Fogadjátok ti is szeretettel, hogy ne csak én bőgjek...
A fák virágai még tavasszal lehullanak, egy sűrű illatú éjszakán, és sosem látják a gyümölcsöket, melyekért kinyíltak, szenvedtek, szerettek.
Cseresznyefák virágai vagyunk,
a napsugárból álmokat szövünk mi,
mely gyümölcse lesz az érkezőknek.
És ha kócos kis szelecskék jönnek,
hajukba tűzzük szirmaink, s ha tűnni
is fogunk, ők őrzik illatunk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Szép éhű életünk rövid, s az éjek
még hosszúak. És meg kell küzdenünk
késői faggyal, dérrel, bár nekünk
segít az idő, és bár az élet
a méhdöngés, a munka már örök.
Sokan vagyunk a dolgos kertekben,
bő lesz a termés hát, olyan, hogy bárki
annyit vehet majd, mennyit megkíván.
Szép ez. Mind többen kezdünk nyílni, lám.
Jó élni így, és messze, messze látni.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
Nem mi vívtuk ezt az új tavaszt ki,
de benne lett szép apró életünk.
Vagyunk, legyen gyümölcse rengeteg
a jövendőknek, ám a sok kerek
érett gyümölcsből nem juthat nekünk.
Cseresznyefák virágai vagyunk.
S a fák virágai még tavasszal lehullanak,
egy sűrű illatú éjszakán, de csillagos
gyümölcsök között majd tudják az utódok:
kinyíltunk, szenvedtünk, szerettünk.
S teremtettünk.
25 éve keresem ezt a verset, mióta először szavaltam. A szövegét vhova elpakoltam. Azóta kutakodom. Köszönöm nektek, h megtalálhattam...
VálaszTörlésNagyon szívesen! Örülök, hogy segíthettem :)
Törlés