Megégette a kezét

Soha nem nyúlt a kályhához, tudja, hogy nagyon forró, nem szabad. Most is csak véletlenül történt, bénáztam, mondogatta utána sokáig. Jött kifelé a fürdőszobából, és valamiért nem simán becsukta az ajtót, hanem megfordult, és háttal az ajtónak, kezében a kilinccsel próbálta becsukni. Ez annyira nem jött össze, hogy rángatta a kilincset, arról lecsúszott a keze, és nekivágódott a kályhának, ami az ajtó mellett áll.

Nagyon csúnya égés lett belőle. Hatalmas vörös terület. Egyből hidegvíz alá tettük, majd mikor már nem bírta tovább, akkor egy kancsó hidegvízbe jégkockákat dobtam, hogy jó hideg maradjon, és egy textilpelenkát folyamatosan ebbe mártogattam, kicsavartam és borogattam vele a sebét. Nagyon sokáig sírt még, ilyenkor viszont örülök neki, hogy még mindig szopik, mert a cici bizony erre is jó, vigaszt ad a nehéz helyzetekben.

Kentük szőlőmag-olajjal és Panthenollal. Nagyon édesen hagyja, hogy óvatosan belemaszírozzam a habot a sebébe.

Karácsonyi csomagolópapír

Mi évek óta nem költünk karácsonyi csomagolópapírra. Otthon készítjük, méghozzá a jó öreg krumplinyomda segítségével. Kifaragom a félbevágott krumplikból az ünnepi témájú krumplinyomdákat, és máris mehet a festékezés. A fenyőfa, csillag, szív, hold, stb. alakokat rém egyszerűen ki lehet faragni, méghozzá úgy, hogy a karácsonyi sütiszaggatókat, egyszerűen belenyomjuk a félbevágott krumplikba, és aztán ezeket óvatosan, hogy a minta ne sérüljük körbevágjuk egy éles késsel.

Nálunk nagy sikere szokott lenni, ha a gyerekek rányomdázzák a saját tenyerüket, talpukat és ezzel csomaguljuk be az ajándékokat.

Hasonló módon készülhet karácsonyi üdvözlőkártya is, amit az ajándék mellé szoktak írni. Mi, amikor Olivér kicsi volt, lefénymásoltuk a kis tenyerét (három hónapos volt az első karácsonyakor). Kivágtam, úgy, hogy a kinyitható ajándékkísérő első oldalán legyen az ő tenyere, belülre pedig írtunk egy szép szöveget, üdvözlést.

Ezt akár nyomdázott tenyérrel, talppal is meg lehet csinálni, ugyanúgy fognak örülni neki a családtagok.

Egyre kell nagyon figyelni, hogy a festékmaszat minden létező helyen meg fog jelenni.

Kikapcsoltattuk...

vezetékes gázt, tegnap volt itt a gázszerelő és kicserélte a tűzhely fúvókáit, hogy palackos gázzal lehessen működtetni. Beraktuk a helyére, és végre ma reggel már ott főztem meg az ebédet. Szuper! Minden kézre esik, gyönyörű és praktikus is.

Persze az E-on megint hozta a formáját, ma reggel 8 és 10 között jöttek leszerelni az órát és elvinni a nyomásszabályozót. De ahogy nálatok nem voltak, úgy nálunk sem. Persze előre ki kellett fizetni a 8.971,- Ft-ot, ami a leszerelés ára. (jó kis óradíj, mi?). Tibi báttya mondta, hogy ha nem fizetünk, akkor leszerelték volna ingyen is :) Neki aztán vannak E-on-os történetei... Legutóbb pl. kijött a számla a Petőfi utcai házhoz, hogy tartozásuk van. Ezzel csak egyetlen baj volt, hogy soha nem laktak a Petőfi utcában.

De volt már olyan is, hogy 35.000,- Ft-os túlfizetésük volt egy élelmiszerbolt gázfogyasztásában. Persze a csekkek jöttek szépen sorra, mintha lett volna fogyasztás, de nem fizette ki, mivel túlfizetése volt, és már jelentette az ügyfélszolgálaton, hogy ezetúl csak alapdíjat számlázzanak, mert a fogyasztás az megszűnt. Akkor kiküldték a felszólításos fenyegetést, hogy most és azonnal, mert különben. Na, akkor megint bement, ott azt mondta az ügyintéző, hogy nem kell kifizetni, jóváírják. Ja! Két hét múlva felhívták, hogy leszerelik az órát, most van ott a szerelő a boltnál, mennyi a házszám, mert a bolt egy kétlakásos ház első házrészében található, nem teljesen egyértelmű, hogy melyik kié. (?) Ennyi a házszám? Ennyi. Elvitték a gázórát. A szomszédtól. Lett ám kapkodás, érdekes még aznap vissza tudták szerelni. Persze mivel mi előre fizettünk, így nincs miért sietniük...

Másik egy ingatlanra két csekk is jön nekik, egy a fogyasztást számlázza, egy másik pedig még egyszer az alapdíjat. Bement, megint. Kiderült, hogy ugyanaz az ingatlan kétszer van náluk nyilvántartásba véve, két külön számon. És senki nem jön rá, hogy minden tökéletesen megegyezik, csak az ő kis rendszerükben szerepel az egész két számon. Mivel valaki egyszer félreütött egy számjegyet. Vicces, mégsem nevetünk...

Egy dolgot felejtettünk el a nagy fejben berendezésnél, hogy a gáztűzhely gombjai kb. 4-cm-t hozzáadnak a tűzhely mélységéhez, így a konyhaszekrény balos fiókjának nyitásával bajban vagyok. De nem tántorít el örömömben azért sem, legfeljebb levágunk a fiók előlapjából és kész. :)

Ma még felkerül két-három polc a falra, és akkor elmondhatom, t hogy teljesen elkészült. Hurrá!

U.i. Most hívtam az E-on-t hogy 10 óra már bőven elmúlt, esetleg jönnek még ma a szerelők, és azt a választ kaptam, hogy január 6-án reggel 8 és 12 óra között szerepel a gépben, hogy jönnek leszerelni az óránkat.

Még jó, hogy nekünk is szóltak, hogy mikor szándékoznak jönni... Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy a januári alapdíjat még leszedjék rólunk.

Lehet, hogy mi is megpróbáljuk a nem fizetünk és elviszik az óránkat ingyen megoldást...

Írtó dühös vagyok!!!

Fülfájás. Megint...

Éjjel arra keltem, hogy Nimi sír, és a fülét fogdozza. Úristen, gondoltam, ő is. Kevének nagyon sokszor fájt a füle, egyszer már a felszúrás is szóba került. Akkor megszállottan kutattam a neten, hátha valakinek van valami jó kis praktikája. És akkor az antalvali.com oldalon egy anyuka (g.maria80) leírta, hogy ő hogy járt szintén fülfájós gyermekével.

Szóval a recept:

Diót, kb. egy maréknyit daráljunk le (Nimródnak az éjjel a reszelő kislyukú oldalán reszeltem le) - és csomagoljuk gézbe a négy sarkánál fogva. Gőz fölött melegítsük kb. 4 percig (váltott kézzel, vagy kössük fakanál nyelére, mert forró) Utána a diós csomagot, ahogy csak bírjuk, csavarjuk, nyomkodjuk bele egy tiszta pohárba. Ez az anyag, amit kinyomunk, maga a csoda. Ezt kell a fájós fülbe csepegtetni. (gyógyszertárban kapható üveg cseppentő, de jó a konakion vitaminhoz adott kis fecskendő is)

Szóval Nimródnak éjjel egykor a fülébe nyomtam egy adagot, reggelig aludt. Utána már nem is említette a fülfájást. A biztonság kedvéért, azért másnap is cseppentettem reggel is és este is.

Volt olyan, hogy már járt az autó, hogy Kevét visszük az ügyeletre, (beadtam neki a dióolajat, és 60 perc után is még azt mondta, hogy nagyon fáj). Nyitottuk a kaput, hogy indulunk, akkor szólt, hogy enyhül a fájdalom, egy óra múlva pedig megszűnt.

Köszönöm g.maria80-nak a szuper receptet. Nagyon sok fájdalomtól mentette meg a gyerekeimet. :)

Havi jelentés 2.

Letelt egy újabb hónap. Az eredménye: 13 kg mínusz!!! Nagyon boldog vagyok és azért büszke is vagyok magamra. Eddig simán vettem az akadályokat, tornázni még nem kezdtem el, de már megvettem Norbi egyik dvd-jét.

Most olvasom a 3. könyvét (a titkosak közül) és szuper receptek vannak benne, sikersztorik, és újabb kódok is.

Már odáig merészkedtem, hogy felpróbáltam egy gyönyörű blúzt az egyik bevásárlóközpontban. És nem szörnyülködtem el a látványtól, sőt apa szerint nagyon csinos voltam benne. Persze azért még van miből fogyni, de ezek a dolgok azok, amik visznek előre.

A második hónap végén is leírok néhány tapasztalatot, amire rájöttem közben és fontosak lesznek:

- ha szénhidrátot reggelizem, utána nem tör rám délután az édesség utáni leküzdhetetlen vágy. Általában palacsintát eszem (teljes kiőrlésű tönköly lisztből), de ettem már mama féle diós bejglit is. (persze nem egy egész rudat, hanem három vékony szeletet)

- ebédelni levest szoktam (tészta nélkül) kivéve, ha én gyártom bele a levesbetétet, mert akkor eszem, mivel az tk. tönkölylisztből van, az a kódok szerint háromig mehet.

Másodiknak is az eszem, amit a többiek, csak nem körettel, hanem mondjuk savanyú káposztával, párolt káposztával, mozzarella sajttal, illetve más egyes kódú dologgal.

(már nem hiányzik a kenyér - nem ettem az életmódváltás óta - nem hiányzik a krumpli, sem a rizs. Teljesen jól elvagyok a zöldkörettel, illetve ettem már tejszínes-paradicsomos tonhalas tésztát is tk. lisztből készült tésztával. (a piros-kék hipermarketben lehet kapni saját márkásat, nem horror áron)

- este viszont mindig a fehérje esik jól. (pl. virslit, párizsit szoktam enni mozzarella sajttal, paprikával

Az uzsonna és a tízórai néha kimarad, ha nem, akkor viszont az egy alma, vagy egy isteni finom tejeskávé (gabonakávéból, mivel öcsi még szopizik és persze nyírfacukorral édesítve) Szoktam enni pudingot is, az is egy kedvenc uzsonna-variáció: itt fruktózzal édesítem a tejet, ami azért jó, mert egy púpos evőkanál fruktóztól kellően édes lesz (nekem) a puding, a sima répacukorból pedig 3-5 evőkanál kellene a fél liter tejhez. Nem mindegy, hogy egy evőkanál, vagy tíz :)

Fatárolót álmodtam

apa pedig megcsinálta. A benti kályha mellé gondoltam ki, hogy ne kosárban álljon ott a fa, egyrészt mivel nagyon sok szemetet termel, potyog a kosár lyukain keresztül a sok fatörmelék, másrészt meg sokkal több fát tudnánk egyszerre behozni, ami azért fontos, mert a jól kiszáradt fa sokkal jobban ég, ezáltal melegebbet ad.

Elkészült, gyönyörű lett. Az oldalán két tulipán (mi más :)) van kivágva. A közepére pedig rátette azt a deszkát, amin gyakorolt, amikor megkapta a felsőmarót. Arra rá van marva az én nevem (JUCI) egy tulipán, és egy szív. Nagyon-nagyon szép lett, és nem utolsó sorban praktikus is. Köszi, apa!!!

Kivágtuk a két hatalmas

fenyőfát a házunk előtt (ami az E-on közreműködésének köszönhetően száradt ki tavaly) Nagyon haragudtunk rájuk, mivel ezeket a fákat még a gyerekek dédszülei ültették sok-sok évvel ezelőtt. De sajnos nem bírták ki, hogy egy barbár állat - akinek ez egy "buli" volt (ezt tőle idéztem, Olivér pont jött meg a suliból, amikor vágta a fát, a kollégája szólt neki, hogy szerintem elég lesz, már nem fog hozzáérni a fa a vezetékhez. Erre ő visszaszólt, had vágjak már még, ez tök buli)  - mondhatni félbevágta őket villanyvezeték megóvása címszóval.

Szóval kiszáradtak... Nagyon féltem a kivágástól. Az utcánkban úgy halt meg egy férfi, hogy fakivágás közben szinte teljesen kettévágta magát a láncfűrésszel.

De hála, eljött Tibi báttya a JCB-vel és közösen kivágták, minden gond nélkül. Rákötöttek egy spanifert a fa felső harmadára, Apa felmászott a kb. közepéig, fűrésszel ék alakban bemetszette, a spanifert a JCB markolókanalára rögzítették és akkor jött a nyers erő: a kanál elkezdte lefelé húzni a spanifert, amitől a fa az ékelésnél eltörött. A lenti rész egyszerűbb volt, befűrészelte a föld felett, és akkor jött JCB és egyszerűen kidöntötte szintén a spanifer segítségével. Volt közönségünk is, hátha leszaggatjuk a villanyvezetéket, de mivel semmi pletykaérett dolog nem történt, így kullogva hazatávozott. Lett négy szép gerendánk, amit majd a kemencés terasznál fogunk felhasználni, ezek fogják tartani a tetőt. Mindenképpen valami olyan dolgot szerettünk volna kitatálni, hogy emléket állítsunk nekik,  ne csak egyszerűen eltüzeljük őket.

                                          A két hős favágó persze még itt is bohóckodik :)

           Tibi bátya és JCB munka közben

Avagy: Tibi szerint: Ez az a kép, amikor 2000 ember villany nélkül marad.

Aztán amikor sikerült ledönteni: Ez az a kép, amikor mégsem marad villany nélkül 2000 ember...:)

És aki nélkül ez nem sikerült volna: Köszönjük! :)

Mikulás járt nálunk

December 5-én este jött el hozzánk a nagyszakállú. Úgy gondoltuk, hogy mivel szerdán (negyedikén) jött el az uszodába, megnézte, hogyan úsznak a gyerekek, hatodikán pedig az iskolát látogatta meg, hozzánk jöjjön a kettő között. Volt ám csizma suvickolás (érdekes, mert Keve többször elmondta, hogy szerinte nincs Mikulás és mi vesszük az ajándékokat, de azért ő volt a leglelkesebb, nagyon várta - Nimródnak még fogalma sem volt az egészről, Olivér pedig már rég kinőtt belőle)

Felraktuk a csizmákat egy kis asztalra, elbújtunk a fényképezővel, kopogtunk és vártuk a tömeget. (senki nem jött elsőre, úgy játszottak, hogy nem hallották a kopogást) Utána volt ám csokiszüret.

És mivel én vettem meg a csokikat, mindenkinek vettem, persze magamon kívül. De képzeljétek, az én csizmám sem maradt üresen: Keve rajzolt nekem egy gyönyörű vonatot, becsomagolta, még szülinapi szerpentinnel össze is kötötte.

Képzelhetitek, mikor a nagy csokibontogatás közepén elszaladt, visszajött a kezében a nekem szánt ajándékkal, megállt előttem, hogy ezt neked készítettem anya. Teljesen titokban tudtam tartani, minden délután egy kicsit rajzolt hozzá, hogy ne vegyük észre, hogy valamiben sántikál. Ömlött a könnyem, mint a zápor, nagyon-nagyon meghatódtam. Szerintem életem legszebb Mikulása volt!!!!

Utána másnap hajnalban a kerítésen beakasztva egy szatyor várt minket. Öt mikulással, csokikkal, levéllel. Járt nálunk az éjjel a Mikulás bácsi. (Földi nevén Tibi báttya :)) A levélben ez állt: Itt jártam és láttam, jók vagytok a házban. Gyed Maróz :) A csomagnak volt száma, és még szlogenje is: Tranzit Express Sokoldalú Céltudatos Otthonra (TESCO) - tescos szatyorban volt az ajándék :)))

Ui.: Legközelebb a csizmákat kérem az ablakba kirakni!!

Nagyon-nagyot derültünk és nagyon-nagyon köszöntük szépen! (Keve itt megint megingott a Mikulás létezésének hitében)

Ez várta a négy fiút Mikulás reggelén :)

Öblítő házilag

Régóta nem használok sem mosóport, sem öblítőt. Illóolajakkal és ecettel öblítem a ruhákat, de az illat valahogyan nem az igazi... Sokféle illóolajat kipróbáltam már, de az illata egyiknek sem tartós. 

Már odáig jutottam, hogy öko öblítőtt kellett vennem, annyira hiányzik a ruha illata... Ez meg nem egy olcsó mulatság, ugye.

És itt jutott eszembe, hogy van nekem egy narancsolajas tisztítószerem, (Almawyn) aminek az illata elég sokáig megmarad. Próbáljuk ki azt, hogy ezt keverem össze ecettel és vízzel, hátha tartósabb illatot tudok produkálni.

Szóval fogtam 1 dl narancsos tisztítószert, fél dl ecetet és fél dl vizet próbaképpen és összekevertem. Ebbe még csepegtettem 15 csepp narancsos illóolajat és 15 csepp grapefruit illóolajat. Mint minden otthoni kevert dologból, ebből sem tanácsos sokat készíteni, mert sem tartósítószert, sem semmiféle mesterséges alkotóelemet nem tartalmaz, ezért hamar romlik. És ha beválik, akkor pedig tényleg nem tart tovább 3 percnél az elkészítése.

Házi arckrém sheavajjal

A sheavajról csupa jót olvashatunk, és ha kipróbáljuk tapasztalhatjuk is. Annak az arckrémnek pedig horror az ára, amiben egy csepp is ott van az összetevők között. Gondoltam, akkor inkább megrendelem én, és különböző olajakkal összekeverve elkészítem a saját arckrémemet.

Úgy kezdtem, hogy a kályhán felolvasztottam a she vajat, utána belecsepegtettem a hozzávaló olajakat, illóolajakat és elkezdtem keverni egészen addig míg langyosra nem hűl. Ha ezt nem tesszük, akkor ikrás lesz mikor kikeményedik, ami tulajdonképpen csak a krémességén ejt csorbát, a használhatóságán és a hatásán nem.

Az én krémem ezekből áll:

Két evőkanál shea vaj

Egy evőkanál kakaóvaj

10 csepp mandulaolaj

10 csepp avokádó olaj

5 csepp E vitamin

10 csepp búzacsíra olaj

5 csepp levendula illóolaj

5 csepp grapefruit illóolaj

És persze itt is elmondható, hogy csak a képzelet szab határt az elkészítés módjának, mindenk olyan olajakkal, zsírokkal és illóolajakkal készítse, és persze olyan arányban, ami neki tökéletes.

Behoztuk a földről

az M6-os építéséről "ottfelejtett" betonlapokat. Ugyis az építőmunkások nem sokat szaroztak a szemét és a törmelék elszállításával, egyszerűen bedobálták a szomszédos szántóföldekre...

Így lett nekünk 2-3 utánfutónyi betonlap-törmelékünk, darabjaink, rengeteg kövünk, műanyag csövünk, és rengeteg petpalackunk, meg sörösdobozunk (amit persze biztosan más hagyott ott, hiszen munkaidőben nem lehet inni... hahaha)

Szóval hazahoztunk egy utánfutóval, mivel a kemencés-beülős helyiségünkhöz rengeteg beton kell, és így valamennyit tudunk spórolni vele. (minden rosszban van valami jó :)

A jövőhéten bezsaluzzuk a keretet, amit betonnal kiöntünk, ez adja majd a helyiség szélét, ezt kell feltölteni a törmelékkel, illetve földdel, de vigyázva, mert 10 cm tiszta betonnak maradnia kell a tetetére, különben megrepedhet az egész, hiszen nincs egybefüggő réteg. Ebbe is kerül majd vasbeton-háló. Jövő tavasszal pedig elkezdhetjük a kemence építését. Már nagyon várom :)

Szinte minden nap...

megörvendeztet minket egy új szóval. Nagyon-nagyon édes. Ma például ebéd után Keve megköszönte a "Köszönöm szépen, nagyon finom volt" szokásos kifejezéssel (Olivértől tanulta el). Mikor Nimród megszólalt: Egi (vagyis egészségedre). Nagyon nagyot nevettünk.

Utána már szándékosan mondogatták neki: Köszönöm szépen, nagyon finom volt, ő meg mindannyiszor rávágta: - Egi!

A másik amit nagyon szeretek benne, hogy mindenkinek köszön, szó szerint mindenkinek, illetve mindennek. Pelenkázás közben, mikor rárakom a pelenkát, akkor - Szia, kuki! -val búcsúzik a nemes szervétől. De bevásárlás közben, a szembejövő teljesen idegen embereknek, a pénztárosnak, a biztonsági embernek, mindenkinek köszön, amivel persze mosolyt varázsol mindenki arcára. Nagyon-nagyon imádom!!!

Elkészült a főzőfülke

a célhoz ért. A járólapozás elkészült, a konyhai kétrészes szekrény bekerült a helyére. Kifestettem okkersárgára, (egyszer egy magazinban olvastam egy bizonyos "antikolásos technikájú falfestésről", ezzel van kifestve nálunk minden helyiség, illetve ebből az ötletből ered, ugyanis kicsit továbbfejlesztettem, mert egy kicsit macerás volt. Sőt apa egy gyönyörűséges polcot is készített a konyhaszekrény mellé a sarokba, amin majd a főzéshez szükséges alapanyagok, illetve nagyobb edények fognak sorakozni. A konyhaszekrény munkalapját lecseréltük. Elmentem a hódos áruházba, de az ott található bútorlap-készlet valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Csak álltam és éreztem, hogy egyik sem az én világom. (az eladó pedig tettrekészen állt a hátam mögött, ami még jobban megnehezítette a döntést) Akkor megfordultam, és "most megyek egy kört, majd visszajövök" -öt motyogva otthagytam, és miközben máshol nézelődtem, megjött az ihlet: fenyőből készült bútorlap! Mivel elég vékonyak (1,8 cm) ezért két darabot vettem, egymásratéve így már frankón vastag lesz. Apa méretre vágta (az új kézi körfűrészével :)) én lekentem színtelen lazúrral, és most várja, hogy megkaphassa a második réteget. (nagyon szép lett). Még kerül két sarokpolc a falra (a munkalapból levágott "hulladékból"), aztán már csak az van hátra, hogy a gázszerelő kicserélje a gáztűzhelyemen a fúvókákat, hogy palackos gázzal tudjunk főzni, és akkor teljesen elkészül a főzőfülkém. Már nagyon várom!!

Utána mehet a hűtő a "hűtőház"-ként becézett kinti kamránkba (alias padlásfeljáró). Aztán átkerülhet az asztal, a székek, lehet javítani a falat, festeni. Stb. stb. stb.... Néha úgy érzem, hogy soha nem leszünk készen...