Lekváros kiflik

A recept a lenmagos kifli receptje, annyi változtatással, hogy a sót egy nagy csipetnyire módosítottam, az evőkanálnyi helyett (azért, mert a kelt finomságok tésztájához mindig kell sót is adni). Ez ugyanis most egy édes kifli lesz, ezért a kevesebb só. Viszont szerettem volna, ha a tésztája nem semleges ízű, ezért három evőkanál mézet is tettem bele. A liszt fajtája most tk. tönkölyliszt és grahamliszt keveréke volt), a tej pedig - mivel van - kecsketej volt. De teljesen jó a finomliszt és a tehéntej is.
Ennyi volt a változtatás és mégis egy teljesen új ízvilágot kaptam. Megdagasztottam, megkelt, kinyújtottam, megtöltöttem ütésálló lekvárral (igen, ez igazából sütésálló, csak egyszer a Boltban, - igen, így nagybetűvel :) - ahol dolgoztam, kartondobozban jött ez a lekvár, és pont úgy pakolta le a szállító, hogy az első betűjét eltakarta egy másik doboz, így lett - és maradt - a sütésállóból ütésálló). Feltekertem, kifliformát hajtottam belőle, lekentem sárgával, megszórtam lenmaggal és hagytam állni még 20 percet. Előmelegítettem a sütőt és 180 fokon szép aranybarnána sütjük (illetve aki tk. liszttel dolgozik, az az alját nézze, ugyanis ez a fajta liszt már alapból barnás, és az alja képes úgy túlsülni, hogy a teteje még mindig csak halványbarna) kb. 30 perc egyébként a sütési idő, de inkább mindenki figyelje, mert minden sütő más és más.
Finom, másnap is puha, remek megoldás tízóraira az iskolába.

Az eredeti recept a Nők Lapja Desszert különszámában volt megtalálható, tejeskifli néven.