Elkészült az autó. Hazafelé megálltunk tankolni. Mondtam apának, hogy felesleges teletankolni, holnap úgy is hozzuk vissza, mert valami nem lesz jó. Nem, mondja nem lesz így, ne legyek pesszimista. Á, nem vagyok az, mondtam, én realista vagyok. És lőn. A rengeteg-rengeteg pénzbe került, frissen javított autónkból szivárgott az olaj. Szerelővel megbeszéltük, hogy másnap visszük vissza és megnézi. Ja. Csak az a baj, hogy másnap hajnalban nem tudtam elindítani. Apa szerint az akkumulátor... Akksit gyorsan töltőre, nagyszülőktől kocsi kölcsönkér, apa elmegy dolgozni. A mi kocsinkat pedig délután kellett visszavinni a szerelőhöz. Szerencsére a feltöltött akksival délután elindult, bevittük.
Aztán a szerelő előállt a nagy ötlettel, hogy szerinte a generátornak lehet baja, nem az akksinak. Na itt elszakadt a cérnám, és azt mondtam, hogy ez hülyére akar venni minket és ez egy újabb lehúzás. Egy az, hogy a generátort tavaly már szerelte, na persze ettől még nyugodtan lehet az a baj, a másik viszont akkor meg az, hogy miután feltöltöttük az akksit, miért indult el mégis, ha a generátor rossz. Délután apával kimérték akksit és kiderült, hogy tényleg az a rossz. Huuuuhhhhhh!! Hazafelé megpróbáltuk megrendelni az újat, de öt óra négy percre értünk oda, és ötig van nyitva a bolt... Álltunk ott a bejáratnál, néztük egymást és elkezdtünk röhögni... És a csoda az, hogy nem kínunkban. Aztán másnap megrendeltük, harmadnap hazahoztuk, éjszaka töltöttük és hajnalban elindult. Aztán most már legyen ennyi elég... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése