Új alkotás

Ki mástól, mint Kevétől.
Java játékból készült, ami egyébként magyar találmány és szenzációs dolgokat lehet belőle készíteni. Íme:

Forgatható a feje, és mind a négy lába külön mozgatható. Annyira ötletes, ügyes vagy, Keve!!!

A farkára külön felhívom a figyelmet :))

Zabpehelylisztes fasírt

Korábban már sütöttem olyat, ami zabpehelyből készült. Itt most ledaráltam a zabpelyhet lisztté, tejszínt, tojást, vágott hagymát, sót, borsot tettem bele és forró zsírban kisütöttem. (egy tojás volt itthon, azért került bele a tejszín, de annyira finom lett, hogy legközelebb is teszek bele)

Nagyon finom lett, puha, a tejszín pedig valami mennyei ízt adott neki. Biztosan újra sütök még ilyet.

A többiek rizi-bizivel ették, én pedig sült zellerrel. Hmmm!

Még annyi, hogy tízóraira is kiváló, én juhtúrót, és sajtot, retket, valamint házi zsemlét csomagoltam hozzá.

Zabpelyhes lángos (vagy mi)

Vagy inkább sós palacsinta. Egyszerűen készül: zabpelyhet ledaráltam, kevertem hozzá növényi tejet, tojást, pici sót és kevés olajat, hogy egy olyan sűrű masszát kapjak, ami szépen terül, de semmiképpen nem folyik.

Olajat melegítettem egy serpenyőben, és merőkanállal kupacokat mertem bele, ami aztán ilyen szép palacsintaformává terült. Kisütöttem, reszeltem rá sajtot, és megszórtam pirított sonkakockákkal. Finom lett!

Persze nem muszáj sósan enni, lehet rá tenni cukormentes lekvárt, eritrites túrót, vagy gyümölcsökkel megpakolni és nyomni rá egy adag cukormentes tejszínhabot. 

Tízóraira is kiváló, mert másnap is pont olyan puha és finom.

No comment :)

Ez egy átlagos hétköznapi este nálunk. 

Versmondó verseny

Keve részt vett az iskolai versmondó versenyen, ahol "arany" minősítést ért el Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma című versével.
Gyönyörűen szavalta el. Egyébként is imádom ezt a verset, de mostantól még jobban a szívemhez nőtt.
Gratulálunk, Keve, nagyon ügyes voltál!!!

Töltött kiscsirke és tepsifüles süti

Na nem kell megijedni, töltött kiscsirke ugyan, de nem úgy.
Úgy készül, hogy tojást főzünk, a hegyes végüktől egy harmadnál kettévágjuk őket, alul a tompa résznél a fehérjét levágjuk egy picit, hogy megálljanak a "talpukon".
A sárgákat óvatosan kiszedjük, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük krémsajttal, majd visszatöltjük a helyükre úgy, hogy bőven kilógjon a töltelék. Erre kerül a levágott egyharmad fehérjerész, mint fejtető. A szemek borsból, a csőr és a talpak répából készültek.
Mi ezzel vártuk a húsvéti locsolókat. Igaz, hogy már bőven elmúlt húsvét, de olyan klasszul sikerültek, hogy gondoltam mindenképpen maradjon nyoma:

A tepsifüles sütemény a már korábban leírt cukormentes torta mintájára készítettem. A fülekhez narancsot gerezdet, a szeméhez kivit, az archoz egy keresztben vágott narancsszeletet, kivit és répacsíkokat, a testéhez perdig narancs-kivi sorokat használtam. Ez annyira bejött a fiúknak, hogy kb. hetente el kell készítenem, különböző gyümölcsvariációkkal.

Kontrollvizsgálat

Már megint eltelt egy év, megint elmentünk a Tűzoltó utcai Gyerekklinikára. Kevét kellett a szokásos éves kivizsgálásra vinni.
Ultrahang, doppler-vizsgálat, vizeletvizsgálat, minden teljesen rendben volt, az okra, hogy miért vannak vörösvértestek a pisijében most sem derült fény. Átlagosan tíz gyerekből egynél okoz ez később problémát, a többiek kinövik, reméljük nem Ő lesz az az egy...
Ami viszont elég érdekes, hogy addig nem is keresik konkrétabban az okot, amíg nem lesz nagyob baj. Akkor viszont vesebiopszia. De ez egyszerűen nem fordulhat elő!
Hazafelé hagyományosan az Elevenparkban kötöttünk ki, jó móka volt megint.

Készül a vár

Elfáradtam...

Kukucs!

:)

Mi is elfáradtunk... :)

Sokasodunk :)

A jelenlegi állás szerint öt darab kiskecske (négy gida és egy gödölye), két bárány (egy kos, egy jerke), két kiscica (nőstény-kan), és 29 kiscsibe.

A kis segítségem :)

A kiscsibék tényleg bárhol képesek elaludni :) (ő pl. a mellkasomon alszik :)

Zsuzsi nevű birkánk is édesanya lett, ő sem engedte maga alá a kicsit. Bántani nem bántotta, hanem fejjel folyton arrébb tolta, amikor az megpróbált szopni. Szóval hozzá is kijártunk két-, majd háromóránként segíteni. Egyszer aztán mikor mentem etetni, látom ám, Zsuzsi áll, alatta a bárány. Mozog a farka, rázza ám. Ez pedig azt jelenti, hogy éppen szopik. Levegőt sem mertem venni, nehogy meglásson, mert akkor feleszmél és eltáncol. Szépen kihátráltam az istállóból, aztán már csak leskelődni jártam vissza, hogy szopik-e a bárány. És szerencsére így lett! Megszokta vagy beletörődött, mindegy, a lényeg, hogy végre belerázódott az anyaságba.

Zsuzsi báránya

Még két kecskénk néz anyai örömök elé, az egyik előhasi, a másik már rutinos anya. (Egyébként anya-lánya páros, név szerint pedig Szarvas (ő az anya) és Nike (ő pedig a lánya) Kicsit izgatottan várom az ellést, mert eddig a három kecskéből csak egynél nem kellett segíteni, és Barisról meg már írtam, hogy ő hogy járt.
A legutolsó ellésnél (Bambi nevű kecském) volt eddig a leggázosabb a helyzet. Az elsőt szinte pillanatok alatt megszülte, a másodiknál pedig érdekes helyzet alakult ki.  Ugyanis csak egy láb (bokáig), meg egy fül lógott ki belőle. A másik lába alá volt fordulva, és elakadt. Szegény már nagyon fáradt volt, hangosan sírt, (megjegyzem már majdnem én is) nem lehetett tovább várni. Hiába nyomta, nem mozdult semmit. Szerencsére a feje be volt illeszkedve, a lába pedig a mellkasán volt, nem pedig teljesen hátraszorulva. Szóval a lényeg, megijedtem, összeszedtem magam, segítettem, megszületett, fellélegeztem, megkönnyebültünk. És az elsőhöz képest egy kétszer akkora gida jött a világra, nem csodáltam utólag, hogy elakadt.

Végre kint :)

Igen ám, de az istállóban töltött hosszú órák alatt észrevettem, hogy Pankó nevű kecsként nem engedi maga alá a kicsiket. Egyszerűen eltáncol, ha valamelyik megpróbál szopni. Na, mondom, már más sem hiányzott, most jön egy újabb oldalra döntögetős szoptatós anya...
A tőgye nagy volt, tele tejjel, gondolom már fájt neki a szoptatás. Egy kicsit kifejtem belőle, hogy rá tudjanak menni a kicsik, és kiszívhassák a tejet, amitől majd megkönnyebbül szegény.
Lefogtam, a kicsik rögtön alámentek és kb. fél órán keresztül le sem szálltak róla. Közben odatoltuk neki a nyalósót, amit imád, és amíg ő a nyalósón cuppogott, kicsit feledve a fájdalmat, addig a kicsik meg a tőgyén cuppogtak. De tényleg, volt ám szipákolás :) Azóta szerencsére már láttam többször, hogy maga alá engedi őket, pl. amikor száraz kiflivel kedveskedek neki :) Akkor már nem is fáj annyira, szóval van az a kaja, ami feledtetni képes a fájdalmakat :)) (Ugye, ugye :)

Az egyetlen gödölye 

Anya hátán a legjobb ugrálni :)

És végül ekkorát nőtt Baris báránya, akit egyszerűen csak Kistáskának hívunk :) Igazi kezes-bárány lett belőle, akárhányszor megyek, odaszalad, én pedig felkapom (még) és megdögönyözöm. Olyan jó puha, bolyhos, nyomkodni való, hogy csuda :)

Virágzik a magnóliám!!

Igaz, már két hete, azóta az összes virága kinyílt, valamelyik le is hullott, de egyszerűen nem jutottam ide, hogy leírjam. Valakivel folyton foglalkozni kellett, na de most. Muszáj megmutatnom, nagyon büszke vagyok rá.
Tavaly ültettem, talajcsere is volt, meg minden és úgy tűnik jól érzi magát nálunk, az idén kilenc virágot növesztett, és kb. háromszor akkora, mint volt. Nagyon szép!!!

Bekecs, aki mindenhol ott van, ahol én :)

Anyák napjára

Amit én kaptam a fiúktól: Orgona és persze Kevétől megint egy gyönyörű különajándék: Nyaklánc. Vett egy nyaklánc-alapot és arra egy - a Kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválos, kavicsmosáson talált gyönyörű lila követ tett (a kő már meg volt "patkolva", volt rajta olyan kis karmokkal ellátott hurok, ami nyaklánc felfűzésére alkalmassá teszi - ezt a kavicsmosáson már előre belerejtették a mosandó kövek zsákjába, hogy legyen sikerélményük a gyerekeknek) Hozzá gyönyörű piros ajándék-dobozt készített.

És amivel mi készültünk:

Keve gyönyörű tulipánokat hajtogatott színes papírból. Ezeket felragasztottuk egy hurkapálcára és kaptak "leveleket" is papírból.

A csokrot beletettük egy dunsztos üvegbe, amire szép arany-csillogó ajándék kötöző szalagot ragasztottunk:

Ezt én követtem el: Rozmaringos fűszerolaj

Ezen kívül vettünk még egy gyönyörű elefántokkal diszített kis faládikót, és ültettem neki a kertemben termű ananász-mentából egy cseréppel. 

És a lényeg: Keve elszavalta neki Petőfi Sándor: Füstbement tervét, Nimród pedig megtanult egy kis verset, amivel most én is köszönteni szeretném az összes Édesanyát:

Kevés a szó és a virág,

Megillet az egész VILÁG!!!

Minden édesanyának nagyon boldog anyák napját kívánok!!