Kenyéróriás

 A hétvégén két kg lisztből készítettünk a gyerekekkel egy óriási kenyeret. A folyadék kecsketej volt, a tetejét pedig lenmag és őrölt bors csíkozással diszítettük. Nagyon nagy lett, és gyönyörű szép :) Ahogy kisült, mindenki meg akarta kóstolni, csak úgy magában, egy pohár tejjel. Belül puha, kívül ropogós volt még harmadnap is.
A recept itt most nem tudok írni, mert nem mértük a hozzávalókat. De szerintem ekkora hatalmas kenyeret úgy is ritkán sütünk, úgyhogy nem is lényeg. (legközelebb azért lemérem majd)

Kecskesajt, újra :)

Kecskesajt készült, fokhagymás-petrezselymes, olívabogyós-csomboros, és chilis. A legnagyobb sikere a chilis sajtnak lett. Ezt a zacskós, szárított fűszerként kapható őrölt chilipaprikával ízesítettem. A fokhagymás-petrezselymes sajtot  mondhatni, hogy most már minden sajtkészítésnél kötelezően kell készítenem, de úgy tűnik, hogy ez a chilis sajt átveszi a helyét. Az elkészítést módja a szokásos: felmelegítem a tejet kb. 38 fokosra. Beoltom (az én oltóm recepte: 2 liter tejhez 1 ml oltó kell, de általában a flakonon rajta van az adagolás) és nem piszkálom, nem pakolgatom, hagyom nyugodtan megaludni. Ha megdermedt, késsel felvagdalom az alvadékot, és hagyom még kb. fél órát majd kézzel jól átnyomkodom. Aztán kipróbáltam egy Erdélyi sajtkészítő ember módszerét, ami a követekező: elkezdem a lapos, széles fakanalat a fazék szélén nagyon lassan körbe-körbe keverni az alvadékot, és egyszer csak lám, a sajt-tészta szépen egy gombolyaggá összeáll a fakanál előtt. Sokkal egyszerűbb volt így, és egy darabka sajt-tészta sem maradt a savóban, tehát gazdaságosabb is. Aztán ezt a gombolyagot kiszedtem, kinyomkodtam, ízesítettem, formába tettem, hagytam jól kicsepegni és a végén jön a sófürdő, kb. 4 órára - persze a kisebb darabok hamarabb lesznek készen. (egy l vízhez kb. 10-12 dkg só - ehhez a sajthoz)

Az ízesítő anyagok szépen felaprítva, karikázva

Olajbogyós-csomboros, fokhagymás-petrezselymes és a chilis finomságok

Lekváros kiflik

A recept a lenmagos kifli receptje, annyi változtatással, hogy a sót egy nagy csipetnyire módosítottam, az evőkanálnyi helyett (azért, mert a kelt finomságok tésztájához mindig kell sót is adni). Ez ugyanis most egy édes kifli lesz, ezért a kevesebb só. Viszont szerettem volna, ha a tésztája nem semleges ízű, ezért három evőkanál mézet is tettem bele. A liszt fajtája most tk. tönkölyliszt és grahamliszt keveréke volt), a tej pedig - mivel van - kecsketej volt. De teljesen jó a finomliszt és a tehéntej is.
Ennyi volt a változtatás és mégis egy teljesen új ízvilágot kaptam. Megdagasztottam, megkelt, kinyújtottam, megtöltöttem ütésálló lekvárral (igen, ez igazából sütésálló, csak egyszer a Boltban, - igen, így nagybetűvel :) - ahol dolgoztam, kartondobozban jött ez a lekvár, és pont úgy pakolta le a szállító, hogy az első betűjét eltakarta egy másik doboz, így lett - és maradt - a sütésállóból ütésálló). Feltekertem, kifliformát hajtottam belőle, lekentem sárgával, megszórtam lenmaggal és hagytam állni még 20 percet. Előmelegítettem a sütőt és 180 fokon szép aranybarnána sütjük (illetve aki tk. liszttel dolgozik, az az alját nézze, ugyanis ez a fajta liszt már alapból barnás, és az alja képes úgy túlsülni, hogy a teteje még mindig csak halványbarna) kb. 30 perc egyébként a sütési idő, de inkább mindenki figyelje, mert minden sütő más és más.
Finom, másnap is puha, remek megoldás tízóraira az iskolába.

Az eredeti recept a Nők Lapja Desszert különszámában volt megtalálható, tejeskifli néven.

Baris alkot :)

Apa karám oldalára is készített egy szénatárolót, hogy egyszerűbb legyen az etetés. Egyik délelőtt a következő kép fogadott: :)))

Komolyan mondom, percekig röhögtem. Teljes némaságban ült ott beszorulva, a fenti kifejezzéssel az arcán, mintha azt mondaná "Na mi van, megjöttél? Kiszednél végre?" Hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek egy fűszálért, vagy egy lehullott levélért... 

Állataink

Torpedó a macska, akit a legjobban érdekelt, hogy mi sül a sütőben :)

Egy kis délutáni szieszta:

Savanyúság hordóban (beledobálós)

A következő recept már évek óta bizonyítottan működik, és nagyon egyszerű vele dolgozni.
Most újra készítettem, és közzéteszem, hiszen indul a szezon:

Egy 25 literes műanyag hordóra van szükségünk, aminek jól zárható teteje van.

A lé hozzávalói:
- 10 liter víz
- 3,5 l 10%-os ecet
- 1 csomag egész bors
- 1 csomag mustármag
- 45 dkg só, nem jódozott, hanem sima asztali
- 2 kg cukor (ezt még nem próbáltam édesítőszerrel, mert ekkora mennyiségnél nem szívesen kísérletezem, majd kicsiben kipróbálom és megírom a tapasztalatokat)

- 15-20 db babérlevél
- 6,5 dkg borkénpor
Az egészet összekeverjük és 1 napig állni hagyjuk. Beleborítjuk a jól zárható edényünkbe és belepakoljuk a savanyítandókat.
Folyamatosan lehet rakni, mikor minek van szezonja. Egyedül a zöld paradicsomot nem ajánlom, mert az megpuhul és szétmállik a lében. Egyébként jöhet minden, ami szokásos. Ha esetleg csípős almapaprikát teszünk bele, arra számítsunk, hogy a többi hozzávaló is átveszi a csípősséget. Nálunk nagy sláger a hatalmas kaliforniai paprikába töltött reszelt káposzta, (itt a káposztát lereszelés után sózzuk, hagyjuk a levét kicsorogni, jól kinyomkodjuk és úgy töltjük a paprikába. A paprikát úgy tesszük "tölthetővé", hogy a zöld szárát megnyomjuk a paprika belseje felé és tekerünk rajta egyet, így szépen egyben kijön minden). Finom még a vöröshagyma, és persze a karfiol is.
Ez a lé egyébként kb. 2-3 évig eláll, utána már cserélni kell. Ha nagyon tele lesz az edényünk érdemes egy nehezebb tányérral (én egy jénai edény tetejét használom erre) lenyomni a savanyúságokat, hogy folyamatosan a lé alatt legyenek.

Elkezdődtek a szorgos hétköznapok - utóirat: még megvagyunk :)

A nyáriszünet véget ért. Elkezdődött az iskola, óvoda. Nyár közepén sikeresen learattuk az árpát, és a rengeteg esőnek köszönhetően tulajdonképpen körkörösen füvet és lucernát nyírtunk. Amelyik helyszínen kezdtük, ott megint nyírható méretűre nőtt, mire az utolsó helyszínen befejeztük.
Nem sok változás van a tavalyi iskolakezdéshez képest, annyi csak, hogy a legkisebb királyfink is csatlakozott az edzésre-járó nagytesókhoz. Ő is úszni jár :) Annyira édes, olyan lelkes, alig várja, hogy menjünk. Az edzés végén (akárcsak az oviban a társainak és az óvónéniknek) hangosan köszön: - Sziasztok gyerekek, szia Brigi néni! Megzabálom!!!

Az öltözőben :)

"Edzés" közben :)))

A másik változás, hogy Keve viszont abbahagyta az úszást (mármint a tanfolyamot), és ő is csatlakozott Olivérhez, amerikai focira jár - hetente kétszer. 

Érdekes lett a beosztásunk, edzésnapok: hétfő, kedd, csütörtök, péntek. Egyelőre én viszem Kevét focira, és meg is várom (közben elintézem a bevásárlást, postát stb.) de később majd egyedül fog bebuszozni, és Olivér fogja várni a végállomáson. Azért alakult ez így, mert nincs diákigazolványa, - mert már nem jár automatikusan minden diáknak, igényelni kell a kormányablaknál - addig pedig nem vehetek neki diákbérletet, mert azt a diákigazolvány nélkül nem fogadja el az ellenőr. Bonyolítják, bonyolítják...

Egyébként ma van Nimród születésnapja, 5 éves lett... :) Az óvodában jövőhéten, a családdal pedig a hétvégn fogjuk megünnepelni. Olivérrel egyetemben, ugyanis ő jövő kedden lesz 17 éves... Kimondani is furcsa. Ennyi idősek voltunk az apjával, amikor megismerkedtünk... :) 

Amikor gyerek voltam, és hallgattam, ahogy a felnőttek rámnézve azt beszélik egymással, hogy "mekkorát nőtt ez a gyerek", meg hogy "hogy szalad az idő", nemrég még óvodás volt stb. sosem értettem, hogy miről is beszélnek igazán. Azt hiszem most már tudom... :)) És tényleg, hogy szalad az idő...

A szülinaposok :)

Relax :)

Kecskesajt

Ezúttal egy olajbogyós-rozmaringos kecskesajtot is készítettem. A tejet felmelegítettem, beoltottam, az alvadékot aprítottam, pihentettem, meggyúrtam kézzel, újra pihentettem, majd leszűrtem a savóról a sajt-tésztát. Ezt aprított olajbogyóval (fekete, magozott) és apróra vágott friss rozmaringgal összedolgoztam. Aztán következett a sófürdő (ez most 1 liter víz, 12 dkg só, de ez az arány 10%-ostól 30%-os oldatig is terjedhet, attól függ, milyen sajtot készítünk). Ez a sajt méretétől, fajtájától függően pár órától több óráig történő áztatást igényel. Én most 3 óráig hagytam benne, mivel a sajt-tésztám csak egy részéből készítettem ezt a sajtot, a másik részéből a már régebben említett petrezselymes-fokhagymás készült.

Túrós batyu, kakaós csiga csak nem tudom hogyan :)

Az egésznek az a jelentősége, hogy találtam egy jó receptet a neten, de aztán elrontottam az egészet. Ugyanis rosszul mértem ki a tej mennyiségét, (jóval többet tettem bele), ezért több lisztet kellett bele tennem, de mivel a liszt mennyisége nőtt, ezért kénytelen voltam több zsírt is tenni bele, hogy ne legyen száraz. De akkor ugye növelnem kellett az élesztő mennyiségét is, nehogy a végén ne keljen meg.
Így sikerült megsütnöm az egyik legomlósabb, legfinomabb (a többiek szerint) túrósbatyut. Az örömben az üröm, hogy sajnos nem tudom a pontos receptet...
A lényege a mondandómnak viszont az, hogy ne keseredjünk el, ha valamit elbénázunk, ugyanis a süteménykészítés nem más, mint az arányok lehető legjobb módon való megtalálása.
Tanulság: csak legyen nálunk papír és ceruza, és mérjük, hogy miből mennyit teszünk még bele... :)) Majd legközelebb :)

Két csigából pedig készíthetünk szívformát:

Tulipán, fából... :)

Csúcsdísznek indult a sütős-főzős helyiségünk tetejére, - apa ötlete alapján - de megláttam és megszerettem. És elkoboztam... Olyan gyönyörű! Ez a minta van a kiülős helyiségen is, csak ugye ott negatívban. A tulipánt én rajzoltam, apa pedig kivágta dekopír-fűrésszel. Egyébként teraszkorlátot is készítettünk már ezzel a mintával, az pedig felrakásra vár.

Pok-pok a kertész

Nem, Ő nem valamiféle kínai segítség. Ő egy tyúk. Az a története, hogy kikezdték a többiek, ezért el kellett különíteni tőlük, ugyanis a tyúkok képesek egy pici sebet addig-addig csipkedni a társukon, míg az lesz a vége, hogy teljesen kibelezik. Szóval elkülönítettük. Igen ám, de a tyúk bonyolult állat, vissza már nem tudjuk tenni, mert nem fogadnak be maguk közé senkit. Ha egy idegen kerül közéjük, egyből jön az úgynevezett "csípéssorrend", ami azt jelenti, hogy szerencsétlent addig verik, míg újra sebes lesz. És akkor megint kezdődik minden előről...
Szóval Pok-pok egyedül él, és ő az én segítségem a kertben. Amikor gazolok, vagy pl. felszedem a borsószárat, akkor jön Pok-pok és felcsipkedi a rovarokat, hernyókat. Nagyon aranyos, tágra meredt szemmel nézi, amikor kihúzom a borsót a földből, és egyből lecsap a lepotyogó hernyókra, nézi, hogy mit fordított ki a gyökér a földből. És remekül fog egeret is. Azt a horrort... Elkapta, dobálta, csipkedte míg végül szerencsétlen egér már csak egy lapos bőrdarab lett...
És reggelente, mikor kiengedem az ólból, kimosom az itatóját, adok neki kukoricát, végig ott van velem, figyeli minden mozdulatomat. A reggeli kiengedési rituálénk lett, hogy le kell hozzá guggolnom, ő odabújik, felveszem és belefúrja a karom alá a fejét, és közben mondogatja, hogy pok-pok-pok... Halálos. :)

Pok-pok "munka" közben:

Az ölemben:

Levendulás és teafás dörzsi-szappan kecsketejből

Kétfajta szappant készítettem, az egyik levendulaillatú és málnapiros színű lett, a másikba pedig teafa-olajat tettem és őrölt kávét, amelyet majd arcra fogunk használni. A teafaolaj antibakteriális hatású, a kávé pedig bőrradírként fog működni.

Fontos, hogy a tej fagyasztott állapotban találkozzon a NaOh-val, hiszen a magas hőmérséklet, amire felmelegszik a tej, megbarnítaná azt. A kecsketejnek egyébként hidratáló és bőrnyugtató hatása van, ezért gondoltam, hogy most ez lesz a "folyadék" a szappanomban.

A literes fagyasztott kecsketejet lemértem a palackkal együtt, majd kb-ra elvágtam ott, ahol a nekem szükséges mennyiséget gondoltam. Mint látszik csak egy kicsit kellett még faragnom hozzá, hogy meglegyen a szükséges mennyiség. Egyszerűen levágtam róla a műanyagot és beletettem egy fazékba és rászórtam a NaOh-t.

Íme a levendulás végeredmények. Néhány forma aljába őrölt kávét szórtam és erre mertem a szappanmasszát. Amikor megszilárdult, szépen ottmaradt egy dörzsis rétegként a szappan tetején. A málnás színt pedig kék wilton géllel (tortaviaszt szoktam vele színezni) és pirospaprikával értem el.

Ezek pedig a teafás-kávés szappanok, amikhez egy kis fahéjat adtam szinezésként.

Először azt hittem nem fog megszilárdulni, mivel a formába merés közben végig puding állagú maradt, míg a többi szappanomat a végére már elég nehezen lehetett merni. Arra gondoltam, hogy a kecsketejben levő extra zsír miatt lehet ez, mert ugye a szappankalkulátor ezzel nem számol. De aztán másnapra szépen megszilárdult mindegyik.
A következő szappanom pedig sima natúr fehér színű kecsketejsavós szappan lesz. A fehér színt pedig cink-oxiddal fogom elérni, ami egyébként napvédőként házi naptejek készítéséhez szoktam használni.

Rég nevettem ekkorát :)

Nimródszáj, megint:

Ül az asztalnál, reggelizik. és megszólal:
- Anya, képzeld el a Zoé (egyik ovistársa) mondta, hogy kivették a dióját. Én meg mondtam neki, hogy az én diómat nem vették ki. Nekem még megvan...

Igen, a mandulára gondolt... :)))))

Kecskesajt, végre!

Elkezdtem fejni az egyik kecskémet úgyhogy nekiálltam a hétvégén sajtot gyártani. Az első egy petrezselymes-fokhagymás lett.
Hat liter tejből készítem, felmelegítem, beoltom, ha megdermedt akkor kézzel szétnyomkodom, aztán leszűröm, ízesítem és formába rakom. Hagyom kicsit kicsepegni, majd következik a sófürdő. Ebben általában egy éjszakára, de ez egy kisebb sajt lett, ezért 3-4 órára hagytam ázni.
Most érlelődik, már alig várjuk, hogy megkezdhessük:

A segítségem, készül az orda :)

A sófürdő:

Íme Ő: :)

Kert képekben:

Ez a köcsögfa a pihenős-sütős-főzős terasz mellett van, a néni vigyáz a kertre :)

A másik köcsögfa:

A cukkini és a tök ural mindent :) Háttérben és előtérben pedig paradicsom.

Megint paradicsom (nagyon-nagyon sokat ültettem, remélem teremni is ennyit fog, mert jól jönne télen a paradicsomlé, ketchup, lecsó :)

És még mindig terem az áfonya, pedig tavasszal ültettük. 

 Paradicsom, újra:

Itt pedig a futóbab. Gyönyörűen felszaladt a támasztékra, és tele van virággal :)

Tavaly vettem gömbcukkini palántát, hát persze, hogy nem gömböt termett. Úgyhogy az idén magot vettem és íme:

Még egy kis paradicsom :)

A futásról :)

A télen sajnos kimaradt sok hónap, amikor nem voltam futni, ezért most tavasz végén (pontosan május 15-én kezdtem újra) sajnos nagyon nehezen rázódtam vissza.
De: sokkal gyorsabban vettem az akadályokat, mint első körben, a harmadik héten már tíz fölötti kilométereket teljesítettem. (az izom nem felejt - szokta mondani egy kedves testépítő barátom :) - és tényleg) Májusban hétszer voltam futni, júniusban pedig 11-szer.
Nagyon hiányzott az az eufórikus érzés, amit csak a mozgás adhat, ezért kicsit meg is ijedtem, hogy elvesztettem  ezt, és nem jön vissza a tavalyi fennhangos-éneklős, 15 km-es távok könnyűszerrel való lefutása. (tényleg, az első két kilométer halál, még most is, a legjobban a hetedik kilométertől élvezem, akkor kezdem érezni azt a hatalmas eufórikus energiát). De aztán szerencsére visszajött, újra.
De most nem hagyom ezt elveszni, többet nem hagyok ki ennyi sok időt. Elindulni nem szeretek, érdekes, de még most is próbálok "alkudozni" magammal, hogy ááá már késő van, sok volt a meló, elfáradtam, majd holnap nem tevékenykedek ennyit és akkor jut idő a futásra is... De aztán mindig győz a józan ész! Nem hagyom magam a "lusta énemnek" lebeszélni a mozgásról. Aztán elindulok, az első kilométeren azt gondolom, hogy haza kéne menni... A másodikon, hogy minek jöttem, megállok és mára elég ennyi... Itt egy újabb löket jön az "ellenoldalról", hogy nehogy már megálljál, nem vagy te papírkutya... Nyomás tovább és kuss! Mindjárt jó lesz! Aztán meg majd baromi büszke leszel magadra, hogy megint megcsináltad, és megint elmentél futni, és nem hagytad magadnak, hogy legyőzzön a lusta éned. Igaz, hogy már tíz óra is elmúlt, de elindultál!!!! Éjfél is lesz, mire hazaérsz! Lehet... Volt már ilyen... De akkora büszkeséget érzek, amikor hazaérek, hogy azt nem pótolhatja semmi (csak a gyerekeire ennyire büszke még az ember :). Ez az enyém, megdolgoztam érte, senki sem veheti el tőlem. MEGCSINÁLTAM!!! Éljen!!!

Aztán egyik nap felszívtam magam és úgy éreztem, itt az ideje egy "kicsit" hosszabb távnak is. Úgyhogy nekivágtam, 35 fokban, de MEGCSINÁLTAM!!!! Szerdán lefutottam a félmaratoni távot! Nagyon büszke vagyok és bár majdnem fél évet kihagytam (novembertől-májusig) az újrafutás hetedik hetében sikerült teljesítenem a 21 km-es távot. Nem mondom, az eleje szörnyű volt, tikkasztó napsütés, sehol egy kis árnyék, de aztán egyre-egyre jobb lett, és ha egy kicsit is meginogtam, hogy sikerülhet-e, (ez kétszer fordult elő) csak annyit mondtam magamban: Kuss, futás tovább!!! Megcsinálod! És sikerült! Aztán a végén már vitt előre a hitem, nagyon jó volt, és nagyon büszke vagyok magamra!!!

Tiramisu

A recept Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvéből való. Nálunk már évek óta többször bizonyította, hogy ez a legfinomabb Tiramisu recept:

Hozzávalók:

A krémhez:

4 friss tojás

50 dkg mascarpone

5 evőkanál cukrozott, sűrített tej

3 dl híg feketekávé

3 evőkanál mandula ízű likőr (pl. Amaretto)

3 evőkanál kávélikőr (pl. Kahlua)

2 doboz babapiskóta

a tetejére 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1. A krémhez szétválasztjuk a tojásokat, majd a sárgákat, a mascarponét és a sűrített tejet robotgéppel jól összekeverjük. Ezután elmossuk a habverőket, szárazra töröljük őket és fehérjékből kemény habot verünk.

2. A robotgépből most elbúcsúzunk, jöhet egy fakanál. A tojáshab negyedét a mascarponés krémbe forgatjuk és nem törődünk azzal, hogy a kevéske hab összeesik. Ilyenkor az a fontos, hogy felhigítsuk vele a krémet, mert ha sűrű marad, akkor az életben nem kapunk lágy, könnyű végeredményt.

Miután a hab egynegyedét beledolgoztuk, hozzáadjuk a többi tojáshabot is, de ezt már csak óvatos, széles mozdulatokkal végezzük. A mascarponés krémből félreteszünk két evőkanálnyit, a többit pedig a kezünk ügyébe készítjük.

3. A babapiskóták áztatásához összekeverjük a híg fekete kávét, a mandula ízű likőrt, és a kávélikőrt. Előveszünk egy 25x35 cm-es, legalább 6 cm magas üvegtálat és összeállítjuk a tiramisut. Néhány darab babapiskótát belemártunk a kávés keverékbe, számolunk lassan ötig, majd a beáztatott piskótákat lerakjuk egymás mellé a tál aljára. Ezt addig folytatjuk, amíg egyenletes piskótaréteg nem borítja a tál alját. Ehhez általában szükség van egy kis szabás-varrásra, mert olyan tálat még nem találtak ki, amelynek az alját hézagmentesen sikerült volna kirakni egészben hagyott babapiskótákkal. Miután elkészültünk az első réteggel, rákenjük a krém felét. Erre megint egy réteg beáztatott piskóta következik és némi szabás-varrás után rásimítjuk a többi krémet. Befejezésül a tálba rakosgatunk még egy utolsó réteg beáztatott piskótát, és a tetejére kenjük a félretett két evőkanálnyi krémet. A tiramisut egy éjszakára hűtőbe tesszük és tálalás előtt teaszűrőn át vastagon meghintjük cukrozatlan kakaóporral. Egy olasz szólás szerint ennek olyan vastagnak kell lennie, mint idősödő nők arcán a púdernek, ha korzózni indulnak.

6 adag lesz belőle.

Megjegyzem, hogy a kétféle likőr nem olcsó mulatság, de megéri beruházni rájuk, mivel leírhatatlan különbséget adnak ízben. Igen, és is próbáltam megúszni olcsóbb variációkkal, míg egyszer beruháztam rájuk, és rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a különbség. Egyébként sokáig elállnak, és nem kell belőlük sok a sütibe, ezért nagyon-nagyon sok tiramisut ízesítenek mennyeire, míg el nem fogynak.

A másik gondolatom, hogy ezt akár cukormentes változatban is elkészíthetjük, cukrozott sürített tej helyet mehetne bele sűrű kókusztej nyírfacukorral édesítve. Cukormentes babapiskótát meg lehet készíteni otthon, vagy venni. Egyedül az a kérdés, hogy a likőrökben mennyi a cukor. Bevállaljuk e azt a pár evőkanálnyit, vagy rendíthetetlenek leszünk és helyettesítjük valamiféle cukormentes aromával őket.

Zablisztes-meggyes kísérlet

Úgy gondoltam, hogy kikísérletezek egy teljesen zablisztből készült tésztát, amit majd süteményekhez fogok használni. Azt szerettem volna, ha ez olyan pite jellegű dolog lesz, amit majd meggyel, túróval, almával, mákkal, dióval stb. megtölthetek. Elsőre olyan finomat sikerült készítenem, hogy szerintem nem is próbálkozok tovább, ez nagyon bejött mindenkinek.
Íme a receptje:

A tészta hozzávalói:

- 50 dkg finomszemű zabpehely lisztté őrölve.
- 3 tojás
- 10 evőkanál kókuszolaj
- 1 teáskanál sütőpor

A töltelék jelen esetben meggy volt.

A fenti hozzávalókat összegyúrjuk.

 A felét egy 28x36 cm-es alapterületű, kókuszolajjal kikent tepsibe nyomkodtam.

Erre rászórtam magozott meggyet, ezt nem mértem le, hogy mennyi volt. Ízlés kérdése, az biztos, hogy jó alaposan, több rétegben elfedte az alsó tésztaréteget. (annyit azért el tudok mondani, hogy magozatlan állapotban egy olyan Ledo-s fagyis kisvödör volt tele vele, azt kimagoztam és mind beletettem a sütibe)
A meggyet meghintettem nyírfacukorral, és megszórtam négy marék (félkezes marékra értendő) apró szemű zabpehellyel, hogy ez majd felszívja a meggyből kifolyó levet.

A maradék tésztadarabot pedig egyszerűen rámorzsoltam kézzel a meggyre. Ez nem fedte be teljesen a meggyréteget, úgyhogy akit ez zavar, az vagy több tésztával, vagy kisebb méretű tepsivel készítse, és akkor a meggy nem fog látszani. Ezt a villanysütőben 175 fokon sütöttem alsó-felső sütéssel 45 percig.

Ezt a villanysütőben 175 fokon sütöttem alsó-felső sütéssel összesen 45 percig. Mikor már szép aranybarna a tetején a zabtészta, akkor lesz jó.

Nagyon finom lett, biztosan fogok még ilyet készíteni. Eddig valahogy a zablisztes sütik kimaradtak a repertoáromból, pedig nagyon könnyű vele dolgozni, és nagyon finom a végeredény. A teteje pedig ropogós lett, mint egy zabkeksz. Meg is van, mit fogok legközelebb kipróbálni zablisztből :)

Kovászos cukkini és alma

Minden évben - mióta cukkinit vetek - szoktam készíteni belőle kovászos cukkinit. Most is így volt, azonban az egyik ötliteres üvegnek csak a háromnegyedéig ért a belepakolt cukkini. Mivel még egyet nem akartam erre beáldozni, mert akkor annak a fele biztosan megmaradt volna, úgy gondoltam, almával fogom a megmaradt részt telepakolni.
Ez egy úgynevezett "rétesalma" fajtájú, savanykás, lédús fajta, kiváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni.

Az első üvegben van a cukkini-alma párosítás, alul szőlőlevél, benne csombor és fokhagyma. 2-2,5 evőkanál só, a víz, és a tetején a kenyér.
A második üvegben szintén ez, csak alma nélkül. Kíváncsian várom a végeredményt :) Meg, hogy süssön a nap, mert ugye az elengedhetetlen a kovászoláshoz...

Tanévzáró grillünneplés

Ez a tanév is véget ért. A múlt héten megkaptuk a bizonyítványokat. Nagyon büszke vagyok mindkét iskolásom teljesítményére. Keve majdnem kitűnő lett, csak a nyelvan jegye lett négyes (az a fránya helyesírás :), Olivér pedig négy hármassal és négyes-ötösökkel zárta a tanévet. Azt hozzá kell tennem, hogy a "mumus" kémia négyes lett, ezzel ő lett az egyedüli négyes jeggyel bíró tanuló az osztályban. Nem volt olcsó, de megérte :))). Viccelek vele, pedig tényleg így volt. Ugyanis magántanárt fogadtunk mellé, aki heti egyszer egy órában elmagyarázta azt - úgy, hogy Olivér meg is értette - amit a tanár 90 perc alatt képtelen volt. Megnyugodtam, mégsem a gyerek a ludas... Jövőre viszont már nem lesz kémia, és képzeljétek el, egy kicsit bánja is. Ugyanis a magántanár annyira jól magyarázott, hogy elkezdte érdekelni ez a téma, és a második félévben nem is volt más jegye, csak ötös. De mivel ugye az első félévet is beleszámolják az év végi értékelésbe, így lett "csak" négyes a jegye. 

Keve újra jutalomkönyvvel jött haza az évzáróról, mint eddig minden év végén. Azt írta bele neki az osztályfőnöke, hogy kitartásáért, és kiváló tanulmányi eredményéért kapja a jutalmat. És néhágy kitűnő tanuló névreszóló cirkuszjegyet is kapott ajándékba, Keve is köztük volt. Nagyon büszke vagyok mindkettőre, igazán megdolgoztak a szép eredményért. Gratulálunk, mégegyszer, ügyesek voltatok!!!

A jól sikerült tanév végét pedig egy grillezéssel ünnepeltük. 

A most már negyedikes Keve:

Sül a három fajta kolbász, virsli, cukkini:

A kisovis:

A kémiatudorunk jól megérdemelt ebédje :)

Paradicsomos juhtúrós tál:

Íme, ilyen lett a kinti nagyasztalos buliteraszunk, egyenlőre:

Az ott középen egy villanytűzhely, ami majd a kisházba fog kerülni véglegesen, de addig is itt vesszük nagy hasznát. Ebben sült a süti. Azt, hogy honnan szereztem, rejtse jótékony homály :)

Grillezett cukkini sajttal:

És azért ne feledkezzünk meg egy igen fontos eseményről sem: A magyar válogatott a legjobb 16 közé került az EB-n. Nagyon megható érzés volt, hogy végre valami ennyire eggyé tudta kovácsolni a magyar népet!!! Köszönjük a fergeteges élményt! És tudjátok: Az éjjel soha nem érhet véget...

RIA, RIA, HUNGÁRIA!!!!!!!!!!!!!!!!

Egyébként a tanévzáró ünnepség pont a Magyar-Portugál meccs napján 17 órakor kezdődött. Az igazgató bácsi elmondta, hogy ezt még tavaly augusztusban nem tudták, ezért tették ekkorra az ünnepséget, de megígérte, hogy nem húzza az időt. Aztán az osztályfőnök kiosztotta bizonyítványt, elmondta, hogy majd szeptemberben a szülőin értékeli a gyerekeket, és menjünk haza meccset nézni. Úgyhogy 17 óra 50-re otthon voltunk. Az utcák kihaltak voltak, még az is meccset nézett, aki egyébként nem szereti a focit. Hát, megmondom őszintén én sem szeretem túlzottam. Viszont Magyarnak lenni szeretek, és büszke vagyok rá, hogy annak születtem, úgyhogy naná, hogy végig ordítottam az egészet :)