2016. október 17., hétfő

Kenyéróriás

 A hétvégén két kg lisztből készítettünk a gyerekekkel egy óriási kenyeret. A folyadék kecsketej volt, a tetejét pedig lenmag és őrölt bors csíkozással diszítettük. Nagyon nagy lett, és gyönyörű szép :) Ahogy kisült, mindenki meg akarta kóstolni, csak úgy magában, egy pohár tejjel. Belül puha, kívül ropogós volt még harmadnap is.
A recept itt most nem tudok írni, mert nem mértük a hozzávalókat. De szerintem ekkora hatalmas kenyeret úgy is ritkán sütünk, úgyhogy nem is lényeg. (legközelebb azért lemérem majd)






2016. október 13., csütörtök

Kecskesajt, újra :)

Kecskesajt készült, fokhagymás-petrezselymes, olívabogyós-csomboros, és chilis. A legnagyobb sikere a chilis sajtnak lett. Ezt a zacskós, szárított fűszerként kapható őrölt chilipaprikával ízesítettem. A fokhagymás-petrezselymes sajtot  mondhatni, hogy most már minden sajtkészítésnél kötelezően kell készítenem, de úgy tűnik, hogy ez a chilis sajt átveszi a helyét. Az elkészítést módja a szokásos: felmelegítem a tejet kb. 38 fokosra. Beoltom (az én oltóm recepte: 2 liter tejhez 1 ml oltó kell, de általában a flakonon rajta van az adagolás) és nem piszkálom, nem pakolgatom, hagyom nyugodtan megaludni. Ha megdermedt, késsel felvagdalom az alvadékot, és hagyom még kb. fél órát majd kézzel jól átnyomkodom. Aztán kipróbáltam egy Erdélyi sajtkészítő ember módszerét, ami a követekező: elkezdem a lapos, széles fakanalat a fazék szélén nagyon lassan körbe-körbe keverni az alvadékot, és egyszer csak lám, a sajt-tészta szépen egy gombolyaggá összeáll a fakanál előtt. Sokkal egyszerűbb volt így, és egy darabka sajt-tészta sem maradt a savóban, tehát gazdaságosabb is. Aztán ezt a gombolyagot kiszedtem, kinyomkodtam, ízesítettem, formába tettem, hagytam jól kicsepegni és a végén jön a sófürdő, kb. 4 órára - persze a kisebb darabok hamarabb lesznek készen. (egy l vízhez kb. 10-12 dkg só - ehhez a sajthoz)


Az ízesítő anyagok szépen felaprítva, karikázva


Olajbogyós-csomboros, fokhagymás-petrezselymes és a chilis finomságok




2016. október 9., vasárnap

Lekváros kiflik

A recept a lenmagos kifli receptje, annyi változtatással, hogy a sót egy nagy csipetnyire módosítottam, az evőkanálnyi helyett (azért, mert a kelt finomságok tésztájához mindig kell sót is adni). Ez ugyanis most egy édes kifli lesz, ezért a kevesebb só. Viszont szerettem volna, ha a tésztája nem semleges ízű, ezért három evőkanál mézet is tettem bele. A liszt fajtája most tk. tönkölyliszt és grahamliszt keveréke volt), a tej pedig - mivel van - kecsketej volt. De teljesen jó a finomliszt és a tehéntej is.
Ennyi volt a változtatás és mégis egy teljesen új ízvilágot kaptam. Megdagasztottam, megkelt, kinyújtottam, megtöltöttem ütésálló lekvárral (igen, ez igazából sütésálló, csak egyszer a Boltban, - igen, így nagybetűvel :) - ahol dolgoztam, kartondobozban jött ez a lekvár, és pont úgy pakolta le a szállító, hogy az első betűjét eltakarta egy másik doboz, így lett - és maradt - a sütésállóból ütésálló). Feltekertem, kifliformát hajtottam belőle, lekentem sárgával, megszórtam lenmaggal és hagytam állni még 20 percet. Előmelegítettem a sütőt és 180 fokon szép aranybarnána sütjük (illetve aki tk. liszttel dolgozik, az az alját nézze, ugyanis ez a fajta liszt már alapból barnás, és az alja képes úgy túlsülni, hogy a teteje még mindig csak halványbarna) kb. 30 perc egyébként a sütési idő, de inkább mindenki figyelje, mert minden sütő más és más.
Finom, másnap is puha, remek megoldás tízóraira az iskolába.


Az eredeti recept a Nők Lapja Desszert különszámában volt megtalálható, tejeskifli néven.

2016. október 4., kedd

Baris alkot :)

Apa karám oldalára is készített egy szénatárolót, hogy egyszerűbb legyen az etetés. Egyik délelőtt a következő kép fogadott: :)))


Komolyan mondom, percekig röhögtem. Teljes némaságban ült ott beszorulva, a fenti kifejezzéssel az arcán, mintha azt mondaná "Na mi van, megjöttél? Kiszednél végre?" Hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek egy fűszálért, vagy egy lehullott levélért...