Maradt egy kisebb cipó méretű darab, aztán az jutott róla eszembe, hogy mi lenne, ha kenyérként megsütném.
És nagyon jól tettem, mindenkinek ízlett. Úgyhogy arra gondoltam, hogy sütök egy nagy kenyeret Olivérnek, ez biztosan jó puha marad még harmadnap is, és akkor még kenyérre sem kell költenie. És ez fontos volt, hiszen a költőpénzből amit megspórol a kiadásain, azt megtarthatta magának. Nem is költött egy fillért sem :)
Szóval a pizzatésztát a következőképpen készítettem:
1 kg liszt
5 dkg friss élesztő
1 evőkanál méz
6 dl meleg tej
1 dl olívaolaj
egy púpos evőkanál só
2 teáskanál oregánó (ez elhagyható, apának így nem is ízlett, szerinte finomabb lett nélküle)
A lisztet kelesztőtálba öntjük, mélyedés készítünk a közepébe, belemorzsoljuk az élesztőt, ráöntjük a mézet és 1 dl meleg tejet a hatból, és megvárjuk, hogy az élesztős tej elkezdjen habosodni. (felfusson).
Ha ez megtörtént, hozzáadjuk az olajat, a maradék tejet, a sót, (és tetszés szerint az oregánót) és megdagasztjuk, meleg helyen a duplájára kelesztjük.
Aztán átdolgozzuk újra, és készíthetünk belőle egy nagy kenyeret, vagy zsemléket.
Formázás után pihentetjük őket 30 percig, ezalatt bemelegítjük a sütőt 180 fokra. A sütő aljába tegyünk vízzel teli fémedényt, a gőz miatt. Én a zsemléket 30 percig sütöttem, de figyelni kell, amikor már szépen pirul a tetejük, és az aljuk is zsép barna, akkor készen vannak.
A zsemlék isteni puhák lesznek, én azóta minden nap készítek egy kiló lisztből, másnap reggel szendvicseket gyártok belőle a gyerekeknek és délutánra még uzsonnára is marad, még akkor is jó puha, omlós.
Íme a zsemlecipó:
A tetejét kereszt alakban mélyebben, majd a kereszt derékszögeinél enyhébben bevágtam, így kaptam ezt a formát:
Felvágva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése