Állataink

Torpedó a macska, akit a legjobban érdekelt, hogy mi sül a sütőben :)

Egy kis délutáni szieszta:

Savanyúság hordóban (beledobálós)

A következő recept már évek óta bizonyítottan működik, és nagyon egyszerű vele dolgozni.
Most újra készítettem, és közzéteszem, hiszen indul a szezon:

Egy 25 literes műanyag hordóra van szükségünk, aminek jól zárható teteje van.

A lé hozzávalói:
- 10 liter víz
- 3,5 l 10%-os ecet
- 1 csomag egész bors
- 1 csomag mustármag
- 45 dkg só, nem jódozott, hanem sima asztali
- 2 kg cukor (ezt még nem próbáltam édesítőszerrel, mert ekkora mennyiségnél nem szívesen kísérletezem, majd kicsiben kipróbálom és megírom a tapasztalatokat)

- 15-20 db babérlevél
- 6,5 dkg borkénpor
Az egészet összekeverjük és 1 napig állni hagyjuk. Beleborítjuk a jól zárható edényünkbe és belepakoljuk a savanyítandókat.
Folyamatosan lehet rakni, mikor minek van szezonja. Egyedül a zöld paradicsomot nem ajánlom, mert az megpuhul és szétmállik a lében. Egyébként jöhet minden, ami szokásos. Ha esetleg csípős almapaprikát teszünk bele, arra számítsunk, hogy a többi hozzávaló is átveszi a csípősséget. Nálunk nagy sláger a hatalmas kaliforniai paprikába töltött reszelt káposzta, (itt a káposztát lereszelés után sózzuk, hagyjuk a levét kicsorogni, jól kinyomkodjuk és úgy töltjük a paprikába. A paprikát úgy tesszük "tölthetővé", hogy a zöld szárát megnyomjuk a paprika belseje felé és tekerünk rajta egyet, így szépen egyben kijön minden). Finom még a vöröshagyma, és persze a karfiol is.
Ez a lé egyébként kb. 2-3 évig eláll, utána már cserélni kell. Ha nagyon tele lesz az edényünk érdemes egy nehezebb tányérral (én egy jénai edény tetejét használom erre) lenyomni a savanyúságokat, hogy folyamatosan a lé alatt legyenek.

Elkezdődtek a szorgos hétköznapok - utóirat: még megvagyunk :)

A nyáriszünet véget ért. Elkezdődött az iskola, óvoda. Nyár közepén sikeresen learattuk az árpát, és a rengeteg esőnek köszönhetően tulajdonképpen körkörösen füvet és lucernát nyírtunk. Amelyik helyszínen kezdtük, ott megint nyírható méretűre nőtt, mire az utolsó helyszínen befejeztük.
Nem sok változás van a tavalyi iskolakezdéshez képest, annyi csak, hogy a legkisebb királyfink is csatlakozott az edzésre-járó nagytesókhoz. Ő is úszni jár :) Annyira édes, olyan lelkes, alig várja, hogy menjünk. Az edzés végén (akárcsak az oviban a társainak és az óvónéniknek) hangosan köszön: - Sziasztok gyerekek, szia Brigi néni! Megzabálom!!!

Az öltözőben :)

"Edzés" közben :)))

A másik változás, hogy Keve viszont abbahagyta az úszást (mármint a tanfolyamot), és ő is csatlakozott Olivérhez, amerikai focira jár - hetente kétszer. 

Érdekes lett a beosztásunk, edzésnapok: hétfő, kedd, csütörtök, péntek. Egyelőre én viszem Kevét focira, és meg is várom (közben elintézem a bevásárlást, postát stb.) de később majd egyedül fog bebuszozni, és Olivér fogja várni a végállomáson. Azért alakult ez így, mert nincs diákigazolványa, - mert már nem jár automatikusan minden diáknak, igényelni kell a kormányablaknál - addig pedig nem vehetek neki diákbérletet, mert azt a diákigazolvány nélkül nem fogadja el az ellenőr. Bonyolítják, bonyolítják...

Egyébként ma van Nimród születésnapja, 5 éves lett... :) Az óvodában jövőhéten, a családdal pedig a hétvégn fogjuk megünnepelni. Olivérrel egyetemben, ugyanis ő jövő kedden lesz 17 éves... Kimondani is furcsa. Ennyi idősek voltunk az apjával, amikor megismerkedtünk... :) 

Amikor gyerek voltam, és hallgattam, ahogy a felnőttek rámnézve azt beszélik egymással, hogy "mekkorát nőtt ez a gyerek", meg hogy "hogy szalad az idő", nemrég még óvodás volt stb. sosem értettem, hogy miről is beszélnek igazán. Azt hiszem most már tudom... :)) És tényleg, hogy szalad az idő...

A szülinaposok :)