Zabfasírt - feltétnek

Újabb kísérlet: nagyszemű zabpehely, tojás, apróra vágott hagyma, só, bors, fokhagyma keverékéből készítettem egy formázható masszát, majd zsírban kisütöttem. Főzelék mellé készült a családnak, nekem pedig magában lett az ebédem. Egy baj volt vele, hogy nagyon nehéz volt megállni, hogy ne egyek még egyet és még egyet és még egyet...

Diós-mogyorós kenyér

A tésztáját a szokásos kenyérrecept adta, annyi különbséggel, hogy víz helyett tejet tettem bele, és kétszer annyi olajat (vajat, zsírt, kinek mi van otthon). Aztán a dagasztás folyamán beleszórtam egy marék apróra vágott diót és egy marék szintén apróra vágott mogyorót. Ebből formáztam most egy egész cipót.
Mindenkinek nagyon ízlett, és nagyon puha maradt még másnap is.

Virslivel töltött stanglik

A gyerekeknek, mióta megkezdődött az iskola minden nap saját készítésű péksüteményből, kenyérből készítek tízórait (nagy taps, ügyes vagy Jula, ja és persze vállveregetés :)
Szóval kezd rutinná válni, minden este egy kg lisztből kenyértésztát dagasztok. Amíg kel, addig elmegyek futni, - ez igazi motiváció, hogy ne húzzam az időt, induljak gyorsan futni, mert túlkel a kenyerem :). Hazajövök és megsütöm a másnapi tízórait a gyerekeknek, illetve a kis cipót apának.

Ilyenkor készül nekik zsemle, stangli, kifli forma, de tegnap előkerül pár elfelejtett virlsi a hűtő mélyéről, ezért úgy gondoltam, hogy beletekerem a stanlikba és úgy sütöm ki. Mivel apa nem eszik virslit,  neki pedig szalonnával töltöttem meg a reggelijét.

Szóval a kenyértésztát alapul véve készítettem a tésztát, de olaj helyett vajjal  (kb. 15 dkg-ot tettem bele), víz helyett pedig tejjel. Így sokkal puhább marad még másnap is a zsemle-kifli-stangli-cipó.

Zabpehely-gombóc

Kipróbáltam pörkölt mellé is, és működött. Finom volt, és végre új ízeket kóstolhattam a szokásos savanyúság mellett.

A múltkori túrós-zabpelyhes adta az ihletet, hogy tészta helyett megpróbálkozom zabpehely gombóccal a pörkölt mellé. Nagyon finom lett, biztosan fogom még készíteni. Egyébként szerintem levesbetétként is remekül beválna, úgy is biztosan ki fogom próbálni.

Hozzávalók:

500 ml zabpehely (szintén mérőpohárral mérve)

4 tojás

1 dl mandulatej (ez szerintem ki is maradhat, vagy kerülhet bele helyette plusz egy tojás - legközelebb én is kihagyom, csak hát ugye a kísérletezés...)

só

Szintén összedolgozni, állni hagyni, forró de nem lobogó vízben kifőzni. Tálalni. Megenni.

Jó étvágyat! :)

Túrógombóc újragondolva

Mivel a jelenlegi étkezésemben a paleo egy kicsit megengedőbb formáját választottam, ezért ritkán a zabpehely és az abból készült finomságok ismét bekerültek az étrendembe. És innen jött az isteni szikra. Vettem laktózmentes túrót, és zabpehely illetve tojás segítségével finomságos túrógombócokat gyártottam. Oké, ez eddig jó. De mibe fogom őket megforgatni, mert meztelenül azért mégsem az igaziak. Úgyhogy fogtam a serpenyőmet, kókuszolajat hevítettem benne és nagyszemű zabpelyhet pirítottam, hogy majd abban forgatom meg a nudista gombócaimat. Éééééés olyan, de olyan finom lett, hogy a család többi tagja is rájárt. Amikor elmentek a serpenyő mellett, bele-bele markoltak a pirított zabpehelybe és csak ették, ették. Úgyhogy a végén az ő adagjukat is abban kellet megforgatnom.

A pontos hozzávalók:

50 dkg túró (nekem laktózmentes volt, de teljesen jó a sima is)
300 ml apró (ez a darálásra vonatkozik) zabpehely (fogtam a mérőpoharamat és egyszerűen felöntöttem a 300 ml-ig, gondoltam, ha kell még bele, akkor így egyszerűbb lesz összeadni, de nem kellett, a 300 ml-ig érő mennyiség tökéletesen elég volt)
3 egész tojás

Összekevertem a fentieket és kb. 20 percre békénhagytam, hogy a zabpehely fel tudja szívni a tojás és a túró nedvességét, azaz megpuhuljon egy kicsit. A puhulás vége előtt kapcsoljuk be a gázt (villanyt) a víz alatt, amiben majd a gombócokat fogjuk főzni, így mire letelik a 20 perc, felforr a vizünk is.
Aztán a forró, de nem lobogó vízbe (ha nagyon lobog, vegyük lejjebb mindenképpen, mert szétmennek a gombócok) tegyük bele a gombócokat és addig főzzük, míg fel nem jönnek a víz tetejére.
Szedjük ki őket, csepegtessük le aztán vagy forgassuk a megpirított zabpehelybe, vagy szedjük őket a tányérra, szórjuk meg vele.
Erre jöhet az édesített tejföl is a család többi tagjának - mézzel, nekem pedig marad az eritrites édesítés.

De már tovább is gondoltam a zabpehely gombócok sorsát, legközelebb darált dióval, vagy darált mákkal, esetleg cukormentes lekvárral fogom megpróbálni. Vagy sósan pörköltek mellé?
Szerintem nem is lesz az olyan soká.... :)

Bárányhimlő, ősziszünet, óvoda, megfázás, óvoda...

Így telt az elmúlt néhány hetünk... Bizony ez van, amikor a gyerek először kerül közösségbe. Szerencsére a bárányhimlőnek és a megfázásnak is csak az enyhébb formájával találkoztunk. Néhány pötty (a legszerencsétlenebb helyeken is, igen, igen ott...na az nem semmi volt..), semmi láz. A megfázásnál orrfolyás, kis köhögés, semmi láz.
Betegeskedünk, gyógyulunk és hozzuk a szokásos formánkat:

Gyerekszáj:

Keve: - Most én választok, Nimród!
Nimi: - Jó, de azt válaszd!

- Nimród, ez itt egy szúnyogcsípés? Megcsíptek?
- Igen, ez történt. Kint voltam az udvaron, és elkaptak!

- Adj egy puszit - kérem.
- Majd holnap...

- Anya, kérdezhetek valamit?
- Igen, drágám?
- Szeretlek!

Keve: Nimi, ez az én szemüvegem!
Nimród: Többé már nem...

Távcsővel nézi a Dunát: Itt egy árka madarat sem látok...

Este, lefekvés előtt: - Ma nagyon sokat lovagoltam...

- Nimi, hány óra van? - kérdezem
- Biztosan három perc van...

Játék közben: Optimus, a vízibusz (ezt egyébként az apjától hallotta :)

- Nem adhatok a sütimből. Ez különleges...

Úton Agárdra: - Mi most otthon hagytuk a házunkat!

- De sirály! - mondom egy nadrág képét nézve.
Odajön és megkérdi: - Hol van?
- Micsoda? - kérdem.
- Hát a sirály!

Menekülés közben kiabálja:
- Ha el tudsz kapni, tuuuuudsz! (a kapj el, ha tudsz mintájára és ugyanazzal a hangsúllyal :)

Játszik az ágyon, közben magyaráz:
- Kiskoromban egyszer nagyon nagyok voltak a mamutok.

Jó közelről a szemembe néz és így szól:
- Megnézem milyen színű a szemed.
- Zöld - mondja - és olyan burgonya...

Szellembuli és sütiverseny

Megint szellembuli volt az iskolában, Keve már hetek óta tervezgette, hogy minek fog beöltözni. Végül a neten nézegetett halloween sminkek közül a múmia arcfestés tűnt a legegyszerűbbnek, ezért az mellett döntöttem. (ötlet: Móni szépségvilága - egyszerűen zseniális a csaj!)
Persze nézegettem én is a javasolt sminkcuccokat, de aztán úgy döntöttem, hogy a horror legyen elég a bulin, nincs szükségem rá a bevásárlás során is. (az árára gondolok).
Ezért én egy sima fekete szemceruzát, megboldogult lánykoromból származó lengyelpiacos, sosem használt zöld és sárga szemhéjfestéket használtam. A tökéletes állagú "vért" pedig a tortakészítésnek köszönhetem, ugyanis piros ételszínező géllel oldottam meg.
A múmia ruháját másfél szétszabdalt lepedőből készítettük (azért csak másfél, mert a másik felét már felhasználtam egyszer valamire Olivérnek, szintén valami iskolás célra). És mivel így elég fehérre sikerült (haha :) szegény múmia ruhája, ezért kivittem a betekert gyereket az udvarra és jól bedörgöltem hamuval. Így nemcsak szürkés árnyalatot kapott a "ruhája", de ha kicsit megmozdult, még porzott is... Mint az igazinál :) Végül is évszázadok óta porosodott szegény, mielőtt feltámadt és végigvonul az utcán az iskoláig :))
Második helyezést ért el ezzel a jelmezzel, de olyan lelkes, hogy már most tervezgeti, hogy jövőre minek is öltözzön.

A sütiversenyre pedig boszorkányujjakat, pókmuffint és sütőtök formájú, vicsorgó golyókat sütöttem. És büszként jelentem, hogy sikerült első helyezést elérnünk a sok "gusztustalan" süteménnyel...
Ezeket a sütiket aztán a buli alatt a büfében meg lehetett vásárolni, a pénz pedig a diákönkormányzat javára folyt be. A pókos muffin azonban el sem jutott a büféasztalig, ugyanis a zsűrinek is nagyon ízlett...

Sütés előtt az ujjak:

Majd pár perces hűlés után a színezés, díszítés: a "levágott" végét pirosra festettem, a körmöket egy fél mandulából alakítottam ki és cukoríróval rögzítettem a helyükre. Majd fekete gél állagú ételfestékkel színeztem őket. Annyira jól sikerült, hogy Nimród a "körömlakkozás" közben megkérdezte, hogy anya, miért fested a körmödet feketére?

A pórmuffin: Semmi extra, egy egyszerű csokis muffinból készült. A szemei fehér része két szelet pillecukorból áll, amit szintén cukoríróval rögzítettem, majd erre került a "szemgolyó", ami két smarties cukorból áll. A póklábak pedig medvecukorból vannak. Olyat kaptam, ami fel volt tekerve egy kör alakba, nem sima hosszú volt. De a feltekerést szépen le lehetett bontani és még jobb is volt így, mert a tekercselés miatt félkör alakúak lettek a "lábak".

A mérges sütőtökök. Ők pedig a kókuszgolyó receptje alapján készültek annyi különbséggek, hogy kihagytam belőlük a kókuszreszeléket. A narancsszínű festés nem lett az igazi, még egyszer-kétszer át kellett volna  vonni őket a narancsszínűre festett  cukormázzal, de sajnos erre már nem volt idő. A fejük tetején lévő leveleket zöld cukoríróval, a szemüket, szájukat pedig citromsárgával készítettem el.

Némelyik ujj nagyon-nagyon élethűre sikeredett :) Aztán játszottunk: a tepsiben marad cukormáz foltokat - amiket a sütőtökök hagytak,  - kellett feldíszíteni, hogy melyik alakzatról kinek mi jut eszébe...

A póksereg :)