A cukormentes torta

Az alját cukormentes keksz és vaj alkotja. A kekszet aprítógépben megdaráltam, annyi olvasztott vajat kevertem hozzá, hogy nyomkodható massza legyen belőle. Itt nem tudok arányokat írni, mert ki mekkora vastagságú kekszréteget tervez az aljára, annyi vajat keverjen a formázhatóság eléréséhez. Nálunk a vékony réteg jön be, ezért én annyit készítettem, amennyivel éppen be tudom fedni a kapcsos forma alját annyira, hogy sehol ne legyen lyuk.

Erre jön a krém, ami mascarponéból, túróból és annyi cukormentes növényi tejszínből áll. (én két doboz 25 dkg-os mascarponét és egy zacskó 45 dkg-os túrót használtam, és annyi tejszínt, hogy ne legyen túl lágy a töltelék, de azért száraz sem) de aki nem akar ilyen vastagságú tölteléket, az vegye a fenti adagokat kevesebbre)
Felvertem a tejszínt, tettem bele eritritet ízlés szerint, majd annyi zselatin fixet kevertem bele, amennyi ezt a mennyiséget megszilárdítja. Ha esetleg száraznak gondoljuk a masszát, nyugodtan keverhetünk bele még tejszínt, úgyhogy inkább kevesebbel kezdjük, nehogy folyós legyen, mert az nem fog megszilárdulni, és mikor a kapcsos formát szétbontjuk, ki fog folyni.
Mivel általában ettől szoktam parázni én is, ezért sima zselatint is szoktam még keverni a masszába ilyenkor, hogy biztos, ami biztos.
A masszát rásimítjuk a kekszes-vajas rétegre.
Erre jön a gyümölcsös réteg, ami nálunk eperből, áfonyából, banánból és narancsból állt. Felszeleteltem őket, és egyszerűen rápakolgattam a tejszínes rétegre.
Aztán az egészet piros színű zselatinnal egy ecset segítségével átkentem, hogy fényes-csillogós legyen, de azért ne legyen egy teljes réteg zselatin a tetején. Egyszerűen ezt csak azért így készítettem, mert szerintem sokkal gusztusosabb, ha nem takarja a gyümölcsöket egy teljes réteg zselatin. A zselatint víz helyett cukormentes eperszörppel készítettem, hogy még jobban kiemeljem a gyümölcsös ízeket.
Aztán nincs más dolgunk, mint hideg helyen tárolni 1,5-2 órát, és jóízűen elfogyasztani. :)

Itt még a formában, zselatin nélkül

Így néz ki felvágva

Nagyon finom lett a krém, a mascarpone és a túró nagyon jó páros együtt.

Nem tűntem el...

csak egy kicsit. Úgy gondoltam, hogy így télen nem nagyon tudok újat írni, csak azt amit már tavaly is és azelőtt is írtam. Nagyon-nagyon várjuk már a tavaszt, szerintem még ennyire soha nem éreztem hosszúnak a telet. Vagy inkább ezt a rengeteg esőt. Mert az, hogy hideg van önmagában még nem lett volna baj, de ez a rengeteg reggeltől-estig, estétől-reggelig tartó esőzés ez teljesen depressziós hangulatba hozott, szerintem mindenkit, nem csak engem.
De most, már második napja süt a nap, lehet bóklászni, tenni-venni az udvaron, végre már látom az alagút, vagyis a tél végét...
Az utolsó egy hétben az események is felpörögtek, kezdődött Keve fiam 10. születésnapjával, amire - mint mindig - itthon sütött tortával készültem. Illetve sütött, meg hűtött tortával, ugyanis kettőt készítettem, gondoltam magamra is :)

Az egyik a már korábban készített fekete erdő torta volt azzal a különbséggel, hogy sehol nem találtam az erre a célra elrakott meggybefőttet, így az mi tortánk epres-tejszínhabos lett.
Hét tojásból készült a piskóta, amit ugye kakaóporral (1 púpos evőkanál) színeztem barnára. Ezt kapcsos tortaformában készresütöttem, kihűtés után pedig keresztben három részre vágtam. Az alját visszatettem a kapcsos formába. Cukormentes növényi tejszínhabot felvertem zselatin fix-szel (a zacskón található az utasítás, hogy mennyi tejszínhabot, illetve tejszínhabos krémet képes megszilárdítani egy zacskó zselatinfix, meg hogy mikor tegyük bele). A formába fektetett első szelet piskótára cukormentes, vízzel higított eperszörpöt locsolgattam, ügyelve, hogy ne áztassam el a piskótát ez kb. 4-5 evőkanálnyi mennyiség lett) erre került az elkészült krém 1/3-a. A krémre pedig vékonyan felszeletelt eperszeletek kerültek, annyi, hogy befedje az egészet egy rétegben. Erre jött a második szelet piskóta, szintén locsolás, krém második harmada, eperszeletek. Aztán jött a hamradik piskótaszelet, locsolás, és erre a krém harmadik harmada. Itt most félre kell tenni hűteni a tortát, hogy a zselatinnak legyen elegendő ideje megszilárdítani a krémet. Ez nekem kb. 1,5 óra volt.
Lekapcsoltam a forma oldalát, újra tejszínhabot vertem, de most már jóval kevesebbet, hiszen csak az oldalát kell bekennem, illetve a tetejére kell egy kevés a habkupacos diszítéshez.
A habkupacokat nyomózsákkal készítettem, de simán megteszi egy nylonzacskó is, aminek az egyik sarkát levágjuk. Ez a vágás ne legyen túl nagy, hiszen akkor nem tud a hab szépen "tekeredni", mivel a habcsík átmérője pont akkora lesz, mint amekkora a lyuk átmérője. Ha ez elég kicsi, akkor még írni is lehet vele.
Erre tettem eperszeleteket, majd marcipándíszekkel diszítettem. Mintha előre sejtettem volna, hogy epres lesz ez a torta, olyan  boldog születésnapot feliratot vettem, amihez marcipánepreket adtak.
Aztán a tetejére csokit forgácsoltam, díszként. Egyébként az oldalára is szoktam csokiforgácsot tenni, de mivel ez most cukormentes csoki volt, nem maradt... (megettem, na :)
A béka a tetején pedig az úszásra utal, igen ez egy kicsit erőltetett gondolatmenet, de sajnos ezen a téren a marcipándísz-választék igen csekély volt. (Walt Disney fan lehetett aki levette az árut, mert a Százholdas Pagony összes szereplője tömegesen volt jelen :)

Itt még a formában

Itt pedig már az oldala is behabozva :)

10 gyertya :)

Az ünnepelt

A cukormentes tortáról pedig a következő bejegyzésben írok.

Utóirat: Kedves Keve! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kíván neked az egész család! Nagyon szerettél volna hozzánk születni, (elsőre megfogant :)) és remélem mi megháláljuk ezt a hatalmas bizalmat. 

Büszkeséget hoztál az életünkbe, nem keveset! Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy én lehetek az anyukád!!! Szeretünk, nagyon-nagyon!!! Legyél olyan boldog, ahogyan azt én kívánom neked!!!

Találtam egy idézetet, amit nagyon igaznak gondolok, fogadd szeretettel:

"Csakis akkor beszélj, amikor kell,

s felét mondd annak, amit gondolsz,

csakis azt írd le, amit aláírhatsz,

és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz.

Sohase feledd, hogy a többiek számítanak majd rád,

s hogy te ne számíts rájuk.

Ne becsült a pénzt se többre, se kevesebbre annál,

amennyir ér: a pénz jó szolga, de rossz úr."

Alexandre Dumas

Szülinap :)

Nimród 4 éves lett 21-én, Olivér pedig (ÚÚÚÚÚÚÚúúrrrrrrrrriiiiiiiisssssssssssteeeeeeeeeeeennnn!!!) 16... Mikor?
Nem térek magamhoz, komolyan... A születésének minden egyes pillanatára emlékszem, mintha tegnap lett volna. Emlékszem milyen volt, amikor a császáros altatásból felébredtem és a szobatársamnak hozták a csecsemős nővérek a kisbabáját, az enyémet meg nem... - Ó, majd három óra múlva felhozzuk őt is, nem gondoltam volna, hogy már felébredt, kismama... És feküdtem a hátamon, mint újdonsült anyuka, és olyan nyomorultul egyedül éreztem magam, mint még soha... Akkor még a császárosok nem választhatták a baba-mama szobát, csak 4-5 nap elteltével. Igen 4-5!! Kilenc napot  voltam kórházban Olivérrel, mert hiába mentem be 26-án este 10-kor, csak 27-én délután 17 órakor toltak be a műtőbe, és akkor még az volt a szabály, hogy aki kettő óra után szül, annak csak másnaptól számítják a bentlétét, tehát az lesz az 1. napja. És a császárosokat akkor még a 8. napon engedték haza. Kevénél már baba-mama szobába kerültem első naptól (igaz ő nem császáros baba lett :) csak éjszakára kellett "visszaadnom", aztán az utolsó előtti nap a csecsemős nővér megkérdezte, hogy mivel nagyon sok a baba, mit szólnék hozzá, ha nálam maradna éjszakára is Keve. Naná!! Nimródnál pedig már lehetőségem volt, hogy első perctől kezdve éjjel-nappal együtt lehessünk. Éltem is vele :)
Na de szülinap: Minion tortát sütöttem Keve segédkezésével. Jól faragható piskóta volt az alap. A töltelék 900 g túró, egy nagy tejföl háromnegyede és ízlés szerinti méz keverékéhez adtam 2 dl cukormentes habtejszínben elkevert 4 db zselatin fix-et.
A piskótából egy akkora tál segítségével, amekkorának a majdani minionom testét képzeltem, kiszúrtam karikákat, ezeket keresztben megfeleztem.

A megmarad sütidarabokat pedig félretettem, mert ezekből készítettem el a feje búbját képező domború részt, szintén a képen látható kiszúró tál segítségével. Méghozzá úgy, hogy folpackal kibélelem, aztán a sütimaradványokból készítek egy réteget az aljára, erre jön a túrós krém, majd megint sütidarabok, majd krém, egészen addig, míg a tál tele nem lesz. Ezt félre kell tenni egy éjszakára, hogy ez a forma biztosan olyan maradjon, amilyennek szeretnénk, amikor kiemeljük a folpack segítségével. Aztán a kerek lapokat is megtöltöttem jó vastagon túrókrémmel.

A kis kiszúróval készített sütiforma pedig a torta része lesz. Azt találtam ki, hogy az én Minionom előtt lesz két kis tortácska, az egyikbe a négy darab gyertyát szúrom majd, a másikba pedig az egyes és hatos gyertya kerül. Így ez egy közös nagy torta lesz, de azért mégis mindenkinek lesz egy saját kicsi tortája, amin elfújhatja a gyertyáját.

A maradék túrókrémmel pedig bevontam a torta külsejét is, ezzel eltűntetve az esetleges egyenetlenségeket.

Másnap reggel kiemeltem a folpackos fejrészt, ráhelyeztem a "testre" és ez is bekenegettem a maradék túrós krémmel:

Aztán elkészítettem  a szokásos tortabevonó anyagot, azaz a viaszt. (egyszer 500 g-ot) Ötféle színre lesz szükségem. Mivel sárgából kell a legtöbb, a testhez, a karokhoz, ezért ebből tettem félre a legtöbbet. A második szín a kék, a nadrághoz, a lábakhoz. A harmadik a fekete, a szemüveghez, a cipőhöz és a kezekhez. És kell egy nagyon pici fehér a szemhez, és egy pici piros a nyelvnek.

Először a sárgát színeztem meg és bevontam vele a Minionom testének alját addig a magasságig, ahol majd a szemüveg szíja halad körbe a fején. Ezt azért tettem, mert könnyebb úgy borítani, ha nem egy darab anyagból próbáljuk meg, mivel úgy fodrozódna a viasz, és muszáj volna kivágni belőle egy darabot hosszában, hogy ne legyen csúnya, annak a helye pedig látszana.

Az hogy mekkora "anyagra" van szükségem, hogy körbe érjen egy madzag segítségével mértem le, a magasságát pedig szemre benéztem, hogy hogyan mutatna jól.

Ezután beborítottam a feje búbját is, és elkészítettem a kék viaszt a nadrágnak:

Itt látszik, hogy a két sárga anyag találkozik, ezt fogja majd a szemüveg szíja eltakarni.

Aztán elkészítettem a nadrág hátulját is. A nadrág szélein végigtoltam a derelyemetszőt, így azt a hatást kaptam, mintha varrva lenne a nadrág. Készítettem még zsebet is a nadrágra, sőt gombokat, gomblyukkal és ebbe pedig kék anyagból "cérnát" helyeztem. Szintén kékből elkészítettem a lábait. Sárgából a kezeit. Megszíneztem a feketét, elkészítettem a szemét és a szemüvegét, felraktam a szíjat is. 

A két pici tortácskát is bevontam a viasszal, úgy, hogy minél színesebbek legyenek. Megformáztam a nyelvét, vágtam késsel egy nyílást a szájának és beledugtam. A kezeket egy esőcsepp alakú formából készítettem úgy, hogy a "csepp" kerek végét háromfelé szedtem, ezek lettek az ujjak. 

Aztán már csak a "hajzuhatag" volt hátra, ceruzával nyílást ejtettem a fejtetőn és ebbe nyomkodtam bele a hengerre formázott fekete "hajszálakat". Aztán maradt még egy kis sárga és piros anyagom, ebből pedig gyertyát gyártottam, ami az eredeti képen a Minion előtti tortába van szúrva, de mivel én oda igazi gyertyát szántam, amit elfújhatnak, ezért az én gyertyám a kezébe került. Amit elrontottam, és legközelebb másképpen csinálnék az az, hogy a szemet túlságosan lentre tettem, nem volt kellő hely a szájnak, ezért utólag a nadrágból ki kellett vágnom egy darabot, hogy jól mutasson a nyelv.

Ilyen lett:

És persze apa rögtön meglátta a poénhelyzetet a tortaszeletelésnél. Volt skalpolás, kés fejbe állítása stb.

És a buli végén már a Minionon is meglátszottak a mulatozás nyomai. Vicces, gyerekek, nagyon vicces... :)

Kérem a gyengébb idegzetűeket, most ne nézzenek ide. Ugyanis ezen a képen látszik, hogy hogyan néz ki belülről szegény Minion. De ehhez gerincműtétet kellett rajta végrehajtani. Borzalmas képek következnek :))

Még egyszer boldog-boldog születésnapot fiúk!!!

Keve születésnap :)

9 éves lett. Igazi nagyfiú. Ma tartottuk meg a születésnapját, és mivel lelkesen jár úszni, ezért gondoltam, hogy egy úszómedencét formázok meg tortából, amiben éppen ő úszik egy versenyen :)

10 tojásból sütöttem sima piskótát, hiszen most nem kellett a faragható változat, mert négyzetalakra volt szükségem. Ezt egy 27x35-ös sütőpapíros tepsiben sütöttem meg.

A piskótához:

10 tojás, külön a fehérje, külön a sárgája. Figyelni kell, ha a sárgája véletlenül belefolyik a fehérjébe, maradéktalanul el kell távolítanunk onnan, mert ha egy pici is bennemarad, nem fogjuk tudni felverni a fehérjét habbá.

10 evőkanál cukor, vagy méz

10 evőkanál liszt

2 teáskanál sütőpor

A sütőt melegítsük elő 170 fokra.

A fehérjét verjük habbá először, mivel így megússzuk a mosogatást :) majd utána kezdjük el a sárgákba belekeverni a cukrot (mézet) szépen adagolva. Fordítva ez nem működne a fenti említett okból kifolyólag. Amikor a sárgánk kezd szépen "kifehéredni", akkor kezdjük el kanalankánt beleadagolni a sütőporos lisztet. A sütőporról zárójelben: ahány ház, annyi szokás, van aki nem tesz bele, és van aki meg egy zacskóval is. Mindenki tapasztalja ki, hogy neki mi a megfelelő, hogyan válik be a legjobban. Ha készen van, akkor a fehérjehab egyharmadát feláldozva, kicsit lazítsunk a sárgás-lisztes-cukros (mézes) keveréken, vagyis óvatoskodás nélkül keverejük el az egyharmad habot, ezzel lazítunk a sárgás keveréken. Ezek után a maradék kétharmadot már tényleg óvatosan bele tudjuk forgatni, anélkül, hogy különösebben összetörnénk. 

Itt jön a sütőpapíros tepsi és 170 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. (ha tészta ragad a beleszúrt fogpiszkálóra, akkor még nyers). Sajnos nem szoktam figyelni, hogy hány percig sütöm, hanem illatból, színből meglátom, vagy van még egy módszer: a piskóta tetejére nyomom óvatosan a tenyeremet, és ha "szivacsos" jelleget érzek, akkor már jó. 

Ha a piskóta megsült, borítsuk ki a tepsiből és várjuk meg míg kihül.

Miután kihűlt, lehúztam róla a sütőpapírt, és keresztben kettévágtam:

45 dkg túrót, ízlés szerint mézet, 5 evőkanál tejfölt és 15 dkg fagyasztott, felengedett epret összedolgoztam és belekevertem egy zacskó zselatin fixet. Ehhez még hozzáöntöttem 1 dl tejszín és egy zacskó zselatinfix keverékét, jól elkevertem és vártam, hogy eléggé sűrű legyen a krém, annyira, hogy 3-4 cm vastagságban rá tudjam teríteni az egyik fél piskótalpomra. Ha nem sűrűsödött volna be kellőképpen, akkor tettem volna még bele zselatinfixet. De itt most elég volt a kettő.

Amikor ez készen van, akkor ráterítettem a piskóta másik felét. Egyébként a krémből kb. 3-4 evőkanállal maradt kóstolónak a kiéhezett gyerekseregnek :), a többi mind ráment.

Utána 1 dl tejszín és két kupak vanília aroma keverékével meglocsoltam a felső piskótalapot.

Aztán kb. 8 dkg vaj és 4 evőkanál porcukor keverékével lekentem a piskótát. Ezt azért kell, hogy könnyebb legyen borítani.

Itt éppen a borításhoz szükséges szokásos  viasz készül:

Ezután annyi darabra szedem, ahány színre lesz szükségem, és megpróbálom megsacccolni, hogy melyik színből mekkora darab kell:

Kék lesz a víz, ebből kell a legtöbb. Színezéshez nem jó a folyadék állagú ételfesték, mert olyan szinten "megvizezi" a viaszt, hogy nem lehet vele utána dolgozni. Ezért mindig gél állagú (Wilton) szinezőt használok.

Kékkel leborítottam a piskóta tetejét, majd sárgával  elkészítettem a medence szélét:

Tettem rá kékkel hullámokat, elfeleztem a két pályát bólyával, és "megépítettem" a számozott rajtköveket.

A két fiúfigura nem az én érdemem a piros-kék áruházban lehetett kapni olyan marcipánfigurát, aminek a hóna alatt egy focilabda van. Azt kiszedtem, a karjait leoperáltam, hosszában kettévágtam szegény srácot, - hogy meglegyen a merülése :) - a karokat felnyomkodtam a háton úszó figurára, a hason úszó srácra pedig a megmaradt fehér tortaviaszból szerkesztettem kezeket: (vagy lehetett volna két hátonúszó, ha a kék viaszból szemet, a fehérből pedig szájat szerkesztettem volna.)

Aztán késsel bevagdaltam a medence szélét, ez lett a rácsos túlfolyó:

És mivel már annyi gyertya volt a tortán, kellett a segítség az elfújáshoz: :)

Én ezt a babát eszem meg, mondta Nimród a hátonúszó fiúra :

A család szerint finom lett az epres krém, és nagyon jót tett neki a vaníliás tejszínnel locsolás :)

Isten éltessen, Keve, legyél nagyon-nagyon boldog!!

Születésnap 1. felvonás

Mivel nálunk két gyerkőc is szeptemberben született (hat nap különbséggel - Nimród 21-én, Olivér 27-én) ezért a családnak egy nagy közös szülinapi bulit szoktunk tartani, valahol a két dátum között. Persze itthon mindkettőt megköszöntjük a saját napján, nehogy valamelyik is rosszul érezze magát, hogy osztozkodnia kell valakivel a legfontosabb ünnepen. Az idén ez máshogy alakult, Nimród születésnapja vasárnapra esett, ezért ekkor tartottuk a bulit, Olivérnek a születésnapjára pedig a szűk családi ünneplés marad. De mivel ő 15 éves lesz most szombaton, ezért neki ez már nem jelent problémát :) (kamaszodik, és ehhez híven imád egyedül a gondolataival semmit csinálni :)
Úgy terveztem, hogy Nimródnak kukásautó-tortát készítek, Olivérnek pedig kártyalap-tortát. De most nem a   közös bulira sütöm meg mindkettőt, mert az úgy sok lenne (tavalyról tapasztaltuk), hanem a kukásautó lesz a bulin, a kártya pedig Olivér saját születésnapjára.

A kukásautó tortát egy jól faragható piskótából készítettem,  és csokikrémmel töltöm. A borítás megint csak a szokásos viasz lett a  Lenke-torta oldalról. És a csokikrémet is innen választottam. (tényleg nagyon finom)

Ennyire még soha nem bénáztam tortakészítésnél, de azért egészen tűrhető lett a végeredmény. A borítás most nem sikerült túl jól, több helyen is eltört a viasz, ezért van keret pl. az ajtó körül.

Ezt Kevétől kapta az ünnepelt, saját készítésű Makk Marci :)

A lényeg: Nimródnak hatalmas örömet szerzett a kukásautó torta:

Tőlünk futóbiciklit kapott, itt "segít" apának összeszerelni :)

És már száguld is vele az udvaron:

Nyolc éves lett...

Olyan, mintha tegnap történt volna. Tele volt a teste lilás apró pöttyökkel. 13 és fél órát küzdött, mire előbújt. Nem nagyon hittek benne, hogy egyedül képes lesz rá, mivel a testvére császármetszéssel jött a világra. Néha-néha rámnéztek, úgy gondolták, majd eljön a megfelelő idő, aztán betoljuk a műtőbe és kész. De egyvalamivel nem számoltak... Hogy mi azt már jóelőre megbeszéltük Kevével, hogy ügyesen meg fog születni. Nincs vágás, nincs gerinc érzéstelenítés, altatás. Nem iszonyodtam jobban semmitől, mint a hangtól, amikor a császár előtt az érzéstelenítésnél betolják a tűt gerincbe, és az recseg, ropog. Na, ezt soha többé nem akartam átélni. Olivér császárral született, és mivel az érzéstelenítés nem sikerült, a végén elaltattak, és hiába keltem fel már akkor mikor kifelé toltak a műtőből, az én fél hatkor született babámat csak este fél tízkor hozták fel nekem. (ÁÁ, nem gondoltam, hogy ébren van - volt a válasz) Ezt nem akartam soha többet.

Szóval Keve szótfogadott. Szépen fájdogáltunk, aztán egyszer csak bejött a szülésznő, gondolta megvizsgál. Aztán lett ám nagy kapkodás 9 cm-re ki voltam tágulva. Szaladtak az orvosomért és nem sokra rá (de igen, sokra rá, mint utóbb kiderült) megszületett az én lila-kék pöttyös kisfiam. Aztán persze elaltattak, mivel az első baba császáros volt, ezért ellenőrizni kellett a heget, úgynevezett betapintással.

(Aztán a harmadik babánál rutinosan kértem, hogy ehhez se altassanak el, inkább kibírom azt a pár másodperces tortúrát, - ami aztán a rutintalan orvosnak köszönhetően nem pár másodpercesre sikerült, és a végén a főorvosnak is meg kellett néznie, de ez most nem ide tartozik. A szülésznő nagyon csodálkozott, de megkérdezte nekem, az orvos pedig simán belement.

Délelőtt 11 óra 25 perckor megszületett a második kisfiam. Soha nem felejtem el, amikor a hasamra tették, én átöleltem, ő pedig egyből elhallgatott.

Ennek ma pont nyolc éve...

Isten éltessen kisfiam, nagyon-nagyon szeretünk!!!!

A nagy napra pedig fekete erdő tortát sütöttem, persze mi mással a tetején, mint egy focilabdát szorongató kisfiúval :)

Isten éltessen, Keve!!!

Dupla szülinap

Ez legkisebbünk 2. születésnapi tortája volt. Thomas-torta. Igen, tudom, hogy Thomason az egyes szám szerepel, de mivel Nimród két éves lett, gondoltam, akkor legyen kettes a torta oldalán is.

Kész lettem vele, mire megjöttek az iskolások. Először Keve ért haza, és nagyon tetszett neki, mosolyogva nézte, majd egyszer csak ráfagyott az arcára a mosoly, és halálraváltan közölte: Anya, nem jó a szám, a Thomason 1-es van...

Utána ugyanez megismétlődött Olivérrel is. :))

A tortát szintén Lenke-torta oldalán oldalon találtam, remek fázisfotókkal. Borítani ezt is viasszal borítottam.

Ez Olivér 14. születésnapi tortája. Mivel a két srác születésnapja között hat nap különbség (na meg majd' 12 év :)) ezért a családnak egyszerre szoktunk születésnapi bulit szervezni. De a két torta akkor is jár...

Ezt saját kútfőből találtam ki, mert nem igazán találtam olyat, ami tetszett volna. Az idézet pedig az, amit már számtalanszor idéztem neki, nagyon szeretem, olyan érzést kelt, mintha mindenre képes lennék...

Az írás nem lett a legszebb, ecsettel és piros Wilton ételfestékkel készült.

Nagyon boldog születésnapot fiúk!!! Legyetek nagyon boldogok!!!