Relax :)

Kecskesajt

Ezúttal egy olajbogyós-rozmaringos kecskesajtot is készítettem. A tejet felmelegítettem, beoltottam, az alvadékot aprítottam, pihentettem, meggyúrtam kézzel, újra pihentettem, majd leszűrtem a savóról a sajt-tésztát. Ezt aprított olajbogyóval (fekete, magozott) és apróra vágott friss rozmaringgal összedolgoztam. Aztán következett a sófürdő (ez most 1 liter víz, 12 dkg só, de ez az arány 10%-ostól 30%-os oldatig is terjedhet, attól függ, milyen sajtot készítünk). Ez a sajt méretétől, fajtájától függően pár órától több óráig történő áztatást igényel. Én most 3 óráig hagytam benne, mivel a sajt-tésztám csak egy részéből készítettem ezt a sajtot, a másik részéből a már régebben említett petrezselymes-fokhagymás készült.

Túrós batyu, kakaós csiga csak nem tudom hogyan :)

Az egésznek az a jelentősége, hogy találtam egy jó receptet a neten, de aztán elrontottam az egészet. Ugyanis rosszul mértem ki a tej mennyiségét, (jóval többet tettem bele), ezért több lisztet kellett bele tennem, de mivel a liszt mennyisége nőtt, ezért kénytelen voltam több zsírt is tenni bele, hogy ne legyen száraz. De akkor ugye növelnem kellett az élesztő mennyiségét is, nehogy a végén ne keljen meg.
Így sikerült megsütnöm az egyik legomlósabb, legfinomabb (a többiek szerint) túrósbatyut. Az örömben az üröm, hogy sajnos nem tudom a pontos receptet...
A lényege a mondandómnak viszont az, hogy ne keseredjünk el, ha valamit elbénázunk, ugyanis a süteménykészítés nem más, mint az arányok lehető legjobb módon való megtalálása.
Tanulság: csak legyen nálunk papír és ceruza, és mérjük, hogy miből mennyit teszünk még bele... :)) Majd legközelebb :)

Két csigából pedig készíthetünk szívformát:

Tulipán, fából... :)

Csúcsdísznek indult a sütős-főzős helyiségünk tetejére, - apa ötlete alapján - de megláttam és megszerettem. És elkoboztam... Olyan gyönyörű! Ez a minta van a kiülős helyiségen is, csak ugye ott negatívban. A tulipánt én rajzoltam, apa pedig kivágta dekopír-fűrésszel. Egyébként teraszkorlátot is készítettünk már ezzel a mintával, az pedig felrakásra vár.

Pok-pok a kertész

Nem, Ő nem valamiféle kínai segítség. Ő egy tyúk. Az a története, hogy kikezdték a többiek, ezért el kellett különíteni tőlük, ugyanis a tyúkok képesek egy pici sebet addig-addig csipkedni a társukon, míg az lesz a vége, hogy teljesen kibelezik. Szóval elkülönítettük. Igen ám, de a tyúk bonyolult állat, vissza már nem tudjuk tenni, mert nem fogadnak be maguk közé senkit. Ha egy idegen kerül közéjük, egyből jön az úgynevezett "csípéssorrend", ami azt jelenti, hogy szerencsétlent addig verik, míg újra sebes lesz. És akkor megint kezdődik minden előről...
Szóval Pok-pok egyedül él, és ő az én segítségem a kertben. Amikor gazolok, vagy pl. felszedem a borsószárat, akkor jön Pok-pok és felcsipkedi a rovarokat, hernyókat. Nagyon aranyos, tágra meredt szemmel nézi, amikor kihúzom a borsót a földből, és egyből lecsap a lepotyogó hernyókra, nézi, hogy mit fordított ki a gyökér a földből. És remekül fog egeret is. Azt a horrort... Elkapta, dobálta, csipkedte míg végül szerencsétlen egér már csak egy lapos bőrdarab lett...
És reggelente, mikor kiengedem az ólból, kimosom az itatóját, adok neki kukoricát, végig ott van velem, figyeli minden mozdulatomat. A reggeli kiengedési rituálénk lett, hogy le kell hozzá guggolnom, ő odabújik, felveszem és belefúrja a karom alá a fejét, és közben mondogatja, hogy pok-pok-pok... Halálos. :)

Pok-pok "munka" közben:

Az ölemben:

Levendulás és teafás dörzsi-szappan kecsketejből

Kétfajta szappant készítettem, az egyik levendulaillatú és málnapiros színű lett, a másikba pedig teafa-olajat tettem és őrölt kávét, amelyet majd arcra fogunk használni. A teafaolaj antibakteriális hatású, a kávé pedig bőrradírként fog működni.

Fontos, hogy a tej fagyasztott állapotban találkozzon a NaOh-val, hiszen a magas hőmérséklet, amire felmelegszik a tej, megbarnítaná azt. A kecsketejnek egyébként hidratáló és bőrnyugtató hatása van, ezért gondoltam, hogy most ez lesz a "folyadék" a szappanomban.

A literes fagyasztott kecsketejet lemértem a palackkal együtt, majd kb-ra elvágtam ott, ahol a nekem szükséges mennyiséget gondoltam. Mint látszik csak egy kicsit kellett még faragnom hozzá, hogy meglegyen a szükséges mennyiség. Egyszerűen levágtam róla a műanyagot és beletettem egy fazékba és rászórtam a NaOh-t.

Íme a levendulás végeredmények. Néhány forma aljába őrölt kávét szórtam és erre mertem a szappanmasszát. Amikor megszilárdult, szépen ottmaradt egy dörzsis rétegként a szappan tetején. A málnás színt pedig kék wilton géllel (tortaviaszt szoktam vele színezni) és pirospaprikával értem el.

Ezek pedig a teafás-kávés szappanok, amikhez egy kis fahéjat adtam szinezésként.

Először azt hittem nem fog megszilárdulni, mivel a formába merés közben végig puding állagú maradt, míg a többi szappanomat a végére már elég nehezen lehetett merni. Arra gondoltam, hogy a kecsketejben levő extra zsír miatt lehet ez, mert ugye a szappankalkulátor ezzel nem számol. De aztán másnapra szépen megszilárdult mindegyik.
A következő szappanom pedig sima natúr fehér színű kecsketejsavós szappan lesz. A fehér színt pedig cink-oxiddal fogom elérni, ami egyébként napvédőként házi naptejek készítéséhez szoktam használni.

Rég nevettem ekkorát :)

Nimródszáj, megint:

Ül az asztalnál, reggelizik. és megszólal:
- Anya, képzeld el a Zoé (egyik ovistársa) mondta, hogy kivették a dióját. Én meg mondtam neki, hogy az én diómat nem vették ki. Nekem még megvan...

Igen, a mandulára gondolt... :)))))

Kecskesajt, végre!

Elkezdtem fejni az egyik kecskémet úgyhogy nekiálltam a hétvégén sajtot gyártani. Az első egy petrezselymes-fokhagymás lett.
Hat liter tejből készítem, felmelegítem, beoltom, ha megdermedt akkor kézzel szétnyomkodom, aztán leszűröm, ízesítem és formába rakom. Hagyom kicsit kicsepegni, majd következik a sófürdő. Ebben általában egy éjszakára, de ez egy kisebb sajt lett, ezért 3-4 órára hagytam ázni.
Most érlelődik, már alig várjuk, hogy megkezdhessük:

A segítségem, készül az orda :)

A sófürdő:

Íme Ő: :)

Kert képekben:

Ez a köcsögfa a pihenős-sütős-főzős terasz mellett van, a néni vigyáz a kertre :)

A másik köcsögfa:

A cukkini és a tök ural mindent :) Háttérben és előtérben pedig paradicsom.

Megint paradicsom (nagyon-nagyon sokat ültettem, remélem teremni is ennyit fog, mert jól jönne télen a paradicsomlé, ketchup, lecsó :)

És még mindig terem az áfonya, pedig tavasszal ültettük. 

 Paradicsom, újra:

Itt pedig a futóbab. Gyönyörűen felszaladt a támasztékra, és tele van virággal :)

Tavaly vettem gömbcukkini palántát, hát persze, hogy nem gömböt termett. Úgyhogy az idén magot vettem és íme:

Még egy kis paradicsom :)

A futásról :)

A télen sajnos kimaradt sok hónap, amikor nem voltam futni, ezért most tavasz végén (pontosan május 15-én kezdtem újra) sajnos nagyon nehezen rázódtam vissza.
De: sokkal gyorsabban vettem az akadályokat, mint első körben, a harmadik héten már tíz fölötti kilométereket teljesítettem. (az izom nem felejt - szokta mondani egy kedves testépítő barátom :) - és tényleg) Májusban hétszer voltam futni, júniusban pedig 11-szer.
Nagyon hiányzott az az eufórikus érzés, amit csak a mozgás adhat, ezért kicsit meg is ijedtem, hogy elvesztettem  ezt, és nem jön vissza a tavalyi fennhangos-éneklős, 15 km-es távok könnyűszerrel való lefutása. (tényleg, az első két kilométer halál, még most is, a legjobban a hetedik kilométertől élvezem, akkor kezdem érezni azt a hatalmas eufórikus energiát). De aztán szerencsére visszajött, újra.
De most nem hagyom ezt elveszni, többet nem hagyok ki ennyi sok időt. Elindulni nem szeretek, érdekes, de még most is próbálok "alkudozni" magammal, hogy ááá már késő van, sok volt a meló, elfáradtam, majd holnap nem tevékenykedek ennyit és akkor jut idő a futásra is... De aztán mindig győz a józan ész! Nem hagyom magam a "lusta énemnek" lebeszélni a mozgásról. Aztán elindulok, az első kilométeren azt gondolom, hogy haza kéne menni... A másodikon, hogy minek jöttem, megállok és mára elég ennyi... Itt egy újabb löket jön az "ellenoldalról", hogy nehogy már megálljál, nem vagy te papírkutya... Nyomás tovább és kuss! Mindjárt jó lesz! Aztán meg majd baromi büszke leszel magadra, hogy megint megcsináltad, és megint elmentél futni, és nem hagytad magadnak, hogy legyőzzön a lusta éned. Igaz, hogy már tíz óra is elmúlt, de elindultál!!!! Éjfél is lesz, mire hazaérsz! Lehet... Volt már ilyen... De akkora büszkeséget érzek, amikor hazaérek, hogy azt nem pótolhatja semmi (csak a gyerekeire ennyire büszke még az ember :). Ez az enyém, megdolgoztam érte, senki sem veheti el tőlem. MEGCSINÁLTAM!!! Éljen!!!

Aztán egyik nap felszívtam magam és úgy éreztem, itt az ideje egy "kicsit" hosszabb távnak is. Úgyhogy nekivágtam, 35 fokban, de MEGCSINÁLTAM!!!! Szerdán lefutottam a félmaratoni távot! Nagyon büszke vagyok és bár majdnem fél évet kihagytam (novembertől-májusig) az újrafutás hetedik hetében sikerült teljesítenem a 21 km-es távot. Nem mondom, az eleje szörnyű volt, tikkasztó napsütés, sehol egy kis árnyék, de aztán egyre-egyre jobb lett, és ha egy kicsit is meginogtam, hogy sikerülhet-e, (ez kétszer fordult elő) csak annyit mondtam magamban: Kuss, futás tovább!!! Megcsinálod! És sikerült! Aztán a végén már vitt előre a hitem, nagyon jó volt, és nagyon büszke vagyok magamra!!!