2016. április 30., szombat

Répa, retek, mogyoró

Ekkora nagy retek van már a kertben, igaz locsoljuk is rendesen. 

Már van jégcsapretek is, azok most olyan 10-12 cm nagyok, virágzik a borsó, a hétvégén pedig spenót főzelék lesz. 
Kikeltek a cukkinik, tökök, a karós- és bokor babok, szépen hajtanak a hagymák (lila és vörös). Kikelt a metélőpetrezselyem, a bazsalikom. Kikelt a leveles kel, a cékla, a zsázsa, a répa.
Az idén ültettem szedret két helyre, és vettünk három bokor áfonyát is. Szépen virágzott, kíváncsi vagyok mi lesz belőle.
Ültettem két jostát is, meg két vilmoskörtét azok is szépen hajtanak. 
Már virágzik az eper, igaz nincs sok, ezeket gazolás közben találtam őket a tyúkólak mögött, a Nimród minden nap megnézi, hogy van-e már rajta termés :)
Még ültetek paradicsom és paprika palántát, vetek zöldbabot, és borsóból meg spenótból még szeretnék másodvetést is. 
Az idén vetettem dísznapraforgót is, mert imádom magát a virágot, és mindegyik magocska kikelt. Kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle.


A cukkini
A borsó

Spenót
Piros retek


Bazsalikom palánták

Az áfonyabokor

Szeder



Josta 

Az új kedvenc: Verbéna, nagyon finom illattal

Kaptam két kakasos virágtartót. Apa szerint amatőr a heftelés, a köszörülés, de mivel én nem értek ehhez, nekem tetszik :)

Ez a gyönyörűség lóg a kakasos virágtartómon


A dísznapraforgó palánta


Fűszereskert

Mentás dézsa

2016. április 29., péntek

Zajlik az élet...

Úgy kezdődött, hogy a kertemben minden a helyére került, (a gaz a tyúkoknak, a magok a földbe, a futtatókat leástam, járdát is készítettünk teraszlapokból, megcsináltuk a majdani kiskacsák helyét, feltöltöttük vízzel a locsolós hordókat, a paradicsom- és paprika palántáknak előkészítettük a helyét), amikor este a kölykök vacsoráztak, én meg mosogattam...
Vasárnap volt, jó idő, illatok...
Ez így egészen idillien hangzik. De akkor jött a baj. Ugyanis egy vastag üvegpohár eltörött a kezemben, és majdnem sikerült vele levágni a kisujjamat. Ömlött a vér, a kölykök megijedtek, Keve rohant papírtörlőért, ami pillanatok alatt átázott. Én meg szaladtam ki az udvarra, megkeresni apát, hogy jöjjön segíteni, mert gáz van. Szegény mikor meglátta, totál ideges lett, szaladt az elsősegély ládáért, remegő kézzel bontogatta a csomagolást, hogy minél gyorsabban segítsen. Teljesen meghatódtam :)
És ekkor érdekes módon valami baromi nyugalom szállt meg. A bal kezemmel szorítottam a sebre nyomott papírtörlőt, néztem ahogy folyik a vérem a járdára, sétálgattam fej fölé emelt kézzel és nyugtatgattam apánkat, hogy nincs baj, nem fáj, nyugi, nyugi...
Némi tétovázás után rábeszéltek, hogy ezt bizony meg kell mutatni az ügyeleten, mert valószínűleg varrni kell. Az ügyeleten megnézték, aztán kaptam rá még egy nagy kötést, és beküldtek a kórházba, a traumatológia ügyeletre, hogy majd ott tudnak segíteni.
A vége négy öltés lett, és nagy csodálkozás az orvos részéről, hogy tudom mozgatni a kisujjamat. Szóval mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam a dolgot. A jobb kezem ugyan hiányzott egy kicsit, - már mint a melóban - de én egyébként is kétkezes vagyok, van amit jobbal meg sem tudok csinálni. (pl. fejni, gazolni, csipetkét szaggatni csak bal kézzel tudok, a bal vállamon hordom a táskát, és mint legutóbbi munkahelyemen kiderült, a felmosót is az ellenkező irányba tekerem, amikor kicsavarom belőle a vizet - Ugye, Mama? :)))
Az egyébként egy könnyítő körülmény volt, hogy az egyik régi-régi kolléganőm volt az ügyeleten az asszisztens. Meg sem ismert először, a sok fogyás miatt. Jót beszélgettünk, többek között a hogyan fogytál témáról. - Na ugye, látod, látod - mondta az ügyeteles orvosnak - lehet utána csinálni. Na, mondom ez most felhergeli velem a dokit, mielőtt az összevarrná a kezemet, szép kilátás :))) De nem, szép lett, már túl vagyok a varratszedésen, és alakul a heg is. Ja, és kaptam tetanuszt is. Hiába mondtam, hogy szerintem olyan szép tiszta volt az a pohár, semmi szükség a szurira... - csak nevettek.

Itt már gyógyulófélben:



2016. április 6., szerda

Kókuszliszt - hogyan?

Már korábban említettem, hogy próbáltam ledarálni a kókuszreszeléket, hogy majd abból kókuszlisztet gyártok, de a kókusz nagyon sok zsiradékot tartalmazott, ezért inkább finom kókuszkrémet sikerült készítenem.
Most azonban, mivel nem kókuszlisztet szerettem volna, hanem a finomságos kókuszkrémet, most bezzeg sikerült kókuszlisztet gyártani. Nem tudom mi volt a "baj" ami miatt nem lett krémes. Annyi biztos, hogy más márkájú kókuszreszelékből próbáltam, és az is biztos, hogy dobtam mellé még 10-15 szem egész mogyorót is (nem földit, hanem a törökmogyorót), de tökéletes lisztállagú, cseppet sem krémes darálmányt kaptam. Na, ezen felbuzdulva nekiestem a "véletlen" lisztemnek és megpróbáltam valamiféle süteményt gyártani belőle:

20 dkg kókuszreszeléket és 1 marék törökmogyorót összeőröltem és adtam hozzá egy evőkanál folyékony édesítőszert. Ehhez ütöttem egy tojást és adtam hozzá 6 dl mandulatejet. Először megpróbáltam serpenyőben kis korongok formájában megsütni, de totál szétmállottak, úgyhogy kivajaztam egy tepsit (ez 20x33 cm-es volt) és 45 perc alatt 190 fokon megsütöttem.
Aztán hagytam hűlni, addig összekevertem egy bögrében 3 evőkanál kakaóport, 3 evőkanál eritritet és 2 dl növényi tejet, majd mikróban csokikrémmé főztem. Ennek az a trükkje, hogy berakjuk a mikróba a bögrét és erősen figyeljük, mert mielőtt kifutna a csokikrémünk gyorsan lekapcsoljuk a mikrót, kivesszük a börgrét, átkeverjük a krémet, majd újra visszatesszük, figyeljük, kikapjuk, átkeverjük. Egészen addig ismételjük a fenti folyamatot, amíg kellő sűrűségűnek nem találjuk a krémet.
A felszeletelt kókuszkockánkat meglocsoljuk a csokikrémmel, és jóízűen befaljuk. :)



2016. április 2., szombat

A húsvéti csokinyúl utóélete

Nem minden csokinyúl finom, ez biztos. De itt egy recept, amivel a legszerényebb ízű csokinyúl is a mennybe megy :)
Ezt a receptet már legalább 20 éve készítem, még egy kolléganőmtől tanultam az első munkahelyemen.

Hozzávalók:

1 l tej
3 csomag vaníliás puding
5 dkg vaj
2 csokinyúl (2x100 g)
20 dkg babapiskóta
ízlés szerint méz (cukor)

Elkészítés:

A babapiskótákat kb. 2 cm-es darabokra vágjuk és félretesszük. A tejből, a vaníliás pudingól, vajból és a darabokra tört csokinyúlból krémet főzünk. Ebbe a krémbe beleforgatjuk a piskótadarabokat, majd az egészet egy őzgerinc formába öntjük és kihűtjük. Ennyi. Még emlékszem az ízére, nagyon finom. De mutatja ezt az is, hogy pillanatok alatt eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Köszönjük, furcsa ízű csokinyulak, értelmet nyert a létezésetek. :)
És persze a fenti recept remekül alkalmazható olyan télapókra is, akiknek íze szintén nem éri el a megfelelő szintet. (hú, de szépen írtam, hogy sz@r :)