Mascarponés-tonhalas szendvicskrém

Itt az iskola, megint főhet a fejem, hogy mit csomagoljak a kölyköknek. Elsőnek elővettem egy régi nagy kedvencünket a mascarponés-tonhalas szendvicskrémet.

A recept a következő (persze nem kötelező ekkora mennyiséget készíteni, arányosan lehet a felét, negyedét venni mindennek, én azért szoktam ekkora adagban készíteni, mert előző este pirítósra kenve nálunk ez a vacsora is :)

500 g mascarpone
4 x 80 g tonhal (olajban eltett)
1 tv paprika
1 kis fej hagyma
1 csipet só
pár tekerésnyi frissen őrölt bors
1 jó nagy marék petrezselyemzöld jó apróra vágva.

A friss szendvicskrém:

És megpirítva, pardicsommal isteni vacsora lett belőle:

Házi ketchup

Nézegettem a neten házi ketchup recepteket, mivel a paradicsomunk a rengeteg esőnek köszönhetően igen gyorsan elkezdett rohadni. Két receptet vettem alapul az enyémnek, és végül is az elkészülés közbeni kóstolgatás, fűszerezgetés során alkottam meg egy teljesen újat. Ez lett az én Házi ketchupom:

2,5 kg paradicsom
2 fej vöröshagyma
4 db alma
40 dkg méz
1 evőkanál pirospaprika
0,5 teáskanál őrölt szegfűszeg
0,5 teáskanál fahéj
3 db babérlevél
2 evőkanál mustár
1,5 dl almaecet
1 teáskanál őrölt bors
2 teáskanál só
6 gerezd fokhagyma
6 levél bazsalikom

A paradicsomot megmostam, összevágtam, leturmixoltam és átpaszíroztam. A vöröshagymát apróra vágtam, a múltkor készített rozmaringos olajon (persze jó a sima olíva olaj is, csak ki akartam próbálni :) megpároltam, amikor már félig megpárolódott, hozzáadtam a megtisztított, kockára vágott almát. Ezzel is pároltam egy kicsit, majd felöntöttem az átpaszírozott paradicsomlével, hozzáadtam a fűszereket és kb. 1 óra  15 percig főztem. Ekkor kivettem a 3 db babérlevelet és botmixerrel jól összepürésítettem. Csírátlanított üvegekbe töltöttem (ezt úgy csináltam, hogy egy fazékba vizet forraltam, amikor már lobogott a víz, akkor fakanál segítségével kb. 2-3 percre a víz alá nyomtam őket, utána a fakanál segítségével kiszedtem őket a fazékból, tiszta konyharuhára állítottam őket fejjel lefelé. És persze a fedőkkel is ugyanígy kiforráztam)
Miután a ketchup az üvegekbe került, fejjel lefelé állítottam őket kb. 5 percre, mivel így vákuum keletkezik az üvegekben (úgy lehet ellenőrizni, hogy sikerült-e, hogy az üveg fedele "beszívódik", vagyis ha visszaállítjuk őket a talpukra, akkor nem lehet benyomni a tetőt).
Takarókkal bélelt kosárba tettem őket, jól betakargattam, hogy minél lassabban hűljenek ki. Másnap délután  pedig a végleges helyükre kerültek. Nekünk nagyon ízlett frissen, majd meglátjuk milyen lesz, ha rendesen összeérnek az ízek :)

Almából, körtéből

A rengeteg esőnek köszönhetően óriásira nőttek az almáink, de sajnos ugyanez okból le is potyognak, mielőtt megérnének rendesen. Egyszerűen nem bírja el őket a száruk. Úgyhogy most mindenféle módon próbálom eltenni őket, hogy legalább így hasznosuljanak (meg persze Lepkének nassolnivalóként). A múltkori bazsalikomos után, szintén egy sült-grillezett húsok mellé valót készítettem. Fokhagymásat. Igen meglepő ötlet volt a család szerint, de mivel úgy gondoltam, hogy a mézes-fokhagymás hús is nagy kedvenc itthon, ebből gondoltam, hogy a szintén édeskés almához ha mézet és fokhagymát keverek, nem lőhetek nagyon mellé. Frissen kóstolva nekem nagyon bejött, kíváncsi leszek majd, ha egy-két hétig (hónapig) érlelődik, akkor milyen lesz az íze.

A másik potyogós gyümölcsünk a vilmoskörte. Mivel nagyon szeretjük, ezért kevés maradt a kísérleteimhez:) Így megszületett a simán vízben eltett körtebefőtt, és a fahéjas-mentás körtelekvár.

 A gyerekkoromban gyűjtött szalvéta pedig befőttes üveg-tetődíszként nyert értelmet :)

Mikor Nimródot vártam, (aki ugye szeptemberben született) és a hozzátáplálást ugye márciusban kezdtük meg, amikor is nem nagyon van mit adni, ami friss, bébiételt meg nem akartam venni. Ezért úgy gondoltam, hogy még terhesen kizárólag víz + gyümölcs, zöldség formában rengeteg üveggel elteszek, hogy majd ha Nimród fél éves lesz, legyen mihez nyúlnom. Így született meg a vízben eltett barack, szilva, alma, körte, tök, cukkini. (itt meg is jegyzem, hogy a tök és a cukkini nem került felhasználásra, mert szinte semmi nem maradt belőlük, teljesen felszívódtak az üvegben) De a gyümölcsök nagyon finomak maradtak.

Úgy készültek, hogy a megtisztított gyümölcsöt feldarabolva beletesszük a befőttesüvegbe (720 ml) és felöntjük vízzel úgy, hogy az az üvegeknek addig érjen, ahol elkezdenek szűkülni.(kb. két ujjnyira a tetőtől) Lezárjuk, egy konyharuhával bélelt fazékba tesszük őket, az üvegek háromnegyedéig felöntjük vízzel és feltesszük őket a tűzre. Amikor az üvegben levő folyadék elkezd gyöngyözni, na onnan számítva még 20 percig "főzzük" - azaz dunsztoljuk őket. Az idő letelte után takarókkal kibélelt kosárba tesszük az üvegeinket, vigyázva mert nagyon forróak, és jól bebugyoláljuk őket, több rétegben. Ha teljesen kihűltek, ami kb. 24-30 órát vesz igénybe, attól függően, hogy mennyi takarót tettünk rájuk (mennél több, annál jobb).  Utána a végleges helyükre kerülhetnek a kamrapolcon. Arra kell vigyázni, hogy mivel semmiféle tartósítószer nincs bennük, felbontás után hűtőben kell tárolni őket.

A segítségem:

Nimród

Újabb gyöngyszemek születtek Nimród szájából:

Kint a földön:
- Nimród, miért sírsz? - kérdezem
- Elszakadt a lábam - feleli hüppögve.

Motorversenyt játszottak, Keve bringával, Nimród kismotorral. Nimród egyszer csak felborult, nagyot esett, de még fekve odakiáltott nekem:
- Anya, kiestem a versenyből.
- Igen, szó szerint, kisfiam :)

És megszületett a döntés: még egy évet marad itthon velem. Azt hiszem jól átrágtam minden lehetséges kérdést, sokat olvastam a neten mások döntését, és annak következményeit. Mindenki, aki otthontartotta a gyerkőcét még egy évig, egyöntetűen azt mondta, hogy nem bánta meg, sőt. A másik kérdéses dolog, hogy maradhat-e ebben a csoportban, ha csak jövőre megy, az is megoldódott. (végül ez miatt döntöttem úgy, hogy marad itthon velem) Felhívtam a vezető óvónőt, és megkérdeztem. Nagyon segítőkész volt, és nagyon hálás vagyok neki, mert elmondta, hogy mit kell tennünk, hogy Nimi a létszámban maradjon. 

Úgyhogy Nimród halacska (a jele is maradhat :) 2015-ben kezdi meg lépteit az óvoda rögös útján :)))

Az első palacsinta :)

Ezt kaptam ma reggelire. Nem, nem apától, hanem a nagyfiamtól. Teljesen egyedül készítette. Persze palacsintát már korábban is sütött (kilenc éves volt az elsőnél), de most a tésztát is teljesen egyedül készítette. A legszebb az egészben az volt, hogy úgy csinálta, ahogyan én: nem méricskélt, hanem érzésre. Finom lett, és nagyon jól esett (mind a két értelemben :)
Köszönjük, Olivér!

Nem, nem szakadt el, csak mielőtt lefényképeztem volna, bevallom őszintén, hogy beleettem :)

Bálázás, pakolás

Jött a bálázógép, igaz, hogy délután négyre ért oda a reggel fél tíz helyett. Féltünk, hogy végzünk-e az eső előtt. Ugyanis hiába van kész a bála, nekünk azt még haza is kell vinni, és a helyére is kell pakolni. Ez a kaszálás 127 bálát hozott, mivel mi utánfutóval 27-et tudunk egyszerre hazavinni, akárhogy is van, az öt kanyar legalább. Úgy döntöttünk, mivel most szorít az idő, segítséget hívunk és így egyszerre hazakerült 107 bála. A többinek már funkciót találtunk kint a földön (ezek egyébként már nem lucernabálák, hanem a tarlón nőtt gazból készültek, ezeket is felbáláztattuk, mert kitaláltunk valami jót, de erről majd később)
Szóval egy kanyarral hazakerült, és este 10 utánra már az udvar is fel lett söpörve :)

Jönnek a bálák:

Anya, a csúcson vagyok - kiabálta Nimród :)

Bármennyire is hihetetlen, ez egy tank :) 

És akit elcsapott a tank :)

Rendbe raktuk

a levágott lucernát, holnap jöhet a bálázógép. A munkánkat igen csak megnehezítette a szél. Jött, felkapott egy hatalmas lucernakupacot és megpörgette a levegőben. Tátott szájjal bámultuk, végül is nagyon szép látvány volt, csak amikor megláttuk, hogy összekuszálta a rendet, akkor kezdtünk bosszankodni.

Apa, munka közben:

Itt a lucerna-forgó :)

A friss szénába bújkálás az egyik legjobb játék:)

Repül a, repül a, Nimród!

És íme, a végeredmény, rendbe rakva, a szélei pedig felgereblyézve, rengeteg munka, de nagyon szép látvány, az biztos!

A Mester és Tanítvány:

És 10 perc múlva a Tanítvány már egyedül is boldogult :)

Megfiallt az Afrikai ibolyám:

Apától kaptam még anyák napjára, levágtam róla négy levelet, elültettem, locsolgattam és ez kerekedett belőle. Már bimbó is van rajta:

No comment :)

A család: Anya, nagytesó és a kistesók :)

Rozmaringos fűszerolaj

Szinte minden zöldfűszerből lehet fűszerolajat készíteni. Rendszeresen készítek fokhagymaolajat, csomboros-olajat, chilis olajat, metélőhagymás olajat, tárkonyos-olajat, kapros olajat. A variácóknak csak a képzelet szabhat határt: egyre kell figyelni, hogy csak jó minőségű olívaolajjal érdemes nekikezdeni, különben megavasodik és oda a munkánk.
Felhasználhatósága pedig szinte megint csak kimeríthetetlen: salátákhoz, grillezés után a húsokhoz, szószokhoz, mártásokhoz stb.
Egy szép üvegbe töltve, szépen felcímkézve pedig kitűnő ajándék is válhat belőle:

Nimród-száj:

- Anya, nézd, találtam egy vasalót a könyvemben - jön ki hozzám a konyhába és egy könyvet tart a kezében.
- Tényleg vasaló, ügyes vagy, megnézhetem?
- Visszaviszem, hadd aludjon. Hadd pihenjen.

Két kézzel fogja a tányért, amin palacsinta van és viszi be a szobába. Alig bírja. Nézem, hogy rászóljak-e, hogy a szobában nem eszünk, de megelőz:
- Erős csávó vagyok, mi?

Játszik az autóival, egyszer csak felkiált:
- Értem királynőm! :)

A kenyér ünnepére:

Teljeskiőrlésű búzalisztből készült, a formáján változtattam, most hosszúkásra formáztam. A recept az a Mindennapi kenyerünk receptem.
Sima sütőlemezen sütöttem, 180 fokon, egy órán át. A tetejére lenmagot szórtam.

Lucernavágás harmadszor

Ez az idei harmadik vágás, még egy lesz szeptemberben. Nagyon nehéz volt megfelelő időpontot találni a folyamatos esőzés miatt. De már nem tudtuk tovább húzni, bár az előrejelzés csütörtökre ismét esőt jósol. Ismerőseink közül volt olyan, aki a végén már felbáláztatta és kidobta az előző kaszálást,  annyiszor megázott. Remélem csütörtök után nem lesz több eső, mert 4-5 nap 25 fok körüli hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy utána bebálázva ne rohadjon meg, vagy egyáltalán fel tudjuk báláztatni. És persze behordani, mert ha bálázva ázik meg, akkor szintén használhatatlan lesz...

A földünk, kb. kétharmadán van lucerna:

A két évvel ezelőtti szotyivetésből még mindig vannak túlélő magok :)

Anya, nézd, csiga van a botomon :)

Apa alternál:

Innen nagyon nem is látni a föld végét...

Tárcsáztunk a hétvégén

De nem a földön :). Hanem egy korábban traktor-tárcsaként üzemelő vaslemezen sütöttünk húst, cukkinit, paprikát, paradicsomot, krumplit. És végre bemutatkozhatott a korábban grillhúsok mellé eltett fűszeres almaszósz is. Megosztotta a családot az íze, nekem, Olivérnek nagyon ízlett, apának, Kevének kevésbé, Nimród meg sem kóstolta (néha nagyon-nagyon rosszul eszik, és ennek összefüggését a mamánál előzőleg elfogyasztott háztartási kekszek mennyiségében véltem felfedezni, komolyan, utána 2-3 napig alig eszik valamit, persze hiába szóltunk...). Szóval szerintük bazsalikom nélkül finomabb lett volna, nagyfiam és én pedig teljesen odáig voltunk érte. Következtetés: a következő adagból kihagyom a bazsalikomot, helyette fokhagymát fogok tenni.

A köret Bruschetta volt, nagy-nagy paradicsomdarabokkal:

A tárcsa:

A végeredmény, almaszósszal: 

És a jól sikerült buli utáni alvás :)

(apa megint meglátta a poén lehetőségét :)

Tejszínes-pudingos

Ezt a receptet a szükség szülte. Eredetileg úgy indult volna, hogy zselatinfix-szel fixáljuk a tejszínhabot a süti tetején. De nekem nem volt itthon zselafinfixem, ezért úgy gondoltam, hogy főzök vaníliás pudingot, kevesebb tejjel, mint kellene, hogy sűrű krémet kapjak. Abba belekeverem a felvert tejszínhabot és ezt a szószt teszem a süti tetejére.

A recept a következő:

A "tésztája" igen egyszerű, darált kekszet összekeverünk lágy vajjal. Ezt belenyomkodjuk a tepsinkbe, amibe a sütit szándékozunk elkészíteni. (itt nem írok arányokat, mivel mindenki annyit készítsen ebből, amekkora tepsije van. Arra kell figyelni, hogy ez a réteg ne legyen túl vastag)

A "töltelék" pedig:
Az előírt 5 dl tej helyett használjunk 3,5 dl tejet. Ebből készítsünk szintén megfelelő mennyiségű pudingot. (nálunk ez három zacskó por volt, tehát háromszor 3,5 dl tejjel készítettem, ízlés szerint fruktózzal vagy más édesítőszerrel). Amikor a pudingunk már félig kihűlt, akkor keményre vert tejszínhabbal lazítsuk fel. Itt sem írok arányokat, mivel egy zacskó pudingporhoz kevesebb tejszín kell, mint nálunk a háromhoz. Arra kell csak figyelni, hogy ne lazítsuk túl lágyra a pudingot, mert akkor szétfolyik.

Itt aztán megint következhet a fantázia. Raktam már a masszába túrót is, úgy is finom. A tetejére tehetünk gyümölcsöket is.

Ezután a tölteléket rákenjük a tésztára. Én krumplihámozóval csokiforgácsokat faragtam rá díszítésként. Jó, ha tud dermedni egy-két órát, de nálunk néha ez sajnos nem jön össze :) (és halkan megjegyzem, hogy langyosan is ehető, kipróbáltuk :)

Fűszerek szárítva

Minden évben rengeteg fűszert, gyógynövényt teszek el szárítva. Ezek eddig az idei betakarítottak: Menta, citromfű, kamilla, kapor, vöröshagymahéj (köhögésre kitűnő teát lehet belőle főzni), bodzavirág (szintén köhögésre), bodzabogyó, diólevél (sokmindenre jó, nálunk általában szemborogatásra használjuk) körömvirág, lestyán, petrezselyem, zellerzöld, bazsalikom, borsikafű.  

Szellős helyen kiszárítjuk egészen addig, míg morzsolható állagú nem lesz, utána pedig vagy papírzacskóban, vagy üvegben, amit nem csavaros tetővel zárunk, hanem egy textillel, hogy szellőzni tudjon. 

Sem műanyag doboz, sem nylonzacskó nem jó erre a célra, mert befülled a "szárítmányunk" és bepenészedik, mert nem tud szellőzni.

Törzsi gyűlésen jártunk,

azaz a Kurultájon. Hatalmas nagy forgatag, árusok, lovak, kifőzdések, sütödések kínálták sokféle portékájukat, frissen sültek, rétesek, langallók, dödölle, ezerféle itóka, a színpadon tehetséges és nagyon jó zenét játszó előadók, közben pedig bemutatók zajlanak  kultúránk epizódjaiból.

Szeretünk ide járni, minden második évben van Kurultáj, és minden páratlan évben pedig Ősök napja. A hangulat fergeteges (hála a színpadon előadóknak) az emberek mosolyognak, kedvesek. (Nagyon látszik, hogy ide azok jönnek, akik egy irányba néznek :) Az árak itt sem a földön járnak, de a hangulat mindenért kárpótolt minket.

Keve megvette végre a rég áhított tarsolyát, amire a születésnapja óta gyűjtött. Ha tarsoly: akkor Nyers Csaba. Érdemes megnézni a munkáit, gyönyörűen megmunkált lemezek borítják a bőrtarsolyokat. Minden egyes lemez egy eredetileg is létező régészeti lelet másolata, Kevének pl. egy életfán üldögélő galambpár látható a tarsolylemezén, ami hajdanán egy hajkorongot is díszített eredetileg.

A legkisebb királyfink pedig megkapta élete első szalmakalapját. :)

Mentolos-csokis szappan

Ez az első saját kútfőből készült, sajátmagam által kitalált hozzávalókból áll: Menta és csoki (ez kakaópor igaziból). Kerestem a neten egy szappankalkulátort, beírtam az általam használni kívánt hozzávalókat (ezek általában: olíva olaj, kókuszzsír, sheavaj, kakaóvaj, kukoricaolaj és valamilyen illóolaj, illetve fűszer vagy gyógynövény) Nem használok pálmaolajat, ha már egyszer nekiálltam, úgy gondoltam, legyen minden összetevője természetes.

Itt a recept:

400 g olívaolaj (extra szűz, mechanikus eljárással készített)

250 g kókuszolaj (bio)

200 g kukoricaolaj (szűz, hidegen sajtolt, mechanikus eljárással)

351,5 g víz (ásványvíz, esetleg tisztított víz)

129,5 g NaOH

75 g kakaóvaj

Menta illóolaj és három evőkanál kakaópor.

A folyadéba beleöntöm a NaOH-t (ez ilyenkor nagyon nagy hőtermeléssel jár, védőszemüveg, védőkesztyű használata kötelező!!!). Amíg ez lehűl a kellő hőmérsékeltre (45-50 Celsius fok) Addig az olajakat egy másik fazékban felmelegítem 45-50 fokra. A lúgnak és az olajaknak nagyjából egyforma hőmérsékletűnek kell lennie. Aztán -ez fontos - a lúgos oldatot öntjük az olajakhoz és még véletlenül sem fordítva!, apránként, szintén szemüvegben és kesztyűben. Ekkor jön a botmixer. Kb. 3-4 perc alatt pudingsűrűségűre mixeljük. Aztán jön bele az illóolaj, és a többi kívánt hozzávaló. Itt is csak a fantázia szabhat határt. Fahéj, kakaó, a víz helyett gyógytea, fűszerek, gyógynövények stb. stb.

Először megcsináltam a szappant, majd a végén beletettem az illóolajat, beleöntöttem kétharmadát a formába, a maradékhoz pedig hozzákevertem a kakaóport, ráöntöttem a formában levőre és kanállal elkezdtem karikákat rajzolva keverni a két fajta masszát.

Szappan, megint

Egy kávés szappannal próbálkoztam meg, darált kávét tettem bele, ami fürdéskor majd remek bőrradírként fog működni. Itt már felkészültebb voltam formailag, vettem szilikonos formákat, így igazi gyerekkézbe való macis, szíves stb. szappanjaim születtek:

Házi lángos

Nagyon-nagyon régen egy kft-nél dolgoztam, ahol az volt a szokás, hogy a lányok-asszonyok a legjobb családi receptjeiket megosztották egymással. Ez a lángosrecept is akkor került hozzám (én még akkor 17  éves voltam), és minden kapott gyöngyszemet féltve őrzök azóta is. Egyik nap a kezembe került a gyűjtemény, és megláttam ezt a lángosreceptet, elkészítettem és rájöttem, hogy érdemes volt közel húsz évig őrizgetnem, nagyon finom, puha és egyszerű. Köszönet érte, bárkitől is kaptam, anno. Ez volt az:

3 dkg dkg friss élesztő

3,5 dl langyos víz

50 dkg liszt

1 evőkanál só

0,5 dl olaj

Az élesztőt belemorzsoljuk a vízbe, elkeverjük. A lisztet és a sót elkeverjük, beleöntjük az élesztős vizet, és elkezdjük a dagasztást. Mikor már majdnem készen van, akkor beleöntjük az olajat és azzal együtt is jól kidagasztjuk. Ha készen vagyunk félretesszük 25-30 percre pihenni. Ha pihent, akkor olajos kézzel akkora korongokat formázunk egy-egy kiszakított darabból, hogy a serpenyőnkben meg tudjuk sütni. Nekem 8 db olyan 18-20 cm átmérőjű lángos szokott ebből kikerülni.  Ezeket bő, forró olajban kisütjük. Sülés közben pedig egy kanállal locsolgatjuk a lángosunk tetejét a forró olajjal (sokszor egymás után), mert attól lesz szép hólyagos. Papírtörlőn csepegtessük. Ízlés szerint tálaljuk. (fokhagyma, tejföl, sajt)

Azt hiszem, finom lett :)

Az első szappanom :)

Már régóta foglalkoztatott a szappankészítés, és most belevágtam. Egyébként nem értem, mitől tartottam ennyire, teljesen érthető (persze ha már benne vagy, sokminden hirtelen világossá válik, ami csak úgy olvasva teljesen érthetetlen).

Az első szappanom egy fahéjas citromos szappan lett. Elég laposka lett szegény, de most már tudom, hogy ebbe a formába a kétszeresét kell legközelebb elkészítenem, hogy szép magas legyen. Az illata viszont fenséges :) (a gyerekek mikor először meglátták, felkiáltottak: de jó, süti :)

Kapolcs - Művészetek Völgye

Most voltunk először... Felhívtuk az ismerőseinket, akik évek óta idejárnak, tanácsot kértünk tőlük, milyen volt, menjünk e. Egyöntetűen azt tanácsolták, hogy nem érdemes nekivágni. Évek óta csökken a színvonal, és mára már csak egy falu vesz részt az egészben. Nem hallgattunk rájuk, elmentünk, megnéztük. Mivel nekünk nem volt összehasonlítási alapunk így nem nagyon tudunk színvonalcsökkenésről beszélni, inkább úgy mondanám, hogy vegyes érzelmekkel jöttünk haza. Voltak nagyon gyönyörű udvarok, csodálatos dolgokat is láttunk, de... De voltak sajnos olyan dolgok is, amik nem tetszettek... Pl. Az árak azok nem követték a színvonalat, ugyanis nemhogy csökkentek volna, vagy legalább stagnálnának, észveszejtő iramban emelkedtek. Egy sima kenyérlángosért 800-850 forintot kértek, egy fél literes teáért 350-et... (ki lehet számolni, hogy ez a mi ötfős családunknak mennyibe került VOLNA, és akkor ez csak egy étkezés - a két nagyobb fiúnak és apának meg esetleg egy fél...) És hab a tortán, mikor hazaindultunk, akkor láttuk, hogy a falu határában álló mintegy 50-60 autót végigbírságolt a rendőrség tilosban várakozásért (ami egyébként megállás volt, nem várakozozás, de lényegtelen). Ez elég szervezetlen dolognak tűnt nekünk, mert eddig ahány magyarok vásárán, Kurultájon, országos kirakodóvásáron stb. vettünk részt, a parkolás mindig minden helyen flottul meg volt oldva. Itt sajnos a faluban már nem volt hely, így kénytelenek voltunk lakott területen kívül parkolni.  Egyébként utólag nagyon sok embertől hallottuk vissza, hogy a szomszédos település rendőrsége a völgy ideje alatt rendszeresen végigbírságolja az autósokat. 

Egyszóval keserű szájízzel indultunk haza, és nem hiszem, hogy jövőre elmegyünk...

Apa, Nimród és a Magyarinda

Vásárfia mi más: kard és pajzs

A legtutibb dolog az egész völgyben: kavicsmosás :) (az én kavicsimádó Keve fiamnak, akinek egyébként a neve jelentése KŐ, tehát nem véletlen a vonzódás)