Az eredei receptet ITT találtam, annyit változtattam rajta, hogy én tejföllel készítettem, mert nem volt itthon joghurt, illetve magába a tésztába is tettem két evőkanál mézet. És egyből háromszoros mennyiséggel indítottam... :)
Összekevertem a tojást a vaníliás cukorral és a mézzel, aztán hozzáadtam a sütőporos lisztet, a végén pedig a tejfölt. Egy elég nyúlós masszát kaptam. Fogtam két evőkanalat, az egyikkel kivettem a masszából egy nem túl nagy adagot, aztán a másikkal meg "belekapartam" a forró olajba. Itt az olaj alatt lejjebb is kell venni a hőfokot, mert különben a fánkunk közepe nyers marad, míg kívülről késznek tűnik.
Sülnek a finomságok:
Nagyon hamar készen van, és frissen a legfinomabb. (már a család véleménye szerint, mert én ebből nem ehetek. De már azt, hogy "sajnos" nem teszem hozzá, ugyanis eljutottam oda, hogy egy cseppet sem bánom :)
Másnap azért érződik rajta, hogy ez nem a jó öreg élesztős fánk, kicsit megkeményedett, már nem olyan ruganyos, mint ifjú korában (hja!), de azért ezt csak én mondom, a fiúk ugyanis ugyanazzal a lelkesedéssel ették tízóraira is, mint frissiben. Nekem meg savanyú a szőlő, mi? Neeeem, áá, viccet félretéve, tényleg nem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése