2014. október 10., péntek

Mogyorókrém házilag

Ez még a múlt héten készült, de annyira finom lett, hogy gondoltam leírom.
Az ötletet a kókuszgolyó adta, gondoltam ledarálom a törökmogyorót, teszek hozzá kókuszzsírt, eritritet,  kakaóport és máris kész a házi paleós mogyorókrém. Nagyon finom lett, a kölykök is falták.
A mogyoró pedig kertünkből van:



Aztán volt pár darab, amiből golyót formáztam, így mégis könnyebb volt az apró gyerekkezeknek elfogyasztani:




Aztán persze kitört a lázadás, mivel a mogyorós-golyó hamar elfogyott, (persze a mogyorót nekem kellett megtörni, de majd legközelebb :) ezért készítettem kókuszgolyót is. Így nem kellett a kakaós mogyorókrémes darálót elmosogatni, hanem ebbe beleszórtam a kókuszreszeléket, még egy kis kakaóport csokis ízhatás fokozására, és a végén egy kis eritrittel édesítettem. A kész golyókat pedig kókuszreszelékbe forgattam:



Eltelt egy hónap

Ma egy hónapja, hogy paleolit módon étkezem. A hónapvégi mérleg pedig mínusz 6 kg! Amikor valakinek elmesélem, hogy nem eszem gabonafélét, tejterméket, hüvelyeseket és krumplit sem, akkor mindenkinek rögtön az az első kérdése, hogy Úristen, akkor mégis mit eszel? :)
Eszem húst, zöldségeket, gyümölcsöket és magokat (kivéve a földimogyorót). Minden nem paleolit szemléletű ételnek megvan a paleolitos verziója, úgyhogy az ember semmiről nem marad le. Azért azt nem mondom, hogy amikor lecsót készítek magamnak, akkor nem fog el a vágy, hogy egy jó nagy szelet puha, ropogós héjú fehérkenyérrel töröljem ki a tányért a végén, de ennek hiánya megszokható, sőt hetek múltával már egyre kisebb a kísértés, aztán a sok pozitív tapasztalat (nincs "kajakóma", az ember sokkal energikusabb, és még az alvás is sokkal pihentetőbb - tényleg) pedig rengeteg erőt ad.
Sőt még tovább merészkedtem és megvettem Posta Renáta könyvét, amiben harmincnapos fogyókúrás étrendet találtam - paleolit módra. Gondoltam kipróbálom, miért ne? Az első három napban kizárólag fehérjét lehet enni, ez ugye a hal, hús és a tojás esetemben. De ezeket korlátlan mennyiségben. A második nap volt a legkeményebb, akkor már úgy éreztem, hogy ha még egy főtt tojást meg kell ennem, akkor végem. Harmadik naptól bevezethető már többféle köret is, nem írom le a teljes harmic napra szabott étrendet, akit érdekel az nézzen utána  itt, vagy a könyvben.
Még valami változás: újra elkezdtem futni. Letöltöttem a telefonomra ezt az alkalmazást, és megpróbálom végigcsinálni a nyolchetes edzéstervet. Azt ígéri, hogy a nyolcadik hét végére le tudok futni 5 km-t. Nagyon kíváncsi vagyok, ugyanis futni nem szerettem soha, noha kitartóan tudtam. (legalábbis a suliban) Akkor még előfordult, hogy egyedül én tudtam megállás nélkül végigfutni a Cooper-teszt nevű iskolás rémálmot. Szóval mára már úgy gondoltam, hogy ezt nem lehet élvezni, és soha nem értettem azokat, akik azt mondták, hogy szeretnek futni. De majd most :)
Az alkalmazással ugyan vannak kisebb-nagyobb problémáim, néha leáll, kilép, még mindig úgy tesz, mintha még az első edzésem előtt lennék stb., de az edzéstervet akkor is próbálom betartani, bár így sokkal nehezebb lesz, ugyanis nem minden edzés egyforma hosszú, és a napok között pedig nem lehet lépkedni.


2014. október 7., kedd

A múlt heti beszólások :)

Nimród megint hozta a formáját: :)

Olivérrel játszanak a szobában. Olivér elbújik, a Nimród keresi, mikor megtalálja, Olivér megkérdezi tőle:
- Ki vagy Te?
Nimród: - Nem vagyok űrlény!
Olivér: Hát akkor ki vagy.
Nimród: Hát a tesód!

Szintén Olivérrel, játék közben:
Olivér: Megehetlek?
Nimród: Igen!
Elkezdi "enni", mire Nimród felháborodottan:
- De ne a kezemet!
Olivér: - Hát akkor mit?
Nimród: A hajamat...

Készül a mamához, aki az előszobában várja, míg ő bemegy zoknit húzni, de az ajtóból még visszaszól neki:
- Aztán el ne tűnjél!

Október 5.

Fényképeket nézeget, egyszer csak megszólal:
- Nekem te vagy az anya, anya?

Játék közbeni felkiáltás: Én vagyok a kicsik ura!

Kevének ebéd közben:
- Te ne egyél késsel, mert elvági a kicsi ujjadat!

2014. október 3., péntek

Már megint alkotott:

Keve, ki más. Tudja, hogy imádom a szitakötőket. Gyerekkoromban, ahová minden évben elmentünk nyaralni, százával éltek szitakötők. Kicsi vékonyak, és nagy hatalmas példányok is. Kékek, sárgák, neonfényűek stb. Amikor leszálltak egy virágra és leengedték a szárnyukat pihenőállásba, akkor, ha elég óvatosan nyúltunk feléjük, akkor el tudtuk kapni őket a szárnyuknál fogva. Aztán persze elengedtük őket, mégpedig úgy, hogy a nyitott tenyerünkre tettük őket, és eltelt néha 20-30 másodperc is mire feleszméltek, hogy már nem fogják őket, és akkor elrebbentek.
Szóval nekem a szitakötő a gyerekkorom, a nyár, és a szüleim emléke...

Na, de a lényeg, hogy Keve ismeri a szitakötős-nyaralást és ezt készítette nekem:

A gyönyörű szitakötő:
(fagyispálcika a szárnya, a teste egy ág, a feje pedig egy vastagabb ágból levágott szelet, ezt persze a saját bicskáján található kis fűrészes késsel saját maga vágta le, az testrészeket pedig ragasztóval rögzítette :)



És még egy nagyon kreatív dolgot kitalált, ha akarom felrakhatom a falra, csak egy lyukat kell fúrnom, de ha akarom az asztalt fogja diszíteni, hiszen fabrikált rá egy kitámasztó-szerkezetet. (egyébként lyukat fúr a bicskájával a deszkába, aztán beleragasztott egy ágat)


Köszönöm szépen, Keve, megint csak elámultam a kreativitásodon, és a kézügyességeden. :)))

2014. október 2., csütörtök

Sütőtökös-túrós rácsos pite

Ha már itt a sütőtök szezon, akkor legyen itt a kedvenc piténk is. A tészta receptjét anyósomtól kaptam, ő az almás-pitéhez használja, : ) én kipróbáltam túró-sütőtök töltelékkel, és ráccsal a tetején. Finom lett!

Akkor most lássunk egy igazi, családi pite-receptet, amit már a gyermekeim dédije is így készített: 

40 dkg liszt
1,5 dkg sütőpor
16 dkg margarin (nálunk ez vaj)
2 g só
9 dkg porcukor (nálunk ez méz)
2 dl tejföl
2 db tojás sárgája

Én úgy szoktam készíteni, hogy a lisztbe belereszelem a vajat és gyors kézmozdulatokkal összedolgozom, utána hozzáteszem a többi hozzávalót és tésztát gyúrok belőle. Ezek után a hűtőben pihentetem kb. 20-25 percig. Ha letelt az idő, kettéosztom a tésztát, az egyiket akkorára nyújtom, (lisztezett felületen) hogy a kivajazott tepsimbe beleférjen. (a tepsi mérete 32x20 cm itt) Belefektetés után megszurkálom villával. Erre kerül a töltelék, amely most túrós-sütőtök. (a tököt megsütöttem, lehéjaztam, botmixerrel összemixeltem a túróval, tettem bele mézet és két tojást - de tehetünk bele fahéjat, citromhéjat is, vagy vaníliát, nekem ez most nem volt itthon, ezért nem fűszereztem a túrót.) Rásimítottam a tölteléket, és a maradék tésztából hosszú kígyókat formáztam és rács alakban ráfektettem a tésztára, kereszt irányban. 
Ez a tészta egyébként nagyon bevált almáspite, cseresznyés-, meggyes, sima túrós, mákos, diós, és ezek variációinak készítésére (almás-diós, meggyes-túrós, mákos-tökös stb.)





Ez tök jó!

Vetettem az idén sütőtököt is, és végre az egyik példány "sütésérett" lett. Az íze azért nem az igazi, hiába a napsütés hiánya nagyon érződik az idén minden gyümölcsön és zöldségen. (már amelyik túlélte a rengeteg esőt, ugyanis szőlőt az idén nem nagyon kell szednünk, sajnos)

Azért elfogyott :)


Egy gumicsizma utóélete

Nálunk rengeteg gumicsizma "fogy". Igen silány minőségűeket is sikerült vásárolnunk, (és ez sem árfüggő), és gondoltam, hogy ha már rendeltetésszerűen nem tudjuk őket használni, akkor próbálkozzunk meg valami mással. Készült így már kerti papucs, és most ez a virágtartó a lépcső két oldalára:

Egyszerűen levágtam a szárát, megtöltöttem földdel, és átültettem bele két bársonyka tövet (büdöske). A szárával is vannak terveim, azt gondoltam, hogy ha (és most a gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább) baromfivágásra kerül a sor, egyszerűen belehúzom az áldozatot, és így elmarad az egyébként szokásos szárnycsapkodás és vérfröcskölés. (vagyis majd apa belehúzza, mert én még mindig képtelen vagyok őket levágni, hiszen majdnem az összes születésénél jelen voltam, volt akit én szedtem ki a tojásból, különben belefulladt volna)

Íme a csizmakaspók:




Kókuszreszelékből

Mivel a kókusztej készítés során megmaradt reszeléket szerettem volna valahogyan hasznosítani, gondoltam sütök belőle süteményt. (liszt, tej és cukormenteset) Ez a recept született belőle:

25 dkg kókuszreszelék (előzőleg kókusztejet készítettem belőle, ez annak a végterméke)
3 púpos evőkanál eritrit
2 csapott evőkanál kakaópor
2 tojás
1 banán
2 púpos evőkanál kókuszzsír

Az egészet kézzel jól összedolgoztam, belenyomkodtam egy kókuszzsírral kikent tepsibe (az enyém 32x20 cm-es volt) és 200 fokos előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. Finom lett, a gyerekeknek is nagyon ízlett. Legközelebb pedig fahéjasan is kipróbálom.



2014. október 1., szerda

Egyedül maradt...

A Rizi-Bizi párosból Bizi cicát sajnos elvesztettük. Nem tudjuk mi történt vele, egyszerűen nem volt benne élet, mikor rátaláltunk. Vannak sejtéseim, de találgatni nem szeretnék... Azóta persze mindenki az életben maradt testvért simogatja, dédelgeti. Nagyon elárvult lett szegény, nem találja a helyét. Bárki, aki a kezébe veszi és simogatja, percek alatt elaltatja. Gondolom hiányzik neki a testvére közelsége, és megnyugszik, amikor kézben van, érzi valakinek a testmelegét.






Isten veled Bizi cica, nagyon hiányzol nekünk...