a célhoz ért. A járólapozás elkészült, a konyhai kétrészes szekrény bekerült a helyére. Kifestettem okkersárgára, (egyszer egy magazinban olvastam egy bizonyos "antikolásos technikájú falfestésről", ezzel van kifestve nálunk minden helyiség, illetve ebből az ötletből ered, ugyanis kicsit továbbfejlesztettem, mert egy kicsit macerás volt. Sőt apa egy gyönyörűséges polcot is készített a konyhaszekrény mellé a sarokba, amin majd a főzéshez szükséges alapanyagok, illetve nagyobb edények fognak sorakozni. A konyhaszekrény munkalapját lecseréltük. Elmentem a hódos áruházba, de az ott található bútorlap-készlet valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Csak álltam és éreztem, hogy egyik sem az én világom. (az eladó pedig tettrekészen állt a hátam mögött, ami még jobban megnehezítette a döntést) Akkor megfordultam, és "most megyek egy kört, majd visszajövök" -öt motyogva otthagytam, és miközben máshol nézelődtem, megjött az ihlet: fenyőből készült bútorlap! Mivel elég vékonyak (1,8 cm) ezért két darabot vettem, egymásratéve így már frankón vastag lesz. Apa méretre vágta (az új kézi körfűrészével :)) én lekentem színtelen lazúrral, és most várja, hogy megkaphassa a második réteget. (nagyon szép lett). Még kerül két sarokpolc a falra (a munkalapból levágott "hulladékból"), aztán már csak az van hátra, hogy a gázszerelő kicserélje a gáztűzhelyemen a fúvókákat, hogy palackos gázzal tudjunk főzni, és akkor teljesen elkészül a főzőfülkém. Már nagyon várom!!
Utána mehet a hűtő a "hűtőház"-ként becézett kinti kamránkba (alias padlásfeljáró). Aztán átkerülhet az asztal, a székek, lehet javítani a falat, festeni. Stb. stb. stb.... Néha úgy érzem, hogy soha nem leszünk készen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése