Úszóverseny

Múlt héten úszóversenyt rendeztek az uszodában, ahová Keve is jár úszótanfolyamra. Bár már tavaly is voltak ilyen jellegű versenyek, akkor még azt mondta, hogy nem akar indulni, mert biztosan szomorú lenne, ha nem nyer. Persze, mivel kicsikről van szó, úgy rendezik ezeket a versenyeket, hogy mindenki nyertesnek érezze magát. Mindenki feláll a dobogóra, (mert persze dobogó is van :) az első kettő helyezett az első helyen, a harmadik, negyedik a második helyen, a többiek pedig a harmadik helyen állhatnak. És mindenki kap érmet meg egy tábla csokit. Gratulálnak nekik, van kézfogás, teljesen mint egy "igazi" úszóversenyen.
Keve nagyon izgult a verseny előtt. Félt, hogy utolsó lesz. Persze vigasztaltam, hogy ez egy játék, nem kell komolyan venni, a lényeg a részvétel, meg hogy kipróbálhatja magát másokkal is, mert a nyolc indulóból csak egy kisfiú volt a csoporttársa, a többiek más edzőnél úsznak. (és sajnos vannak olyan gyerekek is, aki versenyszerűen úsznak, tagozatos iskolába járnak, és mégis elhozta őket az edzőjük, én őket nem engedném indulni a teljesen "amatőr" gyerekek között, mert egyszerűen összehasonlíthatatlan a két kategória, de mindegy...)
Szóval, Keve a négyes pályán indult, hátúszásban. Nagyon-nagyon ügyes volt és a harmadik helyen végzett!!! (tehát felálhatott a dobogó második fokára)
Olyan büszkén állt ott a dobogón és nézegette az érmet a nyakában, hogy jó volt nézni. A legjobb rész persze az volt, amikor megnézte az érmet a nyakában, és egyből a lelátót fürkészte, hogy hol vagyok. Na ez egy igazi könnybelábadós rész volt...
(a lelátó tetejéről tudtam filmezni, ami elég messze volt a medencétől, ezért is ilyen homályosak a képek, mert  a videóból lettek készítve)

A rajtnál:

A célban, ő az, aki a fehérpólós lány mellett ér célba:

Az érem:

:)

És megtaláltam anyát a szememmel :) (ez aztán tényleg nagyon szívmelengető volt :)

Nálunk járt a Mikulás

 Olivér öltözött be, kifestettem az arcát jó hidegcsípte pirosra, kitömtem a hasát két párnával, a kezébe nyomtam a juhászbotot, és felöltötte a régebben már említett mikulás jelmezt. Óriási sikere volt. Nimród csak mosolygott, nem szólt semmit (ez pedig nála nagy szó, mert mindig mindenkivel kommunikál, van, hogy nem tudok beszélgetni az ismerősökkel, mert neki állandóan mesélnie kell valami fontosat :)
De itt most csak mosolygott és a reggel a csizmában talált csokidrazsét mutogatta szótlanul a "Mikulásnak". Persze miután megkapta a csomagot és a Mikulás elment, (mert mint mondta még másfél milliárd gyerekhez kell eljutnia, ezért nagyon siet) utána persze kiabálva mondogatta, hogy itt volt a Mikulás, és ő kapott tőle csomagot. Olivér vendégszerepelni is volt a nagyszüleinél, oda is vitt csomagot, persze abban nem csoki volt, hanem kávé, teák, nápolyi és gyümölcs. Azt mesélte, hogy a nagyapja annyira nevetett, hogy nem bírt szóhoz jutni. A nagymamája nem volt otthon, de később átjött megkérdezni, hogy nem fényképeztük e le véletlenül a Mikulást, mert  ő is szeretné látni, és bánja, hogy lemaradt az eseményről. Amikor levetítettem a videót, és Nimród is végignézte. akkor teljesen közömbösen megszólalt a végén: az Olivér volt a Mikulás. Ennyi.
Este azért Olivér még egyszer felöltötte a jelmezt, mert azt szerettük volna, ha a mama is látja élőben. Amikor ezután hazajött és bekopogott megint, mint Mikulás, és átadta a mama által küldött tábla csokit, akkor Nimródnál megint előjött a varázs. Csak mosolygott, nézte-nézte a Mikulást és teljesen odáig volt a gyönyörűségtől. Ez van, azért ha megjelenik az ember nappalijában egy nagypocakú, fehér szakállú puttonyos "bácsi", aki ráadásul még csokit is hoz, akkor a logika teljesen háttérbe szorul és marad a csoda...:)

Nézd, anya, ezt találtam a csizmámban:

Megérkezett a Mikulás:

Nimród csak mutogat és mosolyog :)

A csomag átadás:

A Mikulás már elment, ő meg a csomagokat szorongatva mosolygott tovább:)

Nimród elesett

és olyan szerencsétlenül - és mégis szerencsésen - hogy az üveglapos asztal széle pont a szeme sarkát találta el, és mégis szerencsésen, mert a szemének semmi baja nem lett. Nagyon megijedtem, és persze ő is. Nálunk a fiúk, ha valami trauma éri őket, akkor sírás után általában elalszanak. Így volt ez most is. Másnap reggelre bedagadt a szeme, szörnyen nézett ki. És akkor már látszott, hogy nemcsak a szemén van sérülés, hanem a kerek asztallap az orrát is felsértette. Sápadtan néztem őt, ez a kis tündér meg - gondolom észrevette, hogy mennyire sajnálom őt, pedig nem szóltam semmit - mosolyogva mondogatta: Nem fáj, anya!

Szerencsére az étvágya az most rendben volt (kivételesen, ugyanis vannak napok, amikor úgy  gondolom, hogy fényevő :)

Fusson, akit kergetnek? :)

Futni jó. Futni jó? Még kétkedem, bár megvallom, hogy ha pihenőnapom van, akkor hiányzik. És azt is megvallom, hogy amikor edzés nap van, akkor meg nem. :) Elindulni a legnehezebb. Ha már elindultam akkor jó, de ha hazaérek, akkor még jobb. :) Egyenlőre kóstolgatjuk egymást. Ő meg én. Viszont azt jó hallani, amikor a futós alkalmazás bemondja, hogy mennyit futottam, milyen gyorsan, és összehasonlítva megint egy kicsit többet, gyorsabban, mint az elmúlt héten.

Az is biztos, hogy a motiváció nagyon fontos, és hogy lássuk soha nem késő elkezdeni itt egy remek példa!!! És itt angolul még több információ róla. Minden tiszteletem az övé, nyugodtan vehetünk róla példát!!!
És mivel én zene nélkül nem nagyon tudom elképzelni a futást, ezért itt van néhány a kedvenceim közül. Lassabbak és gyorsabbak vegyesen, az elején célszerű lassabb számokat hallgatni, amikor pedig a vége felé közeledik az edzés, akkor igen sok erőt adhat, ha egy ritmusos kedvenc dübörög a fülünkbe. Hajrá!

Ez szerelem lett, első hallásra:
Avicii, Aloe Blacc - Wake Me Up

Ez is nagy kedvenc volt annak idején, érdemes elolvasni a kommenteket alatta :)))
Sarah McLeod: He Doesn't Love You

Ő meg a legújabb kedvenc, egyszerűen zseniális:
Mike Tompkins in The Deep

Ezt a nagyfiamtól "nyúltam". Szuper!!
David Guetta and Snoop Dogg

És ami a mai napig felpörget:
Brooklyn Bounce: The real bass

Kezdethez és a kitartáshoz is egy:
Majka, Curtis, Blr: Belehalok
Majka: Kiszavazó show

Papa Americano

Robin Thicke - Blurred Lines ft. T.I. Pharell Williams

És a nagy-nagy kedvenc Pharess Williams. Éljen az összes Gru (Despicable me) dal:
Pharell Williams: Fun, fun, fun
Pharell Williams: Just A Cloud Away
Pharell Williams: Prettiest Girls
Pharell Williams: Decpicable me

Ez ugyan nem futós zene, de szerintem zseniális, engem mindig megnevettet. Éjenek a minionok!!! :)

És egy másik nagy kedvenc: (erre aztán rázhatjuk a hajunkat és mehet a léggitár :)
Foreigner: Hot blooded

Queen-től jöhet bármi, itt van azért néhány kedvenc:
Don't Stop Me Now
Somebody To Love
I Want To Break Free
Bohemian Rhapsody

Ugye a felkészítő alkalmazás úgy néz ki, hogy egy perc futás után egy perc gyaloglás következik, és így váltakozva egyre több ismétléssel egymás után. Ha minket meglátna valaki, amikor éppen a gyaloglós szakaszunkat nyomjuk teljes sötétben az utcán, akkor szerintem elkezdene futni az ellenkező irányba :) Ugyanis akkor a nem létező mikrofonunkba fennhangon énekelünk, persze mindenki azt, ami a fülébe szól és hol ugrálva, hol riszálva haladunk, mutogatunk, rázzuk a fejünket, léggitározunk és bulizunk a zenére.

És itt van néhány a 15 éves nagyfiam (vagyis a futótársam) kedvencei közül. Egyébként Keve is eljár velünk néha, nagyon büszke vagyok rá. (persze még néha fontosabb a mese, de ez így van jól. Azért legalább háromszor már ő is sportol egy héten. Kétszer úszik, és egyszer biztosan eljön velünk futni.)


David Guetta & Chris Brown & Lil Wayne - I can only imagine
David Guetta feat Kid Cudi - Memories
David Guetta - Sexy chick
Knife Party - Bonfire
Nicky Romero - Toulouse
Gran Turismo 2 Intro [The cardigians - I am losing my favourite game remix]

A fél pár zoknik értelmet nyertek :)

Végre! Nem hiába gyűjtögetem őket évek óta. Egyébként már összeesküvés elméletek is születtek arról, hogy vajon mit csinálhatnak a mosás során eltűnt fél pár zoknik. De tényleg. Állítólag a fekete lyuk is benne van a dologban... Lehet, hogy megszöktek a Földről és egy önálló univerzumot alakítottak ki maguknak. Zoknilandia vagy valami hasonló. Na mindegy, tegnap ugyanis bevillant a zseniális gondolat, hogy adventi "naptárat" fogok készíteni a sok-sok zoknifélből.
Kell hozzá egy hosszú zsinór, 24 db facsipesz, színes kartonlap és ragasztó. Meg ugye a zoknik, 24 db. A kartonból szíveket, fenyőfákat és csillagokat vágtunk ki, ezeket megszámoztuk 1-24-ig, és ráragasztottuk a facsipeszekre. Aztán a zoknikat a csipeszek segítségével rácsíptettük a hosszú zsinegre, persze a számokat összekeverve, hiszen az úgy izgalmas, ha keresgetni kell a gyerkőcöknek, hogy melyik zokni a soros, amibe ajándékott tett a Mikulás :)

A segítségem: 

Kivágtunk egy-egy formát sablonnak, utána ezt rajzoltuk körbe nyolcszor (mert ugye három formánk volt, és összesen 24 db kellett)

Aztán kiválasztunk egy helyet, ahol elfér majd a 24 db zokni, nekünk ez a gyerekágy oldala lett:

És persze meggyújtottuk az első gyertyát a tavaly készített adventi koszorúnkon.

Puding helyett, de most már avokádóval

A múltkori pudingos bejegyzésben szereplő receptet elkészítettem, de most már avokádó is került bele. Hát, mit mondjak, zongorázni lehetne a különbséget. Egy igazi krémes, selymes, csokis finomságot kaptam.

Szóval, fogtam a két darab avokádómat és legelőször is a mag mentén egyszerűen kettévágtam őket:

Utána egy kanál segítségével kipattintottam belőle a hatalmas magot, aztán egészen egyszerűen a vékony héj mentén kikanalaztam belőle az gyümölcshúst. Amit egyébként Keve is és Nimród is nagyon sokat evett még babakorában, akkor párolt fokhagymával pürésítve adtam nekik és mindkettő imádta. 

Erre rákarikáztam a banánt és hozzáadtam a többi hozzávalót is:

És végül az egészet (mivel nincs aprítógépem - már - esetleg még? - ugye jön a Jézuska nemsokára....:) ezért botmixer segítségével pürésítettem a hozzávalókat:

Itt most a tálkákba szedjük és hűtőben kidermesztjük rész következett volna, de ez nálunk kimaradt. Helyette a tálkákba szedtem a gyereknek, a nagy tálat pedig az ölembe véve nekiálltunk kóstolni, és khhmm, megmondom az őszintét el is fogyott mind...

Apa is megkóstolta, neki nem jött be, Nimród viszont kétszer repetázott belőle :)

Kérek még, anya! Ilyen finom lett :)

Puding helyett:

Vágytam egy kis édességre, és akkor beugrott, hogy  a Stahl magazinban, paleos pudingot készítettek.

Hozzávalók:

2 érett avokádó (kb. 30 dkg) meghámozva, kimagozva

2 evőkanál kókuszolaj

4 evőkanál nyírfacukor

csipet só

5 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1 nagy érett banán, meghámozva, vasag karikákra vágva.

A hozzávalókat késes betétű robotgépben krémes állagúra dolgozzuk. Egyszer átkeverjük, hogy az edény oldalára tapadt kakaóport is beledolgozzuk. A krémet 4 db 2 dl-es tálkába adagoljuk, majd a hűtőben kidermeszjük.

Nagyon jól hangzott, de mivel éppen nem volt itthon avokádó (:)), gondoltam, megpróbálom anélkül.

Ez adta az ötletet, ehhez a pudinghoz:

Tettem bele banánt, kakaóport, eritritet és egy kis mandulatejet. Ezeket jól összepürésítettem botmixerrel és kész is lett a "pudingom". Állagra kicsit folyósabb, mivel az avokádó a krémességét adta volna a pudingnak. Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc édességem, szerintem avokádóval biztosan sokkal-sokkal finomabb lett volna. Úgyhogy legközelebb az eredeti receptet fogom kipróbálni.

Nem beszélve arról, hogy akkor egy teljesen puding állagú krémet kapok majd, amit szerintem én sütemények töltésére is fogok használni.

A recept forrása: Stahl magazin 2014. ősz

Hiába, az olvasás elálmosít...

Így járt ezzel Nimród is. Kicsit olvasok, anya, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy csend lett. És mikor megnéztük, hogy mi történt, ez a látvány fogadott minket :)

Amint látható a könyv borítóján is mindenki édesen alszik, ebből - gondolom - ő sem akart kimaradni :)

A világ legegyszerűbb pogácsája

És nagyon finom is. Általában bableveshez szoktam készíteni, és szinte azonnal elfogy. A receptet még nagyon régen a vacsoracsatában hallottam.

A hozzávalók:
25 dkg túró
25 dgk liszt
25 dkg vaj (de csináltam már zsírral is, sőt fele zsír, fele vaj kombinációval is, mindhárom módon finom)
só
Illetve a kenéshez kell egy tojás - de ha nincs lekenve, nincs rászórva semmi a tetejére, akkor sincs semmi, az ízén semmit nem ront, ha csak simán "meztelenül" van sütve.

Először is előmelegítem a sütőt 180 fokra. (sima gázsütő)
A vajat meg szoktam kicsit langyítani mikróban, hogy könnyebb legyen dolgozni vele, aztán hozzáadom a lisztet és a túrót, megsózom és összegyúrom a hozzávalókat. Utána lisztezett deszkára teszem, a tetejét is meglisztezem és kb. 1,5 cm vastagsárúra nyújtom. Itt jöhet a tojás, esetleg szezámmag, vagy lenmag, de csináltam már sajtosan is. Tetszőleges formával kiszaggatjuk (nálunk ez hold és csillag alakú szokott lenni).

Azért egy szitakötő is készült, ha már kaptam egy ilyen formájú szaggatót :) De azért a csillaggal könnyebb dolgozni, mert azért ez egy elég lágy tészta. 

Aztán tepsibe fektetem a pogácsákat és kb. 23-25 perc alatt megsütöm. Ha tovább sül, akkor nagyon kiszárad és ropogós lesz. Figyelni kell azért, mert ugye minden sütő más és más.

Végül pedig a maradék tésztából formázzunk valamit a gyermekünk örömére. Így biztosan az is meg fogja kóstolni a remekbe szabott pogácsánkat, aki nem egy jó evő.

Nálunk ez most dínó lett, ha esetleg nem felismerhető lett a formája (bár Nimród elsőre felismerte :).

A háromfelé törött keksz:

Tankolni voltunk úszás után, Keve bejött velem a kasszához fizetni. A pénztáros lány nagyon aranyos volt, megkínálta őt egy keksszel. Az én szeleburdi kisfiam rámnézett, hogy szabad-e elfogadnia. (már ez is meglepő volt :), de amit ezután tett, az szívmelengető volt.
Hazaértünk, a kekszes dolog feledésbe merült, legalábbis számomra. Másnap látom ám, hogy ebéd után nagyon molyol valamivel. Kérdem, mit alkotsz Keve?
- Elosztom a kekszet három felé - válaszolja.
- Milyen kekszet? - kérdeztem.
- Azt amelyiket tegnap a nénitől kaptam.
- Óóóó! - mondom, nem etted meg?
- Nem, hazahoztam, hogy adjak belőle a többieknek is.
Komolyan mondom, csak álltam és néztem az én félkilenc éves fiamat, ahogyan a kb. 6 cm-es kekszet próbálja igazságosan háromfelé törni. Ugye nem kell mondanom, hogy baromira meghatódtam. Remélem, ha felnőnek, akkor is ugyanígy fognak gondolni egymásra, hiszen egy jó testvér az élet egyik legnagyobb ajándéka. Én már csak tudom :)

Brokkoli valami

Krémlevesnek indult, de mivel nem volt itthon megfelelő mennyiségű mandulatej, ezért inkább főzelékes állaga lett. Úgy készült, hogy a még fagyos brokkolit a mandulatej kíséretében elkezdtem kiolvasztani. Közben dobtam hozzá fokhagymagerezdeket is. Amikor a brokkoli megpuhult, botmixerrel pürésítettem. Azért nem írok pontos mennyiségeket, mert teljesen ízlés kérdése, hogy mennyire legyen fokhagymás illetve milyen legyen az állaga. Míg a brokkolim puhult, addig kockákra vágott kolozsvári szalonnát pirítottam és a végén a kimert brokkoli (hát, legyen inkább főzelék) tetejére dobáltam őket, és meglocsoltam a kisült zsírjával is. Sót, ha kell, akkor ezek után lehet bele tenni, mivel a szalonna elég sós. Nekem pl. nem is kellett utána sózni. Biztosan fogok még ilyet készíteni, mert írtó finom lett. (mutatja ezt az is, hogy apa is rendesen rájárt, pedig neki palacsinta is volt az ebédhez :)

Az Íliás keksz finom :)

Nimród alkotta íz. Kekszet sütöttem, vaníliásat és csokisat.
Kérdeztem tőle, hogy kér-e.
- Igen - mondja.
- És - mondom - milyen ízűt szeretnél?
- Milyen van, anya?
- Vaníliás és csokis.
- Akkor íliásat kérek!!! (mert hogy ugye van íliás, és van csokis :)

Az első paleo sütim :)

Nem mondom, hogy nem bírtam volna ki sütemény nélkül, de mivel volt itthon egy bontott zacskó mák, amit már fel kellett használnom, (jó kifogás, mi :) ezért keresgéltem a neten és  ezt a receptet választottam szederliget receptjei közül.

A hozzávalók:

20 dkg mák

2 teáskanál sütőpor

10 dkg xilit (nálam ez méz volt)

1 citrom héja

2 tojás

A tötelékhez:

3 db alma

2 teáskanál fahéj

1 evőkanál xilit (itt szintén mézet használtam)

A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

Az almát lereszeltem, hozzáadtam a fahéjat és a mézet. A tojásokat egy kézi habverő segítségével habosra kevertem. A darált mákot, a mézet, a sütőport és a citromhéjat pedig összekevertem egy tálban. Aztán a mákos tál tartalmát hozzáöntöttem a tojásos tál tartalmához és jól elkevertem a masszát.Végül pedig hozzákevertem a reszelt, fahéjas, mézes almát is. Kókuszzsírral kikent tepsibe simítottam (a tepsi mérete: 35x20 cm) a masszát és az előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem. 

A sütemény olyan gyorsan fogyott el, mintha nem is létezett volna soha. A kritikus, mákimádó, almás süti ellenző apánk szerint is (aki felvont szemöldökkel nézi anya legújabb liszt-tej-cukor mentes őrültségeit) nagyon finom lett, úgyhogy zöld utat kapott, bármikor süthető :)

Maciöltöztetés

Eszembe jutott, hogy mikor én gyerek voltam, akkor volt egy bonbonos doboz, aminek a hátuljára egy lányalak volt nyomtatva, mellé pedig kis fülekkel ellátott ruha. Ha kivágtuk a lányt is meg a ruhát is, akkor ezekkel a kis fülekkel rá lehetett "akasztani" a papírruhát a lányra, és igazi öltöztetős játékot lehetett játszani. És itt aztán nem volt megállás, ezek után már saját magunk rajzoltunk lányt, és rengeteg-rengeteg ruhát. Színeztük, vágtuk, órákig el lehetett vele játszani. Volt hálóing, melegítőruha, estélyi, farmer, stb. Persze a végén már egy egész birodalmat építettünk neki papírból. Volt szekrény, ágy, konyha, autó, asztal, székek. És persze sűrű társasági élet... :)
Ezen felbuzdulva gondoltam készítsünk most is egy hasonlót, persze fiúk lévén nem lány alakkal, hanem macival.
Egy keményebb papírra megrajzoltam a macikat és kivágtam őket.
Aztán fénymásolópapírra fektettem a papírmacikat és körberajzoltam őket nyaktól bokáig annyiszor, ahány csak elfért a papírra. Ezek lesznek majd a "ruhák". Azért kell körberajzolni, mert fontos, hogy pontosan illeszkedjenek a macikra a szerkók, különben nem lehet rendesen rögzíteni őket.
Aztán a megrajzolt ruhakölteményekre a vállnál és a deréknál kis füleket is rajzoltam, ezek fogják majd a macikon tartani a ruhákat. Aztán a gyerekekkel közösen megszíneztük a ruhákat. Lett öltönyös, hálóruhás, tornacuccos, farmeros, ünneplős stb. variáció. Aztán majd idővel nekik is lehet házat, autót, stb. szerkeszteni. Egy biztos, nagyon élvezték a maciöltöztetést, biztosan még sokszor fogunk vele játszani.

Munka közben :)

Keve és a macija:

A macitesók:

(persze kézenfogva, mert Nimród szerint így kell :)

A ruhák, még kivágás előtt:

(a kis fülek rögzítik a szerkókat, csak rá kell helyezni a ruhát a macira és egyszerűen ráhajtani)

Nimród és az Ő macija:

Az elkészült szettek. Annak idején az én papírlányomnak voltak külön szoknyái és felsői is. Itt is meg lehet próbálni külön pólókat és nadrágokat gyártani a maciknak. Én most azért nem tettem, mert Nimródnak így biztosan könnyebb fel- és leöltöztetni őket. Keve már biztosan boldogulna a kétrészes szettekkel is.

Paleo-köret

Ha már unjuk a tojást, mint köretet, akkor itt egy kis változatosság. Nem, nem sültkrumpli, de látszatra olyan, igaz? Ez zeller. Megfőzve, feldarabolva és megsütve, ugyanúgy, mintha tényleg krumpli lenne. Az íze pedig nekem olyan volt, mintha gombát és krumplit gyúrtam volna össze és azt sütöttem volna ki. Nagyon finom, főleg már olyankor, amikor változatosságra vágyunk és hiányoznak a régi ízek. Ez egy kicsit pótolni tudja:

A legjobb fűnyírók :)

azok a libák. Illetve inkább zöldpusztítók. Ugyanis négynapi legeltetés után ez maradt a kertemből. Na jó, itt a kacsák segítettek nekik, de szerintem csak nekik sem tartott volna öt-hat napnál tovább az egész. Sehol egy szál gaz, semmi nem maradt. Lekajálták a töklevelet, a paprikaszárat, paradicsomszárat, kukoricalevelet, gazat, füvet... Mindent. A végén, amikor már semmi szimpatikus legelnivaló nem volt, akkor a kép bal felső részén található Büdöskét (Bársonyvirág) is elpusztították. Pedig az a nevéhez híven tényleg szagos egy virág, gondolom ez eléggé érezhető az ízén is. De hát a kényszerhelyzet, ugye. Mert nekik mindenképpen csipkedniük kell valamit. És mivel itt jól végezték a dolgukat, most bérlegelnek a szomszédban lakó anyósoméknál. Ott sem fog sokáig zöld virítani, az biztos...

A versfelelet margójára:

Hazajött, mondanom sem kell, hogy az első kérdésem: Na, mi volt a verssel?
- Nem ötöst kaptam... - mondta ő szomorúan.
Már éppen nyitottam a számat, hogy valami vigasztalót mondjak, erre ő rámnéz nevetve:
- Hanem csillagos ötös lett, anya!!!
Mit ne mondjak, teljesen elhittem!
És ha már dicsekszem, akkor legyen teljes: az eddigi felelők közül egyedül ő kapott csillagos ötöst!!! :)
Nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat gyakorolta, de lám, meglett az eredménye! Hibátlan!

"Itt van az ősz, itt van ujra..."

Keve előadásában ez a gyönyörű Petőfi vers

Nagyon izgulok érte, ma fog felelni belőle magyar órán. Hajrá Keve!!!

Ujjrahúzott elefánt :)

Keve másodikos olvasás munkafüzetében találtuk ezt a jópofa papírelefántot. Keményebb papírra megrajzoltuk, és a szája fölé akkora lyukat vágtunk, hogy Keve középső ujja kiférjen rajta, ez lesz az ormány. A maradék négy ujja pedig az elefánt négy lába. Színezés és ennyi.

Szilvaleves

Tegnap ebédnek való után kutattam a fagyasztóládában és találtam szilvát. Gondoltam ezzel most már ideje kezdeni valamit, ugyanis az idén nem nagyon termett ez a gyümölcs, tehát ez valószínűleg tavalyi lesz. Úgyhogy behoztam, még fagyottan beledobtam egy fazékba, és  barack ízű teát öntöttem alá (kb. 1,5-2 dl-t, azért nem többet, mert nem akartam, hogy túl híg legyen, gondoltam majd a végén még teszek bele, ha kell). Aztán elkezdtem lassú tűzön kiolvasztani. Azért teát, mert a tejtermékeket most ugye mellőzöm, és vizezni meg nem akartam. (egyébként finom lett). Tettem bele mézet, fahéjat és szegfűszeget. (ki lehet próbálni mézeskalács fűszerkeverékkel is, tulajdonképpen az is ezekből a fűszerekből áll alapvetően) Forrás után még főztem egy kicsit, majd botmixerrel összepürésítettem. Igazi karácsonyos hangulatú leves lett belőle. Aki gondolja még mixelés előtt szedjen ki belőle pár darab szilvát, és tálaláskor feldarabkázva szórja rá a levesre.

Mikulás volt a kádunkban

Hajvágás volt tegnap. A középsőnek és a kicsinek még hajnyíróval készítem a sérót (Olivérnek már ollóval, mert ugye ő kamasz, és mint olyan a cikizés elkerülése végett nem nézhet ki akárhogy :) A hajnyírós nyírásnál viszont a kis bökős hajdarabkák mindenhová beférkőznek, ezért én meztelenül szoktam nyírni a kisebbeket. Mármint hogy ők meztelenek, nem én :) Utána pedig gyors zuhanyzás a hajdarabkák eltávolításának céljából és ez után pedig nagy kádfürdőzés. Habbal, autókkal, dínókkal, felfújható halakkal, ahogy azt kell. Ez a motiváció, hogy a három éves is nyugodtan végigülje a nem éppen kellemes procedúrát. (igen, vicces, fürdéssel, vagyis inkább pacsálással rá lehet őket venni bármire :)
Tegnap viszont még a hajnyíró is szarakodott, ezért néhány percig úgy nézett ki, hogy Öcsiből punk lesz. Legalábbis délutánig, míg nem tudok másik hajnyírót szerezni. De aztán nagy nehezen, tincsenként, és kézi rásegítéssel végül is sikerült letolni a frizuráját.
Ezután jött a habosfürdő, ahol Nimród megint hozta a formáját: Szakállat gyártott magának a habból és elkezdett kiabálni: - Én vagyok a Mikulás! Boldog karácsonyt!

Egyébként nagyon rá van pörögve erre a Mikulás dologra. Nagyon várja, mindennap elmondja, hogy mikor jön már el hozzánk, mert ő találkozni szeretne vele :) Úgyhogy az idén biztosan vendégül látjuk a Mikulást, a ruháját ugyanis már megszereztük... :)

Paleo-ebédre - Tojáspörkölt

Tojáspörkölt. Úgy készül, mint a hagyományos pörkölt, csak itt most a húst a főtt tojás helyettesíti. Persze hagyományos pörköltet is lehet enni, de ha gyorsan kell valami meleg ebédet rittyenteni, akkor ez jó megoldás.  

Rakott csicsóka

Régen is nagyon szerettem. A szüleim kertjében is termett, nagyon igénytelen, gyönyörű sárga virágú, évelő növény. Arra emlékszem, hogy egy idő után már az ellen kellett küzdeni, hogy ne teremjen mindenhol :) Na, most a hétvégén a vásárban tudtam venni (beszereztük ugyanis a télire való krumplit, hagymát, almát) hiszen kiváló paleolit alapanyag, mindent el lehet belőle készíteni, amit krumpliból is. Csak arra kell figyelni, hogy nagyon hamar megpuhul, nehogy véletlenül túlfőzzük-süssük, mert akkor csak egy nem túl gusztusos massza lesz belőle. Akit érdekel a jótékony hatásairól bővebben itt olvashat.

Én most rakott-csicsókát készítettem belőle:

A csicsókát meghámoztam, (de legközelebb nem fogom, nyersen megkóstoltam úgy és semmi ízbeli különbséget nem éreztem, viszont a hámozásnál a göröngyös felszín miatt elég sok veszteség keletkezik, bár most utánaolvastam és van akinek nem jött be hámozás nélkül, hát majd meglátom) nyersen felkarikáztam. Aztán egy jénai tálba belefektettem négy szelet füstölt szalonnát, rátettem a csicsókakarikákat és megsóztam őket. Erre főtt tojást szeleteltem, majd kolbászdarabokat dobáltam rá és megint jött a csicsóka, tojás, kolbász kombináció. A tetejére morzsoltam néhány darab kókuszzsírt, aztán a jénai tálat lefedtem és betoltam a sütőbe. Amikor megpuhult a csicsóka, levettem a jénai tetejét és visszatoltam a sütőbe, hogy kicsit piruljon a teteje.

Íme a végeredmény:

Nagyon-nagyon finom lett. Még a tejföl sem hiányzott a tetejéről. Pedig olvastam valahol, hogy kesudióból lehet hamis tejfölt gyártani. Legközelebb azt is kipróbálom. Meg a csicsókapürét, sült csicsókát és a csicsóka-krémlevest is. Egyet pedig biztosan állíthatok: jövőre az én kertemben is fog csicsóka teremni :)