Palacsinta "máklisztből"

Még sosem vettem magliszteket. Két okból. Az egyik, hogy nem hiányzott annyira a kenyér, sem a tészta, a másik pedig az ára. Horror. Na, de eszembe jutott, hogy a mákos paleo sütiben a mák teszi a liszt dolgát, ezért gondoltam kipróbálom, hogy működik e a palacsintatésztánál.
Szóval fogtam 7 dkg darált mákot, egy evőkanál mézet, egy evőkanál kókuszzsírt, két tojást, 0,5 dl szénsavas ásványvizet  - (azért szénsavasat, mert csak ez volt már itthon - közeleg a hétvége, a másik meg az, hogy ugye az "igazi" palacsintatésztát is szokták tej helyett szódavízzel készíteni.) Egy sűrű, de azért terülő masszát kaptam. És azért csak 7 dkg mákból készítettem, mert megmondom őszintén, nem nagyon hittem benne, hogy ez működni fog.
Aztán az esélytelenek nyugalmával kókuszzsírt melegítettem egy serpenyőben, majd a mákos masszából egy kisebb kupacot öntöttem bele. Akkorát, hogy szétterülve kb. 8-10 cm átmérőjű legyen, mivel ezeket a kisebb korongokat anélkül lehet majd megfordítani, hogy darabokra mállana.
Egyébként a szétmállásra is fel voltam készülve, azt találtam ki, hogy akkor a császármorzsa módjára cafatokban fogom megsütni, majd darált dióval és eritrittel szórva eszem meg. (darált dió pedig kéznél volt, mert tegnap Keve megint fülfájást produkált, és kellett a dióolaj.
És láss csodát, a mákpalacsinta minden várakozásomat felülmúlta. Nemhogy gyönyörűen meg tudtam fordítani őket, - csak egy szakadt el, de az is csak ketté - nagyon-nagyon finom íze lett. Sokkal jobban ízlett, mint a banános változat.
A kisült palacsinták felére cukormentes meggylekvár került, a másik felére pedig a darált dió.

Sütés közben:

Nagyon finom lett! 

A második pipa :)

Vagyis felkerült a cserép a tetőre!! Éljen!!! Kezdődhet a kemenceépítés, már alig várjuk. És persze izgulunk is, hogy minden ok legyen.
Munka közben:

Apa a tetőléceket rögzíti egymáshoz:

Már elkezdődött a cserepezés. Mindenki kivette a részét a munkából. Olivér lentről adogatta nekem a cserepet, én a létra legtetején állva felnyújtottam Kevének, aki a tetőléceken állva elvette tőlem, majd nyújtotta apának, aki a helyére pakolta őket. Nagyon ügyesek voltak a kölykök, nélkülük ez sokkal lassabban és nehézkesebben haladt volna. Egyébként Keve rettentően élvezte, hogy a tetőgerincen mászkálhat, ő bírja az ilyesmit, sőt :)))

Az utolsó darabok:

És kész. Nagyon szép lett, és nagyon jó üldögélni alatta. Jó hűvös van, és az, hogy tőlünk alig pár méterre egy ló sétálgat, a birkák, kecskék nézelődnek. Tele van minden virággal, a kert a másik oldalon szépen fejlődik, na ez az, ami leírhatatlanná teszi... 

Éppen kel a nap:

Pizzatésztából zsemle, cipó

Amikor Siófokon húsvétoltunk, Olivér vigyázott az állományra és a házra. Minden napra előkészítettem az ételét, gyúrtam be neki pizzatésztát, (hármat) - ebből egyet sütésre készre, egy tésztát a hűtőbe, egyet pedig a fagyasztóba tettem, hogy ha kell csak előző este előkapja, megkeni az előre elkészített szósszal, megszórja amivel szeretné és már sütheti is.
Maradt egy kisebb cipó méretű darab, aztán az jutott róla eszembe, hogy mi lenne, ha kenyérként megsütném.
És nagyon jól tettem, mindenkinek ízlett. Úgyhogy arra gondoltam, hogy sütök egy nagy kenyeret Olivérnek, ez biztosan jó puha marad még harmadnap is, és akkor még kenyérre sem kell költenie. És ez fontos volt, hiszen a költőpénzből amit megspórol a kiadásain, azt megtarthatta magának. Nem is költött egy fillért sem :)

Szóval a pizzatésztát a következőképpen készítettem:

1 kg liszt
5 dkg friss élesztő
1 evőkanál méz
6 dl meleg tej
1 dl olívaolaj
egy púpos evőkanál só
2 teáskanál oregánó (ez elhagyható, apának így nem is ízlett, szerinte finomabb lett nélküle)

A lisztet kelesztőtálba öntjük, mélyedés készítünk a közepébe, belemorzsoljuk az élesztőt, ráöntjük a mézet és 1 dl meleg tejet a hatból, és megvárjuk, hogy az élesztős tej elkezdjen habosodni. (felfusson).
Ha ez megtörtént, hozzáadjuk az olajat, a maradék tejet, a sót, (és tetszés szerint az oregánót) és megdagasztjuk, meleg helyen a duplájára kelesztjük.
Aztán átdolgozzuk újra, és készíthetünk belőle egy nagy kenyeret, vagy zsemléket.
Formázás után pihentetjük őket 30 percig, ezalatt bemelegítjük a sütőt 180 fokra. A sütő aljába tegyünk vízzel teli fémedényt, a gőz miatt. Én a zsemléket 30 percig sütöttem, de figyelni kell, amikor már szépen pirul a tetejük, és az aljuk is zsép barna, akkor készen vannak.
A zsemlék isteni puhák lesznek, én azóta minden nap készítek egy kiló lisztből, másnap reggel szendvicseket gyártok belőle a gyerekeknek és délutánra még uzsonnára is marad, még akkor is jó puha, omlós.

Íme a zsemlecipó:

A tetejét kereszt alakban mélyebben, majd a kereszt derékszögeinél enyhébben bevágtam, így kaptam ezt a formát:

Felvágva:

Készül a tető :)

A mester munka közben :)

Ez a "pár" darab még várja, hogy felkerüljön:

A felrakás viszonylag haladós munka, majd a szélekkel kell bíbelődni. 

Flag foci - Olivér Győrbe utazott

A flag foci az nem más, mint az amerikai futball "non contact" változata, vagyis sem az ütközés, sem a blokkolás nem engedett. Egyszóval ez a szelídített formája, bárki játszhatja, függetlenül attól, hogy milyen a testalkata, neme, kora stb.
Olivérék csapata, a Gorillaz Győrbe utazott, és ott mérettette meg magát a többi csapattal együtt.
Ééééééés első helyezést értek el!!!

Nagy gratuláció az első magyar ifjúsági flag foci torna győzteseinek! 

A büszke győztes:

Szép volt Olivér, nagyon ügyes vagy!!!

Éledezik a kert :)))

Már "hatalmas" a borsó, a spenót, kibújt a kétféle retek, a répa, kidugta a fejét a fokhagyma, dughagyma, egyszóval éledezik a kert :)) 

Ja, és kaptam egy köcsögfát is. A mamáéknál kivágta apa a fenyőt, mert már eléggé útban volt, és annak a alsó részéből köcsögfát készített nekem apa, (oda is betonoztam, mivel szerintem az én középső és kisebb fiam biztosan megmássza majd :))

A felső részéből pedig bögrefa lesz.

Már "virágosodik" az udvar:

Ez pedig a mamák hátsó kerje, amit mostantól mi fogunk művelni. Ide salátákat (madár, rukola, fejes, római) és mángoldot, borsót, retket, petrezselymet, kaprot, bazsalikomot, sóskát vetettem. 

Itt éppen a kiskapu oszlopai készülnek:

Siófoki húsvétolás

Mivel árpilistól megkezdődik a kerti-földi nagyüzem, így ez volt az utolsó lehetőségünk a hétvégi kiruccanásra. Siófokot választottuk, ott is a Hotel Magisternt. Első ránézésre egy panelház képe tárult elénk, ami nem volt épp megnyerő, de aztán a Balaton közelsége, a kedves kiszolgálás, (főleg a mixer "bácsi" fantasztikus humora és közvetlensége a gyerekekhez, akik az üdvözlő "koktél" mellé még koktélesernyőt is kaptak, ezzel Keve egy nagy vágya teljesült :). Nimród a koktél iszogatása közben odaszólt neki, hogy akkor ő most husit kér... :) Szóval volt sok pozitívum, (étel, kedvesség, Balatonpart) de voltak negatívumok is, pl. két medence volt, az egyik nagyobb, viszont csak 26 fokos volt, ezt elég hidegnek találtuk,  a másik pedig egy pezsgőfürdő volt, ebbe a gyerekeket be sem vihettük, mivel ez meg túlságosan meleg volt, 38 fokos. Jó lett volna egy kicsit melegebb nagymedence, mert fél óra után már Nimród már remegett, mivel őt ugye a kezünkben fogtuk, mert nem ért le a lába, így viszont nem mozgott, ezért nagyon hamar lehűtötte a víz. De volt egy neki való gyermekmeden-ce, itt rengeteg játék, kellemes vízhőfok volt (de ugye ide meg a felnőttek nem mehettek be, azaz egyikünknek a medence szélén kellett ülnie, figyelni Nimit - nekem - én így tehát kimaradtam a fürdésből). Egyszóval jó lett volna egy melegvízű nagymedence, ahová mind a négyen bemehettünk volna. A másik, ami nem tetszett, hogy a szobához elvileg korlátlan wellness-használat járt, viszont csak egy infraszauna volt az egész részlegen, amit használhattunk volna, de ez állandóan zsúfolásig tömve, be sem jutottunk a három nap alatt. Volt egy másik infraszauna is, de annak használatáért viszont térítésti díjat kellett volna fizetni - nem is keveset... Nem értettük, hogy egy ekkora szálloda, ha korlátlan wellness szolgáltatást ígér a szobához, akkor az miért nem korlátlan a valóságban is.  (úgy volt, mint a régi viccben: járni jár, csak nem jut... :)Na mindegy, nagyokat sétáltunk a parton, bementünk a belvárosba, nézelődtünk, fagyiztunk (volt cukormentes fagyi is, meg paleo süti is - bár ezt nem kóstoltam, de a fagyi az finom volt) megnéztük a víztornyot, szép volt, jó volt.
Húsvét vasárnap volt nyuszisimogatás - értsd egyetlen szegény nyuszi volt az összes gyerekre - volt olyan kislány, aki órákig állt a nyuszi mellett, és senkit sem engedett a közelébe. Igazi megszállott állatbarát :) Aztán kaptunk gyerekenként egy papírzacskót, benne csokitojással, csokifigurákkal, hogy rejtsük el  a "kertben" - értsd a szálloda előtti 4x4 méteres füves részen - és a kölykök megkereshették, amit a "nyuszi" hozott  nekik. De sietve, nehogy jöjjön a következő család, és véletlenül a mi csemetéinknek szánt csokicuccokat gyűjtse be az ő gyerkőcük.
Mindent összevetve jó volt, a Balaton gyönyörű, nyáron ez egy paradicsom lehet, hiszen akkor nem számít a szoba, a wellness, hiszen a tó közelsége mindent megér.

A hátsó kerben volt egy játszótér is hintával, és ezzel a Nimród által kalózhajónak elnevezett műanyag játékkal. Azért lett kalózhajó, mert volt rajta egy kormány is :)

A kert telis tele volt gyönyörű százszorszéppel:

Nimród hosszan követte a kacsapárt, és folyamatosan hívogatta őket :)

Néha egészen közel jöttek hozzánk:

Maradék rizsből

Valahogy - érdekes - maradt az ebédre főzött rizsből, persze a mellé készült fasírtból nem. :) Estére úgy gondoltam, mivel holnapra már megvan, hogy mit szeretnék főzni, elkészítem vacsorára egy laktató egytálételként.
Úgyhogy fogtam kb. 20-25 dkg főtt császár- és kenyérszalonnát vegyesen, és zsírjára pirítottam őket egy serpenyőben.
A rizst közben elkezdtem a másik gázlángon megmelegíteni, és ütöttem rá három tojást. Amikor a tojás szépen összesült a rizzsel, ráöntöttem a sült szalonnát a zsírjával együtt és még kb. fél percig összesütöttem őket. Mindenkinek nagyon ízlett, az egyik adagra reszeltem sajtot is, az is jót tett neki a többiek szerint.

Házi mosószódás tisztítószer

A bolti szódás tisztítószerekért egy vagyon elkérnek. Gondoltam mivel mosószódám mindig van itthon, öntök hozzá egy kis narancsolajas tisztítószert, az egészet felöntöm meleg vízzel, alaposan összerázom és máris kész a házi szódás tisztítószer.

Az arányok a következők voltak:

4 evőkanál mosószóda

2 kupaknyi narancsolajas tisztítószer

melegvíz, annyi, hogy a flakon tele legyen

Nagyon jól vizsgázott a kád tisztításánál. Ráfújtam, hagytam állni fél órát és nedves szivaccsal sikálás nélkül simán le lehetett törölni a szennyeződést. 

Itt megjegyzem, hogy a szennyeződés az olyan mértékű volt, hogy én a kádba szoktam engedni a mosógépből kijövő piszkos vizet, majd ezzel öntjük le a wc-t. Olyan szinten lehet ezzel vizet spórolni, hogy amikor elkezdtük ezt alkalmazni, akkor a vízműtől kijöttek ellenőrizni, hogy nem sérült e meg a plomba... Magyarán nem lopjuk e a vizet, mert az előző évi időszakhoz képest jóval kevesebb vizet használtunk el.

Szóval a lényeg, hogy a mosógépes piszkos víz van amikor órákig áll a kádban, szép csíknyomokat hagyva abban a magasságban, ahol éppen áll.

De ez a cucc simán levitte minden sikálás nélkül.

Lenmagos stanglik - kovásszal

A kenyértészta receptjét alapulvéve készítettem el ezeket a lenmagos stanglikat:

Hozzávalók:
40 dkg kenyérliszt
10 dkg grahamliszt
2 teáskanál só
3 dl langyos víz
20 dkg kovász

A hozzávalókat összekevertem, kicsit megdagasztottam, letakartam és meleg helyre tettem kelni. Innen elkezdtem mérni a hat órás kelesztést. Ez idő alatt háromszor-négyszer még átgyúrtam, dagasztottam. Az utolsó két-két és fél órában pedig hagytam nyugodtan pihenni.  Erre azért van szükség, mert így jobb lesz a kenyér szerkezete, állaga.
Amikor letelt a hat óra, akkora darabokra szakítjuk, amekkora stanglikat szeretnénk gyártani. Én szendvicsnek szánom a fiúknak, ezért 6 darabra fogom osztani.

Lisztezett deszkánt egy 40 cm hosszú rudat nyújtottam a tésztából:

Ezt megfeleztem, majd a feleket három-három részre vágtam:

Téglatest alakúra formáztam őket úgy, hogy egy kb. 5-6 cm széles és 15-16 cm hosszú darabokat kapjak:

Hideg vízzel lekentem őket, beírdaltam, majd lenmaggal szórtam. Konyharuhával letakarva még pihentettem őket 60 percet. A pihentetés utolsó perceiben bekapcsoltam a sütőt és előmelegítettem 220 fokra úgy, hogy egy vízzel teli fémedényt tettem a sütő aljába, hogy a stanglik gőzben süljenek meg.

A sütés megkezdése előtt hideg vizet spricceltem a sütőbe, hogy még több gőz keletkezzen. Még mindig nincs spirccelős flakonom, ezért a kezemmel fröcsköltem bele a vizet, kb. 2-3 evőkanálnyit.

A stanglikat 15 percig 220 fokon, majd a hőfokot levéve 180 fokra még 30 percig sütöttem.

A sütőből kivéve egy rácson hűtöttem őket, hogy az aljuk is szellőzhessen, elkerülve ezzel a "szalonnásodást"

Tojásfestés hagymahéjjal

Nagyon-nagyon régóta Hagymahéjjal festem a húsvéti tojásokat. Nem írom le mégegyszer a technikáját,  a fenti linken mindenki megnézheti újra.

Már csak egy dolog van hátra:  Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket, sok locsolót és rengeteg keresgetni való finomságot kívánok!!!

Keve évek óta ezzel a verssel "haknizik", most ezzel kívánunk Boldog Húsvétot:

Korán reggel útrakeltem,

se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

térdig jártam már a lábam.

Bejártam a fél világot, 

láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

locsolásért jár egy puszi!

Lenmagos-tökmagolajas ciabatta kovásszal

Avagy: süssünk Shrek-stanglikat :)

Nagyon rápörögtem erre a kovász témára, de szerintem azért, mert nekem találták ki. Nem kell egyszerre sokat bíbelődni a tésztával, hanem többször keveset. Hajnalban hozzákeverem a liszthez és a többi hozzávalóhoz, összekutyulom, hagyom állni, majd négyszer-ötször még át-átdagasztom a tésztát. Végül összesen 6 óra kelesztés után pedig megsütöm. Addig pedig lehet az udvaron ténykedni, hiszen az átgyúrás nem vesz igénybe 5 percnél többet, mégis délre már süthető állapotban lesz a tészta, ebédidőre pedig ott fog illatozni a frissen sült kovászos cipó, kifli, ciabatta, stangli stb.

Most egy rozmaringos-tökmagolajos ciabattát készítettem, aminek receptjéhez az ötletet a Nők Lapja konyha Desszert különszámában olvasható recept adta.

Hozzávalók:

40 dkg kenyérliszt
15 dkg kovász
2 dl langyos víz
1 dl tökmagolaj
2 teáskanál só
2 ág rozmaring lelevelezve (ez milyen jó szó :) és a levelek felaprítva. Az ágat sajnos nem tudjuk belevágni, mert kemény és fás - élvezhetetlen lenne a rágása.

1. lépés
A kimért liszthez hozzádobom a sót, beleteszem a kovászt, kissé megkutyulom, hogy a kovász elkeveredjen a liszttel.

2. lépés
Hozzáadom a többi hozzávalót és úgy tessék-lássék összedolgozom őket, hogy nagyjából egyben legyenek.

Letakarom egy tiszta konyharuhával, majd meleg helyre teszem. Innen kezdem el mérni a hat órás kelesztési időt.

Kb. fél óra múlva újra átgyúrom-dagasztom, majd ezt még háromszor-négyszer megismétlem, mondhatom akkor, amikor éppen arra járok... De tényleg nem szoktam az órát nézni... Az utolsó két-két és fél órában viszont békén hagyom, hogy pihenjen.
Ilyen lett a kelesztés után:

Láttam olyan recepteket is, amikben az összes kelesztési időre 3-4 órát írtak. Nekem a múltkori kenyérnél bejött a hat óra, ezért én nem fogok kísérletezni ennél kevesebb idővel. Szépen megkelt, a belseje is gyönyörű lyukacsos lett, a héja pedig ropogós, tehát minek azon változtatni, ami jól működik :)

A hat óra letelte után lisztezett deszkán téglalapra formázom a ciabattákat, és még egy órát pihenni hagyom őket, konyharuhával letakarva. A tetejét nem szokták bevagdosni, de azért persze ezt döntse el mindenki maga :)
A formázás lépései:

Először egy hengert formáztam a tésztából, ezt pedig négy részre osztottam (egyszer félbe, aztán a feleket megint félbe)

Most jön a formázás: mind a négy tésztadabot először egy téglalappá nyújtottam:

A felső egy harmadát ráhajtottam az alsó két harmadra:

Majd az alsó részét is felhajtottam: (tulajdonképpen egy kicsit lapos hengert hajtogattam a tésztából)

Aztán a bal szélét behajtottam:

Aztán a jobb szélét is. Megfordítottam a bucit, hogy a hajtogatás legyen alul, kicsit megnyomkodtam, hogy igazi szép téglatest alakja legyen.

És ekkor még hagytam pihenni így egy órát:

A pihentetés vége előtt meggyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen 220 fokra, az aljába pedig egy vízzel teli fémedényt tettem. A pihentetési idő leteltekor pedig vizet locsoltam a sütő aljába (kb. 2- evőkanálnyit) és betettem a ciabattákat sülni. Akinek van kéznél egy tiszta spirccelős flakonja, az nyugodtan fújja be vele az egész sütőt, - nálam ez még beszerzés alatt van, úgyhogy addig kézzel spriccelek :). 15 perc után levettem a hőfokot 180-ra, és így még sütöttem őket 30 percet. Amikor elkészültek, rácsra téve hűtöttem ki őket, mert különben ha az aljuk nem tud szellőzni, akkor "beszalonnásodik". 

Finom íze lett, a színéről nem is beszélve. Olyan Shrek-esek lettek :) a tökmagolajtól. Persze bármilyen más olajjal is kipróbálható, a fűszerezésről nem is beszélve.