2013. december 28., szombat

Megégette a kezét


Soha nem nyúlt a kályhához, tudja, hogy nagyon forró, nem szabad. Most is csak véletlenül történt, bénáztam, mondogatta utána sokáig. Jött kifelé a fürdőszobából, és valamiért nem simán becsukta az ajtót, hanem megfordult, és háttal az ajtónak, kezében a kilinccsel próbálta becsukni. Ez annyira nem jött össze, hogy rángatta a kilincset, arról lecsúszott a keze, és nekivágódott a kályhának, ami az ajtó mellett áll.
Nagyon csúnya égés lett belőle. Hatalmas vörös terület. Egyből hidegvíz alá tettük, majd mikor már nem bírta tovább, akkor egy kancsó hidegvízbe jégkockákat dobtam, hogy jó hideg maradjon, és egy textilpelenkát folyamatosan ebbe mártogattam, kicsavartam és borogattam vele a sebét. Nagyon sokáig sírt még, ilyenkor viszont örülök neki, hogy még mindig szopik, mert a cici bizony erre is jó, vigaszt ad a nehéz helyzetekben.

Kentük szőlőmag-olajjal és Panthenollal. Nagyon édesen hagyja, hogy óvatosan belemaszírozzam a habot a sebébe.

2013. december 20., péntek

Karácsonyi csomagolópapír


Mi évek óta nem költünk karácsonyi csomagolópapírra. Otthon készítjük, méghozzá a jó öreg krumplinyomda segítségével. Kifaragom a félbevágott krumplikból az ünnepi témájú krumplinyomdákat, és máris mehet a festékezés. A fenyőfa, csillag, szív, hold, stb. alakokat rém egyszerűen ki lehet faragni, méghozzá úgy, hogy a karácsonyi sütiszaggatókat, egyszerűen belenyomjuk a félbevágott krumplikba, és aztán ezeket óvatosan, hogy a minta ne sérüljük körbevágjuk egy éles késsel.
Nálunk nagy sikere szokott lenni, ha a gyerekek rányomdázzák a saját tenyerüket, talpukat és ezzel csomaguljuk be az ajándékokat.
Hasonló módon készülhet karácsonyi üdvözlőkártya is, amit az ajándék mellé szoktak írni. Mi, amikor Olivér kicsi volt, lefénymásoltuk a kis tenyerét (három hónapos volt az első karácsonyakor). Kivágtam, úgy, hogy a kinyitható ajándékkísérő első oldalán legyen az ő tenyere, belülre pedig írtunk egy szép szöveget, üdvözlést.
Ezt akár nyomdázott tenyérrel, talppal is meg lehet csinálni, ugyanúgy fognak örülni neki a családtagok.
Egyre kell nagyon figyelni, hogy a festékmaszat minden létező helyen meg fog jelenni.

2013. december 17., kedd

Kikapcsoltattuk...


vezetékes gázt, tegnap volt itt a gázszerelő és kicserélte a tűzhely fúvókáit, hogy palackos gázzal lehessen működtetni. Beraktuk a helyére, és végre ma reggel már ott főztem meg az ebédet. Szuper! Minden kézre esik, gyönyörű és praktikus is.
Persze az E-on megint hozta a formáját, ma reggel 8 és 10 között jöttek leszerelni az órát és elvinni a nyomásszabályozót. De ahogy nálatok nem voltak, úgy nálunk sem. Persze előre ki kellett fizetni a 8.971,- Ft-ot, ami a leszerelés ára. (jó kis óradíj, mi?). Tibi báttya mondta, hogy ha nem fizetünk, akkor leszerelték volna ingyen is :) Neki aztán vannak E-on-os történetei... Legutóbb pl. kijött a számla a Petőfi utcai házhoz, hogy tartozásuk van. Ezzel csak egyetlen baj volt, hogy soha nem laktak a Petőfi utcában.
De volt már olyan is, hogy 35.000,- Ft-os túlfizetésük volt egy élelmiszerbolt gázfogyasztásában. Persze a csekkek jöttek szépen sorra, mintha lett volna fogyasztás, de nem fizette ki, mivel túlfizetése volt, és már jelentette az ügyfélszolgálaton, hogy ezetúl csak alapdíjat számlázzanak, mert a fogyasztás az megszűnt. Akkor kiküldték a felszólításos fenyegetést, hogy most és azonnal, mert különben. Na, akkor megint bement, ott azt mondta az ügyintéző, hogy nem kell kifizetni, jóváírják. Ja! Két hét múlva felhívták, hogy leszerelik az órát, most van ott a szerelő a boltnál, mennyi a házszám, mert a bolt egy kétlakásos ház első házrészében található, nem teljesen egyértelmű, hogy melyik kié. (?) Ennyi a házszám? Ennyi. Elvitték a gázórát. A szomszédtól. Lett ám kapkodás, érdekes még aznap vissza tudták szerelni. Persze mivel mi előre fizettünk, így nincs miért sietniük...
Másik egy ingatlanra két csekk is jön nekik, egy a fogyasztást számlázza, egy másik pedig még egyszer az alapdíjat. Bement, megint. Kiderült, hogy ugyanaz az ingatlan kétszer van náluk nyilvántartásba véve, két külön számon. És senki nem jön rá, hogy minden tökéletesen megegyezik, csak az ő kis rendszerükben szerepel az egész két számon. Mivel valaki egyszer félreütött egy számjegyet. Vicces, mégsem nevetünk...
Egy dolgot felejtettünk el a nagy fejben berendezésnél, hogy a gáztűzhely gombjai kb. 4-cm-t hozzáadnak a tűzhely mélységéhez, így a konyhaszekrény balos fiókjának nyitásával bajban vagyok. De nem tántorít el örömömben azért sem, legfeljebb levágunk a fiók előlapjából és kész. :)
Ma még felkerül két-három polc a falra, és akkor elmondhatom, t hogy teljesen elkészült. Hurrá!

U.i. Most hívtam az E-on-t hogy 10 óra már bőven elmúlt, esetleg jönnek még ma a szerelők, és azt a választ kaptam, hogy január 6-án reggel 8 és 12 óra között szerepel a gépben, hogy jönnek leszerelni az óránkat.
Még jó, hogy nekünk is szóltak, hogy mikor szándékoznak jönni... Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy a januári alapdíjat még leszedjék rólunk.
Lehet, hogy mi is megpróbáljuk a nem fizetünk és elviszik az óránkat ingyen megoldást...
Írtó dühös vagyok!!!

Fülfájás. Megint...


Éjjel arra keltem, hogy Nimi sír, és a fülét fogdozza. Úristen, gondoltam, ő is. Kevének nagyon sokszor fájt a füle, egyszer már a felszúrás is szóba került. Akkor megszállottan kutattam a neten, hátha valakinek van valami jó kis praktikája. És akkor az antalvali.com oldalon egy anyuka (g.maria80) leírta, hogy ő hogy járt szintén fülfájós gyermekével.
Szóval a recept:
Diót, kb. egy maréknyit daráljunk le (Nimródnak az éjjel a reszelő kislyukú oldalán reszeltem le) - és csomagoljuk gézbe a négy sarkánál fogva. Gőz fölött melegítsük kb. 4 percig (váltott kézzel, vagy kössük fakanál nyelére, mert forró) Utána a diós csomagot, ahogy csak bírjuk, csavarjuk, nyomkodjuk bele egy tiszta pohárba. Ez az anyag, amit kinyomunk, maga a csoda. Ezt kell a fájós fülbe csepegtetni. (gyógyszertárban kapható üveg cseppentő, de jó a konakion vitaminhoz adott kis fecskendő is)
Szóval Nimródnak éjjel egykor a fülébe nyomtam egy adagot, reggelig aludt. Utána már nem is említette a fülfájást. A biztonság kedvéért, azért másnap is cseppentettem reggel is és este is.
Volt olyan, hogy már járt az autó, hogy Kevét visszük az ügyeletre, (beadtam neki a dióolajat, és 60 perc után is még azt mondta, hogy nagyon fáj). Nyitottuk a kaput, hogy indulunk, akkor szólt, hogy enyhül a fájdalom, egy óra múlva pedig megszűnt.
Köszönöm g.maria80-nak a szuper receptet. Nagyon sok fájdalomtól mentette meg a gyerekeimet. :)

Havi jelentés 2.


Letelt egy újabb hónap. Az eredménye: 13 kg mínusz!!! Nagyon boldog vagyok és azért büszke is vagyok magamra. Eddig simán vettem az akadályokat, tornázni még nem kezdtem el, de már megvettem Norbi egyik dvd-jét.
Most olvasom a 3. könyvét (a titkosak közül) és szuper receptek vannak benne, sikersztorik, és újabb kódok is.
Már odáig merészkedtem, hogy felpróbáltam egy gyönyörű blúzt az egyik bevásárlóközpontban. És nem szörnyülködtem el a látványtól, sőt apa szerint nagyon csinos voltam benne. Persze azért még van miből fogyni, de ezek a dolgok azok, amik visznek előre.
A második hónap végén is leírok néhány tapasztalatot, amire rájöttem közben és fontosak lesznek:

- ha szénhidrátot reggelizem, utána nem tör rám délután az édesség utáni leküzdhetetlen vágy. Általában palacsintát eszem (teljes kiőrlésű tönköly lisztből), de ettem már mama féle diós bejglit is. (persze nem egy egész rudat, hanem három vékony szeletet)
- ebédelni levest szoktam (tészta nélkül) kivéve, ha én gyártom bele a levesbetétet, mert akkor eszem, mivel az tk. tönkölylisztből van, az a kódok szerint háromig mehet.
Másodiknak is az eszem, amit a többiek, csak nem körettel, hanem mondjuk savanyú káposztával, párolt káposztával, mozzarella sajttal, illetve más egyes kódú dologgal.
(már nem hiányzik a kenyér - nem ettem az életmódváltás óta - nem hiányzik a krumpli, sem a rizs. Teljesen jól elvagyok a zöldkörettel, illetve ettem már tejszínes-paradicsomos tonhalas tésztát is tk. lisztből készült tésztával. (a piros-kék hipermarketben lehet kapni saját márkásat, nem horror áron)
- este viszont mindig a fehérje esik jól. (pl. virslit, párizsit szoktam enni mozzarella sajttal, paprikával
Az uzsonna és a tízórai néha kimarad, ha nem, akkor viszont az egy alma, vagy egy isteni finom tejeskávé (gabonakávéból, mivel öcsi még szopizik és persze nyírfacukorral édesítve) Szoktam enni pudingot is, az is egy kedvenc uzsonna-variáció: itt fruktózzal édesítem a tejet, ami azért jó, mert egy púpos evőkanál fruktóztól kellően édes lesz (nekem) a puding, a sima répacukorból pedig 3-5 evőkanál kellene a fél liter tejhez. Nem mindegy, hogy egy evőkanál, vagy tíz :)

Fatárolót álmodtam


apa pedig megcsinálta. A benti kályha mellé gondoltam ki, hogy ne kosárban álljon ott a fa, egyrészt mivel nagyon sok szemetet termel, potyog a kosár lyukain keresztül a sok fatörmelék, másrészt meg sokkal több fát tudnánk egyszerre behozni, ami azért fontos, mert a jól kiszáradt fa sokkal jobban ég, ezáltal melegebbet ad.
Elkészült, gyönyörű lett. Az oldalán két tulipán (mi más :)) van kivágva. A közepére pedig rátette azt a deszkát, amin gyakorolt, amikor megkapta a felsőmarót. Arra rá van marva az én nevem (JUCI) egy tulipán, és egy szív. Nagyon-nagyon szép lett, és nem utolsó sorban praktikus is. Köszi, apa!!!


Kivágtuk a két hatalmas


fenyőfát a házunk előtt (ami az E-on közreműködésének köszönhetően száradt ki tavaly) Nagyon haragudtunk rájuk, mivel ezeket a fákat még a gyerekek dédszülei ültették sok-sok évvel ezelőtt. De sajnos nem bírták ki, hogy egy barbár állat - akinek ez egy "buli" volt (ezt tőle idéztem, Olivér pont jött meg a suliból, amikor vágta a fát, a kollégája szólt neki, hogy szerintem elég lesz, már nem fog hozzáérni a fa a vezetékhez. Erre ő visszaszólt, had vágjak már még, ez tök buli)  - mondhatni félbevágta őket villanyvezeték megóvása címszóval.
Szóval kiszáradtak... Nagyon féltem a kivágástól. Az utcánkban úgy halt meg egy férfi, hogy fakivágás közben szinte teljesen kettévágta magát a láncfűrésszel.
De hála, eljött Tibi báttya a JCB-vel és közösen kivágták, minden gond nélkül. Rákötöttek egy spanifert a fa felső harmadára, Apa felmászott a kb. közepéig, fűrésszel ék alakban bemetszette, a spanifert a JCB markolókanalára rögzítették és akkor jött a nyers erő: a kanál elkezdte lefelé húzni a spanifert, amitől a fa az ékelésnél eltörött. A lenti rész egyszerűbb volt, befűrészelte a föld felett, és akkor jött JCB és egyszerűen kidöntötte szintén a spanifer segítségével. Volt közönségünk is, hátha leszaggatjuk a villanyvezetéket, de mivel semmi pletykaérett dolog nem történt, így kullogva hazatávozott. Lett négy szép gerendánk, amit majd a kemencés terasznál fogunk felhasználni, ezek fogják tartani a tetőt. Mindenképpen valami olyan dolgot szerettünk volna kitatálni, hogy emléket állítsunk nekik,  ne csak egyszerűen eltüzeljük őket.

                                          A két hős favágó persze még itt is bohóckodik :)

           Tibi bátya és JCB munka közben
Avagy: Tibi szerint: Ez az a kép, amikor 2000 ember villany nélkül marad.
Aztán amikor sikerült ledönteni: Ez az a kép, amikor mégsem marad villany nélkül 2000 ember...:)

És aki nélkül ez nem sikerült volna: Köszönjük! :)

Mikulás járt nálunk


December 5-én este jött el hozzánk a nagyszakállú. Úgy gondoltuk, hogy mivel szerdán (negyedikén) jött el az uszodába, megnézte, hogyan úsznak a gyerekek, hatodikán pedig az iskolát látogatta meg, hozzánk jöjjön a kettő között. Volt ám csizma suvickolás (érdekes, mert Keve többször elmondta, hogy szerinte nincs Mikulás és mi vesszük az ajándékokat, de azért ő volt a leglelkesebb, nagyon várta - Nimródnak még fogalma sem volt az egészről, Olivér pedig már rég kinőtt belőle)
Felraktuk a csizmákat egy kis asztalra, elbújtunk a fényképezővel, kopogtunk és vártuk a tömeget. (senki nem jött elsőre, úgy játszottak, hogy nem hallották a kopogást) Utána volt ám csokiszüret.
És mivel én vettem meg a csokikat, mindenkinek vettem, persze magamon kívül. De képzeljétek, az én csizmám sem maradt üresen: Keve rajzolt nekem egy gyönyörű vonatot, becsomagolta, még szülinapi szerpentinnel össze is kötötte.
Képzelhetitek, mikor a nagy csokibontogatás közepén elszaladt, visszajött a kezében a nekem szánt ajándékkal, megállt előttem, hogy ezt neked készítettem anya. Teljesen titokban tudtam tartani, minden délután egy kicsit rajzolt hozzá, hogy ne vegyük észre, hogy valamiben sántikál. Ömlött a könnyem, mint a zápor, nagyon-nagyon meghatódtam. Szerintem életem legszebb Mikulása volt!!!!
Utána másnap hajnalban a kerítésen beakasztva egy szatyor várt minket. Öt mikulással, csokikkal, levéllel. Járt nálunk az éjjel a Mikulás bácsi. (Földi nevén Tibi báttya :)) A levélben ez állt: Itt jártam és láttam, jók vagytok a házban. Gyed Maróz :) A csomagnak volt száma, és még szlogenje is: Tranzit Express Sokoldalú Céltudatos Otthonra (TESCO) - tescos szatyorban volt az ajándék :)))
Ui.: Legközelebb a csizmákat kérem az ablakba kirakni!!
Nagyon-nagyot derültünk és nagyon-nagyon köszöntük szépen! (Keve itt megint megingott a Mikulás létezésének hitében)

Ez várta a négy fiút Mikulás reggelén :)

2013. december 15., vasárnap

Öblítő házilag


Régóta nem használok sem mosóport, sem öblítőt. Illóolajakkal és ecettel öblítem a ruhákat, de az illat valahogyan nem az igazi... Sokféle illóolajat kipróbáltam már, de az illata egyiknek sem tartós. 
Már odáig jutottam, hogy öko öblítőtt kellett vennem, annyira hiányzik a ruha illata... Ez meg nem egy olcsó mulatság, ugye.
És itt jutott eszembe, hogy van nekem egy narancsolajas tisztítószerem, (Almawyn) aminek az illata elég sokáig megmarad. Próbáljuk ki azt, hogy ezt keverem össze ecettel és vízzel, hátha tartósabb illatot tudok produkálni.
Szóval fogtam 1 dl narancsos tisztítószert, fél dl ecetet és fél dl vizet próbaképpen és összekevertem. Ebbe még csepegtettem 15 csepp narancsos illóolajat és 15 csepp grapefruit illóolajat. Mint minden otthoni kevert dologból, ebből sem tanácsos sokat készíteni, mert sem tartósítószert, sem semmiféle mesterséges alkotóelemet nem tartalmaz, ezért hamar romlik. És ha beválik, akkor pedig tényleg nem tart tovább 3 percnél az elkészítése.

2013. december 12., csütörtök

Házi arckrém sheavajjal


A sheavajról csupa jót olvashatunk, és ha kipróbáljuk tapasztalhatjuk is. Annak az arckrémnek pedig horror az ára, amiben egy csepp is ott van az összetevők között. Gondoltam, akkor inkább megrendelem én, és különböző olajakkal összekeverve elkészítem a saját arckrémemet.
Úgy kezdtem, hogy a kályhán felolvasztottam a she vajat, utána belecsepegtettem a hozzávaló olajakat, illóolajakat és elkezdtem keverni egészen addig míg langyosra nem hűl. Ha ezt nem tesszük, akkor ikrás lesz mikor kikeményedik, ami tulajdonképpen csak a krémességén ejt csorbát, a használhatóságán és a hatásán nem.
Az én krémem ezekből áll:
Két evőkanál shea vaj
Egy evőkanál kakaóvaj
10 csepp mandulaolaj
10 csepp avokádó olaj
5 csepp E vitamin
10 csepp búzacsíra olaj
5 csepp levendula illóolaj
5 csepp grapefruit illóolaj
És persze itt is elmondható, hogy csak a képzelet szab határt az elkészítés módjának, mindenk olyan olajakkal, zsírokkal és illóolajakkal készítse, és persze olyan arányban, ami neki tökéletes.

2013. december 1., vasárnap

Behoztuk a földről


az M6-os építéséről "ottfelejtett" betonlapokat. Ugyis az építőmunkások nem sokat szaroztak a szemét és a törmelék elszállításával, egyszerűen bedobálták a szomszédos szántóföldekre...
Így lett nekünk 2-3 utánfutónyi betonlap-törmelékünk, darabjaink, rengeteg kövünk, műanyag csövünk, és rengeteg petpalackunk, meg sörösdobozunk (amit persze biztosan más hagyott ott, hiszen munkaidőben nem lehet inni... hahaha)
Szóval hazahoztunk egy utánfutóval, mivel a kemencés-beülős helyiségünkhöz rengeteg beton kell, és így valamennyit tudunk spórolni vele. (minden rosszban van valami jó :)
A jövőhéten bezsaluzzuk a keretet, amit betonnal kiöntünk, ez adja majd a helyiség szélét, ezt kell feltölteni a törmelékkel, illetve földdel, de vigyázva, mert 10 cm tiszta betonnak maradnia kell a tetetére, különben megrepedhet az egész, hiszen nincs egybefüggő réteg. Ebbe is kerül majd vasbeton-háló. Jövő tavasszal pedig elkezdhetjük a kemence építését. Már nagyon várom :)

Szinte minden nap...


megörvendeztet minket egy új szóval. Nagyon-nagyon édes. Ma például ebéd után Keve megköszönte a "Köszönöm szépen, nagyon finom volt" szokásos kifejezéssel (Olivértől tanulta el). Mikor Nimród megszólalt: Egi (vagyis egészségedre). Nagyon nagyot nevettünk.
Utána már szándékosan mondogatták neki: Köszönöm szépen, nagyon finom volt, ő meg mindannyiszor rávágta: - Egi!
A másik amit nagyon szeretek benne, hogy mindenkinek köszön, szó szerint mindenkinek, illetve mindennek. Pelenkázás közben, mikor rárakom a pelenkát, akkor - Szia, kuki! -val búcsúzik a nemes szervétől. De bevásárlás közben, a szembejövő teljesen idegen embereknek, a pénztárosnak, a biztonsági embernek, mindenkinek köszön, amivel persze mosolyt varázsol mindenki arcára. Nagyon-nagyon imádom!!!

Elkészült a főzőfülke


a célhoz ért. A járólapozás elkészült, a konyhai kétrészes szekrény bekerült a helyére. Kifestettem okkersárgára, (egyszer egy magazinban olvastam egy bizonyos "antikolásos technikájú falfestésről", ezzel van kifestve nálunk minden helyiség, illetve ebből az ötletből ered, ugyanis kicsit továbbfejlesztettem, mert egy kicsit macerás volt. Sőt apa egy gyönyörűséges polcot is készített a konyhaszekrény mellé a sarokba, amin majd a főzéshez szükséges alapanyagok, illetve nagyobb edények fognak sorakozni. A konyhaszekrény munkalapját lecseréltük. Elmentem a hódos áruházba, de az ott található bútorlap-készlet valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Csak álltam és éreztem, hogy egyik sem az én világom. (az eladó pedig tettrekészen állt a hátam mögött, ami még jobban megnehezítette a döntést) Akkor megfordultam, és "most megyek egy kört, majd visszajövök" -öt motyogva otthagytam, és miközben máshol nézelődtem, megjött az ihlet: fenyőből készült bútorlap! Mivel elég vékonyak (1,8 cm) ezért két darabot vettem, egymásratéve így már frankón vastag lesz. Apa méretre vágta (az új kézi körfűrészével :)) én lekentem színtelen lazúrral, és most várja, hogy megkaphassa a második réteget. (nagyon szép lett). Még kerül két sarokpolc a falra (a munkalapból levágott "hulladékból"), aztán már csak az van hátra, hogy a gázszerelő kicserélje a gáztűzhelyemen a fúvókákat, hogy palackos gázzal tudjunk főzni, és akkor teljesen elkészül a főzőfülkém. Már nagyon várom!!
Utána mehet a hűtő a "hűtőház"-ként becézett kinti kamránkba (alias padlásfeljáró). Aztán átkerülhet az asztal, a székek, lehet javítani a falat, festeni. Stb. stb. stb.... Néha úgy érzem, hogy soha nem leszünk készen...


2013. november 27., szerda

Adventi koszorút készítettünk


A szalma koszorúalapot meg a száraz virágokat a hódos áruházban vettük. De tettünk még rá mogyorót, tobozt, csillámdíszes csillagot, kis ajándékdobozt stb. Ezek mind beszerezhetőek a karácsonyi vásárokon, ahol díszeket árulnak. A díszek rögzítéséhez ragasztópisztolyt használtunk. Számtalan variáció létezik, a miénk ilyen lett:

2013. november 17., vasárnap

Disznót vágtunk!


Gondoltunk egy nagyot, és vettünk egy kilencvenkilós mangalicát. Nem, nem darabokban, hanem egészben. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Igen, én is ezt gondoltam, amikor ott álltam a disznó (disznócska) felett, nagykéssel a kezemben, hogy most aztán baj van, emberek, ez nem csirke, vagy kacsa, amit már csukott szemmel is szét tudnék szedni... Mit mondjak, nem szakszerűen, az biztos, de szétszedtük. Nálunk otthon minden évben vágtunk disznót, és nem kilencvenkilósakat, hanem 250-300 kg közöttieket, volt hogy többet is. Én persze bent voltam, a kolbászhús válogatása, bőrvakarás, fűszerek kimérése, zsírdarabolás, hurka-kolbász ízesítése, töltése és persze a fehérpecsenye sütése volt a dolgom. Ezekkel nem is volt baj, de amiben otthon nem vettem részt, azt csak nagyvonalakban tudtam elvégezni. Mindegy, lesz egy csomó szalonnánk, négy sonkánk, töltöttünk kolbászt és sütöttünk pecsenyét, töpörtyűt és persze zsírt is. Isteni finom lett minden, de lehet, hogy legközelebb inkább szétszedve veszünk majd disznót...

Itt van Ő, pörkölés után

                
Ez pedig a kisült pecsenye, HMMM!

2013. november 13., szerda

Elkészült...


a fatároló helyiség másik felének betonozása is. Azt találtam ki, hogy kavicsokból (már megint :)) belenyomkodom a dátumot, amikor elkészül. Aztán fűztem tovább ezt a gondolatmenetet és eszembe jutott, hogy valahol láttam egy olyan képet, amin emberi tenyérnyomok alkották a fa koronáját. Na, gondoltam ezt mi is megcsinálhatjuk. Kavicsokból megalkottam a fa törzsét, és mi öten pedig a tetejére nyomkodtuk a tenyerünket, és kész is lett a fa. A legérdekesebb az volt, hogy este fél tízre végeztünk (apa simította, én pedig kevertem-talicskáztam a betont) és addigra két gyerek aludt a háromból. Kevét nagyon nehéz felkelteni, ha nemrég aludt el. Mondhatnám lehetetlen. De a beton ugye nem várhat, mert köt. Úgyhogy volt egy nagy csatánk, sírós kéznyomkodás lett belőle. Persze másnap már büszke volt az ő kis tenyérlombjára. Nimród nem szólt egy szót sem, a beton fölé emelte apa, én pedig belenyomtam a pici tenyerét a betonba. Na akkor jött az: anya, töö, anya töö (anya töröld, anya töröld) egyszerűen nem tudja elviselni, ha piszkos a keze. Pl. evés közben is (ha kézzel eszik) folyamatosan kell töröni a kezét, különben nem eszik tovább :))
Kicsit kalandosan, de azért sikerült a tenyérfa.

Szellembuli az iskolában


Már hagyomány az iskolában az úgynevezett "szellembuli", amit az amerikai Halloween másolására találtak ki. Na, mindegy, a fő, hogy a srácok nagyon várták (Kevének ez volt az első, Olivérnek pedig az utolsó, ráadásul most az ő osztálya szervezte az egészet)
Volt játékos vetélkedő, sütivásár, diszkó, a felső tagozatosoknak pedig ijesztgetés. Ez annyit tesz, hogy a rendező osztály néhány tagja elbújik a könyvtárban és a többi osztályból érkezőket mindenféle hanggal, tettel jól megpróbálják megijeszteni. Van ám sikítozás, meg nevetés.
Kevénk, mikor megtudta, hogy ez csak felső tagozatosoknak van, teljesen kiakadt. Igen, ez a legjobb szó rá. Mert ő akkor is megy és megijeszteti magát és kész...
Aztán mikor a vetélkedőn első helyezést ért el, és kapott egy sütikupont, akkor már nem is érezte annyira megbántva magát ;)
Kellemes mulatozás volt, főleg azért, mert a legkisebbek véleménye is számított. (őket is megkérdezték, milyen zenét szeretnének a bulin hallgatni - igaz, hogy csak hárman tudtak számot kérni, de akkor is :))

Angol verseny

Nagyfiam angolversenyen vett részt Beloianniszban, és az előkelő harmadik helyezést érte el csapatával. Nagyon-nagyon gratulálunk, ügyesek voltatok!!!

Elkészült...

a padlásfeljáró (alias: kinti kamra) járólapozása és ki is festettem. Már csak a nehezen eltűntethető foltokat kell átkenni párszor, és jöhet a bepakolás. Aztán a belső ajtókeretet lekenni, kicserélni a külső ajtót és teljesen elkészültünk! Végre, végre!!! Bekerülhet a két hűtőláda, a benti nagyhűtő, néhány konyhabútor, a mézek és végre a konyhába költözhet az ebédlőasztal. Ezzel egyidőben pedig az ebédlő helyére elkezdhetjük kialakítani a nappali-társalgó helyiségünket. Remélem beválik. Úgy gondoltam, hogy nem kell nekem külön munkapados pakolós konyhaszekrények sora, hogy az ebédet elő tudjam készíteni, hanem erre tökéletesen megfelel a konyhaasztal is. Így két funkciót tud ellátni, nem foglal külön helyet. És mivel a gyerekszoba és a mi szobánk helyet cserélt (területnagysági okok miatt) ezért a rattan ülőgarnitúra is bekerült a belső szobába, ergo nem maradt hely, ahol a vendégeinket le tudjuk ülteni, ezért lesz ez így praktikus - gondolom én...

Véget ért...


az első hónap az életmódváltásomból. A mérlege: -8 kg. Nagyon-nagyon boldog vagyok. Persze tudom azt is, hogy ez a súlyvesztés nem mind zsírból van, de azért mégis látszik már valami... Persze csak annak, aki tudatosan nézi. Azoknak, akik nem tudnak a dologról, még nem tűnt fel... De ami késik, nem múlik, majd a jövő hónap végére.
Leírok néhány dolgot, ami, mint kiderült fontos volt az elmúlt egy hónap során:
- Mindig reggelizz! Akkor is, ha nem vagy éhes, mivel ha nem eszel reggel, délutánra már olyan éhség fog gyötörni, hogy bekapkodsz mindent, amit a szemed meglát.
- Tényleg lehet reggelire teljeskiőrlésű lisztből készült palacsintát enni. (Persze cukormentes töltelékkel - tehát vagy fruktózzal vagy nyírfacukorral kell édesíteni). Hetekig ez volt a reggelim - 3 db -, és mégis mindig kevesebbet mutatott a mérleg másnapra.
- Vedd meg Schobert Norbi - Norbi titok c. könyvét és semmi mást nem kell csinálnod, csak a benne található kódok alapján étkezned. Ez azért fontos, mert nem kell külön főzőcskézned magadnak, meg mindenféle műzlis izéket enned az "igazi" ételek helyett, hanem minden ehető, csak nem mindegy, hogy mikor. És persze az ember hajlamos olyankor nem teljes erőbedobással készülni a többiek ebédjére, ha tudja, hogy ő úgysem ehet belőle :)
Hihetetlen, amiket ír, de láthatod rajtam - illetve olvashatod - beválik. Ettem én ezalatt a hónap alatt csülkös bablevest, székelykáposztát, palacsintát, rántott húst, csak nem mindegy hogyan, pl. a levesekből hagyd ki a tésztát, a csülökről szedd le a zsírt, a székelykáposztából a soványabb húsokat edd, a bőröst hagyd ki, a rántot húst pedig süsd sütőben és ne liszt-tojás-zsemlemorzsa legyen a panír, hanem Rubint Réka talámánya: teljeskiőrlésű tönkölyliszt-tojás-zabkorpa (először meg kell kapatni mindkét oldalán pár csepp zsiradékon - én kókuszzsírt használok, már a Tetyóban is kapható - utána pedig készresütni sütőben - Isteni - és persze a másik fontos dolog a mikor.
Vedd meg a könyvet, mert nem csak a testeddel foglalkozik, hanem a lelkeddel is!!!

2013. november 3., vasárnap

Fogkrém házilag


Gondoltam megpróbálok fogkrémet készíteni, nem lehet az olyan nehéz.
A sütőporról sokszor olvastam már, hogy fogfehérítő hatása van,  a kókuszolaj pedig antibakteriális hatású, már csak néhány ízesítő dolog kell hozzá, és kész is van a házifogkrém:
Arányaiban pedig így néz ki:
Két csomag sütőpor,
Két evőkanál kókuszolaj (lehet kókuszzsír is, az is folyékonnyá válik 24 fok felett),
és tettem bele még 5 csepp eukaliptusz illóolajat és 5 csepp grapefruit illóolajat.
Összekevertem, és hagytam, hogy ismét megszilárduljon. Még folyékonyan kipróbáltam, jól működött, bár akinek fontos a fogkrém habzása, annak kicsit fura lesz. Én már régóta nem hagyományos fogrkémmel mosok fogat, megszokható, hogy nem habzik.

2013. október 30., szerda

Popsikrém


Nagyon sok szörnyű összetételű popsikrém van forgalomban a piacon, amiket nem igazán szívesen kentem volna Nimródra.
Mivel mi mosható pelenkát használunk, ami alá nem is javasolják a bolti kencéket, gondoltam készítek én egy tápláló-fertőtlenítő krémet, amit nyugodt szívvel kenhetek az én örökmozgóm popsijára.

A sheavajjal kezdtem. Megolvasztottam, utána beletettem az olajakat, zsírokat, illóolajakat és utána addig kevertem, míg langyosra nem hűlt.
Két evőkanál she vaj (táplál)
Egy evőkanál kókuszolaj (fertőtlenítő hatása van)
10 csepp búzacsíra olaj (táplál)
10 csepp teafa illóolaj (gombaölő hatása van)
10 csepp levendula illóolaj (bőrnyugtató hatása van)

Itt is elmondom, hogy ezek az arányok bátran változtathatóak, mindenki szabja a saját igényeire. Próbálgassa, változtatgassa, tegyen bele bátran másféle olajakat, illóolajakat, higgye el sokkal-sokkal jobb krémet fog keverni, mint a kőolajas-parabénes bolti vackok.

2013. október 29., kedd

Nemhiába, sztár...


lesz a gyerek. :) Olivér és Keve is eléggé szégyenlős kisfiú volt. Olivér nagyon. Keve kevésbé. De Nimród... Nem tudok senkivel beszélgetni, ha ő is ott van, mert egyből a középpontba kerül. Mondja, mondja az elsajátított szavakkal kevert halandzsa beszédét, és persze mindenki őt figyeli és a hasát fogja.
Egyik nap felállt a játékosláda tetejére, kezében egy műanyag kalapáccsal, és elkezdett "énekelni". Csak tátottam a számat és el kellett fordulnom, mert nagyon-nagyon rámjött a röhöghetnék. Tündéri-aranyos volt.
Azóta ez számtalanszor megismétlődött, most már számot is lehet kérni tőle. Komolyan. Mondjuk neki, hogy Nimród, énekelj a cicákról. Akkor elkezdi a halandzsa éneklést, és a harmadik-negyedik szó a cica lesz. Nagyon-nagyon imádnivaló percek voltak.
Itt a kép a "sztárról" :)))

Végre elkészült...


a padlásfeljáró betonozása. Már nagyon vártam. A küszöböt már megcsináltam. Bezsaluztam, beöntöttem betonnal és a még friss betonba köveket nyomkodtam. Nagyon mutatós lesz a végeredmény, és tulajdonképpen semmibe nem kerül, mivel a köveket a sóderből szedtem, beton meg úgyis kellett. A köveket megmostam mielőtt belenyomkodtam volna, és ha a teljes száradás után fényes lakkal lekenjük, akkor szép csillogó végeredményt kapunk. Nálunk a fürdőszoba és a wc közti ajtóhoz is ilyen küszöböt készítettem. Oda - mivel fürdőszoba, akkor víz - szóval oda kagylókat is nyomtam a két szélébe, szép lett. Én azt nem lakkoztam le, úgyhogy annak tartósságáról nem tudok nyilatkozni, de a küszöb azóta is hibátlan.
Itt a küszöb, egyenlőre még bezsaluzva.
Betonoztunk még hátul is két oszlop alaptestet. Oda egy fedett kemencés helyet terveztünk. Hatalmas négyméteres asztallal, ahol majd a nyáron jó kis összejöveteleket tudunk szervezni. :))
Szóval ez az alaptest úgy néz ki, hogy alul kb. 50 cm-es betonvas keret található, ez megy majd a betonba. Ezen van egy hatalmas négyzetalakú vastag vaslemez, alul körmökkel, amik majd a betonba fognak kapaszkodni. Ezen a négyzet alakú vason merőlegesen van egy kisebb négyzetalakú vas, rajta két lyukkal, ez fogja majd az oszlopot. Az oszlopot alul hosszában behasítjuk, ráültetjük a merőleges négyzetre, kifúrjuk, hogy a lyuk illeszkedjen a vason találhatóval és menetes szárral, csavarokkal rögzítjük.
Íme az alaptest, már a betonban. A vízszintes lap lesz a beton szintje, tehát annak a teteje fog kilógni a betonból. A függőleges pedig a gerendát tartja.


Apa hetven centis alapot ásott az oszlopoknak, ami szerintem túlzás, de ő azt mondta, hogy nem akarja, hogy a mi gyerekeink úgy járjanak majd a felújításnál, mint mi a folyton tatarozandó házunkkal. Ugyanis az első terasz betonozásánál - amiből egyszer majd előszoba lesz - kellett, hogy rájöjjünk, hogy azon a helyen 40 cm-es az alapunk és ebből - szó szerint - már folyik ki a sóder... :((
Ránk a cipésznek a cipője rosssz mondás a meg kőművesnek a háza verziója érvényes. Ugyanis a házunkat apa kőműves nagyapja építette...
Valaki egyszer azt mondta, hogy jobban járnánk, ha az egészet elbontanánk és egy újat építenénk a helyére. Akkor hülyeségnek tartottam, most már egyre vonzóbb ez az ötlet... (főleg, amikor kiderült a nyár végén, hogy a szobákban a parketta alatt nincs semmi, csak sima homokra van ráfektetve az egész)

Jelentem...


Még mindig kitartok, és egyre jobban bírom. Az első két hét után úgy éreztem, mintha teljesen kiszállt volna belőlem az erő. Alig bírtam elvégezni a feladataimat. Ezen szerencsére most már túljutottam. Tettrekész vagyok, a hétvégi betonozáshoz simán tudtam talicskázni a sódert, dobálni a keverőbe az anyagot. Mai reggelim zabpehely-lisztből (én daráltam) készült palacsinta (3 db) reszelt alma töltelékkel. Ebédre már mindjárt kész a sültcsirke (amit a kölykök tejfölös krumplipürével esznek - azért rakok bele tejfölt, mert sokkal krémesebb az állaga - még másnap is - és a tejföl valami isteni pikáns ízt ad neki) én pedig megkóstolom hozzá a múlt héten elrakott karfiol-savanyúságot.                                                                             Uzsonnára almát szoktam enni, vacsorára pedig egy virslit 1/4 mozzarella sajtot és egy szelet puffasztott búza szeletet, vagy extrudált kenyeret.
Attól tartok egy kicsit, hogy a szervezetem megszokja, hogy ennyi kalóriából kell ellátnia magát és egy idő után már nem fogok fogyni. De remélem ez azért még odébb van.

2013. október 24., csütörtök

Elérkezett...


Kedden délután Olivér odajött és éreztem, hogy valamit szeretne kérdezni. Így is lett: - Anya, szolfézs után hazakísérhetek valakit? Gondoltam, hogy egyszer eljön ez a nap, de hogy ilyen érzés lesz, azt nem hittem volna. Egyszerre voltam büszke nagyfiús anyuka, és egyszerre toltam volna vissza az időt, hogy még ne, még ne múljon el a gyerekkora, én szeretnék még lenni a legfontosabb az életében. De hát az élet ilyen, nem érdekli, hogy mit szeretnél, jön, aminek jönnie kell.
Azért próbálkoztam egyet: - Nem is tudtam, hogy a Pelsőczy (az egyik fiú barátja az osztályban) jár szolfézsra. Feszült figyelemmel vártam a választ.
- Nem a Pelsőczy - hatásszünet -, hanem egy lány. Na itt tört össze az utolsó darabja a még megmaradt reményeimnek... :)))
- AAAÖÖÖOO - valami ilyesmit mondhattam.
- Na, és ki az a lány?
- Muszáj megmondanom?
- Csak nem szégyelled anyád előtt?
- Nem, szóval az Andi az...
- Melyik, az osztálytársad?
- Igen?
- Nem is tudtam, hogy tetszik?
- Hát egy kicsit.
- Akkor miért kíséred haza?
- Mert a múltkor nyaggatott, hogy na légyszi, légyszi stb.
A szóval van remény... Na, viccet félretéve megbeszéltük, hogy ne ámítson senkit, aki többet szeretne, mint ő, mert az nem szép dolog. Meg azért nem kell hazakísérni, mert jelenleg nincs jobb, akit kísérgessünk, mert az nem tisztességes sem a lánnyal szemben, sem saját magával szemben. Fő az őszinteség. Ezt megértette, mindig szófogadó és tisztelettudó gyerek volt. (most is az)
De azért hétre ért haza, a szolfézsnak meg 18.15-kor van vége...

Béka próba


Keve úszótanfolyamra jár, ezt már említettem. Hétfőn elérkezett az 1. vizsgája: béka-vizsga. (a polip vizsga lenne az első, de ő azt átugrotta, nagyon ügyes Brigi néni szerint). Szóval béka vizsga: a "tanóra" végén a szülők odamehettek a ruhájukra húzott köntösben és megcsodálhatták gyermekük mit tanult ez alatt a bő hónap alatt. A vizsga a következőkből állt: Béka etetés, ami annyit jelent, hogy egy kétszázast kellett a medence aljában található béka formájú perselybe beledobni, persze szemüveg nélkül. (ez a vizsga díja volt, egyébként) Második próba: két medence alján elhelyezett játékot kellett felhozniuk, de egyszerre, egyiket a jobb, másikat a bal kezükben, szintén szemüveg nélkül. Aztán volt partról karikába ugrás, karika érintése nélkül kellett utána átúszni alatta. Volt háton siklás, hason siklás, volt gyorsúszás lábtempóval siklás. Nagyon ügyes volt mindenki. (képeket kettőt tudok feltenni, mivel az én középsőm, amikor nem rajta volt a sor, egész végig a víz alatt tartózkodott, meg ugye délelőtt sok képet tettem fel a blogképtárba, így mikor az uszodában széles mosollyal bekapcsoltam a gépet, már villogott a töltöttségi szintet jelző elem és két kép múlva ki is kapcsolt... - gondolhatjátok mit éreztem.
Itt éppen a sorára vár:
Az a folt, ott középen az én fiam...:)))

Mellettem egy apuka kamerával a kezében filmezte a történeseket, az anyuka pedig a medence széléről instruálta a gyereket: ide nézz szívem, most ide ülj szívem... Na jó, azért ilyen sem akarok lenni, de ez a két kép utáni lemerült fényképezőgép azért lelkileg megviselt. De majd legközelebb, amikor is jön a következő vizsga.
Lényeg: a lényeg, Keve minden próbát hibátlanul teljesített, egyszer sem kellett ismételnie (mindenkinek kellett, csak neki nem :P). Igazi kis "halacska" módjára viselkedett. (horoszkópja szerint).
Szóval, büszke voltam (vagyok) rá, és nagyon-nagyon gratulálok a sikeres béka vizsgához!!!

Megint fogytam :)


Mar reggeli mérlegelésemkor büszkén jelentem, hogy 5 kg-mal mutatott kevesebbet a mérleg.
Az étrendemet ismét saját kútfőből merítem (rájöttem, hogy nem nagyon jön be a "megmondom neked, hogy mit egyél" szabály. Inkább megvettem Schobert Norbi: Norbi titok c. könyvét (a kódok miatt) és elkezdtem magam variálni az étrendemet.
Egy átlagos napi étrendem így néz ki:
Reggelire: virsli (1 db) vagy párizsi (6 dkg), - főtt tojással (1 db) vagy mozzarella sajttal (1/4) - puffasztott búzával (1 db) vagy extrudált kenyérrel (2 db) és paprikával (1db) vagy paradicsommal (1 db). Ezeket lehet nyersen is illetve összesütve is (persze pár csepp olívaolajon)
Tízórai: 10 dkg túró nyírfacukorral édesítve, esetleg valamilyen gyümölcs
Ebéd: Teljeskiőrlésű lisztből sütött palacsinta (pár csepp olíván sütve), nyírfacukros túróval, vagy belereszelt nyers almával szintén nyírfacukorral megszórva. Ebből 3 db.
Uzsonna: párizsi 3 szelet, egy puffasztott búzával.
Nagyjából ennyi. Meg persze sok folyadék. Teljesen elég ennyi, már nincsenek hirtelen rámtörő "mindjár éhen halok, gyorsan együnk valamit" érzéseim. Furcsa, mivel már 5 kg-ot fogytam, de ezt ugye rajtam kívül nem veszi észre senki. De az, hogy én azért tudom, olyan nagy lelkesedést és elszántságot képes szerezni, hogy már csak 1/3-adát teszi ki az az érzés az eddiginek , hogy  vajon sikerül-e végig kitartanom.