len, szezám stb.) Vagy egy darab tésztát félretéve ilyen kacskaringókat gyártani, mint a képen. Esetleg csak simán beírdalni, nem túl mélyen.

Ekkor még egyszer kelesztem kb. 15-20 percet, addig bekapcsolom a sütőt 180 fokra. (sima gázűzhely, nem légkeveréses)

Vajjal kikent tepsiben szoktam sütni, de sokaktól hallottam, jénai edénybe teszik. Így a formája teljesen olyan lesz, mint egy cipónak. Szép magas is. Itt a jénait először a sütőben fel kell forrósítani, különben nem jön ki belőle a kész kenyér. De ha biztosra akarunk menni, akkor vajazzuk is ki.

Én szoktam kerekre is és hosszúkásra is nyújtani, mikor mihez van kedvem. Sőt ebből a tésztából szoktam zsemlét, kiflit is sütni.

Nagyjából 55-60 perc alatt szépen megsül. Szoktak az alsó rácsra vízzel telt edényt rakni, hogy a kenyér párában süljön, én még nem próbáltam. Illetve, ha nagyon pirulna valakinek - velem ez még nem fordult elő - akkor alufóliával le lehet takarni.

Úgy ellenőrizhetjük, hogy biztosan megsült-e, hogy ha az alját kopogtatjuk, olyan kongó hangot ad. (ez persze először nem támpont, de sokadjára észre lehet venni a különbséget)

Ha megsült, akkor hideg vízzel le kell spriccelni, attól lesz szép cserepes a teteje. Nekem ez nem mindig sikerül.

Fontos, hogy rácson hűtsük ki, hogy ropogós maradjon az alja is, különben a párától megnedvesedik.

Keve-száj folytatása:

Ülünk a kanapén, mesélek, beszélgetünk közben, egyszer így szól:
- Anya, itt ülünk 30 órája!

Kinyitja a könyvet az első oldalon, ahol csak a könyvtári pecsét és szám van, és "olvas":
- Ide van írva: Pest, Duna.

Odamegy az Olivérhez:
- Olivér, mondtam neked, hogy derítsd ki magad az udvaron.
- Mit csináljon? - kérdem
- Nem tudom - feleli

Olivér a szőnyegen játszik. Keve odamegy és komolyan a szemébe néz, közben a kezével megfogja az arcát.
- Fel kell ülnöm a hátadra!

2008. 11. 28.
- Anya, ne te etess engem, majd én etetem magam!

- Keve, engedd el a fülemet - kérem.
- Nem, anya, le kell venni róla a hideget!

- Ne állja a kanapé szélére, mert le fog esni a segged! - szóltam.
- Nem fog leesni a seggem, viszem magammal!

2008. 11. 30.
Keve: - Hol a boko (bokor:)
Olivér: - Mi?
Keve: - A boko!!
Olivér: - Olyan, mintha azt mondanád, brokkoli!
Keve: - Nem bokkoji, boko!!!

- Anya, nem akarok "bepakoni".
- Akkor ne pakolj be, Keve.
- Nem "pakoni", "pakoni"! (vagyis nem pakolni, parkolni :))

2008. 12. 06. (két éves és kilenc hónapos volt ekkor)
Láttunk egy mikulás ruhába öltöztetett kislányt, Keve megszólal:
- Anya, ez nem a Mikulás, ez kispista kislány!

Tettem csokit az ajtó elé, és kopogtam. Keve kiszalad, kinyitja az ajtót, meglátja a csokikat, elkezd kiabálni:
- Itt járt a Télapó! ÓÓÓÓ!

2008. 12. 09.
- Ne hozd ide azt a széket, Keve!
- Itt akar lenni, anya!

2008. 12. 09.
Leharapja Kinder-tojás tetejét és megkérdezi:
- Mi van a tojásházban, anya! (ez azért is vicces, mert a városban tényleg van egy olyan épület, amit tojásháznak hívnak, a formája miatt :)

Aszalt gyümölcsöket ettünk, közben a Gyümölcsbál c. verset olvastam (Bartos Erika). A vers mellett képeken ott voltak a versben szereplő gyümölcsök.
Megfogtam az aszalt sárgabarackot és rátettem a könyvben szereplő sárgabarack rajzra.
- Látod, Keve, ez olyan, mint a képen. Csak aszalt.
Nézi, nézi, majd megfogja az aszalt szilvát és ráteszi a rajzolt szilvára.
- Ez meg a szilva, látod? - kérdi.
Tátottam a számat, mivel egy aszalt szilva cseppet sem hasonlít az igazira, pláne, ha az egy gyerekkönyv rajzolt illusztrációja: szemekkel, szájjal, kézzel és lábbal :)

Keve: Szomjas vagyok!
Én: Megint?
Ő: Megint.
Én: Hova fér beléd ez a sok víz?
Adok neki inni, befejezi, majd így szól: Befért!

2008. 12. 10.
Mikulás utáni napokban: rohan ki a szobából:
- Anya, te kopogtál?
- Én.
- Óóóóóó! (csalódottan)
Mikulás előtti napokban csokit raktam az ajtó elé, bekopogtam, ő meg tátott szájjal csodálkozott, hogy itt járt a Mikulás - aztán azután napokig, ha kopogást hallott, már szalad is :)

2008. 12. 25.
Karácsonykor tortát sütött az egyik családtag. Keve meglátta és elkezdett kiabálni:
- Nekem van szülinapom!!

Keve, villával egyél, ne kézzel - szólok - itt a villád.
- Ez az én villám? - kérdi
- Igen.
- Ez a Villám mcQueen?

Mit csinálsz? Az kávé, abban koffein van! Nem ihatod meg? - mondom
- Kell nekem a koffein!

Rajzfillmet néz, az egyik szereplő elkezdett sírni, erre Ő:
- Biztos éhes!

A Kutyatár c. verset olvastam neki egyik nap. Másnap hallom ám a szobájában játszik és közben versel:
- Kutyatár, kutyatár, kutyafülű a madár.

2009. 01. 07.
- Jössz, Keve?
- Jövök, csak bénázok egy kicsit!

2009. 01. 20.
Filctollal rajzoltunk. Teljesen belemélyedve húzogatta a vonalakat, majd egyszer megszólalt:
- Anya, ez nem akar szép lenni...

2009. 01. 23.
- Anya, ez a naracs megrosszult - állapítja meg. Kivágod belőle a kukacot, én meg odaadom a Dezsőnek (a teknősünk).
- Ezt nem lehet a Dezsőnek adni, mert ez nem kukacos, hanem elrohadt.
- Akkor adjuk oda a virágoknak.
- Nem lehet, a virág megbetegszik tőle. Ki kell dobni a kukába.
- A kuka is megbetegszik..

Imádja a leveseket. Ebédnél a kedvencét, húslevest ettünk. Megszólal:
- Olivérnek ilyet nem szabad ennie, mert leesik a fogszabályzója!

2009. 01. 27.
Rálépett az egyik lábával egy műanyag karikára, és elkezdte tolni magát a járólapon, a másik lábával meg ugrál utána:
- Anya, nézd korcsolyázok!

2009. 01. 29.
Újságot "olvas". A képen egy kislány és a szobája látható, a földön plüssállatok a Micimackó meséből.
- Anya, nézd, van tigris. A tigrisnek van lába, fel tud állni.

Keve: Menjünk a Papához!
Én: Nem tudunk, mert Apa elvitte az autót!
Keve: Akkor menjünk lóháton, öltözz!

2009. 03.
Na, mi volt az oviban, Keve?
- Megharapott a Dóri!
- Már megint? És te mit csináltál?
- Meghúztam a haját. Sikított.

WC-n ül, kiabál:
- Anya, valami van! Gyere!
- Na, mit láttál?
- Valami repült!
Elkapok egy kis muslicát.
- Na - mondom, - ez volt az?
- Igen! Ez a valami lény...

Anya, ez a puffantós autó elviszi a pisimet? (kiderült, hogy a szippantós autóról beszélt :)

Olivér ül a létrán, Keve pedig szeretne a helyére ülni, odaáll elé és kiabál:
- Én, én, én!!
- Szeretnél ideülni? - kérdi Olivér.
- Igen!
- És mit kell mondani? - kérdi Olivér.
- Azt, hogy menj innen!

- Anya, nézd, ezt forgatni lehet! - mondja miközben egy játékhal uszonyát próbálja elforgatni.
- Csak nem lehet! - mondja, amikor mégsem sikerül.

Sétálunk a Duna-parton, talál egy nagy tócsát:
- Anya, nézd kifröccsent a Duna!

Dobáljuk a köveket a vízbe. Talál egy fél kagylót.
- Anya, ez mi?
- Ez egy kagylóhéj.
- És szereti, ha dobálom?

Szerettem volna megnézni valamit a tévében, ők a szobájukban játszottak. Egyszer nyílik az ajtó, megjelenik Keve feje.
- Menj vissza játszani, mindjárt vége és jöhetsz - mondom.
- Jó, csak a fejem bekukucskált...

Életmódváltás 7. nap

A péntek mindig a legnehezebb a hétköznapok közül. Eddigre fáradok el igazán, ma volt a héten a legnehezebb felkelni, elkezdeni a napot. Persze ha már ott vagyok, akkor élvezem, csak addig kell valahogy kibírni.

A mai reggelim: 2 db virsli, 1 extrudált kenyér, 1/4 mozzarella sajt, paprika. (ez saját kreálmány, nem az étrendből való)

Ha kalóriára akarom bontani, akkor a két virsliben 144,2 kalória van, egy extrudált kenyérben: 26 kalória, a mozzarella sajtban: kb. 74 kalória és a paprika 10 dkg-jában van 20. Ez összesen: 264,2 kcal.

Reggeli üresgyomros, ruhában állós, pisilés utáni méretszkedés eredménye: -2,5 kg. Hurrá!

Rólunk

Boldogságban élünk: több, mint 22 éve szeretjük egymást. Három fiúnk született: Olivér 1999. szeptemberében, Keve 2006 márciusában és Nimród 2011. szeptemberében. Méhészkedünk, kertészkedünk, vetünk-aratunk, lovazunk, kirándulunk, kenuzunk, sütünk, főzünk, megoldunk, alkotunk és próbáljuk az öreg házunkat életben tartani. Ezek itt a mi történeteink, fogadjátok szeretettel:

 

Ezek itt a mi történeteink, fogadjátok szeretettel:

                                         Az oldal története

Két fontos dolog miatt döntöttem, hogy létrehozom ezt az oldalt. Az egyik, hogy emléket állítsak a gyermekeim gyerekkorának, igaz rengeteget fényképezek, de a képek ugye nem beszélnek... A másik pedig az, hogy egy hete kezdtem el életmódot váltani. Naplót írok róla, és mivel gépelni meg tudok, úgy döntöttem, inkább géppel írok, mint kézzel. Gyorsabb. 

Keve-száj

Egy füzetnyi beszólása van, szép lassan bemásolom őket ide, hogy mindenképpen meglegyen:

2008. augusztus

A két nagypapája a teraszunkon beszélgetett. Bejött hozzám a konyhába, mire kiment az egyik nagypapa elment.

Erre ő: - Kettő papa, hol van?

- Anya, neked hol a kukid?

- Nekem nincs kukim, Keve.

- Ne sírj, veszek neked a Tescoban.-

Ül a kádban, a víz tele habbal. Szakállat csinál belőle magának és rákezdni:

- Ho, ho, ho, Boldog Karácsonyt!

2008. szeptember 30.

Hajnalban az apja felkapcsolta a villanyt, és pont a szemébe világított:

- Ez nekem nem tetszik!

Hozza a mesekönyvet a kezében:

- Ezt elolvasom neked. Aludjál. Álmos vagy.

Fél perc "olvasás" után:

- Elolvastam, felkelhetsz!

2008. október 2.

Olivér: Anya, bejött az ablakon egy darázs!

Keve: Majd én kidurrantom!

Gyere Keve, szólok neki, menjünk játszani az udvarra, hagyjuk tanulni az Olivért.

Erre beszalad a gyerekszobába és odaszól az Olivérnek:

- Szia, majd holnap beszélünk!

Dackorszak:

Én: Kérsz kenyeret?

Gondolkodás nélkül rávágja: Nem!

Én: Kérsz husit?

- Nem!

És tejet?

Nem!

Öt másodperc múlva: Tejet kérek...

Én: Ki jön az én váramba?

Keve: Én jövök a te váradba! Te vagy a vár, nekem meg ennem kell!

- Csipa van rajtad, anya!

- Hol?

- Hát a ruhádon! (Nike pulcsi volt rajtam és a pipáról beszélt)

- Anya, kocognom kell!

- Hát akkor kocogj, kisfiam.

Elkezt köhögni.

Héjastul evett egy karéj kenyeret. Kiette a belsejét, a héjat meg elszakította, úgy nézett ki, mint egy kérdőjel, ahogy fogta.

Felemeli és megszólal: Nézd, anya, csikóhal!

Én: megyek, megnézem, hogy kikelt-e már a fű a játszótereteken.

Visszajöttem, mire megszólal: Felkelt, anya?

Megtalálta az eldugott fakardot, bejött a szobába és halálos komolysággal megszólalt:

- Anya, az Olivér (Évér) elvette a királyságomat.

Minden mese végén, kiabálva:

- Fuss el vége!

Meglátott egy képen egy kishajót, ami vízen úszott, közli:

- Lemaradt a kapitány. (kedvence a megy a hajó a Dunán, lemarad a kapitány kezdetű mondóka)

2008. 11. 03.

Felült a kád szélére, úgy, hogy a két combja közé vette, majd így kiabált:

- Anya, nézd kádpaci!

2008. 11. 05.

Elvittem a fogszabályozásra magammal. Olivér bement egyedül, mi kint vártunk a folyosón. A végén behívott a doktor "bácsi" beszélgetni. Keve bejött velem.

- Anya, tegyél le.

- Ez a doktor bácsi? Olivér hol van? Itt egy ajtó! Bemehetünk? Bementem! Elbújok!

A doktor úr és az asszisztens dőltek a nevetéstől.

2008. 11. 09.

Gereblyéztük a faleveleket az udvaron. Mikor összegyűlt egy nagy kupac, talicskába raktuk és hátratoltuk. Keve minden alkalommal a levelek tetején ült, én meg toltam.

Másnap betonoztunk. Kiöntöttem a keverőből a betont a talicskába, és toltam előre. Keve meglátta, hogy talicskát készülök tolni, nevetve szaladt felém. Lefagyott az arca, mikor meglátta benne a betont.

- Ebbe én nem ülök bele! - mondta komolyan.

2008. 11. 11.

A papa disznókörmöt tisztít az udvaron. Keve odamegy, belenéz a vödörbe. Ott voltak a feketére pörkölt körmök. Megkérdezi:

- Ezt megesszük?

- Igen - válaszolt a papa.

- De ez koszos!

Fő a pörkölt. Ő már éhes.

Belenéz a lábosba.

- Megkóstolhatom? Szedsz nekem tányéromba?

Buszmegállóban állunk, tele van felragasztott és félig letépett hirdetésekkel.

- Anya, itt mi történt?

- Letépkedték a papírokat, és tele van félig olvasható plakátokkal. Valaki butaságot csinált.

Mire ő komolyan: - Kínos!

2008. 11. 12.

- Anya, mit csinálsz? Ne aludj!

- Nem alszom, csak egy kicsit becsukom a szemem...

- Akkor most már csukd ki!

Talált egy papírcetlit Olivér asztalán. Szerinte egy "titkos" levél volt.

Odahozza hozzám: - Anya, majd én elolvasom. (persze fordítva fogja)

- A-nya, sze-ret-lek!

A-nya sze-ret-lek... - olvassa :)))

Anya, álmos vagyok. Idealudok a kezedre.

2008. 11. 14.

Én: Úgy fáj a fejem!

Keve: Majd én leveszem a bibidet!

Én: Honnan?

Keve: A fejedről! Lekaparom és meggyógyítalak!

Anya, gyere segíts, nincs meg a Micimackóm! Mit csinálsz?

Várj egy picit, kezet mosok!

Gyere már, könyörgöm!

A politikus:

Három alma volt az asztalon. Egyet-egyet megettek, a harmadikat odaadtam az Olivérnek és mondtam a Kevének, hogy mindjár hozok ki neki is bentről. Közben zajlott a következő beszélgetés:

Keve: Ez az én almám, Olivér!

Olivér: Nem, Keve, ezt nekem adta az anya!

Keve gondolkodik, ráncolja a homlokát, majd egy vérbeli politikus szól belőle:

- Ez a MI almánk, Olivér!

2008. 11. 23.

A tv-ben iskolás gyerekeket mutattak, Keve felkiált:

- Anya, nézd ott az Olivér! A mi Olivérünk!