Mákos darázsfészek

Nagyon szeretek kelt tésztát sütni. Annak olyan falusias-nagymamás-otthon hangulata van. Egy jó házi kelt tésztás süteményben benne van a szeretet, a gondoskodás és az otthon illata.
Ez a recept eredetileg diós töltelékkel készül, de mivel nálunk a mákfüggők vannak többségben, ezért én azzal készítettem. Illetve máknemevő Kevének pedig fahéjjal és kakaóval.
Rengetegféle receptet néztem át, de óriási különbségeket találtam. Volt ahol 1,5 dl tejet írtak az 50 dkg liszthez, volt ahol 3,5 dl-t. Úgyhogy ez a következő recept menet közben alakult ki, ezentúl én így sütöm a darázsfészket:

Hozzávalók a tésztához:

• 10 dkg vaj, vagy kókuszzsír
• 3 dkg friss élesztő (vagy egy csomag szárított)
• 2 dl tej (ez a tejmennyiség a függ a liszt fajtájától is. Ha nem áll össze ennyi tejjel, nyugodtan lehet még önteni hozzá. Ezt ki kell tapasztalni, hiszen minden liszt más és más)
• 50 dkg liszt
• 5 dkg méz
• 1 csipet só
• 2 tojás sárgája

A töltelékhez:

• 15 dkg darált mák
• 15 dkg porcukor
• 5 evőkanál olvasztott kókuszzsír vagy vaj
• illetve a kakaós vagy fahéjas részhez: kakaó és porcukor, fahéj és porcukor. Ezeket nem mértem, hanem csak úgy szemre rászórtam a tésztára, először a porcukrot, majd a fahéjat, illetve kakaót. Arra kell figyelni csak, hogy a túl sok fahéj kesernyés ízt ad, úgyhogy azzal csínján kell bánni.

A mártogatáshoz:

• kb. 5 dkg olvasztott kókuszzsír (én ebből vettem le a töltelékhez az öt evőkanál, illetve a kinyújtott tészta megkenéséhez a két evőkanál olvasztott zsiradékot.)

A locsoláshoz:

• 3 dl tej
• 5 dkg cukor 
• 1 evőkanál sütőrum (esetleg rum aroma) 

vagy: (esetleg mindkettő, mert úgy is finom :):

• 1 rúd vanília kikapart belseje (esetleg helyette 2-3 kupak vanília aroma, vagy létezik "vaníliakivonat" is, de ez inkább szirup, mert tele van cukorral)

Első lépésként a tészta hozzávalói közül a tejből kimérünk 1 dl-t, megmelegítjük, hozzáadunk egy teáskanál mézet és az élesztőt, majd félretesszük, hogy felfusson (habosodjon).
Ha ez megtörtént, akkor a lisztet (50 dkg), a mézet (5 dkg), és a csipet sót egy kelesztőtálba tesszük és a kezünkkel elkeverjük, majd egy mélyedést készítünk a közepébe.
Ebbe a mélyedésbe öntjük a felfutott élesztős-mézes tejet, hozzáadjuk a maradék tejet (1 dl), a 10 dkg olvasztott vajat (vagy kókuszzsírt), és a két darab tojás sárgáját.
Ezt jól kidolgozzuk (lehet kézzel, vagy a kézi habverő dagasztókarjával), majd egy olajjal kikent tálba tesszük és jól megforgatjuk benne, hogy a tészta minden része olajos legyen. Itt két lehetőségünk van: vagy egy éjszakára a hűtőbe tesszük, akkor szép lassan megkel másnapra, vagy ha aznap szeretnénk megsütni akkor pedig meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ha ez megtörtént, akkor a tésztánkat bőven lisztezett deszkán kinyújtjuk, jó nagyra. Nekem ez 40x50 cm-esre sikerült. A sütőt pedig meggyújtjuk, (bekapcsoljuk) és 200 fokra állítjuk, hogy legyen ideje bemelegedni.

A kinyújtott tésztát megkenjük az olvasztott zsiradékkal (vaj, vagy kókuszzsír) - ezt a mártogatáshoz kikészített 5 dkg zsiradékból vettem el - és meghintjük a töltelékkel. (15 dkg darált mák, 15 dkg porcukor, 5 evőkanál olvasztott kókuszzsír keveréke - ez a zsiradék is a mártogatás zsiradékából lett kivéve). Itt lehet a mákot citromhéjjal, vaníliával, esetleg fahéjjal ízesíteni, kinek mi a szimpatikus.
Ha kókuszzsírt használtok, akkor a két tenyeretekkel kenjétek a tésztára, majd utána a maradékot, ami a tenyereteken maradt, maszírozzátok az arcotokra. A kókuszzsír nemcsak főzéshez jó, isteni bőrápoló hatása is van. Sőt, hajápolásra is kitűnő!

Mivel Keve nem eszi meg a mákos dolgokat, ezért neki a tészta egyharmadára porcukros, fahéjas tölteléket szórtam:

A második kísérlet pedig egy mákos-kakaós darázsfészek lett, itt a kakaós részt porcukor-kakaópor keverékével szórtam meg, miután megkentem a két evőkanál olvasztott  vajjal (kókuszzsírral):

Aztán szépen feltekercseltem a tésztát, mint egy szőnyeget. Aki szintén többféle töltelékkel készíti, az tekercselés előtt jelölje meg, hogy meddig tart az egyik töltelék és hol kezdődik a másik, hiszen ha nem teszi, szeletelésnél biztosan úgy vágná fel, hogy a csiga egyik fele ilyen, a másik fele pedig olyan töltelékből állna.

Én ezt úgy oldottam meg, hogy a tészta tőlem távol eső részén egyszerűen bevágtam a tésztát a két íz találkozásánál. Mivel feltekercselés után az a rész lesz a tekercs külső részén, gond nélkül látni fogjuk, hogy hogy a határvonal.

Ezután 3 cm-es darabokra vágtam a tekercset. Itt látszik, hogy az eredeti receptben 2 evőkanál olvasztott zsiradékot javasoltak a mákhoz, de az sajnos kevés volt, hogy rendesen összetartsa a tölteléket és ne potyogjon orrán-száján. Ezért én a második kísérlethez 5 evőkanál olvasztott kókuszzsírt tettem,  - a fenti hozzávalóknál is így szerepel - és így már szépen a helyén maradt a mák szeletelésnél. 

A csigát felszeletelés után olvasztott kókuszzsírral (vajjal) kentem meg a tésztacsíkon körbe, (na most használtam fel azt a zsiradékot, amiből a töltelékhez és a kinyújtott tésztához is lenyúltam pár evőkanállal, ami marad az bőven elég lesz, hogy minden egyes csigát a kerületénél körbezsiradékozzunk) és a vágott felével lefelé-felfelé helyzetben szorosan egy kókuszzsírral kikent tepsibe pakolgattam őket. A kiszóródott mákot és az esetleg megmaradt kókuszzsír pedig rászórtam-ráöntöttem a tekercsekre:

Aztán az előmelegített sütőbe dugtam a tepsit és 45 percre állítottam be a sütőt. A sütési idő letelte előtt 15 perccel pedig meglocsoltam a 3 dl tej + 5 dkg cukor + 5 kupak rum- és 2 kupak vanília aroma összemelegített keverékével. Ezután visszadugtam a tepsit a maradék 15 percre  és vártam a végeredményt.

Kétfajta tepsiben sütöttem meg az egyik mérete: 35x20, a másik 33x22 cm. Mint az a képen is látszik a rövidebb oldalra három csiga került, a hosszabb oldalra pedig 5. A vége-darabokat pedig egyszerűen benyomtam egy tetszőleges helyre. (a lenti képen látszik, hogy a tepsi alsó felén lévő sorban hat csiga van)

Íme, ilyen lett :)

Itt a második kísérlet a kakaós-mákos csigákkal:

A néha fényevő gyermekem három csiga-bigát (csibagiba, ahogy ő mondja:) evett meg:

Fényképeztem Nimit, Olivér pont kattintás közben beült elé. - Anya, belógtam? - kérdezte. Áááááá, neeeeeeem - mondtam neki. :)))

És íme, ennyire finom ez az igazi magyar édesség. Na jó, ebből négy "csibagiba" a nagyszülőknek ment, kóstolóba. Viszont én csak szaglászgattam, de megálltam, hogy ne egyek belőle:) Anya megint hős!!!

A fenti recepthez Stahl Judit receptje adta az alapötletet.