Múlt héten hajnalban Keve nyöszörgve szólított, mikor épp készültem kimenni az állatokhoz:
- Anya, fáj a fülem...
Megint fülfájás, de már nem esem kétségbe, mert tudom a megoldást: dióolaj. Korábban is írtam, hogy nálunk a fülfájás elég gyakori vendég volt egy időben, mindhárom gyerekem többször is átesett rajta, de Keve rengetegszer. És általában este-éjjel-hajnal időszakban.
Akkor találtam ezt a receptet, amit azóta is mindig használok ilyen esetben és kivétel nélkül mindig segített.
A recept a következő:
Először odatettem egy kisebb fazékba vizet forrni, aztán megtörtem annyi diót, hogy kb. egy marék egészséges dióbelet kapjak. Ezt ledaráltam, levágtam két kb. 30-35 cm gézcsíkot, kereszt alakban egymásra fektettem őket, ennek a közepére tettem a ledarált diót, összefogtam a géz négy végét, hogy egy kis batyut kapjak. Ezt a forrásban levő víz gőze fölé tartottam, vigyázva, hogy ne érjen bele a vízbe a dió. (és persze vigyázva a kezemre, ezért vagy fakanálra rögzítsük a kis csomagot, vagy váltott kézzel tartsuk) Ez négy-öt percig tartson. Miután kigőzöltem, apa nagyon-nagyon alaposan kicsavarta egy tisza pohárba, (a satukezű:) és én egy régi orrcsepp cseppentőjével - de csináltam már a lázcsillapító szirupokhoz adott felszívóval is - felszívtam belőle. Kevét kértem, hogy a fájós fülével felfelé forduljon az oldalára, én pedig belenyomtam az egészet. És kértem, hogy maradjon is így, fájós füllel felfelé, hogy a dióolaj mindenképpen jól bele tudjon folyni.
Mire bejöttem az etetésből, már aludt. És mire ébresztenem kellett, - ez két órára rá volt, hogy a fülfájást hajnalban említette, - már nem fájt a füle. Délután még a biztonság kedvéért belenyomtam egy adagot, de akkor már nyomásra sem találta érzékenynek és azóta sem említette egyszer sem, hogy fájna.
Még egyszer ezer-ezer köszönet g.maria80-nak, aki megosztotta ezt a csodareceptet az antalvali.com oldalon!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése