2015. december 4., péntek

Adventi mesék 4. nap - Móra Ferenc: A könyvvé vált kakas

Mire kiértünk a télből, én már annyira előrehaladtam a tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Piacról, boltból, ha újságpapírban hoztunk valamit, arra én mindjárt rávetettem magam. (...)
Az édesapámnak nem nagyon tetszett ez a nagy mohóság.
- Nem való az, fiam, hogy te minden tücsköt-bogarat összeolvasol. Őszre, ha Isten éltet, beadlak a városi nagy iskolába. Ott majd megtanítanak rá, mi való neked, mi nem. Addig pedig szétnézünk a padláson valamelyik sarokban. (...)
Szaladtam én a padlásra mindjárt, s olyan nyaláb könyvvel másztam le, hogy csak úgy nyögtem bele. Kergetett is vissza velük édesapám:
- Csak egyesével, fiamuram! A levest se keverjük össze az uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.
Elszomorodva hurcoltam vissza a könyveket, csak a legvastagabbat hagytam odalent. Az legalább a magyarok történelme volt. Aztán jöttek a többi okos könyvek. Persze egy szót sem értettem belőlük. De azért fönnhangon olvastam őket az udvar közepén. (...)
Öreg kakasunk azonban méltóságos léptekkel odaállt elém. Kissé balra konyította a fejét, és fél szemét lefogva hunyorított rám a másikkal.
- Mi lelt téged, kisfiú? - vágott a lábam szárához.
Odatartottam eléje a könyvet. Csípett rajta egyet-kettőt. Aztán hirtelen hátat fordított. Csak úgy lobogott fekete tolla fölött vérvörös taraja és roppant hosszú szakálla. Aztán világgá kürtölte a szemétdombról, hogy milyen ostoba teremtés a kisgyerek. Könyvből tanulja a kukorékolást.
Így viaskodtam az okos könyvekkel. Szülém egy reggel, amikor a piacról hazajött, odaintett magához.
- Nézd mit hoztam neked, cselédem - húzott elő a kötője alól egy szép tarkabarka könyvet.
- Apádnak most nem kell megmutatni, lelkem. Ez nem nagyon tanulságos könyv. Csak szép kitalálások vannak benne.
Sietve az ingderékba bújtattam a könyvet, csak a sövény tövében mertem kinyitni.
- E-zer-egy-éj - olvastam az aranyos tábláján a címét, nemcsak a számmal, hanem az ujjammal is. Azóta sem örültem könyvnek úgy, mint ennek. Csak nagyon szerettem volna eldicsekedni vele valakinek. Az ám, de kinek?
Eszembe jutott az öreg fekete kakas. Kerestem, de sehol se lehetett megtalálni. Szaladok szülémhez, újságolom neki. Egyszerre csak befogja a számat a kezével.
- Hallgass, te! Eladtam a kakast. Ennek az árán vettem neked ezt a szép könyvet. Egy kukkot se kell róla szólni. Majd nekem olvasol belőle valami szépet.


Mivel ez egy elég rövid mese volt, ezért legyen itt még két vers is Bartos Erikától:

Gyerekszoba

Gyerekszoba, gyerekszoba,
Rendetlen az összeg zuga!

Rumli van a puha ágyban,
Íróasztal fiókjában,
Rumli van a földön, polcon,
Nagyfotelban, kiskomódon,
Rumli van a piros széken,
Kék szőnyegen, zöld szekrényben,
Rendetlen a ruhásfiók,
Trikó, zokni mind-mind kilóg!
Rumli van a babaházban,
Játéktartó ládikában,
Rumli van a kiságy alatt,
A sok kocsi szerteszaladt.

Elgurultak ide-oda,
Nem lesz itt rend soha, soha!

Sünvacsora

Sünpapának sok a dolga,
Amit talál, hazahordja.

Túl a sűrű a csipkebokron
Hat kicsinye várja otthon.

Az első a szilvát rágja,
Másodiké lett a málna.

Harmadiknak barack jutott,
Negyedik a meggyért futott.

Ötödiké lesz az eper,
Hatodiknak jár a szeder.

Sünmama a körtét kapja,
Sünpapának jut az alma.

Falatoznak, vacsoráznak,
Bokor mélyén lakomáznak.


Szép álmokat! Holnap este hatkor újra jön egy mese!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése