Elakadt a szavam...

Már nem először egyébként, és ez igen furcsa, mert általában nem fordul elő. De ilyen esetben, mint ami tegnap este történt velünk tényleg nem tudok szóhoz jutni. Nem is értem.
Az történt ugyanis, hogy tegnap este kimentünk a temetőbe, hogy újragyújtsuk a mécseseket, és hiába kerestük a legnagyobb, díszes mécsest, valaki ellopta.
Egyszerűen nem értem, hogy hogyan van valakinek bátorsága egy másik ember szeretteinek a sírjáról bármit is elvinni? Már maga a lopás is érthetetlen számomra, de az, hogy egy sírról lopnak el valamit az egyszerűen felfoghatatlan.
Pedig történt már velünk ilyen, nem is egyszer. A gyökeres virágok, és a csokrok is rendszeresen eltűnnek, csak azt nem tudom, hogy mit kezd vele a tolvaj? Hazaviszi? Felteszi a szerettei sírjára? Nem ég a pofája? Nincs benne szégyenérzet? Nem csak arról van szó, hogy elvesz valamit, amit más ember a saját pénzén vett, hanem az, hogy meggyaláz egy sírt. Egy édesanya, egy édesapa, egy nagymama, nagypapa sírját...
A legdurvább esetünk az az volt, hogy mi minden karácsonykor gyökeres fenyőt vettünk, (amíg volt hely az udvaron, most már nincs hova ültetni), és egyszer vettünk egy kb. 50 cm-es törpefenyőt is, gondoltam én naív, kiültetem az édesanyám sírjára, és karácsonykor feldíszítem. És mire eljött a karácsony, nem volt mit feldíszíteni. Valaki karácsony előtt pár nappal egyszerűen kiásta a sírról és elvitte... Csak a gödör várt minket, amikor kimentünk...
Vajon hazavitte és feldíszítette karácsonyfának? És ez alá tette a karácsonyi ajándékokat? Együtt ünnepelt a családja egy sírról lopott fenyőfával? Vagy elásta a saját kerjében díszfának? Morbid.
Egyszóval nem értem az embereket, ha már a halottakat sem tisztelik egyesek, akkor mit várhatnak az élők? Hová lehet még süllyedni?
Írtó dühös vagyok, és azt kívánom, hogy a tolvajnak ennél nagyobb öröme soha ne legyen az életében. És még valamit kívánok, ahogy az mondani szokták: a ló legeljen a sírodon...