Volt egyszer egy király, s annak egy ige kedves udvarmestere: Habakuk. Valahányszor a királynak tanácsra volt szüksége, Habakuk adott tanácsot, de nem az ő fejében termett az. Összehívta a soktudó embereket, azok meghányták-vetették a dolgot, Habakuk meg szaladt a királyhoz a jó tanáccsal, s úgy adta elő, mintha az az ő fejéből pattant volna ki. Hanem a tudósok megsokallották Habakuk csalafintaságát, s panaszra mentek a királyhoz.
- Felséges királyom, panaszunk van Habakukra. Mi fundáljuk ki a jó tanácsokat felséged részére, s mégis Habakuké a tisztesség. Már pedig higgye meg felséged, hogy ez a Habakuk hatökör. Tessék csak próbára tenni.
A király mindjár hívatta is Habakukot.
- No, Habakuk, tudom, hogy te vagy a legbölcsebb ember az orzságban, s bizonyosan megfelelsz arra a három kérdésre is, amit én most feladok. Először: hol kél fel a nap? Másodszor: milyen messze van a föld az égtől? Harmadszor pedig: mit gondolok én?
- Felséges királyom - izgett-mozgott Habakuk -, nehéz kérdések ezek bizony, nem tudok megfelelni mindjárt. De három nap alatt talán kisütnék valamit.
- Jól van, hű szolgám, Habakuk, megadom a három napot - mondotta a király.
Hej, szegény Habakuk! Most már mit csináljon? A tudósokhoz nem fordulhatott, mert hiszen jól tudta, hogy azok mártották be a királynál. Nem volt maradása a palotában. Amint ment, mendegélt, megszólítja a juhásza:
- Adjon isten, nagy jó uram, miért olyan szomorú?
- Ne is kérdezd, nagy a gondom! - és Habakuk elmondta, mi nyomja a lelkét.
- No, ez ugyan nem nagy dolog - mondta a juhász. - Kár ezért búsulni. Cseréljünk ruhát, hadd menjek én a királyhoz, majd megfelelek én a kérdésekre.
Habakuk nem sokáig gondolkozott. Ruhát cseréltek, s a juhász ment a királyhoz.
Bezzeg, hogy a király nem ismerte meg, mert jóformán rá se nézett.
- No, Habakuk, hát hol kel fel a nap?
- Felségednek a palotában, nekem meg a pusztán.
- Hogyhogy neked a pusztán?
- Úgy, hogy ma ott virradtam meg, mert éjjel-nappal a pusztán jártam-keltem.
- No, jól van Habakuk. Hát mondd meg, milyen messze van a föld az égtől.
- Az bizony éppen olyan messze, mint az ég a földtől.
- Nagyon helyes Habakuk. Mégiscsak te vagy a legokosabb ember az országban. No, most felelj a harmadik kérdésre: mit gondolok én mostan?
- Felséged bizony azt gondolja, hogy Habakuk áll felséged színe előtt, pedig csak a hopmester juhásza áll, ő meg őrzi helyettem a nyájat.
- Bizony, ha úgy van - mondotta a király -, ez órától fogvást te vagy az én hopmesterem, Habakuk meg csak maradjon juhásznak.
Így lett a juhászból hopmester, a hopmesterből pedig juhász.
Szép álmokat! Holnap vár benneteket az újabb mese!
Mellékesen megjegyzem, hogy belőlem meg az apám miatt lett Juhász :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése