Lenmagos kifli

Szintén a Nők lapja konyha desszert különszámából van a recept. Korábban már sütöttem, de most a recept ugyanaz maradt, csak az elkészítésén változtattam.

Hozzávalók:

 60 dkg liszt
1 evőkanál só
4 dkg élesztő
10 dkg vaj
4 dl langyos tej
2 tojás sárgája

A hozzávalókat jó alaposan megdagasztjuk. Míg egy szép fényes felületű tésztát kapunk, ami már nem ragad sem a kezünkhöz, sem a tálhoz. Belisztezzük a tetejét és meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, újra átgyúrjuk, és kettévágjuk a tésztát. Az egyik fél tésztadarabot lisztezett deszkán kb. 40 cm-es átmérőjű körré nyújtjuk. A másik felét pedig tegyük egy kiolajozott tálban a hűtőbe, terítsük le folpackkal, hogy az már ne keljen tovább.

A kört nyolc egyforma háromszögre szeljük.

Fogunk egy háromszöget, és a szélesebb felénél fogva feltekerjük, de előtte a két sarkot behajtjuk, így igazi kifliformát fogunk kapni. (nem fog a csúcsa helyesen kiállni)

Majd szorosan feltekerjük a kiflinket a keskenyebbik oldal felé:

Aztán húsz percet hagyjuk őket pihenni, addig a sütőt melegítsük elő 180 fokra és a másik tésztafelet pedig tegyük ismét szobahőmérsékletre, hogy magához térjen. Majd egy tojás sárgája és egy evőkanál víz keverékével kenjük le őket. Ha szeretnénk valamilyen magot szórni rá (szezám, szotyi, tökmagdarabok, len stb.) akkor az most tegyük meg. Aztán amíg sül az első adag kifli, addig tegyük meg a fenti lépéseket a tészta másik felével is, miután lisztezett deszkán átgyúrtuk.

És íme a kész kiflik:

És aki nélkül ez nem jött volna létre. Legalább is ma. Nimród. Az ő kérésére sütöttem meg ezeket a gyönyörűségeket: :)

Paleo rizs

Ami ugye eredetileg karfiolból készül, de nekem brokkolim volt itthon, úgyhogy abból készítettem. A brokkoli "rózsáit" éles késsel levagdatlam, késes betétű robotgépben összeaprítottam és sütőpapírral kibélelt tepsibe fekettem.
Meglocsoltam 3-4 evőkanál szalonnazsírral (ezt az máj elkészítéséhez szükséges szalonna zsírjából kell majd elvenni, persze aki máj nélkül próbálja ki, az mindenképpen pirítson szalonnát a zsír miatt, mert nagyon finom lesz tőle a "rizs") és alufóliával lefedve kb. 20 perc alatt megpároltam a 200 fokos előmelegített sütőben. Majd levettem a fóliát és még öt percig pirítottam.
Kakukkfüves csirkemájat készítettem hozzá, a következőkből:

• 15 dkg füstölt szalonna
• 1 nagy fej lilahagyma (nekem csak vörös volt, azzal is finom lett)
• 1 csokor újhagyma apróra vágva (ezt én kihagytam)
• 1 teáskanál őrölt kömény
• 2 teáskanál fűszerpaprika (most esett le, hogy én ezt is kihagytam :)
• 40 dkg csirkemáj, ujjnyi szeletekre vágva
• só
• frissen őrölt bors
• a recept szerint még a tálaláshoz kell 2 evőkanál friss kakukkfű, de nekem csak szárított volt itthon, ezért én a vége előtt pár perccel kb. egy csapott evőkanálnyit szórtam rá belőle.

A szalonnát egy serpenyőben mérsékelt tűzön zsírjára sütjük, a pörcöket kiszedjük és félretesszük. Ebből locsolunk a karfiol-brokkoli rizsre sütés előtt, méghozzá a felét.

A maradék zsíron megdinszteljük a hagymákat, közben sózzuk, borsozzuk és adunk hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le. (ez nekem kb. egy dl volt) És beleszórjuk a köményt és a fűszerpaprikát.

Ehhez hozzáadjuk a májat és a recept szerint három percig sütjük, de én szerintem sütöttem öt percig is, mire jó lett (ez függ az edénytől, amiben dolgozunk és függ attól is, hogy mekkora láng ég alatta) szóval inkább a májat figyeljük, mint az órát. (ha megbökjük egy hússtűvel és már nem folyik belőle semmi, akkor jó. De szimplán ketté is vághatunk egyet, úgy biztosabb) És én itt a vége előtt egy-két perccel szórtam bele a szárított kakukkfüvet, persze akinek van friss, az végén szórja meg vele a elkészült ételt.

Tálalás előtt sózzuk, borsozzuk (azért nem sütés közben, hogy ne keményedjen meg). A karfiol (jelen esetben brokkoli "rizsre" halmozunk a májból, megszórjuk szalonnapörccel és nagyon jó étvággyal elfogyasztjuk. Isteni finom, nagyon nagy kedvencemmé vált elsőre.

A receptet a Stahl magazin 2015. tavaszi számában találtam.

Hmmmm!!!

Készítsünk házi kovászos kenyeret

Avagy hogyan készítettem öt nap alatt egy kovászos cipót. :)

Ennek ugye első lépése a kovász elkészítése. Ugyan sok helyen olvasni, hogy tegyünk élesztőt a kovászhoz, és akkor sokkal gyorsabban lesz végeredményünk. De akkor az már nem ugyanaz. Úgyhogy én kivártam, míg elkészül.
A kovász receptjét gasztroangyal oldalán olvastam, és nekiláttam:

1. lépés
Fogunk egy tiszta 7,2 dl-es befőttesüveget és 3 evőkanál teljeskiőrlésű rozs- vagy búzalisztet teszünk bele, ezt elkeverjük 3 evőkanál langyos vízzel és a masszát 48 órára tegyük melegebb helyre. (azért ne a kályha közvetlen közelébe)

2. lépés

Mivel az élesztőgombák már javában dolgoznak, a masszának már savanykás illata kell, hogy legyen.

A masszához adunk 3 evőkanál teljeskiőlésű lisztet (rozs vagy búza) és 3 evőkanál langyos vizet. 24 órára félretesszük, ugyanúgy meleg helyre. 

3. lépés

10 dkg lisztet és 1 dl langyos vizet adunk a masszához és 24 órára félretesszük a szokásos meleg helyre.

24 óra leteltével a kovász már használható. Tele van levegőbuborékokkal és az illata is jó erős lett. A kovász "etetése" pedig úgy történik, hogy amennyit kiveszünk belőle, azt utána pótoljuk.

Pl. a lenti kenyérhez 20 dkg kovászt használtam, tehát a maradékhoz 10 dkg lisztet és 1 dl meleg vizet tettem, és ugyanúgy meleg helyen tárolom tovább.

Ha már nem akarjuk szaporítani a kovászt, akkor tegyük hűtőbe. Ilyenkor elég hetente egyszer átkeverni. A kovász mennyiségéről nagyon sok eltérő információt lehet olvasni. Van aki azt mondja, hogy a begyúrt tészta 1/3 részét tegye ki a kovász, van aki szerint elég 10-20% -is. Aki a kevesebbet javasolja, azzal érvel, hogy ha sok a kovász, az kiérződik a kenyéren is, ami valljuk be nem túl jó, viszont nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy megkeljen a kenyerünk.

Én a Nők lapja konyha desszert különszámában találtam egy szimpatikus receptet, annak az arányait alapul véve alkottam meg a következő receptet:

40 dkg kenyérliszt (BL 80)

10 dkg grahamliszt

20 dkg kovász

2 teáskanál só

3 dl langyos víz

Íme a bedagasztott kovászos cipó:

Így festett két óra múlva:

Majd újabb két óra múlva: (muszáj voltam átköltöztetni, mert a dagasztóteknőm kellett a kifli bedagasztásához, ez a következő bejegyzésben lesz olvasható)

Ez pedig a 6 órás kelesztés utáni állapot. Lisztezett deszkán átgyúrtam, megformáztam, bevizeztem a tetejét, hogy tapadjon rá a lenmag, végül beírdaltam. Itt pihentettem 30 percet, mielőtt a sütőbe tettem volna.

Következett a sütés, ehhez is nagyon sokféle, egymásnak ellentmondó tanáccsal találkoztam. Végül a saját, sima élesztős kenyereknél bevált módszert követtem: A sütőmet előmelegítettem 220 fokra, és egy vízzel teli lábast tettem a sütő aljára. (kell a gőz a süléshez). Egyébként itt megjegyzem, hogy egyszer bénázásból kifolyólag a fele vízet beleöntöttem a sütő aljába, lett is gőz bőven, de olyan jót tett a kenyérnek a rengeteg gőz, hogy azóta mindig löttyintek oda is a vízből.

Szóval 220 fokon sütöttem 15 percig, majd a hőfokot levettem 180 fokra, és úgy sütöttem még fél óráig.

A sütőből kivéve hideg vízzel le kell kenni, akkor lesz a héja ropogós, cserepes. Utána pedig rácson kihűteni, hogy az alját is érje a levegő.

Ez lett ő. 

Tanulság: legközelebb mélyebben írdalom, mert a vágások nem lettek elég mélyek. Egyébkén szerintem nagyon szép lett a belseje, ropogós a héja, ez a recept biztosan marad a repertoárban. Megérte a hosszú-hosszú idő, míg kovásztól a kenyérig eljutottam. Tényleg igaz egyébként, hogy minél lassabban megy végbe a kelesztés, annál jobb lesz a végeredmény. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy milyen az, amikor a sülő kenyér illata belengi a lakást. Hmmm! (bár én kénytelen vagyok csak az illattal beérni, de ez akkor is leírhatatlan)

Házi ajakápoló

A hétvégi körlet-takarítás alkalmával igencsak cserepesre fújta a szél a szánkat. Innen jött az ötlet, hogy készítsek valamit, ami segít.
Eszembe jutott, hogy van egy régi-régi szájápolóm, abból kikaparom a cuccost, és abba beletöltöm a saját készítésű ápolószeremet.
Az alapja kókuszzsír lett, mert az utána megdermed annyira, hogy a stiftet ki is tudom majd tekerni, ha már egyszer beletöltöttem.
Tehát a recept:

- egy teáskanál kókuszzsír
- egy teáskanál sheavaj
- 10 csepp mandulaolaj
- 10 csepp búzacsíra olaj
- 1/4 teáskanál E vitamin

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük és beletöltjük a stiftbe. Fél órára a fagyasztószekrénybe dugjuk, és utána már használható is. Mivel nagyon könnyen olvadna, ezért hűtőben kell tartani. Egyenlőre úgy tűnik, hogy beválik, már nem feszül és ég annyira a szám.
Egyébként nem fog az egész mennyiség beleférni a stiftbe, a többit pedig a kirepedezett kezemre kenegetem, az is nagyon hálás érte.

 Nagyon szépen kijött elsőre a megdermedt ajakír. Egy kicsit oda-vissza mozgattam a tekerőjét és pár mozdulat után már el is indult.

Itt a tavasz!!!!!

És a kerti munkák is. Nagy léptekkel haladok a kert teljes "bevetése" felé. Már elvetettem a korai borsót, a spenótot, répát, petrezselyemzöldet, kaprot, piros- és jégcsap retket, dugattam hagymát, fokhagymát.
Érdekes, hogy minden tavasszal újra és újra rápörgök a kertészkedésre, pedig még három-négy héttel ezelőtt a hátam közepére sem kívántam. De ahogy megjelennek az első napsugarak és egyre szebb az idő, úgy jön elő az én "menjünkésvessünkvalamitdeazonnal" és a "mikortúrhatommáraföldet" érzésem is.
Szokás szerint megint túlzásba estem a vetőmagvásárlással :).
Sajnos nincs annyi helyem, amennyi mindent szeretnék elvetni. És az idén úgy döntöttem, hogy a kinti földünkre nem is vetek semmit, ugyanis pár hete megint megjelentek a ragadós kezű szomszédok, és a földet szegélyező "erdőből" lopják a fát. Baromi dühös vagyok és elkeseredett. Vadidegen emberek simán odamennek és elviszik azt, ami nem az övék. Pofátlanság!
Na, de vissza: Végre itt a jó idő. Már szépen erősödnek a februárban elvetett paradicsom palánták, és az idén megint vettem sárga paradicsomot. Két évvel ezelőtt vetettem-palántáztam először - próbának - és nem csalódtam benne. Isteni finom édes íze van, és gyönyörű narancsos színe. Első blikkre úgy tűnik, hogy még éretlen, - itt megjegyzem, hogy tavaly a ragadós kezű szomszéd sem lopott belőle, mert gondolom azt hitte még nem érett meg, de sajnos minden másból csemegézett rendesen. Még a krumplit is kiásta földből...
Hess!!! Vissza!
Az idén tervbe van véve, hogy csinálunk egy fóliasátrat. Bár már március van, és ilyenkor már javában lehetne bele vetni, úgyhogy kissé elkéstünk. Viszont majd késő ősszel jól jön, hogy ott még mindig érni fog a termés, aminek kint már nem sok esélye van.
Úgyhogy tervekből az idén sincs hiány:

•  Fóliasátor megépítése
• A kinti kemencés helyiség befejezése és a kemence megépítése
• A játszótér elkerítése - ugyanis a kutyánk folyton kiszökik. Egyszerűen átmászik a kerítés alatt a szomszédba, és onnan az utcai rossz kerítésen átbújva már kint is van. Nem nagyon kell egyébként kínlódnia, hogy átmenjen, ugyanis a kerítés 10-12 cm-el a földfelszín fölött véget ér, a szomszédok meg kb. 30 cm vastagságban elvitették a felső földrétegüket, hogy úgyis beton lesz az egész udvaron. Persze nem lett, úgymaradt minden félkészen, ők pedig külföldre költöztek. Szóval Slinky egy minimális gödör kaparásával máris a szomszédban terem, onnan pedig irány a nagyvilág. Hiába temetjük vissza a gödröt, kalapálunk le karókat a lyukak mellé, a természet nagy úr, másnap már újra ott a lyuk. Vagy máshol... Szóval ezzel a játszótér kerítéssel megoldódna, hogy a rossz kerítéshez férjen, és megoldódna a játszótér szerte előforduló kutyagumik helyzete is :) Mondhatom, kell a kerítés, hogy ne legyünk sz@rban... :)
• A nagyszülőknél a hátsó kertrészt megkaptuk művelésre, és azt valahogy el kell kerítenünk, mert oda népes állatseregletet terveztünk - kapirgálásra. Esetleg kertészkedésre? - majd még kiderül...
• A hidas (lábon álló lucerna-széna-szalma tároló) tetejének befejezése.
• A hátsókert felé vezető útra kellene egy kiskapu, hogy az éjjeliőr Suba-kutyánk ne tudjon hátramenni, védve ezzel a kis fűszereskertet.
• Az idén végre szeretnénk elmenni "nyaralni". Vagyis kellene egy-két hétvége, amikor máshol vagyunk és nem dolgozunk. 
• És persze a metszés befejezése. A szüleim házánál szintén metszeni, udvart rendezni, a nagyszülők kis faházánál is takarítani, stb. stb. stb.

Tervben megint nincs hiány, remélem ezek közül minél többet kipipáhatunk.

Itt vannak a vetőmagjaim. Tudom, rengeteg, nem tehetek róla, bepörögtem... :)

Ez a csöpp lény pedig stevia palánta. Vettem vetőmagot, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom vele. Évelő növény, de a telet nem bírja, úgyhogy télire meleg szállást kell biztosítani neki. A google szerint (emelkedő sorrendben) 30x, 120x, 200x és 300x édesebb a cukornál :) Majd kipróbálom és referálok :)))

Itt pedig a paradicsom-kölykök növögetnek. 

Itt pedig a sárga paradicsom, a koktél paradicsom, a zeller, a karfiol, a kakukkfű, az oregánó és a tárkony magok indulnak el a létezés útján. (Remélem :)

Így néz ki a kert jelenleg. Erősen fogy a hely, pedig még csak pár dolgot vetettem, dugattam bele. Sajnos.

A tavaly készített gumicsizma-kaspóba az idén kapor és petrezselyemzöld került. Nimród meglátta és egyből megjegyezte:
- Anya, ebből ki kéne önteni a földet, mert koszos lesz :)

És megszületett egy nagy elhatározás. A kerítés mellé ültetett - egykor kb. 25 cm-es kistujákat, amik mára jó három méter magasra nőttek - kivágjuk.
Kell a hely, na...
A helyére josta, fekete ribizli, szeder és málna töveket ültetünk. A josta szülei egyébként a fekete ribizli és az egres. Akár két méter magasra is megnő, nincs tüskéje, mint az egresnek, de viszont kb. akkora bogyókat terem, pici maggal, ami kinézetre a feketeribizlihez hasonlít. Nyammm! Nagyon kiváncsi vagyok rá.

Nimródszáj :)

- Anya, megütöttem a fehér hasamat, nézd!

- Anya, nézhetem az oroszlános mesét? Az király nekem!
- Igen? És az melyik?
- Amelyikben az oroszlánok és a majmok küzdenek!

Paradicsomos penne volt az ebédjük, összeragadt két darab tészta az oldalánál. Megszólal:
- Hé, ez egy távcső-tészta!

Kontrollvizsgálaton voltunk

A szokásos éves nephrológiai kontrollvizsgálaton jártunk a Tűzoltó utcai Gyerekklinikán. Szerencsére Kevénél mindent rendben találtak, volt ultrahang vizsgálat és labor is. Vérvétellel. De nem csalódtam benne, szokás szerint egy hősként viselkedett. Egy hangja nem volt, ült a széken és fapofával nézte, ahogy belészúrják a tűt. Próbáltam volna neki lelki segély nyújtani, hogy ne nézd, meg fogjam-e a kezed, de nem volt rá szükség.
Hazafelé pedig következett az ilyenkor szokásos Elevenparki látogatás. Mind a négyen (apa, Keve, Nimród és én) nagyon jól éreztük magunkat, folyamatosan futottunk, bicikliztunk, krokodilra másztunk, labdáztunk, görgős-csúzdáztunk. Sikerült lemennünk egy nyolcéves gyerek szintjére, persze csak a játék élvezetét tekintve, igazi kikapcsolódás volt. Most sem csalódtunk benne. Hétköznap délelőttről lévén szó nem voltak sokan, rajtunk kívül néhány család és egy ovis csoport játszott. Gondolom azért hétvégén ettől sokkal többen lehetnek, és biztosan van olyan játék is, amire várni kell.
Kevével következőleg egy év múlva kell mennünk, de szerintem az Elevenparkot előbb is meglátogatjuk, mert Nimród azóta folyton a száját tátó krokodilról beszél, aminek a nyelvén lépcső van, és ő felmászott rá :)

Képek az Elevenparkról

Már a hajnalok is másak...

Érezni, hogy teljes hangerővel itt van a TAVASZ!!!! Bár a hajnalok még csípősek, de azért már illatban, hangban, érzésben teljesen más ez az időszak.

Képekben:

Reggeliző (hajnalizó :)  kecskéink :)

A szomszéd kert egyik fáján ült a rigó és csodszépen dalolt. Megmelengette a szívemet, annyira hiányzott már a madárdal, olyan jó volt hallani :)

Nimród hajnalban kijött utánunk, és a kanapén folytatta az alvást :)

Kevéhez órát lehetne igazítani. Ébresztés nélkül kel hat óra magasságában :)

Igaz, akkor még ilyen:

Jön a dinoszauruszos takarójával a bebújik Nimi mellé.

Olivér ilyenkor már a  buszra készül... Minden nap van nulladik órája, ez azt jelenti, hogy 5.30-kor fel kell kelnie...

Az alvást hétvégén pótolja, volt már olyan, hogy nem ébresztettük délelőtt és délután négyig simán képes volt aludni :)) Hiába, kamasz...

Szeretem a hajnalokat, főleg tavasszal. Az emberek még alszanak, a madarak pedig gyönyörűen dalolnak. A kávé lefőtt, kókusztejjel ízesítem és bekucorodom a kedvenc fotelomba és vagy ide írogatok, vagy olvasgatok, esetleg a tennivalókat tervezgetem, jegyzetelem.

 Ilyenkor még nagyon lassú minden, van idő a pillanatokra. És én meg is ragadom őket, mert olyan hamar elillannak és kezdődik a napi pörgés...

De aztán másnap újra van lehetőségem magamba nézni, lelassulni, gondolkodni egy kicsit befelé fordulni. Néha semmi kedvem felkelni a puha, meleg ágyból, de aztán amikor kint mindent elrendezek és jön az én egy órám, akkor már nagyon örülök neki, hogy mégis megtettem. 

Ja, és még valami: soha nem nyomom be a szundit a telefonomon :) Ahogy csörög, már pattanok is, mert lehet, ha elkezdenék agyalni rajta, akkor nem menne ilyen könnyen.

Paleo édesség - Tortából golyót :)

Van az a sütemény, aminek az alja darált kekszből és vajből áll. Ez jutott eszembe, amikor megalkottam a következő paleo sütit.
Gondoltam, hogy a zsiradék, ami ugye lehet kókuszzsír, és darált dió, illetve aszalt gyümölcsök összekeverve, egy piteformába nyomkodva és lehűtve kellően megdermednek ahhoz, hogy egy "torta" alapját képezzék.

Úgyhogy fogtam

• 10 dkg datolyát
• 8 dkg kókuszzsírt
• 5 dkg aszalt szilvát

és késes aprítóban összedolgoztam őket. Nem kell, hogy egynemű massza legyen belőle, úgy sokkal finomabb, ha nagyob darabok is maradnak az összetevőkből.
Ha ez kész, akkor egy piteforma aljába nyomkodjuk a masszát:

Erre kerül a "krém", ami pedig:

• 20 dkg kókuszreszelék késes robotgépben masszává darálva
• 5 dkg kókuszzsír
• 8 dkg eritrit keverékéből áll.

Ezt a masszát a piteformában levőre nyomkodjuk. Persze kiskuktánk "segítségével".

Erre pár darab aszalt szilva darabot nyomunk díszítésképpen: (az arckifejezés a következő mondat után lett ilyen: - Nimród, most már ne nyomkodd, készen van!)

Ezt követően kb. 2 órára hűtőbe dugjuk, hogy legyen ideje megdermedni:

A megenyhült Nimród, ekkor tudta meg, hogy nemsokára készen lesz a darázsfészek süti:

Hűtés után felszeleteljük. Finom lett, bár a kókuszkrém nagyon töménnyé tette.

Aztán - a töménységet enyhítendő -  itt bevillant egy másik remek ötlet. A maradék "tortát" fogtam és egyszerűen összegyúrtam, aztán golyókat formáztam belőle.
Ha elsőre így csináltam volna, akkor a datolyát, a diót és a szilvát nem is aprítottam volna össze, hanem inkább késsel darabokra vágtam volna. Ehhez kevertem volna a kókuszkrémes-eritrites-kókuszzsíros masszát. Ebben az állapotban viszont több aszalt gyümölcsöt és diót is elbír a "sütemény".

Aztán bevillant még valami. A fenti masszához kevertem még 5 dkg darált mákot és úgy gyártottam belőle golyókat. Így lett a legfinomabb!! Legközelebb így fogom elkészíteni, viszont még több datolya, szilva és diódarabot teszek bele. (persze az aszalt gyümölcsök bármilyen másikra lecserélhetőek, lehet bele sárgabarackot, mazsolát, fügét stb. tenni, a dió helyett lehet szotyolát, kesudiót, törökmogyorót használni. Ez csak egy alaprecept, bártan variálható :)