December 5-én este jött el hozzánk a nagyszakállú. Úgy gondoltuk, hogy mivel szerdán (negyedikén) jött el az uszodába, megnézte, hogyan úsznak a gyerekek, hatodikán pedig az iskolát látogatta meg, hozzánk jöjjön a kettő között. Volt ám csizma suvickolás (érdekes, mert Keve többször elmondta, hogy szerinte nincs Mikulás és mi vesszük az ajándékokat, de azért ő volt a leglelkesebb, nagyon várta - Nimródnak még fogalma sem volt az egészről, Olivér pedig már rég kinőtt belőle)
Felraktuk a csizmákat egy kis asztalra, elbújtunk a fényképezővel, kopogtunk és vártuk a tömeget. (senki nem jött elsőre, úgy játszottak, hogy nem hallották a kopogást) Utána volt ám csokiszüret.
És mivel én vettem meg a csokikat, mindenkinek vettem, persze magamon kívül. De képzeljétek, az én csizmám sem maradt üresen: Keve rajzolt nekem egy gyönyörű vonatot, becsomagolta, még szülinapi szerpentinnel össze is kötötte.
Képzelhetitek, mikor a nagy csokibontogatás közepén elszaladt, visszajött a kezében a nekem szánt ajándékkal, megállt előttem, hogy ezt neked készítettem anya. Teljesen titokban tudtam tartani, minden délután egy kicsit rajzolt hozzá, hogy ne vegyük észre, hogy valamiben sántikál. Ömlött a könnyem, mint a zápor, nagyon-nagyon meghatódtam. Szerintem életem legszebb Mikulása volt!!!!
Utána másnap hajnalban a kerítésen beakasztva egy szatyor várt minket. Öt mikulással, csokikkal, levéllel. Járt nálunk az éjjel a Mikulás bácsi. (Földi nevén Tibi báttya :)) A levélben ez állt: Itt jártam és láttam, jók vagytok a házban. Gyed Maróz :) A csomagnak volt száma, és még szlogenje is: Tranzit Express Sokoldalú Céltudatos Otthonra (TESCO) - tescos szatyorban volt az ajándék :)))
Ui.: Legközelebb a csizmákat kérem az ablakba kirakni!!
Nagyon-nagyot derültünk és nagyon-nagyon köszöntük szépen! (Keve itt megint megingott a Mikulás létezésének hitében)
Ez várta a négy fiút Mikulás reggelén :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése