Gondoltunk egy nagyot, és vettünk egy kilencvenkilós mangalicát. Nem, nem darabokban, hanem egészben. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Igen, én is ezt gondoltam, amikor ott álltam a disznó (disznócska) felett, nagykéssel a kezemben, hogy most aztán baj van, emberek, ez nem csirke, vagy kacsa, amit már csukott szemmel is szét tudnék szedni... Mit mondjak, nem szakszerűen, az biztos, de szétszedtük. Nálunk otthon minden évben vágtunk disznót, és nem kilencvenkilósakat, hanem 250-300 kg közöttieket, volt hogy többet is. Én persze bent voltam, a kolbászhús válogatása, bőrvakarás, fűszerek kimérése, zsírdarabolás, hurka-kolbász ízesítése, töltése és persze a fehérpecsenye sütése volt a dolgom. Ezekkel nem is volt baj, de amiben otthon nem vettem részt, azt csak nagyvonalakban tudtam elvégezni. Mindegy, lesz egy csomó szalonnánk, négy sonkánk, töltöttünk kolbászt és sütöttünk pecsenyét, töpörtyűt és persze zsírt is. Isteni finom lett minden, de lehet, hogy legközelebb inkább szétszedve veszünk majd disznót...
Itt van Ő, pörkölés után
Ez pedig a kisült pecsenye, HMMM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése