A múlt csütörtöki randinkból családi randevú lett. Történ ugyanis, hogy olyan nagy pelyhekben és szakadatlanul hullott a hó, hogy inkább nem indultunk útnak kocsival a szomszéd városba. Úgy döntöttünk bebuszozunk, mint egykor a régi szép időkben. :) De aztán mikor a buszmegálló felé menet az utcai világítás fénykörében megláttuk az ezer meg ezer hatalmas, táncoló hópelyhet, arra gondoltunk, hogy ezt a mi gyerekeinkek látnia kell. Hazamentünk, mindenkit beöltöztettünk és felpakoltuk a két kisebbet a nagyszánkóra, amit Lepke (a ló) szokott húzni és körbejártuk a falut. Mivel hideg most sem volt, olvadt folyamatosan és mivel a hóesés is elállt, a szánkót egyre nehezebben lehetett húzni az úton. Úgyhogy inkább kisétáltunk a pizzériába, forró csokit ittunk és rajtam kívül mindenki pizzázott egyet. (anya, a hős :) Beszélgettünk, jól éreztük magunkat, de azért megbeszéltük, hogy a csütörtök az továbbra is a mi napunk lesz :)
Sajnos a hó másnapra már nagyjából el is olvadt, úgyhogy szerencse volt, hogy gyorsan kihasználtuk azt a pár órát, amikor még használható volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése