Paleo kenyerem

Hozzávalók:

- 10 dkg lenmag

- 10 dkg mák

- 5 dkg szezámmag

- 20 dkg nagyszemű zabpehely

A fenti hozzávalókat mérjük ki, keverjük össze, majd daráljuk le. A darálékhoz adjunk 6 evőkanál olívaolajat, 4 dl vizet, és ízlés szerint sót (nekem ez 4 csipet volt).

Őzgerinc formába öntjük és 180 fokos előmelegített sütőben 50 percig sütjük. Minél tovább sül egyébként, annál ropogósabbá válik. Ez ennyi idő alatt kívül ropogós, belül kicsit szottyos lett, ami kihűtés után megszűnik. Legközelebb tovább sütöm én is, mert a külső ropogós réteg nagyon finom lett, egy kicsit zavart a belső része, de ennek ellenére mindenkinek ízlett.

Házi mosógél szappanból

Már elég régen készítettem, de nem akartam róla addig írni, míg nincs letesztelve rendesen. Jelentem működik. A hozzávalók: 1 db szappan (mosószappan, vagy valamilyen folttisztító szappan) Én az első adagomat a Winnie's öko folttisztító szappanból készítettem. A másodikat már sima mosószappanból. Mindkettő tutin működik.

Fogjuk a szappant és egy nagy fazékba lereszeljük. (én a második alkalommal már egy hatalmas vájlingot használtam, mert először a szappan illata annyira beleitta magát a zománcba, hogy napokig súroltam, áztattam, mire jó lett. Szóval nem akartam megint olyan edényt használni, amiben azután főzni fogok.)

Ezt a reszeléket összekevertem 200 ml mosószódával,  és leöntöttem 4 liter forró, de nem lobogó vízzel. Amikor arra jártam, kevertem egyet rajta, egészen addig míg ki nem hűlt. Akkor elővettem a botmixeremet és simára mixeltem a mosógélemet. 

Fontos, hogy hagyjuk állni 1-1,5 napot, mert eddigre fogja elérni a végleges sűrűségét. Itt még öntöttem hozzá egy liter meleg vizet, jól elkevertem és a végleges helyére öntöttem. (ez nekem egy régi mosószeres műanyag doboz, de akár ötliteres dunsztosüvegbe, vagy nagy öblítős-mosószeres műanyag flakonba is tehető. Mosás előtt meg kell rázni, vagy felkeverni. Van aki 10 liter vízből készíti, én ezt feleslegesnek tartom, hiszen így több mosógélünk lesz ugyan, de a mosóerő rovására. Vizet meg majd szív hozzá a gép, nem? Ebből a töményebb szerből szoktam egy teli mosógéphez kb. 2 dl-t önteni. Szépen mos, és ráadásul szinte fillérekből jön ki egy mosás. 

Almáspite újragondolva

Almáspite, vanília pudingos almatöltelékkel és a tetején mézzel felvert tojásfehérje hab.
A tészta a dédimamától örökölt piterecept alapján készült, csak itt most az egészet belenyomkodtam a kivajazott tepsibe, hiszen a tetejére a tojás fehérje fog kerülni. A tésztát szurkáljuk meg villával, így nem fog felpúposodni.

Az almás rész 1 kg reszelt almából, aminek a levét alaposan ki kell csavarni. És ezt az almalevet kell felönteni annyi tejjel, hogy összesen hat dl legyen, amiben megfőzzük a két zacskó vaníliás pudingot (ízlés szerint édesítve, én mézzel készítettem, és ugye először kb. 1,5 dl folyadékban csomómentesre keverjük a pudingport, és csak utána öntjük hozzá a többi 4,5 dl folyadékot, majd édesítjük, majd készre főzzük), aztán  ha langyosra hűlt, akkor ezt kell összekeverni a reszelt almával.
A pudingos almás keveréket simítsuk a tésztára. És kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.

A tojásfehérjét felverjük kemény habbá, de úgy, hogy nem egyszerre zúdítjuk bele a mézet, vagy a cukrot, hanem felverés közben apránként adagoljuk hozzá. Amikor már szép fényes, és kemény akkor van készen.
Ezt a fehérjehabot simítsuk az almás részre, és a kanál hátulját ha belenyomkodjuk, akkor az ilyen klassz alakokban fel fogja "emelni" a habot, mintegy hullámokat képezve belőle.

Aztán addig süssük, amíg a tojásfehérje habunk szépen el nem kezd narancs-színbe váltani.
Hűtsük ki - ha tudjuk :), szeleteljük, fogyasszuk.

Nálunk a sütikkel egy probléma szokott lenni, mégpedig azzal kezdetű mondattal, hogy sütés után várjuk meg míg kihűl és úgy szeleteljük... Na itt a bökkenő... A lenti képen is látszik, hogy a töltelék még szinte "kifolyik" sütiből, de már sorban állnak tányérral a kezükben, hogy nem baj, anya, ha nem szép, nem baj, ha nem tudod normálisan szeletelni, kiesszük kanállal is, nem baj semmi, csak kóstoljuk már meg :)

Egyébként kihűtve tökéletesen szeletelhető, már ha marad :)

Házi bajnokság

Kevééknél házi úszóbajnokságot rendeztek az uszodában. Éééééés, büszkén jelentem, hogy Ő lett az első helyezett. Persze mindenki felállt a dobogóra, mindenki kapott érmet, meg csokit, meg úszónadrágot "ajándékba" (nevezési díj: 2000,- Ft :))).
De azért nagyon büszke volt magára, hogy megnyerte, és persze mi is rá. A legszebb az volt, hogy apa vitte a versenyre, mert én egészen egyszerűen olyan rosszul voltam, hogy alig bírtam menni. Arra keltem előző nap hajnalban amikor megfordultam az ágyban, hogy kegyetlenül szédülök, és ez, amikor felálltam, még rosszabb lett. A vérnyomásom nagyon lent volt, és a pulzusom is csak 46. Az alacsony pulzus azért nem szokatlan a családomban, de az enyém egy tizessel azért feljebb szokott lenni. Nem vagyunk egy ideges család, az biztos. (bár én már fejlődőm ezen a téren :))
Szerencsére harmadnapra (mint a Szentírásban) rendbejöttem, azóta sincs (lekopogtam) semmi gond velem. Igaz, hogy kétszer főzök kávét a négyszemélyes főzőben (na jó, azért a kanál nem áll meg benne, tehát nem olyan erős) és meg is iszom egyedül az egészet, persze tejszínnel, meg apránként, de ezek szerint ez jó így.
Na, de vissza Kevéhez, szóval ügyes volt, és végre apa is szurkolhatott neki a lelátóról! (nem, nem azért nem ment eddig, mert nem érdekelte, hanem mert uszodanapokon váltásban élünk, azaz ő hazaér háromnegyed ötre, én pedig ötkor indulok vissza Kevével az uszodába. Tehát aznap a mi apánk elment reggel fél hatkor dolgozni, és - a 15 perc kivételével - este negyed nyolcra ért haza. Sok, na... De megérte az áldozat :)))

Meglepetés az istállóból

- Anya, gyere gyorsan a Baris mindjárt ellik!!! - felkiáltással rontott be apánk vasárnap délután. Baris, akit egyébként Mokka Borbálának hívnak, (a Mokka onnak, hogy mind a két szemén fekete karika van, mint akinek behúztak egyet :) a mi, hát hogy is mondjam: nevelt "gyerekünk". Ugyanis az történt, hogy az anyja valami miatt nem fogadta el, folyamatosan öklelte szegényt, ezért mi neveltük fel cumisüveggel a konyhában egy nagy faládában. Amit elég hamar kinőtt, és ha nem voltam látóközelben, akkor egyszerűen kiugrott belőle és jött utánam. Én lettem az anyukája...
Együtt cseperedett a legkisebb királyfinkkal, és az esti program általában az volt, hogy Nimród rohangált a lakásban egyik szobából a másikba, a bárány meg utána. Mi lettünk a nyája :)
Szóval Baris, aki egyébként ügyesen titkolta, hogy vemhes. Na jó azért sejtettük, illetve pontosabban reméltük, hogy így van, de hát ugye mit mondtunk: Hiszen nem rég még cumisüvegből evett, most meg már anya lesz :)))
Így lett.
Este már kilógott két lábacska belőle, aztán ez sajnos éjszakára semmit sem változott. Elakadt az ellés. Tudtam, hogy ez így nem maradhat, itt sajnos be kell avatkozni. Szegény már nagyon fáradt volt, a fejét sem tudta rendesen tartani.
Mivel szerencsére nem volt elakadva sem a lába, sem a feje a báránynak, mondhatom, hogy nem volt túlságosan bonyolult dolog kihúzni belőle, csak féltem, mivel ilyet még soha nem csináltam. Tudtam azt, hogy ha esetleg elakadt valamilye, akkor bizony azt a helyére kell igazítani, a lényeg az, hogy a két mellső lábon feküdjön a fej, másképpen nem fog tudni megszületni.
Kihúztam, úgy látszott, hogy nem él. Aztán egyszer csak szusszant egyet. Na gyorsan kitakarítottam a száját, fejjel lefelé lógattam, megszabadítottam a magzatburok daraboktól és visszatettem az anyja elé, hogy meg tudja szaglászni, szárazra nyalogtani. De Baris nem csinált semmit. Oké, mondom, kimerült, örül, hogy él (hát még én), várjunk még. De hiába vártunk, a bárány remegett, Baris pedig teljesen érdektelen volt. Megszárogattuk, és mivel a föccstej (kolosztrum) kiszopása nagyon fontos a bárány egészségének védelméhez, ezért egyszerűen oldalára fektettük Barist és segítettünk a kicsinek kiszívni azt. És ez sajnos így is maradt. Mármint a szoptatás. Nem hajlandó maga alá engedni a kicsit, ezért első nap kétóránkánt mentem, döntöttem, segítettem szopizni. Majd most már háromóránként, éjjel pedig hat óra szünetet hagyva megyek mint családsegítő :) és rendíthetetlenül szoptatunk.
Baris egyébként halálos. Lefektetem, és úgymarad, fogni sem kell. :) Közben szénát rágcsál, vagy éppen kérődzik, teljesen belenyugodott a dologba. Hát igen, az anyai tekintélyem még meg van. :)

Baris szoptat :)) 

Íme Ő, és a mokkás Baris pofija :)

Vödörben a feje, és ebédel :)

Olyan, mint egy zsiráf, hosszú nyurga lábak :) De most már ugrabugrál is :)

A cukormentes torta

Az alját cukormentes keksz és vaj alkotja. A kekszet aprítógépben megdaráltam, annyi olvasztott vajat kevertem hozzá, hogy nyomkodható massza legyen belőle. Itt nem tudok arányokat írni, mert ki mekkora vastagságú kekszréteget tervez az aljára, annyi vajat keverjen a formázhatóság eléréséhez. Nálunk a vékony réteg jön be, ezért én annyit készítettem, amennyivel éppen be tudom fedni a kapcsos forma alját annyira, hogy sehol ne legyen lyuk.

Erre jön a krém, ami mascarponéból, túróból és annyi cukormentes növényi tejszínből áll. (én két doboz 25 dkg-os mascarponét és egy zacskó 45 dkg-os túrót használtam, és annyi tejszínt, hogy ne legyen túl lágy a töltelék, de azért száraz sem) de aki nem akar ilyen vastagságú tölteléket, az vegye a fenti adagokat kevesebbre)
Felvertem a tejszínt, tettem bele eritritet ízlés szerint, majd annyi zselatin fixet kevertem bele, amennyi ezt a mennyiséget megszilárdítja. Ha esetleg száraznak gondoljuk a masszát, nyugodtan keverhetünk bele még tejszínt, úgyhogy inkább kevesebbel kezdjük, nehogy folyós legyen, mert az nem fog megszilárdulni, és mikor a kapcsos formát szétbontjuk, ki fog folyni.
Mivel általában ettől szoktam parázni én is, ezért sima zselatint is szoktam még keverni a masszába ilyenkor, hogy biztos, ami biztos.
A masszát rásimítjuk a kekszes-vajas rétegre.
Erre jön a gyümölcsös réteg, ami nálunk eperből, áfonyából, banánból és narancsból állt. Felszeleteltem őket, és egyszerűen rápakolgattam a tejszínes rétegre.
Aztán az egészet piros színű zselatinnal egy ecset segítségével átkentem, hogy fényes-csillogós legyen, de azért ne legyen egy teljes réteg zselatin a tetején. Egyszerűen ezt csak azért így készítettem, mert szerintem sokkal gusztusosabb, ha nem takarja a gyümölcsöket egy teljes réteg zselatin. A zselatint víz helyett cukormentes eperszörppel készítettem, hogy még jobban kiemeljem a gyümölcsös ízeket.
Aztán nincs más dolgunk, mint hideg helyen tárolni 1,5-2 órát, és jóízűen elfogyasztani. :)

Itt még a formában, zselatin nélkül

Így néz ki felvágva

Nagyon finom lett a krém, a mascarpone és a túró nagyon jó páros együtt.

Nőnapra:

Apától és a fiúktól:

És persze nem is Ő lenne, ha nem készült volna nekem külön valami meglepetéssel. Ez Kevétől:

Ez egy műanyag virágfej, amit az utcán találtunk, törött volt, de ő megjavította. Ebbe ragasztott egy fogpiszkálót, amit zöldre festett - szárnak. Erre pedig papírból kivágott, zöldre festett "levelet" ragasztott. Az egészet pedig egy gyurmába szúrta, hogy megálljon az asztalon. Zseniális! 

A másik ajándékom pedig egy "sál". Komolyan. Rózsaszín fonalból több rétegben csinált egy kör alakot, összekötözte fonaldarabokkal és néhány helyen elvágta ollóval. Nagyon csinos lett! Köszönöm, Keve!

Nem tűntem el...

csak egy kicsit. Úgy gondoltam, hogy így télen nem nagyon tudok újat írni, csak azt amit már tavaly is és azelőtt is írtam. Nagyon-nagyon várjuk már a tavaszt, szerintem még ennyire soha nem éreztem hosszúnak a telet. Vagy inkább ezt a rengeteg esőt. Mert az, hogy hideg van önmagában még nem lett volna baj, de ez a rengeteg reggeltől-estig, estétől-reggelig tartó esőzés ez teljesen depressziós hangulatba hozott, szerintem mindenkit, nem csak engem.
De most, már második napja süt a nap, lehet bóklászni, tenni-venni az udvaron, végre már látom az alagút, vagyis a tél végét...
Az utolsó egy hétben az események is felpörögtek, kezdődött Keve fiam 10. születésnapjával, amire - mint mindig - itthon sütött tortával készültem. Illetve sütött, meg hűtött tortával, ugyanis kettőt készítettem, gondoltam magamra is :)

Az egyik a már korábban készített fekete erdő torta volt azzal a különbséggel, hogy sehol nem találtam az erre a célra elrakott meggybefőttet, így az mi tortánk epres-tejszínhabos lett.
Hét tojásból készült a piskóta, amit ugye kakaóporral (1 púpos evőkanál) színeztem barnára. Ezt kapcsos tortaformában készresütöttem, kihűtés után pedig keresztben három részre vágtam. Az alját visszatettem a kapcsos formába. Cukormentes növényi tejszínhabot felvertem zselatin fix-szel (a zacskón található az utasítás, hogy mennyi tejszínhabot, illetve tejszínhabos krémet képes megszilárdítani egy zacskó zselatinfix, meg hogy mikor tegyük bele). A formába fektetett első szelet piskótára cukormentes, vízzel higított eperszörpöt locsolgattam, ügyelve, hogy ne áztassam el a piskótát ez kb. 4-5 evőkanálnyi mennyiség lett) erre került az elkészült krém 1/3-a. A krémre pedig vékonyan felszeletelt eperszeletek kerültek, annyi, hogy befedje az egészet egy rétegben. Erre jött a második szelet piskóta, szintén locsolás, krém második harmada, eperszeletek. Aztán jött a hamradik piskótaszelet, locsolás, és erre a krém harmadik harmada. Itt most félre kell tenni hűteni a tortát, hogy a zselatinnak legyen elegendő ideje megszilárdítani a krémet. Ez nekem kb. 1,5 óra volt.
Lekapcsoltam a forma oldalát, újra tejszínhabot vertem, de most már jóval kevesebbet, hiszen csak az oldalát kell bekennem, illetve a tetejére kell egy kevés a habkupacos diszítéshez.
A habkupacokat nyomózsákkal készítettem, de simán megteszi egy nylonzacskó is, aminek az egyik sarkát levágjuk. Ez a vágás ne legyen túl nagy, hiszen akkor nem tud a hab szépen "tekeredni", mivel a habcsík átmérője pont akkora lesz, mint amekkora a lyuk átmérője. Ha ez elég kicsi, akkor még írni is lehet vele.
Erre tettem eperszeleteket, majd marcipándíszekkel diszítettem. Mintha előre sejtettem volna, hogy epres lesz ez a torta, olyan  boldog születésnapot feliratot vettem, amihez marcipánepreket adtak.
Aztán a tetejére csokit forgácsoltam, díszként. Egyébként az oldalára is szoktam csokiforgácsot tenni, de mivel ez most cukormentes csoki volt, nem maradt... (megettem, na :)
A béka a tetején pedig az úszásra utal, igen ez egy kicsit erőltetett gondolatmenet, de sajnos ezen a téren a marcipándísz-választék igen csekély volt. (Walt Disney fan lehetett aki levette az árut, mert a Százholdas Pagony összes szereplője tömegesen volt jelen :)

Itt még a formában

Itt pedig már az oldala is behabozva :)

10 gyertya :)

Az ünnepelt

A cukormentes tortáról pedig a következő bejegyzésben írok.

Utóirat: Kedves Keve! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kíván neked az egész család! Nagyon szerettél volna hozzánk születni, (elsőre megfogant :)) és remélem mi megháláljuk ezt a hatalmas bizalmat. 

Büszkeséget hoztál az életünkbe, nem keveset! Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy én lehetek az anyukád!!! Szeretünk, nagyon-nagyon!!! Legyél olyan boldog, ahogyan azt én kívánom neked!!!

Találtam egy idézetet, amit nagyon igaznak gondolok, fogadd szeretettel:

"Csakis akkor beszélj, amikor kell,

s felét mondd annak, amit gondolsz,

csakis azt írd le, amit aláírhatsz,

és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz.

Sohase feledd, hogy a többiek számítanak majd rád,

s hogy te ne számíts rájuk.

Ne becsült a pénzt se többre, se kevesebbre annál,

amennyir ér: a pénz jó szolga, de rossz úr."

Alexandre Dumas