2014. szeptember 27., szombat

Olivér is megszületett

Nagyon boldog születésnapot kívánunk! 15 évvel ezelőtt, pontosan ekkor születtél, és hoztál nagyon sok boldogságot az életünkbe! (maradjon is így mindig :)

2014. szeptember 24., szerda

Már ilyen hidegek a reggelek :)

Avagy négy cica és egy kutya :)








Ez aztán a szerelem! Nem, nem csók volt. De olyan, ugye? Ilyen össznépi összebújáson mindenki végignyalogat mindenkit, itt éppen Hudini, a kandúr és Mázli a cicahölgy tisztogatja egymást lelkesen :)


A véletlenül kókuszgolyó :)

Kókuszlisztnek indult. Illetve azt gondoltam, hogy az lesz belőle. Aztán a végén sikerült megalkotnom egy nagyon finom kókuszgolyót :)
Egyszerűen ledaráltam a kókuszreszeléket egy édesapám által készített darálón, ami egy centrifuga-motorból és egy kiszuperált kuktából áll, aminek az aljára kést szerelt fel. (nagyon nagy ötlet volt, eredetileg zsemlemorzsa őrlésére találta ki, de már rendszeresen használjuk paprika, fűszernövények és gabonafélék darálására is)
Azt gondoltam, hogy egyszerűen ledarálom és liszt állagú dolgot fogok kapni. Igen ám, de a kókuszreszelék nem egy száraz valami, hanem telis-tele van kókuszzsírral. Éppen ezért egy krémszerű anyagot kaptam, ami első kóstolásra nagyon-nagyon ízlett. Gondoltam ebből egy kis édesítéssel remek kókuszos édességet fogok gyártani. Egy kis eritrittel pedig teljesen olyan íze lett, mint a legnépszerűbb kókuszgolyó belsejében található krém. Golyókat formáztam belőle, meghempergettem kókuszreszelékben és néhány pillanat múlva már csak a hűlt helyét találtam... Igen, nemcsak nekem ízlett, hanem a fiúknak is.
Ilyen házi készítésű daráló helyett meg lehet próbálni ledarálni kávédarálón is, esetleg aprítógéppel, viszont figyelni kell, mert nekem ennek a nagy darálónak a kését is "megfogta" a massza, úgyhogy időnként meg kellett állni, és átkeverni, hogy a kés újból el tudjon indulni.  (szóval ne kínlódjon a daráló, mert le fog égni a motorja) 
Igen, így egy kicsit macerásabb és lassabban is megy, de szerintem megéri.
És még valami, fontos, hogy ne az eritrittel (cukorral stb.) daráljuk együtt, mert úgy nagyon lágy lesz a massza és nem lehet golyókat formázni belőle.



Mire észbe kaptam, hogy kellene egy fotó, már csak ez a három maradt :)



2014. szeptember 22., hétfő

Születésnap 1. felvonás

Mivel nálunk két gyerkőc is szeptemberben született (hat nap különbséggel - Nimród 21-én, Olivér 27-én) ezért a családnak egy nagy közös szülinapi bulit szoktunk tartani, valahol a két dátum között. Persze itthon mindkettőt megköszöntjük a saját napján, nehogy valamelyik is rosszul érezze magát, hogy osztozkodnia kell valakivel a legfontosabb ünnepen. Az idén ez máshogy alakult, Nimród születésnapja vasárnapra esett, ezért ekkor tartottuk a bulit, Olivérnek a születésnapjára pedig a szűk családi ünneplés marad. De mivel ő 15 éves lesz most szombaton, ezért neki ez már nem jelent problémát :) (kamaszodik, és ehhez híven imád egyedül a gondolataival semmit csinálni :)
Úgy terveztem, hogy Nimródnak kukásautó-tortát készítek, Olivérnek pedig kártyalap-tortát. De most nem a   közös bulira sütöm meg mindkettőt, mert az úgy sok lenne (tavalyról tapasztaltuk), hanem a kukásautó lesz a bulin, a kártya pedig Olivér saját születésnapjára.

A kukásautó tortát egy jól faragható piskótából készítettem,  és csokikrémmel töltöm. A borítás megint csak a szokásos viasz lett a  Lenke-torta oldalról. És a csokikrémet is innen választottam. (tényleg nagyon finom)

Ennyire még soha nem bénáztam tortakészítésnél, de azért egészen tűrhető lett a végeredmény. A borítás most nem sikerült túl jól, több helyen is eltört a viasz, ezért van keret pl. az ajtó körül.





Ezt Kevétől kapta az ünnepelt, saját készítésű Makk Marci :)


A lényeg: Nimródnak hatalmas örömet szerzett a kukásautó torta:




Tőlünk futóbiciklit kapott, itt "segít" apának összeszerelni :)


És már száguld is vele az udvaron:


2014. szeptember 21., vasárnap

2014. szeptember 19., péntek

Végre süt a Nap!!

És ezt a gyönyörű napsütéses őszt a macskáknál jobban talán csak mi élvezzük :)

Talált egy diót...
Támadáááás! :)


Ha harc, hát legyen harc :)


Bizi is megtalálta a diót.

Ő pedig az anyukájuk, végre pihenhet, a kölykök egész nap egymást nyúzzák és nem őt :)

És a majdnem három éves Nimród is élvezte a gyönyörű időt :)




Gesztenyéből

A fiúk minden évben várják, hogy az egyik szomszédunk hatalmas gesztenyefájáról elkezdjenek potyogni a csillogóbarna gesztenyeszemek. Minden nap hazahoznak belőle 2-3 darabot, és mikor már kellő mennyiségben összegyűlt, megkezdődhet az alkotás. Természetesen Marék Veronika Kippkoppját minden évben megformázzuk, készítünk neki ágyat, asztalt, széket, tévét, konyhát. Készítünk még rengeteg állatot, járművet amikkel aztán egészen addig lelkesen játszanak, amíg szegény gesztenyék össze nem száradnak.
Íme néhány remekmű az idei termésből:

Kippkopp:


A kukac :)




Itt Nimród azt találta ki, hogy Kippkopp tolja a kukacot a platón :)


Nimród szerint Kippkopp itt szokott reggelizni:


2014. szeptember 18., csütörtök

Növögetnek a cicák:

Ez a kettő maradt életben a háromból. Cseperedtek szépen, amikor is az egyik reggel eltűntek a kosarukból. Azt hittük baj lesz, mivel fél hatkor még megvoltak, hétkor meg csak a hűlt helyüket találtuk. Figyelni kezdtük az anyjukat, hogy evés után merre indul. Láttuk ám, hogy a szénapadlás felé igyekszik. Odatoltuk a létrát és hallgatózni kezdtünk, mert egy olyan helyen mászott be, ahová nem tudtunk utánamenni. De megnyugodva hallgattuk, hogy az anyjuk odaérkezéséig kiscica-sírás jött a lyukból. Aztán egy szép reggelen kimentünk megetetni az állatokat, és látjuk ám, hogy a háromból az egyik kiscicát lehozta az anyukája a padlásról. Mivel a másikat még odaföntről hallottuk sírni, ezt is visszatettük, hogy a sírós megnyugodjon. Aztán másnapra a háromból két kiscicát lehozott az anyukája. A harmadikkal sajnos nem tudjuk mi történt. Arra gondoltunk, hogy azért költöztette el a másik kettő az anyjuk, mert valami történhetett és biztonságban akarta tudni a kölykeit. De a két rosszcsont rendesen cseperedik és jól érzi magát.



Zsákbamacska helyett, zsákonmacska:


Rizi és Bizi:


És egy kosár macska:
Itt látszik, hogy balos (Rizi) az értelmi szerző :) A szeme sem áll jól.


Paleocsinta

Nálunk állandó a palacsintáért való rajongás. Egyszerűen a nap bármelyik szakában, akár több napig zsinórban is képesek megenni. Nálam a liszt és tej kiiktatása miatt ez most nem ehető dolog, de létezik Paleós palacsinta is, egyszerűen paleocsinta néven fut a neten. Én ezt a receptet használtam.

Recept:
Hozzávalók: 2 tojás, 1 banán, vanília-aroma vagy fahéj, kókuszzsír.

A két tojást és a banánt botmixerrel összedolgoztam, amíg egy híg masszát nem kaptam. Ezt ízesítettem fahéjjal. Kókuszzsírt melegítettem egy serpenyőben és merőkanállal beleadagoltam a masszát. Arra kell figyelni, hogy mivel ez nem igazi palacsinta, ha túl nagyot akarunk belőle sütni, akkor fordításnál egyszerűen szétmálik. Ezért én kb. 10-12 cm-es korongokat sütöttem, amikor az egyik fele szépen megsült, akkor egy lapos teflonfordítóval átpördítettem őket a másik oldalukra, és azt is megsütöttem.
Nekem nagyon ízlett, nem hasonlít ízben a hagyomásos palacsintára, úgyhogy azt az ízt ne várja tőle senki. Finom, édes, inkább olyan, mintha valamiféle süteményt ennék.


2014. szeptember 17., szerda

Kókusztej házilag

Kókusztejet készítettem, az elkészítéséhez pedig ezt a receptet használtam. Írtó egyszerű és nagyon finom. Kókusztejjel ittam a kávémat, és banánturmixhoz is nagyon finom! (nem utolsó szempont, hogy egy zacskó reszelék 250,- Ft-ba került, ami nekem két 3 dl-es bögrényi mennyiséget tett ki, tehát négy bögre víz kellett hozzá, azaz több, mint egy liter kókusztejem lett a végén abból a 250,- Ft-ból)

Recept: 1 bögre kókuszreszelék és 2 bögre forró víz. A kókusztej készülhet áztatással (én 2-3 órát áztattam), vagy főzéssel is, de akkor a sok fontos alkotóelem sérül a kókuszban a forralás miatt. (a forralásos módszert ezért ki sem próbáltam). Ha letelt az áztatási idő, leturmixoljuk, és sűrű szövésű szűrőbe tesszük, alaposan megnyomkodjuk, hogy a reszelékdarabokból minden csepp lé kifolyjon. A hátramaradt reszeléket pedig süteményekhez használhatjuk. Én kiterítettem, hogy megszáradjon, és megpróbálom ledarálni, hátha sikerül. Akkor majd úgy használhatom, mint a kókuszlisztet.
     


2014. szeptember 16., kedd

Első hét mérlege:

Mínusz két kg. Éljen!!! Egyébként ha már itt tartunk, akkor itt egy kép a turmixról, amit vacsorára szoktam fogyasztani. Nagyon laktató:
Fél liter kókusztej és egy banán az összetevője, ezeket alaposan összeturmixoljuk és a tevékeny nap után hátradőlve egy jó könyv olvasása közben elfogyasztjuk. (Álmodozz csak, álmodozz :) Szóval a két veszekedő nagy lármája és a kicsi: anya, gyere vedd le nekem a polcról az autópályát - kiabálása közben lehajtjuk és rohanunk:  fürdővízetenged, hajatmos, megfürdet, magyaráz, mesétolvas, betakar, elpakolavacsoraután, elmosogat, táskátbepakol, tízóraisdoboztmosogat, tornacuccotvasal ésígytovábbamígbenemesünkazágybaésmásnapkezdjükazegészetelőről...
De úgy szép az élet, ha zajlik, ugye?



Kevétől - nekem

Keddenként a Kistérségi Tanuszodába jár a középsőnk úszásoktatásra. A múlt héten látott ott egy trombitavirágot lehullva, felvette (egyébként mindent felszed a földről, és hazahozza, nem győzöm erről leszoktatni) játszott vele, és rájött, hogy ha lehullik róla a szirom, akkor olyan, mint egy tulipán. Erre az én kisfiam felírta (:)) magának itthon, jövőhéten kedden feltétlenül kell ilyet hazahoznia. (utólag mesélte, hogy ne árulja el a meglepetést)
Ugyanis ajándékot talált ki belőle, nekem...
Hazajött ma a suliból és a szokásos, anya, mit főztél helyett besurrant a szobájába és percekig molyolt valamivel. Aztán az arcán széles mosollyal kihozta ezt:


Először azt hittem, hogy az iskolában készítették technika órán. De nem. Ez a ő fejéből pattant ki. Szerintem zseniális. Fogpiszkálót bökött a virág vacokjába, és a fogpiszkálóra pedig papírból egy levelet ragasztott, és zöldre színezte. Annyira elámultam, hogy ilyen fantáziája van, képes még a lehullott virágdarabokból is a lehetőséget meglátni :)


Mondjuk Ő mindig is egy kézműves kiskrapek volt. A nagyapjának például fakanalat faragott a születésnapjára. Ha valakinek születésnapja vagy névnapja van, akkor Ő biztosan készül valami sajátkezűleg készített meglepetéssel :) Imádom! :)




Újra úszunk

Hétfőn elkezdődött az úszásoktatás Kevének, így nekem is visszajött a heti háromszori úszás. Ez már nagyon  rámfért, ugyanis a nyáron felszedett két kiló igen erőteljesen ragaszkodik hozzám :)
De majd most! Háromszor járok egy héten, kétszer a Kevével, egyszer az Olivérrel, akinek a gerincferdülése miatt muszáj úsznia. Egyébként a múlt héten voltunk kontrollvizsgálaton a doktorunknál, akihez évek óta járunk, és nagyon megdicsérte az Olivért. Azt mondta, hogy jövőre még menjünk kontrollra, aztán szerinte nem is lesz szükség további megfigyelésre. Azt mondta, hogy nagyon látszik rajta, hogy kétszer úszik egy héten. Most majd velem egyszer, meg a sulival egyszer. (igen, középiskolában van úszás óra :)

Holnap lesz egy hete, hogy elkezdtem liszt-cukor-tej mentesen étkezni, vagyis a Paleolit életmódot folytatom. Muszáj voltam valamit találni magamnak, mert a végén már a kalóriaszámolás sem volt jó, megállt a fogyásom. Azt meg ugye, hogy az ember hónapokig önmegtartóztatásban él, az valahol vissza fog ütni. Nem lehet egy életen át diétázni, úgyhogy mindenképpen valami olyat kerestem, ami életmódváltás, de nem csupa megszorítás. Egyébként nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire bejön! Nem hiányzik a tej, (pótolható növényi tejekkel), nem hiányzik a kenyér, (ez is pótolható valamennyire maglisztekkel, ezt én még nem próbáltam) És ugye cukrot már évek óta nem használok. És végre visszakaptam a mézet! Ugyanis ez az életmód mértékkel megengedi. Nem írom le, hogy mit ehetünk és mit nem, akit ez behatóbban érdekel látogasson el Szendi Gábor honlapjára, ő számos könyvet is írt a témában.

Szóval, holnap lesz egy hete, majd referálok, hogy mennyi az annyi :). De azt elöljáróban elmondhatom, hogy ez tényleg nem diéta. A fogyás csak az úgynevezett "mellékhatása" a dolognak. Ez az életmód egy csomó bajra, betegségre megoldás. Én az elmúlt egy hét alapján elmondhatom, hogy elmúlt a hirtelen vércukorszint ingadozásom, amikor is az ember azt érzi, hogy ide nekem a fél hűtőt.

Amerikai foci edzésen voltunk

Mivel most már a nagyfiam a városban tanul, és befejezte a zongorázást is (ez sajnos csak általános iskolában elérhető különóra volt, mivel alapfokú művészetoktatási iskolába járt) felszabadult jó néhány délután, könnyebben elérhetőek lettek a városi sportágak is, beíratkoztunk egy amerikai foci edzésre. Úgyhogy míg mi Kevével róttuk az uszodában a hosszokat, addig Olivér egyszer-kétszer felnyalta a padlót, és sikeresen orbadobatta magát a labdával :))) (ez utóbbi azonban a dobó hibája volt)
Zárójelben megjegyzem, hogy a héten mérték a magasságát és 178 cm magas :O 15 éves lesz 27-én... Ja, és a lába már most 45-ös.

De lássuk most ezt az Ő szemszögéből:

Minden kezdet nehéz :) Ez különösen igaz volt az első edzésemre. Azt hiszem, tetszik ez a sportág, mert a benne van minden, amiben jó vagyok :) (sprint, az erősség, és a padló rendszeres végignyalása hason:) Nagyon tetszik a labda, mert jó a fogása, és a két vége pontosan illeszkedik a szemembe. Az orrom csak egyszer vérzett, de nem sokáig :) Menni fogok még edzésre, mert csak az egyik szememet dobták ki, és ugye szimmetrikusnak kell lennie...

Komolyra fordítva a szót, megyek még pénteken is :)

A szurkolók a következő oldalon tájékozódhatnak :) Persze Olivér még nem játszik, egyenlőre ismerkedik a szabályokkal és a csapattal, de a lelkessége és a fizikuma az biztosan meg van ehhez a sporthoz. Hajrá!!!

2014. szeptember 13., szombat

Nimródról

Együtt minden könnyebb :)
- Anya, gyere be, fázzunk együtt.

Fő az óvatosság:
- Nimród, menj el pisilni, mielőtt beszállsz a kádba, jó?
- Menjek pisilni? Hogy ne essen bajom?





2014. szeptember 8., hétfő

Krumplis pacsni

Vagy "aszalt krumpli", ahogy a tesóm hívja :) Ez is nagyon jó tízórai ötlet, ha már unjuk a kenyér, vaj, szalámi  kombinációt.
Minél több lisztet teszünk bele, természetesen annál keményebb pogácsákat kapunk. Mi azt szeretjük, amikor nagyon puha és lágy, másnap is.
Ezért én így készítem:

1,5 kg krumpli
2,5 dkg só
20 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
3 tojás

A krumplit megpucoljuk, kockákra vágjuk, megfőzzük. Ha készen van: leszűrjük, krumplitörővel összetörjük és hagyjuk kihűlni. Akkor beletesszük a tojást, sót, és miközben krumplitörővel nyomkodjuk-keverjük, hozzáadagoljuk a lisztet.
Bőven lisztezett deszkára kiteszünk a masszából két-három marékkal, belisztezzük a tetejét is, és tenyérrel lelapogatjuk, hogy kb. 1,5-2 cm-es vastagságú korongot kapjunk. Pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszaggatjuk, és bő forró olajban aranybarnára sütjük. Finom még melegen is, de nálunk másnap reggel van nagy sikere :) Magában reggelire, tízóraira nagyon szeretik a gyerekek, sőt főzelékekhez is finom feltét. Készíthetük fokhagymásan, szerecsendiósan, bármilyen fűszerezést elbír, amit a krumpli is.
Egyébként rémlik, hogy gyerekkoromban lekvárral is ettük :)


2014. szeptember 6., szombat

Gyurmafőzés

Gyurmafőzéshez találtam ezt a receptet még évekkel ezelőtt és jelentem remekül működik. Ételfestékkel különböző színűekre festjük őket és már kezdődhet is az alkotás.

20 dkg liszt
10 dkg só
1 kávéskanál citromsav
1 evőkanál olaj
3 dl víz
ételfesték

A hozzávalókat összekeverjük, feltesszük főni és 1-2 perc alatt készen is van. Utána kihűtjük, ételfestékkel megszínezzük. Ha végeztünk a gyurmázással, akkor tegyük zacskóba és hűtőben hónapokig eláll. Nem morzsálódik és tényleg öröm vele dolgozni. Íme az alkotások :)

A kukacos alma:


Kisautó, mi más :)


Csiga invázió Kevétől:




2014. szeptember 5., péntek

Nimród mai gyöngyszemei:

- Anya, szamírozd meg a lábam! (azaz maszírozzam meg :)

- Próbálja megsimogatni a kiscicákat, megy utánuk és közben ezt suttogja: Ne féljetek tőlem, én Nimi vagyok. Jó?

- Érdekesen használják a gyerekek a birtokos névmásokat, Olivér és Keve azt mondta, hogy tiem. Ez volt az enyém.
Nimi pedig úgy használja, hogy enyéd :) Ez pedig a tiéd. Vagy enyénk = ez pedig a miénk.

Nyomda krumpliból

karácsonyi csomagolópapírnál  már írtam a krumplinyomdáról. Most pedig gyönyörű virágzó bokrok nyomdázásához használtuk fel őket. A módszer ugyanaz, sütiformát nyomunk a félbevágott krumpliba, jó mélyen, körbevágjuk, a felesleget leszedjük és már készen is vannak a virágnyomdák:



Azután festünk, vagy rajzolunk egy csupasz bokrot, vagy egy ágat, temperával befestjük a mintákat és már kezdődhet is a nyomdázás:



A nagyobbak pedig már egyedül is megfesthetik az egészet: ezt Keve egyedül festette, nyomdázta:



Ez pedig Nimród egyedül készült mesterműve :)


2014. szeptember 4., csütörtök

Zabpelyhes-kókuszos keksz

Szintén tízórai ötlet. Zabpehely szinte mindig van itthon, gondoltam sütünk valamiféle tízórainak való kekszet belőle. De nem találtam olyan receptet, amihez ne kellett volna vaj, vagy cukor. Így átformáltam a mi ízlésünkre, (és itthoni készletünkre) ez kerekedett belőle:

12 dkg zabpehely
4 dkg kókuszreszelék (itt persze ízlés szerint bátran lehet több is kevesebb is)
24 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 tojás
1 evőkanál kakaópor
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál szódabikarbóna
20 dkg méz
15 dkg kókuszzsír
1 dl tej

A hozzávalókat összedolgozzuk. Mivel elég ragacsos masszát kapunk, ezért vizes kézzel golyókat formálunk belőlük, kókuszzsírral kikent tepsibe rakjuk és vízbe mártott evőkanállal kekszformájúra lapítjuk őket.
180 fokon 15 percig sütöttem a kekszeket, figyelni kell, mivel a kakaó miatt nem fog látszani, ha már túlsült a széle.  Másnapra is nagyon finom puhák maradtak.





2014. szeptember 3., szerda

Házi műzli

Mivel nem találtam olyan műzlit, amiben nincs cukor, és még ehető is, ezért évek óta sajátmagam készítem. Íme az egyik recept:

500 g zabpehely
10 evőkanál kókuszreszelék
10 dkg mazsola
4 evőkanál eritritol

A hozzávalókat összekeverjük és egy dunsztosüvegbe zárjuk.

És ez megint csak alaprecept, bátran variálhatjuk bármilyen másfajta (több is) aszalt gyümölcssel, kakaóporral, fahéjjal stb.
A kész alapreceptet pedig étkezéskor feldobhatjuk bármilyen idénygyümölccsel.


2014. szeptember 1., hétfő

Elkezdődött az iskola

És rögtön egy gyomorszorító dologgal. Olivér kiment a buszmegállóba, várta a buszt, hogy elinduljon az iskolába. Várt-várt, gondolom izgult, mert ilyenkor az idő ólomlábakon jár, a busz meg nem jött. És ekkor elkövetett egy nagyon-nagy hibát. Hazajött... Igaz, próbált engem telefonon felhívni, hogy mit csináljon, de mivel a telefonra keltünk reggel, ezért az bent maradt a szobában, én meg kint voltam a konyhában, Kevének gyártottam a tízórait, nem hallottam. Megállt bennem a vér, amikor megláttam bejönni az udvaron. Kiszaladtam eléje, mondom mi történt, miért vagy itthon. Mondta, hogy nem jött a busz eddig. Ránéztem az órára 7 óra 25 volt. Mondom neki, szaladj vissza gyorsan a megállóba, lehet, hogy késik egy kicsit. Elindult futva, de alig ért ki a kapuig, elment a busz...
Gondolhatjátok mit éreztem. Utálom a tehetetlenséget, amikor semmit nem tudsz tenni, csak várod, hogy megtörténjen a legrosszabb. EL FOG KÉSNI... Az első napján, az első órájáról. Gyorsan felhívtam a Tibit, hogy hátha a közelben van, mert ha most elindul, akkor még odaér. Sajnos ő nem tudott segíteni, mert már nem tartózkodott a közelben, de felhívta az egyik ismerősét, aki szerencsére vállalta, hogy elviszi Olivért kocsival a suliba. De a kocsi a munkahelyén van, azért el kell menni. Tehát hiába a segítség, mindenképpen el fog késni. A vége az lett, hogy 8 óra 1 perckor szállt be az autóba, ami ha 15 perc alatt oda is ér a sulihoz, akkor is 17-18 percet késni fog. Nagyon izgulok, hogy mi lehet vele. Abban bízom, hogy a tanárnő nem alázta meg a többiek előtt, amiért elkésett. És abban is, hogy nem ez alapján fogja beskatulyázni, hanem lesz esélye bizonyítani, hogy ő ettől jóval megbízhatóbb. Pont azon gondolkodtam, hogy az általános iskola nyolc éve alatt egyszer sem késett el, mégcsak futnia sem kellett soha. Erre meg most............................................
Írtam neki sms-t, hogy a szünetben csörgessen meg, visszahívom, de gondolom nem vette észre, mert már a második szünetnek van vége és még nem hívott. Nem tehetek mást, várok. Nagyon izgulok, hogy mi lehet vele. Az ember azt hinné, hogy ő túl van az iskoláin, akkor végre vége az izgalmaknak, félelmeknek. Dehogy,   a gyerekedért izgulni, félni százszor rosszabb. És ha jól számolom, akkor még egy pár évem hátra van izgulás és félelem terén.

U.i. Nem történt semmi, 12-13 percet késett, megkérdezték mi történt, és annyit mondtak neki, hogy nem maradt le semmiről :) A régi ofő után ez nem kis meglepetés volt. De hát aki a rosszhoz volt hozzászokva, annak bizony remeg a gyomra, ha valamit elvét :) (de ennek vége, úgy tűnik)

Évnyitó

Vasárnap délután évnyitóra ment Olivér. Egyre szorul a hurok, holnap iskola... Nem vártuk, még halogattuk volna, de sajnos véget ért a nyári szünet, megkezdődnek a dolgos, mókuskerekes hétköznapok...

A friss középiskolás :)