2016. június 30., csütörtök

Tiramisu

A recept Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvéből való. Nálunk már évek óta többször bizonyította, hogy ez a legfinomabb Tiramisu recept:

Hozzávalók:

A krémhez:

4 friss tojás
50 dkg mascarpone
5 evőkanál cukrozott, sűrített tej

3 dl híg feketekávé
3 evőkanál mandula ízű likőr (pl. Amaretto)
3 evőkanál kávélikőr (pl. Kahlua)
2 doboz babapiskóta

a tetejére 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1. A krémhez szétválasztjuk a tojásokat, majd a sárgákat, a mascarponét és a sűrített tejet robotgéppel jól összekeverjük. Ezután elmossuk a habverőket, szárazra töröljük őket és fehérjékből kemény habot verünk.
2. A robotgépből most elbúcsúzunk, jöhet egy fakanál. A tojáshab negyedét a mascarponés krémbe forgatjuk és nem törődünk azzal, hogy a kevéske hab összeesik. Ilyenkor az a fontos, hogy felhigítsuk vele a krémet, mert ha sűrű marad, akkor az életben nem kapunk lágy, könnyű végeredményt.
Miután a hab egynegyedét beledolgoztuk, hozzáadjuk a többi tojáshabot is, de ezt már csak óvatos, széles mozdulatokkal végezzük. A mascarponés krémből félreteszünk két evőkanálnyit, a többit pedig a kezünk ügyébe készítjük.
3. A babapiskóták áztatásához összekeverjük a híg fekete kávét, a mandula ízű likőrt, és a kávélikőrt. Előveszünk egy 25x35 cm-es, legalább 6 cm magas üvegtálat és összeállítjuk a tiramisut. Néhány darab babapiskótát belemártunk a kávés keverékbe, számolunk lassan ötig, majd a beáztatott piskótákat lerakjuk egymás mellé a tál aljára. Ezt addig folytatjuk, amíg egyenletes piskótaréteg nem borítja a tál alját. Ehhez általában szükség van egy kis szabás-varrásra, mert olyan tálat még nem találtak ki, amelynek az alját hézagmentesen sikerült volna kirakni egészben hagyott babapiskótákkal. Miután elkészültünk az első réteggel, rákenjük a krém felét. Erre megint egy réteg beáztatott piskóta következik és némi szabás-varrás után rásimítjuk a többi krémet. Befejezésül a tálba rakosgatunk még egy utolsó réteg beáztatott piskótát, és a tetejére kenjük a félretett két evőkanálnyi krémet. A tiramisut egy éjszakára hűtőbe tesszük és tálalás előtt teaszűrőn át vastagon meghintjük cukrozatlan kakaóporral. Egy olasz szólás szerint ennek olyan vastagnak kell lennie, mint idősödő nők arcán a púdernek, ha korzózni indulnak.
6 adag lesz belőle.

Megjegyzem, hogy a kétféle likőr nem olcsó mulatság, de megéri beruházni rájuk, mivel leírhatatlan különbséget adnak ízben. Igen, és is próbáltam megúszni olcsóbb variációkkal, míg egyszer beruháztam rájuk, és rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a különbség. Egyébként sokáig elállnak, és nem kell belőlük sok a sütibe, ezért nagyon-nagyon sok tiramisut ízesítenek mennyeire, míg el nem fogynak.

A másik gondolatom, hogy ezt akár cukormentes változatban is elkészíthetjük, cukrozott sürített tej helyet mehetne bele sűrű kókusztej nyírfacukorral édesítve. Cukormentes babapiskótát meg lehet készíteni otthon, vagy venni. Egyedül az a kérdés, hogy a likőrökben mennyi a cukor. Bevállaljuk e azt a pár evőkanálnyit, vagy rendíthetetlenek leszünk és helyettesítjük valamiféle cukormentes aromával őket.



2016. június 29., szerda

Zablisztes-meggyes kísérlet

Úgy gondoltam, hogy kikísérletezek egy teljesen zablisztből készült tésztát, amit majd süteményekhez fogok használni. Azt szerettem volna, ha ez olyan pite jellegű dolog lesz, amit majd meggyel, túróval, almával, mákkal, dióval stb. megtölthetek. Elsőre olyan finomat sikerült készítenem, hogy szerintem nem is próbálkozok tovább, ez nagyon bejött mindenkinek.
Íme a receptje:

A tészta hozzávalói:

- 50 dkg finomszemű zabpehely lisztté őrölve.
- 3 tojás
- 10 evőkanál kókuszolaj
- 1 teáskanál sütőpor

A töltelék jelen esetben meggy volt.

A fenti hozzávalókat összegyúrjuk.



 A felét egy 28x36 cm-es alapterületű, kókuszolajjal kikent tepsibe nyomkodtam.


Erre rászórtam magozott meggyet, ezt nem mértem le, hogy mennyi volt. Ízlés kérdése, az biztos, hogy jó alaposan, több rétegben elfedte az alsó tésztaréteget. (annyit azért el tudok mondani, hogy magozatlan állapotban egy olyan Ledo-s fagyis kisvödör volt tele vele, azt kimagoztam és mind beletettem a sütibe)
A meggyet meghintettem nyírfacukorral, és megszórtam négy marék (félkezes marékra értendő) apró szemű zabpehellyel, hogy ez majd felszívja a meggyből kifolyó levet.



A maradék tésztadarabot pedig egyszerűen rámorzsoltam kézzel a meggyre. Ez nem fedte be teljesen a meggyréteget, úgyhogy akit ez zavar, az vagy több tésztával, vagy kisebb méretű tepsivel készítse, és akkor a meggy nem fog látszani. Ezt a villanysütőben 175 fokon sütöttem alsó-felső sütéssel 45 percig.



Ezt a villanysütőben 175 fokon sütöttem alsó-felső sütéssel összesen 45 percig. Mikor már szép aranybarna a tetején a zabtészta, akkor lesz jó.

Nagyon finom lett, biztosan fogok még ilyet készíteni. Eddig valahogy a zablisztes sütik kimaradtak a repertoáromból, pedig nagyon könnyű vele dolgozni, és nagyon finom a végeredény. A teteje pedig ropogós lett, mint egy zabkeksz. Meg is van, mit fogok legközelebb kipróbálni zablisztből :)







Kovászos cukkini és alma

Minden évben - mióta cukkinit vetek - szoktam készíteni belőle kovászos cukkinit. Most is így volt, azonban az egyik ötliteres üvegnek csak a háromnegyedéig ért a belepakolt cukkini. Mivel még egyet nem akartam erre beáldozni, mert akkor annak a fele biztosan megmaradt volna, úgy gondoltam, almával fogom a megmaradt részt telepakolni.
Ez egy úgynevezett "rétesalma" fajtájú, savanykás, lédús fajta, kiváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni.

Az első üvegben van a cukkini-alma párosítás, alul szőlőlevél, benne csombor és fokhagyma. 2-2,5 evőkanál só, a víz, és a tetején a kenyér.
A második üvegben szintén ez, csak alma nélkül. Kíváncsian várom a végeredményt :) Meg, hogy süssön a nap, mert ugye az elengedhetetlen a kovászoláshoz...



2016. június 28., kedd

Tanévzáró grillünneplés

Ez a tanév is véget ért. A múlt héten megkaptuk a bizonyítványokat. Nagyon büszke vagyok mindkét iskolásom teljesítményére. Keve majdnem kitűnő lett, csak a nyelvan jegye lett négyes (az a fránya helyesírás :), Olivér pedig négy hármassal és négyes-ötösökkel zárta a tanévet. Azt hozzá kell tennem, hogy a "mumus" kémia négyes lett, ezzel ő lett az egyedüli négyes jeggyel bíró tanuló az osztályban. Nem volt olcsó, de megérte :))). Viccelek vele, pedig tényleg így volt. Ugyanis magántanárt fogadtunk mellé, aki heti egyszer egy órában elmagyarázta azt - úgy, hogy Olivér meg is értette - amit a tanár 90 perc alatt képtelen volt. Megnyugodtam, mégsem a gyerek a ludas... Jövőre viszont már nem lesz kémia, és képzeljétek el, egy kicsit bánja is. Ugyanis a magántanár annyira jól magyarázott, hogy elkezdte érdekelni ez a téma, és a második félévben nem is volt más jegye, csak ötös. De mivel ugye az első félévet is beleszámolják az év végi értékelésbe, így lett "csak" négyes a jegye. 
Keve újra jutalomkönyvvel jött haza az évzáróról, mint eddig minden év végén. Azt írta bele neki az osztályfőnöke, hogy kitartásáért, és kiváló tanulmányi eredményéért kapja a jutalmat. És néhágy kitűnő tanuló névreszóló cirkuszjegyet is kapott ajándékba, Keve is köztük volt. Nagyon büszke vagyok mindkettőre, igazán megdolgoztak a szép eredményért. Gratulálunk, mégegyszer, ügyesek voltatok!!!
A jól sikerült tanév végét pedig egy grillezéssel ünnepeltük. 


A most már negyedikes Keve:




Sül a három fajta kolbász, virsli, cukkini:



A kisovis:


A kémiatudorunk jól megérdemelt ebédje :)


Paradicsomos juhtúrós tál:


Íme, ilyen lett a kinti nagyasztalos buliteraszunk, egyenlőre:
Az ott középen egy villanytűzhely, ami majd a kisházba fog kerülni véglegesen, de addig is itt vesszük nagy hasznát. Ebben sült a süti. Azt, hogy honnan szereztem, rejtse jótékony homály :)


Grillezett cukkini sajttal:


És azért ne feledkezzünk meg egy igen fontos eseményről sem: A magyar válogatott a legjobb 16 közé került az EB-n. Nagyon megható érzés volt, hogy végre valami ennyire eggyé tudta kovácsolni a magyar népet!!! Köszönjük a fergeteges élményt! És tudjátok: Az éjjel soha nem érhet véget...
RIA, RIA, HUNGÁRIA!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyébként a tanévzáró ünnepség pont a Magyar-Portugál meccs napján 17 órakor kezdődött. Az igazgató bácsi elmondta, hogy ezt még tavaly augusztusban nem tudták, ezért tették ekkorra az ünnepséget, de megígérte, hogy nem húzza az időt. Aztán az osztályfőnök kiosztotta bizonyítványt, elmondta, hogy majd szeptemberben a szülőin értékeli a gyerekeket, és menjünk haza meccset nézni. Úgyhogy 17 óra 50-re otthon voltunk. Az utcák kihaltak voltak, még az is meccset nézett, aki egyébként nem szereti a focit. Hát, megmondom őszintén én sem szeretem túlzottam. Viszont Magyarnak lenni szeretek, és büszke vagyok rá, hogy annak születtem, úgyhogy naná, hogy végig ordítottam az egészet :)

2016. június 26., vasárnap

Teknősbékák a kádban

Keve újra nagyot alkotott, most teknősbékákat gyártott dióhéjból, tobozdarabokból, cseresznyemagból és borsszemekből egy ragasztópisztoly segítségével.
Íme a végeredmény, szerintem szeniális:




A végén a feje és a négy lába aljára cseresznyemagot ragasztott, hogy ússzon a vízen. Este volt ám hancúr a fürdőkádban, szépen úsztak a teknősbékák.

2016. június 23., csütörtök

Mascarponés-málnás-túrós kísérlet

Egy újabb cukormentes süti:

Az alját vaj és cukormentes omlós-édes keksz alkotja. A kekszet - mivel nagyon omlós - most csak kézzel szétmorzsoltam, olvadt vajjal összekevertem és a tepsi aljába nyomkodtam.
A krém 90 dkg túró, 2 dl cukormentes növényi tejszín (Hulala), 50 dkg mascarpone és ízlés szerinti nyírfacukor alkotja. Ebbe jó alaposan belekevertem két-három marék málnát. 
A krémet rásimítottam a kekszes-vajas rétegre, megpakoltam magozott meggyel és egy éjszakára hűtőbe tettem (mármint a maradékot, ugyanis még úgy folyósan mindenki meg akarta kóstolni) De másnapra szépen megdermed mindenféle zselatin nélkül is.



Másnap:



2016. június 21., kedd

Fahéjas-mentás meggylekvár

Egy kis vödör meggy maradt a két kisfám terméseként. Már ettük joghurtba keverve, sütemények születtek belőle, és magában is rengeteget elfogyasztottunk, úgyhogy nem vicc, de két és fél üveg lekvárt sikerült befőznöm a maradékból :)
Ebből két üveg kerül a kamrapolcra, mert a fél üveggel a fiúk megették gofrihoz... A meggy még a fán, de már eszik a lekvárt, mi? Ez velem is megtörtén, anno... :) Szállóige is lett a családban, hogy én már a befőtt barackot ettem gyerekként, még a gyümölcs ott lógott a fán a kertben. Megkérdeztem ugyan, hogy megehetek e egy üveggel, mire anyukám viccből azt mondta, hogy ja, persze, hogyne. Én nem értettem, hogy viccel ezért nagy boldogan nekiálltam... De jó lenne nekik elmesélni, hogy most ugyanezt átéltem én is a kölykeimmel... Vagy is hát majdnem ugyanezt, mivel itt én ajánlottam fel, hogy ugyan kóstolják már meg, hogy milyen is lett. Finom... Tartósítószer-mentesen és édesítőszerrel készült, így majd én is fogok belőle enni, igaz nem gofrival, de egy jó ch csökkentett vajaskenyérrel biztosan.

Készül a lekvár:



A két túlélő :)


Elkészítése: A hibátlan gyümölcsöket alaposan megmossuk, kimagozzuk és egy fazékban odatesszük főzni. Folyamatosan kevergetjük, hozzáadjuk a mentaágakat és az ízlés szerinti fahéjat. Tovább főzzük, miközben adagoljuk hozzá az édesítőt. Egészen addig fahéjazzuk és édesítjük, míg finomnak nem érezzük. Aztán addig főzzük a lekvárunkat, míg teljesen be nem sűrűsödik. (aki nem biztos benne, hogy eléggé sűrű-e a lekvárja, az tegye meg, hogy egy hideg tányérra kimer egy evőkanállal a lekvárból, és megnézi, hogy milyen állagú, ha kihűlt. Ha már nem folyik, hanem sűrű lekvár állaga van, akkor már biztosan jó.) A tisztára mosott üvegeket és fedőiket 15 percre fejjel lefelé betesszük a 100 fokra felmelegített sütőbe, majd sütőkesztyűben kiszedjük őket, megtöltjük a lekvárral, rácsavarjuk a fedőt és 5 percre fejtetőre állítjuk az üvegeket. Ettől vákuum fog az üvegben keletkezni, és még biztosabban eláll a lekvárunk.
Ezután én még 15 percre betettem őket 100 fokra a sütőbe, úgy hogy a fele időnél lekapcsoltam a sütőt, és ott hagytam kihűlni az üvegeket. Aztán másnap végleges helyére raktam őket. (de meddig, mi?)

2016. június 20., hétfő

Meglepetés a kertből

A tavasszal ültetett áfonyabokrok elkezdtek teremni!!! A hétvégén a fele termést le is "szüreteltem" :)). Alig látszanak ki a földből a bokrocskák, de már lehúzták őket a nagyranőtt bogyók. Elosztottuk a termést ötfelé,  igaz így kb. 5 szem jutott mindenkinek, de ez már akkor is a miénk!!



Narancsos szappan

Az eddigi legjobban sikerült szappanom. A színét erős pirospaprika adja, az illatát pedig édesnarancs illóolaj.
Nagyon finom illata lett. Szőlőmagolajból, olívaolajból, kókuszolajból és kukoricacsíra olajból készült.
Néhány darabba raktam darált kávét is, hogy dörzsölős hatás tudjak vele elérni. A paprika ereje sajnos elment, pedig jó lett volna, ha egy kicsi megmarad belőle, hogy dörzsölés közben vérbőséget okozhasson. De így legalább a kölykök is tudják használni.

Még formában:








2016. június 18., szombat

Cukkini kígyó


Mikre jó a zsenge cukkini :) A szeme bors, a nyelve pedig a saját héja - megformázva. A száját késsel egy ék alakban ki kell vágni, nem túl szélesen, hogy a nyelv ki ne csússzon belőle. Nem árt, ha arra is figyelünk, hogy enyhén mosolyogjon és ne legyen "mérges" kígyó. (Nimród szerint) Egészen addig eljátszott vele, ameddig szegény az enyészet útjára nem lépett... :)
Igen, már ekkorák a cukkinik a kertben, éljen!!!




2016. június 17., péntek

Zongorakoncert

Véget ért a Zeneiskola is. Szokás szerint egy koncert keretében mutatták meg a kis tanítványok, hogy mit tanultak az új tanévben.
Keve nagyon ügyes volt, ő kezdte a koncertet és egy etüdöt adott elő.
A zongoratanárnő pedig szokásához híven minden kis tanítványának egy kis fa hangszerrel kedveskedett. Tavaly mini zongorát kaptak, az idén pedig:



Azóta megtörtént a zongora- és a szolfézs vizsga is, az érdemjegyeket pedig az évzárón kapott zeneiskolai bizonyítványból fogjuk megtudni. :)

2016. június 16., csütörtök

Vakáááááááááááááációóóóóóóóóóóóó!!!!!

Végre! Végre, végre! Már csak a szombati nyolcadikos ballagás (kötelező az összes tanulónak, ha ballag valakije, ha nem :( ) és az évzáró van hátra, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés.
Túl vagyunk az osztály- és csoportkiránduláson, mindenki jól érezte magát, elfáradt. Nimródék apával a Budakeszi Vadasparkban voltak, Kevéék Ópusztaszeren, Olivér osztálya pedig a Sobri Jóska Kalandparkban töltött el egy felejthetetlen napot. (ja, felejthetetlen, ugyanis a főzni nem tudó osztályfőnök néni által készített paprikáskrumpli a végén a kukában landolt..., na, erre nem mondok semmit, pedig lenne mit. Tele krumplival, füstölt kolbásszal. Szegény bográcsétel sorsa már a hagymánál megpecsételődött, mikor is az osztályfőnök 20 fej vöröshagymát osztott ki az osztálynak, hogy pucolják meg, vágják fel, és kezdődhet a bográcsozás. Azt még azért elmondom, hogy nyugdíj előtt álló tanerőről van szó, nem mondhatjuk rá azt, hogy egy hamvas kezdő, majd megtanulja. Ami igazán bosszantott a dologban az az, hogy elsőben is volt egy kísérlete a parikáskrumplival, akkor egy kb. 10 cm-es szénné égett réteget sikerült a bogrács alján létrehoznia. Annak aki először kapott még nem volt olyan necces, de ahogy fogyott a felső réteg, úgy kerültek elő a szénné égetett darabok is. Szóval ebből tanulhatott volna, ha akart volna. Felkészülhetett VOLNA, hogy ilyen malőr ne forduljon elő még egyszer. Vagy a másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem főz. Mert NEM TUD! Persze az alapanyagok az osztálypénzből lettek vásárolva, amit ugye a szülők adnak össze, és csak a kolbász volt majdnem háromezer forint. Oké, az elosztva a 21 diákkal nem akkora összeg, de azért mégis.. Ahogy vidéken mondják: könnyű máséval verni a csalánt... A szeptemberi szülői értekezleten azért majd szóba hozzuk, hogy idén bármit, bárhová, csak ne akarjon főzni. Ő, legalábbis.
Na a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, Olivérnek még van három hét gyakorlata (egy hét elméleti, egy hét gépi és egy hét kézi forgácsolás) Szegény...
Aztán jöhet a nyár. Tervek vannak szép számmal, remélem minél többet meg is tudunk valósítani belőle. Túl vagyunk az első bálázáson, nagy nehezen. Két hetet áztatta az eső, mire olyan állapotba került, hogy bálázható legyen. Az benne a mázli, hogy az első kaszálás erősen füves, és a szénát nem viseli meg annyira, a sok ázás, forgatás, újra rendsodrás, mint a lucernát. Ott már csak a szár maradt volna, semmi levél, akkor pedig nem ér semmit. Nagy körbálákat csináltattunk. 13 darab lett :) Még soha nem volt saját készítésű nagy körbálánk, mert ugye nehezebben tudjuk tárolni, mint a kis kockabálákat. Úgyhogy most itt sorakoznak az udvaron a hatalmas hengerek, mintha valami óriás kiborított fakocka játékából gurultak volna ide. A pakolás napján a karizom edzésünk is megvolt, ugyanis kézzel görgettük fel az utánfutóra a bálákat (350 kg/db), aztán itthon meg kézzel le, és helyére gurít.. :) Ez egyébként ha kiskocka bála lett volna, akkor 200 db-on felüli mennyiség jött volna ki belőle, amivel ki tudja mikorra végeztünk volna, mire felpakoljuk a helyükre.

Lezajlottak az ellések is, a végeredmény hat kiskecske, (öt gida, egy gödölye). Sajnos ketten elpusztultak, de a megmaradottak nagyon szépek, egészségesek, és olyan rosszak, mint az ördögök.
Az egyik anyát már fejem is, és nemsokára nekiállok a kecsketejes szappan elkészítésének.

Röviden ennyi az elmúlt két hétről. Mindenkinek kellemes nyarat, sok pihenést kívánok.
Ja, és senki se izguljon a bizonyítványa miatt. Édesapámat idézve: Ezek csak számok... És tényleg, az iskolában való megfelelés nem egyenes út az életben való megfeleleléshez és a boldogsághoz.