Petőfi Sándor: Füstbement terv
Egész úton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán...szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
Szabó Lőrinc: A rádió
Lóci beteg volt, sírt egész nap,
kis testéből sütött a láz,
nyűgösködött, tűz-víz gyötörte
és kinin és borogatás:
betegségtől és gyógyulástól
egyformán irtózott szegény,
mindent kívánt és nem mosolygott
se képeskönyvön, se mesén,
pedig egy perc, egy percnyi vígasz,
ha csak megnyugszik egy kicsit,
már álomba ringatta volna
teste és lelke kínjait.
Végül a rádiót akarta.
- Nyisd csak ki! - szólt szorongva, mert
félt, hogy rossz lesz a gép, amelyet
úgy szétcsavargált s összevert.
- Próbáld meg! - kérte szomorúan...
S felzendült valami zene,
s oly gyönge volt, hogy rögtön tudtam,
Lóci megint babrált vele,
megint babrált a rádióval,
de most nem bántam, és csak az
járt eszembe, hhogy végre itt van
az álomhozó jó vigasz.
Lócit persze a rádió is
kínjában érdekelte csak,
sírt tovább, és hányta-vetette
magát a takaró alatt,
én azonban szerettem volna
a gépet megjavítani,
s addig ütöttem, feszegettem,
míg végképp vége lett neki.
Csalódva mentem a beteghez,
hogy elmaradt az öröme,
a gyerek sírt, nem is figyelt rám,
s az anyja szólt: - Te Lóci, te,
figyelj, csak! az apu egészen
elrontotta a rádiót! -
Lóci felült és megbüvölve
ismételte a szörnyű szót,
hogy: elrontotta! és egészen!
és rámnézett, hogy igaz-e?
Bólintottam, s ő már mosolygott
s az anyja szólt: - Meg kellene,
meg kellene az aput verni érte!...
Megverjük aput! - szólt megint. -
S Lóci tapsolt: - De érdekes lesz! -
s felejtett lázat és kinint,
és szeme ragyogott, hogy íme
kikapok, ha nagy vagyok is,
új erőt kapott az örömtől,
hogy hibáznak a nagyok is,
s elgondolkozva, megnyugodva
hálásan nevetett felém
és egy kicsit még beszélgettünk,
és lassan elaludt szegény.
Bartos Erika: Tél
Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befagyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!
Szép álmokat! Holnap újra mesével várlak benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése