És ennek megvannak a vonzatai is, ugye. Olivér már hétévesen megkapta a kiképzést, Kevére vasárnap került a sor. Igen, apa átadta a stafétabotot nekik. Olivér már hétévesen a tésztakészítésben egy kis segítséggel, de a sütésben önállóan ügyeskedett. Kevére pedig vasárnap este került a sor. A tésztát közösen készítették, és utána Keve egyes-egyedül sütötte meg a többiek vacsoráját. Először a fordításban kért segítséget, utána pedig már az is ment egyedül.
Nagyon aranyos volt, ahogy számolta a másodperceket, hogy meddig kell sütni a második oldalt. (lasssan számolj tízig, utána megfordíthatod - tanácsolta neki az apja)
És ő ügyesen boldogult is vele, pedig ezek nem hagyományos méretű sütőben készült finomságok voltak, hanem (mióta háromgyerekes család vagyunk, átálltunk, a kisméretű sütővel egyszerűen soha nem végeznénk:))) hanem egy harminc cm átmérűjű teflonserpenyő.
Aranyos volt, amikor az egyik elszakadt, teljesen kétségve volt esve. Akkor elmagyaráztuk, hogy a palacsintát bizony meg lehet "hegeszteni" egy kis plusz tésztával, ha ilyen előfordul. Akkor megnyugodott és teljes átéléssel "hegesztette" a keletkezett lyukat. :)
A mester és a tanítványa :)
Ez pedig az első önálló fordítás kezdete:
És vége :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése