Havi jelentés az 5. hónapról
Mivel már elég régóta nem mozdult meg a mérleg nyelve, ezért úgy döntöttem, (január 20-án), hogy átváltok a paleo étrend ketogén formájára. Ennek lényege röviden, hogy a zsírt és a fehérjét 4:1 arányban tartalmazza az étrendünk, a szénhidrátot pedig a lehető legkisebb mértékben. Bővebben erről itt és itt olvashattok. És ugye az nem kell elmondanom, hogy akinek bármiféle egészségügyi problémája van, az ne kezdjen bele mielőtt nem beszél az orvosával. A másik fontos dolog, hogy nulláról, hirtelen egyik napról a másikra szintén ne kezdjünk bele egy ilyen kemény étrendváltoztatásba.
A mai nap a 21. nap mióta tartom ezt a fajta étrendet és büszkén mondom, hogy négy kg mínuszt értem el eddig. Ezzel már nem a második legnehezebb családtag vagyok, hanem Olivér is megelőzött :))))) Éljen!!!! Azt azért megjegyzem, hogy egyáltalán nem husis, majdnem 180 cm magas, és igencsak izmos testfelépítésű kiskamasz. Ezzel a négy kg-os fogyással pedig elértem a 32. leadott kilómat. És ebben nincs benne az a pár kg, amit kétszer kellett leadnom, mert menet közben visszajött :) Úristen, ha belegondolok, hogy a leadott súlyom az három zsugor liszt + kettő db... Vagy ahogy Norbi szokta érzékletesen bemutatni: ez 64 db félkilós zsír......
Ha a BMI indexet nézem, akkor a testsúlyom a normális kategóriába lépett.
(ez persze tudom, hogy nem teljesen megbízható kalkulátor, de mivel én nem vagyok testépítő, extrém izomzattal, ezért úgy gondolom, hogy kb. hihető amit mond)
Úszodába továbbra is kétszer járok egy héten, minden alkalommal egy órát úszom. Ez mellé kaptam egy kezdő jógás dvd-t tízperces jógagyakorlatokkal, az alapok után lehet edzeni külön a popsira-combokra, hasra, fogyáshoz és van egy tízperces blokk a hajlékonysághoz és relaxációhoz. Ebből válogatok össze magamnak hetente kétszer-háromszor egy-egy húszperces adagot.
A futással egyenlőre leálltam. Nem esett jól: nagyon nagy a füst az utcákon, és a másik ok, hogy én szájon át veszem a levegőt, (egyszerűen nem megy orron keresztül), ezért ebben a hidegben folyton fájt a torkom. De nem adom fel, tavasszal újra kezdem, az biztos!
Hihetetlen érzés, és ami a legjobb benne, az, hogy ezt mind magamnak köszönhetem. Ebben senki nem tud segíteni nekem, egészen egyszerűen ez azért van, mert én így akartam és megdolgoztam érte. Ehhez fogható, bár sokkal-sokkal jobb érzés szerintem már csak egy létezik, amikor a gyereked lesz valamiben sikeres.
De itt most rólunk van szó, amit elértünk és még el fogunk érni! Úgyhogy mindenkinek HAJRÁ!! Meg lehet csinálni, mindenki képes rá, csak akarni kell és félretenni a kifogásokat! Gyerünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése