2015. december 7., hétfő

Az új "családtag"

Ugyan még november közepén érkezett hozzánk, de írok róla, hogy azért ő se maradjon ki a történetekből. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy nem várunk senkire és saját kézbe vesszük a kecskelányaink sorsát. (illetve saját patába adjuk, hogy a képzavar még érdekesebb legyen:)
Azaz hozunk nekik egy háremurat. Sokat telefonáltunk (és megmondom nagyon jól szórakoztam miközben apánk próbált egy normális bakot találni a sok-sok eladó között. Ugyanis nagyon furcsa hirdetéseket képesek feladni a gazdák. Volt olyan, képzeljétek el, ahol egy gyönyörű, suta (szarvnélküli) szánentáli bakkecske képe volt a szöveg alatt. Na, gondoltuk ez milyen jó lesz nekünk, nincs szarva (ami egy népesebb karámban azért előny), szánentáli is, ami egy elég jól tejelő fajta, ez kell nekünk! Telefont ragadtunk és tárcsáztunk. Amiből kiderült, hogy a megadott telefonszám és a tulajdonos nem egy és ugyanaz. Tehát magyarul akinél éppen fedeztetésen van a kecske, az adta fel a hirdetést, de ő nem tud felvilágosítást adni, mert nem az ő kecskéje, meg egyébként MÉG NEM ELADÓ, mert neki is szüksége van rá kb. 7-10 napig... Azt, hogy akkor miért hirdeti meg, ha nem eladó és miért nem a tulaj számát adta meg a hirdetésben, azt nem tudta megmondani, de lediktálja, ha kérjük...
Kértük. A tulajdonost a felesége hívta a telefonhoz a következő szavakkal: - Hé, há, gyere mán, valami Gábor keres e! Itt már sírtam a röhögéstől.
Aztán a tulaj elmondta, hogy sajnos a kép az nem arról a kecskéről készült, amit szeretnének eladni, ugyanis az ő eladó kecskéje alpesi és szarva is van... Itt már nem kérdeztünk többet, megköszöntük a felvilágosítást, és elbúcsúztunk :)
Aztán rá kellett jönnünk a következő 4-5 telefonból amit kecske ügyben megejtettünk, hogy a tulajdonosok és a kecskéik csak nagyon ritkán tartózkodnak egy helyszínen. Ahány bakkecske eladó, az mind járja az országot-világot fedeztetés ürügyén és a tulajdonosoknak többségében fogalma sincs róla, hogy most éppen hol járnak és mikor jönnek haza.
Aztán végül megtaláltuk Őt, megnéztük, megszerettük, hazahoztuk. Egyből beilleszkedett, és gyönyörűen szaglik, amit csak a magamfajta kecskeimádó érthet így üzekedés idején, hogy ez mekkora gyönyörűség. (a baktulajdonosok onnan tudják, hogy még akcióképes-e a bak, hogy mennyire szaglik)

Így mire hazaértünk a neve is meglett. Örömmel mutatom be nektek a legújabb karámtagot: Kölnit. :))))







A lefényképezése egy lehetlen küldetés volt, ugyanis a lányok egyfolytában meg akarták tudni, hogy mi az a kezemben, úgyhogy folyamatosan kecskefejekbe ütköztem.

Pankó, Szarvas és Barka :) Azét Pankó nem semmi fejet képes vágni, az biztos :)

Ez a tipikus előrenyújtott fej, hogy minél távolabbra elérjen, hátha akkor sikerül kiennie a kezemből a telefont :)
Nagyon várom már a tavaszt, hogy újra legyenek kiskecskéink. 
Meg persze tej és túró és joghurt és sajt és orda :)


A kiszőrösödött gyönyörűség, aki szintén megkóstolná a telefont :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése