A háromfelé törött keksz:

Tankolni voltunk úszás után, Keve bejött velem a kasszához fizetni. A pénztáros lány nagyon aranyos volt, megkínálta őt egy keksszel. Az én szeleburdi kisfiam rámnézett, hogy szabad-e elfogadnia. (már ez is meglepő volt :), de amit ezután tett, az szívmelengető volt.
Hazaértünk, a kekszes dolog feledésbe merült, legalábbis számomra. Másnap látom ám, hogy ebéd után nagyon molyol valamivel. Kérdem, mit alkotsz Keve?
- Elosztom a kekszet három felé - válaszolja.
- Milyen kekszet? - kérdeztem.
- Azt amelyiket tegnap a nénitől kaptam.
- Óóóó! - mondom, nem etted meg?
- Nem, hazahoztam, hogy adjak belőle a többieknek is.
Komolyan mondom, csak álltam és néztem az én félkilenc éves fiamat, ahogyan a kb. 6 cm-es kekszet próbálja igazságosan háromfelé törni. Ugye nem kell mondanom, hogy baromira meghatódtam. Remélem, ha felnőnek, akkor is ugyanígy fognak gondolni egymásra, hiszen egy jó testvér az élet egyik legnagyobb ajándéka. Én már csak tudom :)