a fatároló helyiség másik felének betonozása is. Azt találtam ki, hogy kavicsokból (már megint :)) belenyomkodom a dátumot, amikor elkészül. Aztán fűztem tovább ezt a gondolatmenetet és eszembe jutott, hogy valahol láttam egy olyan képet, amin emberi tenyérnyomok alkották a fa koronáját. Na, gondoltam ezt mi is megcsinálhatjuk. Kavicsokból megalkottam a fa törzsét, és mi öten pedig a tetejére nyomkodtuk a tenyerünket, és kész is lett a fa. A legérdekesebb az volt, hogy este fél tízre végeztünk (apa simította, én pedig kevertem-talicskáztam a betont) és addigra két gyerek aludt a háromból. Kevét nagyon nehéz felkelteni, ha nemrég aludt el. Mondhatnám lehetetlen. De a beton ugye nem várhat, mert köt. Úgyhogy volt egy nagy csatánk, sírós kéznyomkodás lett belőle. Persze másnap már büszke volt az ő kis tenyérlombjára. Nimród nem szólt egy szót sem, a beton fölé emelte apa, én pedig belenyomtam a pici tenyerét a betonba. Na akkor jött az: anya, töö, anya töö (anya töröld, anya töröld) egyszerűen nem tudja elviselni, ha piszkos a keze. Pl. evés közben is (ha kézzel eszik) folyamatosan kell töröni a kezét, különben nem eszik tovább :))
Kicsit kalandosan, de azért sikerült a tenyérfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése