A dackorszak kezdete:

- Szia Nimród! Felkeltél? 
- Nem!!!

Bugacon jártunk

Ismét eljöttünk Bugacra, ami nekünk jó és rossz emlékekben is bővelkedő hely. A rossz emlékek közül az egyik Lepkével, a lovunkkal van kapcsolatban. -ben éppen a Kurultájra (törzsi gyűlés) tartottunk, lóval, jurtával, jókedvvel. Lepkét lószállítóval vittük, illetve egy baráti házaspár húzta, mert a mi autónk nem bírt volna el ekkora terhet (tudom, hogy hölgyeknél nem illik a testsúlyról beszélni, de talán nem haragszik meg, ha kikotyogom, hogy 450 kg körül mozog :) Szóval haladtunk, Lepke néha-néha nyerített, és sűrűn pislogott hátrafelé. Akkor még nem sejtettük, hogy bajban van. Mikor odaértünk a bejárathoz, szerencsére akkora sor volt, hogy még sok száz méterre álltunk a helyszíntől és az egyetlen ház közel és távol is pont mellettünk volt. Akkor az egyik járókelő beszólt a barátaink kocsijába, hogy valami piros folyik a lószállítóból. Még poénkodtunk is, hogy lány ló van benne, talán azért... Aztán jött a pánik és a riadalom. Ugyanis a kölcsönzős lószállító alján kiszakadt a lemez és szétvágta Lepke lábát az ütőerével együtt. Dőlt a vér, spriccelt mindenfelé, szegény már több liter vérben állt. Iszonyúan megijedtünk, remegtem mint a kocsonya, nagyon-nagyon féltettem Őt... Gyorsan kivezettük a lószállítóból, segítséget kértünk a ház lakóitól, akik egyből nagyon készségesen már tárcsázták is az állatorvos számát, aki 15 percen belül ott is volt. Addig én fogtam a fejét, nyugtatgattam, a többiek pedig próbálták nyomókötéssel elszorítani a vérző artériát. A háziak megengedték, hogy Lepke éjjel is náluk maradjon, hogy ne kelljen használnia a sérült lábát, legyen lehetősége a sebnek hegedni. Másnap elvittük magunkkal a táborunkba és ott sajnos ki kellett kötnünk őt a "lószállodába", ahol kapott friss vizet és szénát, de sajnos egy helyben kellett állnia mind a három napot. Itt is külön meg szeretném köszönni, mind a háziak segítségét, mind az állatorvos (dr. Vigh Istvánnak), hogy a Jó Isten áldja meg őt, hiszen hétvégén, vadidegek első szavára ugrott, és segített, sőt, utána még kétszer kértük a segítségét, mivel újból és újból elilndult a vérzés Lepke lábán. És ő jött és segített. Na, de most a Magyarok Vásárára jöttünk, láttunk és fényképeztünk. Láttunk arany szőrű lovat (tényleg az!), régészeti kiállítást, és hazafelé megálltunk a csodálatos Soltvadkerti fagyizóban, ahol rengeteg fagyiból lehet választani, itt aztán tényleg igaz a bőség zavara kifejezés.

Nimród Magyarindában

A gyönyörű Akhal-Tekini

A fagyizás után a legjobb helyen álltak meg: