Dacosan indult a nap. Hiába kínálgatom, nem kér enni. Aztán nem szóltam hozzá többet, reggeliztem, közben fél szemmel figyeltem, hogy odanyúl, megkóstolja, megesz egy fasírtgolyót. Aztán még egyet. A harmadiknál ránéztem, vigyorogva, erre kegyesen odaszól:
- Jóóóól van, megkóóóóstolom...
Játék közben apja felkapja és megpuszilgatja, erre ő kikéri magának:
- Apa, ne már, lövőzöm! :)
Meghökkentő beszólások:
- Anya, a te szívednek van szárnya? (hát erre mit mondhatnék, csak annyit, hogy remélem...:)
- Anya, én ember vagyok?
- Igen.
- Nem, én Mimi vagyok! (folyton kikéri magának: nem kicsim, nem kisfiam, nem kisfiú és nem is gyerek, csak így egyszerűen: Mimi :)
Mérges vagyok rá, magyarázok, hogy mit, miért és hogyan, erre ő angyali arccal és csillogó kék szemekkel rámnéz és megkérdezi:
- Anya, szeretsz?
Erre én, elolvadva: - Imádlak drága szívem!
Mire ő: - Én is szeretlek, anya.
Olivér a háttérből: a kis rafkósnak milyen jó taktikája van, hogyan kell terelni... (és tényleg:)))
Egy álmos reggelen:
Aztán eszébe jut a kedvenc dínós könyv, és már hozza is. (Keve kapta még az unokatesójától, ő is sokat forgatja még mindig. Itt meg is jegyezném, hogy köszönjük, Dagi, nagyon jó választás volt, Nimi nagyon szereti a kinyitható ablakokat benne :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése