Levelet hozott

a posta. Méghozzá a felvételi értesítőt. Ezennel boldogan jelentem be, hogy legnagyobb fiam felvételt nyert a Bánki Donát Szakközépiskola Gépésztechnikus szakára a 2014-15-ös tanévre. ÉLJEN!!!

NAGYON-NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD, ÉS SZÍVBŐL GRATULÁLUNK!!!!

Van úgy,

hogy az embernek összecsapnak a feje felett a hullámok. Én szerintem most így vagyok. Érdekes érzés, nem nagyon szoktam olyat érezni, hogy a dolgok teljesen eluralkodnak felettem, és tehetetlen vagyok. De ez most ilyen. Tehetetlennek érzem magam és olyan az egész, mintha egy kívülálló lennék, aki végignézi a lassított felvételt, amin ő szerepel, de beleszólása nincs. Csak néma néző.

Legjobban akkor szoktam ilyet érezni, amikor nem rólam van szó. Amikor az kerül bajba, akit nagyon szeretek, és nem tudok rajta segíteni, mert sajnos nem tudom befolyásolni azt, vagy azokat az embereket, akik bántják őt. Akinek van gyereke, az tudja, hogy miről beszélek, ez az az érzés, amikor első nap viszed óvodába, vagy bölcsődébe a gyereked. Ott kell hagyni. Nem vagy ott vele, nem tudod megvédeni. Aggódsz, hogy akikre hagyod, azoknak legyen szimpatikus a gyereked, (esetleg te magad), hogy jól bánjanak vele. Ne szívassák azért, mert a te gyereked, vagy azért, mert nem egy egész nap egyhelyben üldögélő, szófogadó lény. Aki ezt átélte, az tudja miről van szó.

Itt most nem a gyerekekről van szó, (pedig aztán mesélhetnék erről is) hanem a testvéremről. Nem sok olyat ismerek, aki nála nyugodtabb, okosabb, ügyesebb, türelmesebb és segítőkészebb a világon. (olyan, mint Apa - mindkettő - az én apám és a gyerekeimé) És sajnos vannak, akik ezt becstelen módon kihasználják...

Nem írok többet erről, mert nem szeretném kiteregetni a magánéletét. Csak azt szeretném még leírni, hogy ne feledje el senki, hogy amint azt mondani szokták: Isten nem ver bottal... Csak jó lenne már, ha nem az ő hátán akarna egy-két ember kimászni a gödörből, - amit mellesleg saját maguknak ástak - hogy miután kijutott, hátra sem nézve otthagyja őt az alján.

Nagyon, nagyon remélem, hogy megoldódik ez az ügy, minél hamarabb, mert nagyon rossz nézni az őrlődését. Ő sem érti...

Ennyi...

És még valami: MINDENKI SZÁLLJON LE A TESÓMRÓL!!!!!!!!!!!

Vajaskiflit sütöttünk

Finom, puha lett. Hogy milyen lenne másnap, az nem derült ki, mivel a fiúk még melegen elkapkodták.

A recept:

8 db kiflihez való, de én felére vettem őket, mert gyerekeknek készült, így nekem 16 minikiflim lett.

30 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt + a nyújtáshoz

fél evőkanál só

2 dkg friss élesztő

5 dkg vaj (ezt olvasszuk fel)

2 dl langyos tej

1 tojás sárgája

A lisztet a tálba szitálljuk, belekeverjük a sót, rámorzsoljuk az élesztőt, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a langyos tejet.

Alaposan kidagasztjuk, konyharuhával letakarva a duplájára kelesztjük.

Lisztezett deszkán fél cm vastag körré nyújtjuk, 8 egyforma cikkelyre vágjuk, majd a darabok hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük jó szorosan, a két végét meghajlítjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön, majd még 20 percig kelesztjük. A tojás sárgáját összekeverjük egy evőkanál vízzel, és megkenjük a kiflik tetejét. 180 fokos előmelegített sütőben sütjük 20 percig. (a recept a Nők Lapja konyha desszert különszámából való)

Kalóriatartalom: 217 Kcal/db

Szobatisztulunk

Vagy valami olyasmi... Eddig komolyan azt gondoltam, hogy na, ez a gyerek soha nem lesz szobatiszta. Egyszerűen mereven elutasította a kísérleteimet a bilivel, illetve a nagywc-vel kapcsolatban. Nem! - vágta rá minden kérdésre, hogy van-e kedved megpróbálni. Komolyan a végén már zsaroltam, hogy ezt, vagy azt kapsz, ha megpróbálod. Semmi. Aztán hagytuk a dolgot leüllepedni.

Mígnem egyszer csak a két tesó drukkolására az Úr 2014. esztendejének április havában és annak is a 16. napján a legkisebb királyfi végül is széles mosollyal ráült a kacsás bilire és belepisilt.

Ennyi. Azóta már voltak hulllámhegyek és völgyek, volt, hogy elbújt az ajtó mögé pisilni, volt, hogy a Keve fehér tornapólója volt gyanúsan "vizes", és voltak olyan napok is, amikor simán ment minden.

Éjszakára még kap pelenkát, de reggel teljesen száraz, amikor leveszem róla. Addig egyébként, amíg nem kerül fel rá a kisgatya, vagy nadrág, nincs is baj. De ha textilt érez a fenekén, gond nélkül pisil, kakil. Lehet, hogy ez a textilpelus hátránya?

Na mindegy, szóval elkezdtük, majd meglátuk mi lesz, addig is hajrá Nimi!

Anya, figyelj oda!

Melegszendvicset ettünk uzsonnára. Nimród megszólal: Szépen egyél, meg ne égesd a kis kezed! :)

Óvodai beiratkozáson jártunk

El sem hiszem. Szeptemberben kezdi az óvodát... Ha akarom. És vajon akarom? Ugyanis a 3 éves kortól kötelező óvodáztatást eltolták egy évvel, tehát csak a 2015-2016-os tanévben lesz kötelező. Mi még eldönthetjük, hogy akarjuk e, vagy sem.

Egyik felem akarja, mert ugye kell a közösség, a másik felem meg még tartaná egy évet itthon. Szóval leadtam a jelentkezésünket, de megmondtam, hogy majd szeptemberig eldöntjük, hogy jövünk e vagy sem. Addig még annyi minden változhat. Egyenlőre a bizonytalanságom a biztos...

A Húsvéti locsolkodás

nálunk a családban nagy esemény. Ilyenkor a négy fiú felveszi az ünnepi gúnyáját, ami nem más mint bőgatya, paraszting, szalmakalap, tarisznya és zománcos vödör. Az utóbbiban természetesen víz van. Nagyon hideg víz. Ezzel mennek át a nagymamához és az ő húgához locsolkodni. Persze a nyakonöntés az elmarad, helyette a vizes kézzel fröcskölést kapják a lányok, hogy el ne hervadjanak.

Nálunk járt a Nyuszi :)

Az inzulinsokkot elkerülendő, úgy döntöttünk, hogy nálunk vasárnap reggelre jön a nyuszi, a mamáékhoz pedig hétfőn, a szokásos időben.

A gyerekek játszóterén eldugtam a csokinyuszikat három különböző fészekbe. Utána pedig a már hagyományosnak mondható tojáskeresés következett. Minden évben eldugok kicsi csokitojásokat és nekik kell megkeresni őket. Ez a legjobb az egészben, annyira tudnak örülni és izgulni. Mindenki keres, kutat, mi drukkolunk, segítünk és velük együtt nevetünk. Aztán persze igazságosan elosztjuk a zsákmányt.

A tojásokat pedig már hosszú, hosszú ideje (kb. 18 éve) hagymahéjjal festem. Hol vöröshagymáéval, hol lilahagymáéval. A különlegessége az, hogy keresünk szép formájú virágokat, leveleket, azokat gézzel rögzítjük a tojás oldalán, és úgy főzzük meg a hagymahéjjal bőven teletömködött vízben. A végén levágjuk a gézt, és ahol a levél illetve virág rátapadt a tojásra, ott eredeti tojásszínű marad, a többi részt pedig befogja a vöröshagymás víz.

Imádom őket,

amikor együtt vannak. Apa magyaráz, mutogat. Öcsi kérdezget, nyúlkál. Apa rászól, hogy azt tegye vissza, mert az fontos. Öcsi rávágja: JÓ! és szótfogad. Hasonlítani akar apára, ő is felveszi a nagyok sapkáját, és persze fordítva hordja, mint az apja...

Jó nézni őket, szívmelengető érzés...

Itt éppen szerelnek:

Táncbemutató

Ez a nap is eljött. Sajnos. Vége. Három hónap, összesen 12 alkalom, és 24 óra. Hat tánc. Salsa, Rumba, Rocky, Szamba, Angolkeringő és Cha-cha alaplépéseket tanultunk. És a tanfolyam végén jött a bemutató. Egy étteremben, szülők, családtagok, barátok, rokonok és ismerősök szeme láttára kellettt táncolnunk. Összesen tíz pár volt, mi a második körben vonultunk a színpadra. Most először táncoltam magas sarkú cipőben és elmondhatom, hogy elég jól ment. Mindenki nagyon izgult, a nézők pedig a színpad három oldaláról szemlélhették a produkciót. Tehát nem volt egy olyan sarok sem, ahol majd a háttérbe húzódva elbújunk, míg véget nem ér az a 1,5-2 perc, amíg tánconként bemutattuk, hogy mit is tanultunk, illetve azt, hogy ebből mit tudtunk megjegyezni.

A salsától féltem a legjobban, mivel nagyon gyors tempójú tánc, és a végén azt élveztem a legjobban.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon-nagy élmény volt, és igazán bánom, hogy végetért.

Miután mind a hat táncot eltáncoltuk, a tanáraink a színpadra kértek minket. Erről a tanfolyam alatt nem volt szó, mindenki teljesen meg volt lepődve, hogy most mi is jön. Név szerint szólítottak minket, és egy névreszóló oklevél kíséretében gratuláltak nekünk a tanfolyam vezetői.

Nagy élmény volt, és mi is köszönjük nekik. (Duna-Royal Sporttánc Egyesület, Dunaújváros - egyébként szeptemberben indul az újabb tanfolyam, már gondolkoztam rajta, hogy még egyszer elmegyünk :)

U.i. Egy szamba, két szamba, három szamba, oldalra :) - így tanultunk szambázni.

Havi jelentés 6.

Mióta a kalóriabázis oldalát használom sokkal egyszerűbb az életmódváltás. Nem kell külön főzőcskézni magamnak, különleges alapanyagokat beszerezni, és ami a legfontosabb nem kell tátott szájjal, csorgó nyállal bámulni, amint a többiek ebédelnek.

Mindent eszem, igaz, van amiből csak 10 dkg-ot. Nincs kivétel.

A hatodik havi mérleg pedig -23 kg-ot mutat.

Lassabban megy már, mint az elején, de ez természetes. A heti háromszori úszás továbbra is megvan, a szombati tánc viszont véget ért. Nagyon-nagyon hiányzik. Nem gondoltam volna, hiszen azért előfordult, hogy inkább maradtam volna kertet túrni, gyerekezni, ahelyett, hogy elmenjek. De most nagyon rossz. Eszembe jutott már az is, hogy szeptemberben indul egy újabb tanfolyam, és arra is beiratkozom :)

Pitypang szörpöt készítettem

Már virágzik a pitypang, csodaszép sárga virága kitűnően alkalmas a szörpkészítésre. (egyébként az orgona is, azt én még nem próbáltam, de mivel most virágzik az is, és van a kertemben, lehet, hogy az lesz a következő szörpünk)

Hozzávalók:

2 marék pitypang virág, amiről szárvégeket le kell csipkedni

1 liter víz

citrom

méz

A pitypangvirágot és a felkarikázott citromot (már írtam az előző szörpnél, hogy célszerű biocitromot venni, annak nem kezelik a héját vegyszerekkel) beletesszük a vízbe, és egy napig állni hagyjuk.

Másnap belekeverjük a mézet, és felforraljuk. 10-15 perc forralás után leszűrjük. Citromból és mézből is ízlés szerinti mennyiségeket kell beletenni, én sem mérem soha, hogy mennyi kerül bele. Az a lényege, hogy egyik íz se nyomja el a másikat, ne legyen túl édes, érezhető maradjon a pitypang íze higításnál is. Innen kétféle módon indulhatunk tovább, ha hosszabb távra tervezzük eltenni, akkor üvegekbe töltve dunsztoljuk ki, ha pedig egy héten belül felhasználjuk, akkor elég hűtőbe tenni. A dunsztolásról bővebben: ITT!

Mentaszörpöt főztem

Nagyon szeretjük a mentát. Tele van velük a kertem, és gyönyörűen áttelelnek, és szaporodnak.

Fontos, hogy még virágzás előtt takarítsuk be, mivel virágzás után már csökken az illóolajtartalma.

A recept:

2 liter víz,

3 marék mentalevél (persze minél több, annál intenzívebb az íze)

1 citrom

Ízlés szerint méz (itt pedig minél több, annál édesebb a szörp, tehát annál több vízzel kell higítani. Vigyázni kell azért, mert a méz egy fokon túl már annyira elnyomja a menta ízét, hogy inkább nevezhetnénk méz-szörpnek. Láttam már egyébként vásárokban, aki ilyen szörpöt árul (mézszörpöt) és egy vagyont kért érte. Finom is, csak hát nem mentaszörp...)

A citromot felkarikázzuk (aki nem akar vegyszeres szörpöt inni, annak a biocitromot ajánlom, azt nem kezelik külsőleg semmivel, vagy pedig kizárólag a levét facsarja bele a vízbe) és a vízzel meg a megmosott, feldarabolt mentalevelekkel együtt egy napra beáztatjuk. Másnap belekeverjük a mézet, és felforraljuk, majd kb. 10 percig főzzük.

Leszűrjük, és innen kétfelé indulhatunk, attól függően, hogy mi a tervünk a szörppel:

1. lépés: 1 héten belül szeretnénk elfogyasztani: Akkor a leszűrt szörpünket kihűlés után hűtőbe tesszük és felhasználjük.

2. lépés: Szeretnénk hónapokig tárolni: Akkor pedig a forró szörpünket üvegekbe töltjük, és kidunsztoljuk. (egy nagyobb lábas aljára konyharuhát terítek - azért azt, mert már jártam úgy, hogy az újságpapír teljesen cafatokra mállott és rákötött a befőttesüvegekre levakarhatatlanul - ebbe belepakolom a kidunsztolni való üvegeimet, és annyi hideg vizet öntök a lábasra, hogy az üvegek háromnegyedéig érjen a víz. Ekkor elkezdem felmelegíteni. Figyelni kell, mert ha az üvegekben levő folyadék (jelen esetben a szörp) elkezd gyöngyözni (tehát felforrt), onnantól számítva 20 percig kell folytatni a teljes csírátlanodásig.

Ha letelt az idő, akkor még forrón (konyharuha és konyhakesztyű mindenképpen kell, mert nagyon forró!!) plédek közé téve, jól letakarva - több rétegben -, hogy minél lassabban hűljön ki, 24 óráig békénhagyjuk a szörpjeinket. Ha kihűltek (ez a méretüktől és a tartalmuktól is függ, - mert ezzel a módszerrel befőtteket is tartósíthatunk, - de általában 24 óra elég nekik), akkor mehetnek a helyükre.

Van, aki nem szedi ki a dunsztolófazékból őket, hanem ott takarja le egy pléddel, és így várja meg, míg teljesen kihűlnek. Mindkét variáció jó, talán az elsőnél lassabb a kihűlés ideje.

A higítás pedig egyéni ízlés kérdése, ki mennyire szereti édesen, ki kell tapasztalni a megfelelő arányt.

És a végére még egy kedvenc házipraktika: Egy csokor mentát kössünk össze, akasszuk fel a fürdőkád csapjára, és úgy nyissuk meg a forró vizet, hogy az átfolyjon rajta. Isteni nyugtató hatása van, az illat pedig elmondhatatlan. Az egész ház illatozik tőle.

Teának pedig szárítva is eltehetjük, és amikor kint fogvacogtatóan ordít a tél, akkor egy csésze mentateával, egy jó könyvvel és egy puha takaróval bekucorodunk a kályha mellé, és máris ott a saját bejáratú mennyországunk... Aztán kb. egy perc múlva bejönnek a gyerekek, berregnek, kardoznak és összevitatkoznak, akkor egyből felszáll a rózsaszín köd, megtörik a csend, de ez így van jól :)))

Mentapalánta katicával :)

Az egyik mentás-ládám

Fenyőmézet készítettem

Ilyenkor április közepétől május elejéig van erre lehetőség, addig amíg a fenyőfákon az új hajtások még lágyak, nem fásodtak meg. Ezeket az élénkzöld puha hajtásokat kell "leszüretelni" és összekeverni jó minőségű mézzel. (Értem itt azt, hogy ne a bolti kínai mézzel, hanem megbízható termelőtől vásárolt, jó minőségű magyar mézzel. Itt jegyezném meg, hogy olvasatom szerint a magyar mézet a kínai, rossz minőségű mézek feljavítására (is) használják, hogy utána el lehessen adni - köztük nekünk, magyaroknak is... - mer' occó, nem dága...)

Ha összekevertük, csak le kell zárni a befőttes üvegünket, és félretenni akár 3-4 hónapra is. Majd ha jön a köhögős időszak, csak egy-két evőkanállal elfogyasztani belőle. Többet ér, mint bármelyik köptető. Gyerekeknek is adható, de csak egyéves kor felett, a botulizmus veszélye miatt.

Egyébként mióta méheink vannak, azóta nem vettem a gyerekeknek köhögéscsillapító szirupokat. Mézet szoktak kapni, különféle köhögéscsillapító gyógynövényekkel megspékelve. Készítettem már bodzavirágos, bodzabogyós mézet, hársfavirágos mézet, akácvirágos mézet, kakukkfüves mézet, lándzsás útifű mézet. Ezek mind-mind köhögéscsillapító és köptető hatással rendelkeznek. (leírok még néhány ilyen gyógynövényt a teljesség igénye nélkül: fehérmályva, martilapu,  édesgyökér, borsikafű. Ezek teakészítésre is alkalmasak.

A kispulykák is előbújtak

Sajnos csak kettő marad életben. Igaz nem volt túl sok tojásom, kb. 12 db, ebből születhetett volna meg összesen öt kispulyka. Három belefulladt a tojásba, a többi pedig terméketlen volt. De már elindult a következő adag, remélem ez több sikerrel végződik.

Házi sajt, joghurtból

Még fejtem a kecskéket, rengeteg sajtot volt alkalmam elkészíteni, kipróbálni. Csináltam joghurtot, sajtokat, ordát, és kefírt is kefírgombák segítségével. Mióta nem fejem a kecskéket, és nincs itthon házitej, az alábbi recept szerint szoktam házisajtot készíteni, ha nagyon hiányzik az íze.

Fogunk 5 pohár joghurtot és a házisajtkrémben leírt módon (egy szűrőt kibélelünk egy tiszta textilpelenkával, aláteszünk egy edényt, amibe majd csöpöghet a savó és az egészet két napra betesszük a hűtőbe. (Stahl Judit receptje)

Ha letelt az idő, egyszerűen kibontjuk a csomagot, és anélkül, hogy kivennénk a krémes állagú "sajttésztánkat" beízesítjük a következő receptek szerint, vagy kitalálhatunk saját variációt is. (nagyon finom apróra vágott snidlinggel is)

A fentmaradt krémes sajtot pedig úgy ízesíthetjük, ahogyan csak kedvünk tartja.

Leírok két kedvenc variációt:

1. 2 gerezd fokhagymát pépesre zúzunk, ízlés szerinti mennyiségű olajbogyót apróra vágunk, végül sózzuk, borsozzuk "sajttésztánkat".

2. Egy kis csokor petrezselymet apróra vágunk egy marék dió társaságában és firssen őrölt borssal, ízlés szerinti sóval együtt belekeverjük a "sajttésztába".

Ha beízesítettük a sajtunkat, korongformára igazítjuk, és visszacsomagoljuk az eddigi textilpelenkába, kivesszük a szűrőből és még egy tiszta, száraz pelenkába csomagoljuk. Minél több réteg ruha fedi, annál jobb, mivel annál keményebb lesz a külseje.

Ezek után két vágódeszka közé tesszük a házisajtunkat, és egy vízzel teli lábas segítségével lesúlyozzuk. (ennek a súlya kb. 75-80 dkg legyen)

Visszatesszük a hűtőbe, és még 24 órán át megvárjuk, hogy a sajtunk szépen megérjen. 

Házi "sajtkrém"

A gasztrotipp.hu oldalán olvastam az eredeti receptet, aztán ezt vettem alapul a következő krémekhez:

Magában is finom, de pl. zúzott fokhagymával, vagy apróra vágott fűszernövényekkel (pl. petrezselyem, snidling, csombor, majoranna) esetleg apróra vágott paprika, paradicsom, uborka. Lehet belőle édességhez krémet készítni. Jöhet minden, kinek mi a kedvence.

A recept pedig roppant egyszerű: fogunk annyi doboz tejfölt, amennyi krémet tervezünk elkészíteni. Egy tiszta textilpelenkával kibélelünk egy szűrőt (én a tésztaszűrőmet szoktam használni) beleöntjük a tejfölt, a szűrőt egy edénybe állítjuk, amibe majd a leve fog kicsepegni, és az egészet két napra beletesszük a hűtőbe. Mascarpone jellegű krém lesz belőle, de a fenti sajtkrémnek elkészítve pirítóssal is isteni. Magában pedig grillpartynál a húsok és a grillezett zöldségek nagyszerű kiegészítője.

De használtam már mascarpone helyett is, ott is megállta a helyét. (édesen)

Angliából jelentjük

Az unokahúgom évek óta kint él Angliában, jelenleg Brightonban. Ezt a kekszreceptet tőle kaptam, és némi változtatással meg is sütöttem. Isteni finom, omlós lett a végeredmény, és számos variációra ad lehetőséget. A keksz neve: Shortbread.

Az eredeti recept így szól: (szó szerint :)

"Nagyon egyszerű összedobni: kristálycukor (75 g) , vaj (150 g), kukoricaliszt (50 g) és fehérliszt (175 g) kell hozzá. Vaj + cukrot habossá kell keverni, utána mindent össze gyúrni jól. 18 cm-es tortaformát ír, de nekem az nincs, így egy kis sütőtálcába nyomkodtam bele. Fel kell vágni, villával megbökdösni, letakarni, hűtőbe tenni egy órára. Utána mehet a sütőbe, és képzeld a könyv nem ír hőfokot amúgy, de szerintem a 180 fokból nem lehet baj. Nem szabad nagyon barnának lennie, hanem olyan színűnek kell lennie, mint a fenti képen :)"
(a képet a gugliban meglelitek)

Szóval megsütöttem a következő változtatással: Nem volt kukoricalisztem, helyette rizslisztet használtam, fehérliszt helyett tönkölylisztet, cukor helyett mézet :) és tettem bele fahéjat is. És isteni lett.
De gondoltam már rá, hogy finom lehet vaníliával, reszelt citromhéjjal (kezeletlen héjú!).
180 fokon sütöttem, és én is tepsibe nyomkodtam bele (a mérete: 20 cm X 40 cm) és tényleg figyelni kell, hogy világos színű maradjon.
Sütés után viszont hűtsük ki, mielőtt kiszednénk a tepsiből, mert forrón darabokra omlik :)
Finom lett, mindenki szerette, köszönjük a receptet D.!!!

Ez lett Ő:

Jénaiban sült, öregtésztás kenyér

Kipróbáltam a jénaiban sütést. Mielőtt a tésztát beletesszük, a forró sütőben fel kell melegíteni a jénait, hogy ne ragadjon bele a kenyér. (bevallom őszintén, ez nem segített, az alja teljesen beleragadt, csak akkor volt hajlandó kijönni, amikor már langyosra hűlt, gondolom a pára megpuhította) Úgyhogy forró sütő ide, vagy oda, legközelett vajjal is kikenem a jénait, hogy tényleg ne ragadjon bele. (a következőnél bevajaztam a forró jénait, így tökéletesen működött)

A kenyér most élesztő helyett öregtésztával készült (hallottam már kovászmagnak is nevezni), ez annyit jelent, hogy egy korábban bedagasztott kenyértésztából, miután szépen megkelt, egy jó maroknyit félretesznek, és a következő kenyérdagasztásnál azt teszik bele élesztő helyett, ez keleszti meg a kenyeret.

Isteni finom, puha, és gyönyörűen megkelt, szép lyukacsos szerkezetű kenyeret sütöttem vele. Pedig az öregtésztának szánt darab kintmaradt a konyhapulton, és szépen megkérgesedett, - pedig bekentem mangalica zsírral, de nem segített - úgyhogy a kérget szépen lefejtegettem róla, és csak a puha részt kevertem a liszthez, de még így is tökéletesen működött. A következő öregtészta darabomat nylonzacskóba tettem, így nem száradt ki.

A tészta teljeskiőrlésű tönkölyliszből készült, a szokásos recepttel, annyi változtatással, hogy kevesebb vizet (kb. 6 dl) tettem bele, valamiért ez a liszt most nem kívánt többet.

Elkészült a kerítés

A kutya-gyerek ellenes kerítés elkészült és csodaszép lett. Így most már nyugodtan növögethetnek a palánták. A retek (négyféle) már mind szépen kikelt, a spenót is elkezdett bújni. Elvetettem az uborkákat, a patisszont, elduggattam a hagymákat (lila, vörös, fehér), a fűszerkertet televetettem bazsalikommal (alacsony bordó színűvel, fahéj illatúval, citrom illatúval, és magas törzsűvel is, nagyon kiváncsi vagyok a fahéj illatúra :)), fodros petrezselyemmel, kaporral, büdöskével (ez majd jól jön a paradicsomok mellé, ugyanis a fonalférgek, amik a paradicsomot megtámadják, nem bírják a, hogyismondjam -  illatát? - szagát, na - és ezért fogok közéjük palántázni belőle). Elvetettem még a cukkinit (csíkosat), vetettem rukkolát.

És az egész ágyás beteríttem istállótrágyával. Mivel ősszel kellett volna megtrágyázni a területet, de akkor még csak gondolati szinten volt meg bennem ez a játszótér-költöztetés, ezért ez elmaradt, a talajnak viszont kellett valami löket. Bár a megmaradt bontatlan és lejárt darált kávét, tojáshéjat elszórtuk a területen, és apa így rotálta fel, szépen belekeverve a kávét és a tojáshéjakat, a zacc is csodákat művel a növényekkel, gondoltam, akkor miért ne szórhatnánk bele a kávét is. De azért az istállótrágya az mégiscsak istállótrágya, na!

Még maradt tavalyi esővizünk, (pedig hogy utáltam, hogy minden sarkon két, három, négy műanyag többszázliteres hordó áll, most meg milyen jól jön, hogy esővízzel tudom locsolni a veteményest. Köszi, apa!)

Rozskenyér

A tészta most rozskenyérből készült, lenmaggal szórtam meg a tetejét. Tésztának a mindennapi kenyerünk receptjét használtam.

Kipróbáltam, hogy vízzel teli edényt teszek a sütő aljára, hogy a kenyér gőzben süljön meg. Szép lett a végeredmény, sehol nem repedt meg, szerintem ez a gőznek köszönhető.

Kikeltek az első...

kiscsibék. Már évek óta keltetünk géppel kiscsirkéket, kacsákat, idén először megpróbálkoztunk a pulykával is. Szépen bepakoltam a tojásokat, letelt a három hét mínusz három nap (ez a bújtatás kezdete, ami azt jelenti, hogy a tojásokat ki kell pakolni a forgatóból, és az utolsó három napban már nem szabad őket piszkálni, a keltetőben mindkét mélyedést fel kell tölteni vízzel, a hőfokot pedig lejjebb venni)

Szóval letelt az idő, az első bújtatási nap reggelén pedig csipogott a keltető. Megszületett az első kiscsibe. Teljesen száraz volt, valamikor az éjjel törhette fel a tojását. Még mindig meglep, amikor valamelyiket világra kell segíteni, és meglátom, hogy milyen testhelyzetben fekszenek a tojásban. Eszméletlen... Teljes helykihasználtság, egészen nyakatekert pozícióban várják, hogy eljöjjön az idejük, és a légkamrán lyukat tudjanak ütni, mielőtt elfogy a levegőjük.

Ennél már csak az édesebb, amikor meglámpázzuk őket, és látszik, ahogy a tojásban mocorog az árnyékuk.

A legviccesebb pedig az, amikor csipog a tojás :)

A legkisebbünk teljes csodálattal nézi őket, ahogyan a lámpa alatt lógó fejjel állnak, vagy éppen hason fekszenek. Úgy tudnak aludni, ahogy csak a kicsinyek tudnak, teljes eszméletvesztéssel.

Minden reggel az első dolga Nimródnak, hogy megnézi őket, megszámolja (anya, hét :), pedig már tíz van :) és csak áll, és mosolyogva személi a kétnaposok szaladgálását. Ilyenkor már olyanok mint akit felhúztak, szaladnak ide-oda, mindent megcsipkednek, érdeklődnek, aztán meg mint akit fejbevertek, ott alszanak el, ahol állnak. Van, hogy az etető közepén :)

Első nap után ő adott nekik főtt tojást, nagyon édes volt, ahogy kiabálta, hogy pi-pi-pi, kaja

A pulykákra még egy hetet kell várnunk, az ő kelési idejük négy hét. Meglátjuk, hogy a puffogós pulykakakasunk hogyan végezte a dolgát :)

Itt már az UV lámpa alatt pihennek a kis kopasznyakúak :)

Tigriskenyér

Megoldódott a tigriselés titka. Mármint a kenyéré. Végre találtam egy oldalt, ahol a család kedvenc tigriskenyeréhez szükséges "bevonatot" megfejtették. Hála Limara blogjának, mostantól mi is bármikor el tudjuk készíteni ezt a gyönyörűséget. Köszönjük!

Fociedzőt váltottunk

Keve tegnap már az új edzőnél focizott. A váltás oka tömören: az előző edző olyan edzéseket tartott, mint a mesében: Hol volt, hol meg nem volt...

Egy háromgyerekes család élete pedig egészen pontosan be van osztva, nem tudja elviselni azt, hogy az egyik héten kedden, pénteken van edzés, a másik héten csak kedden, aztán meg csak csütörtökön. Számtalanszor volt olyan is, hogy az én gyerekeim álltak a focipálya szélén, edzés meg sehol. Sajnos elfelejtett szólni az edző az Olivérnek, hogy a keddi edzés elmarad. Utána meg elfelejtett szólni, hogy az utána levő héten lesz.

Hát ennyi. Pedig akkor már egy éve járt edzésre. Illetve járt volna, ha megvan tartva.

Na de majd most. Már az első edzés után edzéstervet kaptam, meg nyári táborhoz kérdőívet, meg a szombati Bozsik utánpótlás meccshez értesítőt, hogy mikor, hol kivel és miért lesz az indulás, érkezés, mit kell vinni, mennyit és miért...

Egészen más ez a hozzáállás, és azt gondolom, hogy ezt csakis így érdemes csinálni, aki nem nem így gondolja, az inkább ne is csinálja...

Szóval szombaton megint meccs, az én kapus fiam, pedig újra lelkes!!

Járgányok, amik ehetők

"Lőttem" a kék-piros hipermarketben egy teherautó-sütő szilikonformát. Nagyon jópofa - olyan Cimbi szerű járgányokat lehet vele sütni. Hát igen, akinek kisfia van - pláne három, na jó kettő, a harmadik már kész kamasz - annak feltétlenül meg kell szereznie ezt a sütőformát.

Ma kipróbáltuk, isteni finom meggyes-csokis piskótát sütöttünk benne. A piskóta sima hat-tojásos piskóta volt (amióta Szoó Juditnál olvastam, hogy ő bizony nem választja szét a tojásokat, ha piskótát süt - egy cukrásztól tanulta - azóta én sem teszem. Semmiféle különbséget nem lehet észrevenni a piskóta állagán, ízén, csak a macera kevesebb, és valljuk be egy kisgyerekes háztartásban az nem utolsó szempont.)

Tehát egy tálba beleütjük a tojásokat, a cukrot (ahány tojás, annyi evőkanál cukor, tehát jelen esetben hat tojás és hat evőkanál cukor) és kb. 5-6 percig a legerősebb fokozaton verjük, hogy teljesen kihalványodjon a színe. Itt jön bele a sütőpor, én egy teáskanállal tettem. Ha ez kész, akkor 6 evőkanál lisztet teszek bele (szintén ugyanannyi evőkanál liszt kell, ahány tojás) folyamatos, de már gyengébb fokozaton történő keverés mellett.

Ha teljesen elkevertük, nincs benne csomó, akkor jöhet az ízesítés. Jelen esetben ez magozott meggybefőtt és csokidarabok voltak. De persze itt is csak a fantázia szabhat határt a variációknak.

Ez volt a reakció, amikor meglátta a süti autókat :)

Én kis kertet kertettem...

borsót, répát ültettem. Na meg petrezselyemzöldet, kaprot, zöldséget, spenótot, négyféle retket, dughagymát. (lila, fehér, vörös). Eddig. A többit árpilis-májusban fogom vetni. Még a kutya ellen kell kitalálni valamit, mert rendszeresen összemászkálja a friss ágyást, és ha majd hajtanak a magok, akkor szegények nem biztos, hogy túlélik a lépteit...

Nálunk tényleg mindig történik valami...