Keve születésnap :)

9 éves lett. Igazi nagyfiú. Ma tartottuk meg a születésnapját, és mivel lelkesen jár úszni, ezért gondoltam, hogy egy úszómedencét formázok meg tortából, amiben éppen ő úszik egy versenyen :)

10 tojásból sütöttem sima piskótát, hiszen most nem kellett a faragható változat, mert négyzetalakra volt szükségem. Ezt egy 27x35-ös sütőpapíros tepsiben sütöttem meg.

A piskótához:

10 tojás, külön a fehérje, külön a sárgája. Figyelni kell, ha a sárgája véletlenül belefolyik a fehérjébe, maradéktalanul el kell távolítanunk onnan, mert ha egy pici is bennemarad, nem fogjuk tudni felverni a fehérjét habbá.

10 evőkanál cukor, vagy méz

10 evőkanál liszt

2 teáskanál sütőpor

A sütőt melegítsük elő 170 fokra.

A fehérjét verjük habbá először, mivel így megússzuk a mosogatást :) majd utána kezdjük el a sárgákba belekeverni a cukrot (mézet) szépen adagolva. Fordítva ez nem működne a fenti említett okból kifolyólag. Amikor a sárgánk kezd szépen "kifehéredni", akkor kezdjük el kanalankánt beleadagolni a sütőporos lisztet. A sütőporról zárójelben: ahány ház, annyi szokás, van aki nem tesz bele, és van aki meg egy zacskóval is. Mindenki tapasztalja ki, hogy neki mi a megfelelő, hogyan válik be a legjobban. Ha készen van, akkor a fehérjehab egyharmadát feláldozva, kicsit lazítsunk a sárgás-lisztes-cukros (mézes) keveréken, vagyis óvatoskodás nélkül keverejük el az egyharmad habot, ezzel lazítunk a sárgás keveréken. Ezek után a maradék kétharmadot már tényleg óvatosan bele tudjuk forgatni, anélkül, hogy különösebben összetörnénk. 

Itt jön a sütőpapíros tepsi és 170 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. (ha tészta ragad a beleszúrt fogpiszkálóra, akkor még nyers). Sajnos nem szoktam figyelni, hogy hány percig sütöm, hanem illatból, színből meglátom, vagy van még egy módszer: a piskóta tetejére nyomom óvatosan a tenyeremet, és ha "szivacsos" jelleget érzek, akkor már jó. 

Ha a piskóta megsült, borítsuk ki a tepsiből és várjuk meg míg kihül.

Miután kihűlt, lehúztam róla a sütőpapírt, és keresztben kettévágtam:

45 dkg túrót, ízlés szerint mézet, 5 evőkanál tejfölt és 15 dkg fagyasztott, felengedett epret összedolgoztam és belekevertem egy zacskó zselatin fixet. Ehhez még hozzáöntöttem 1 dl tejszín és egy zacskó zselatinfix keverékét, jól elkevertem és vártam, hogy eléggé sűrű legyen a krém, annyira, hogy 3-4 cm vastagságban rá tudjam teríteni az egyik fél piskótalpomra. Ha nem sűrűsödött volna be kellőképpen, akkor tettem volna még bele zselatinfixet. De itt most elég volt a kettő.

Amikor ez készen van, akkor ráterítettem a piskóta másik felét. Egyébként a krémből kb. 3-4 evőkanállal maradt kóstolónak a kiéhezett gyerekseregnek :), a többi mind ráment.

Utána 1 dl tejszín és két kupak vanília aroma keverékével meglocsoltam a felső piskótalapot.

Aztán kb. 8 dkg vaj és 4 evőkanál porcukor keverékével lekentem a piskótát. Ezt azért kell, hogy könnyebb legyen borítani.

Itt éppen a borításhoz szükséges szokásos  viasz készül:

Ezután annyi darabra szedem, ahány színre lesz szükségem, és megpróbálom megsacccolni, hogy melyik színből mekkora darab kell:

Kék lesz a víz, ebből kell a legtöbb. Színezéshez nem jó a folyadék állagú ételfesték, mert olyan szinten "megvizezi" a viaszt, hogy nem lehet vele utána dolgozni. Ezért mindig gél állagú (Wilton) szinezőt használok.

Kékkel leborítottam a piskóta tetejét, majd sárgával  elkészítettem a medence szélét:

Tettem rá kékkel hullámokat, elfeleztem a két pályát bólyával, és "megépítettem" a számozott rajtköveket.

A két fiúfigura nem az én érdemem a piros-kék áruházban lehetett kapni olyan marcipánfigurát, aminek a hóna alatt egy focilabda van. Azt kiszedtem, a karjait leoperáltam, hosszában kettévágtam szegény srácot, - hogy meglegyen a merülése :) - a karokat felnyomkodtam a háton úszó figurára, a hason úszó srácra pedig a megmaradt fehér tortaviaszból szerkesztettem kezeket: (vagy lehetett volna két hátonúszó, ha a kék viaszból szemet, a fehérből pedig szájat szerkesztettem volna.)

Aztán késsel bevagdaltam a medence szélét, ez lett a rácsos túlfolyó:

És mivel már annyi gyertya volt a tortán, kellett a segítség az elfújáshoz: :)

Én ezt a babát eszem meg, mondta Nimród a hátonúszó fiúra :

A család szerint finom lett az epres krém, és nagyon jót tett neki a vaníliás tejszínnel locsolás :)

Isten éltessen, Keve, legyél nagyon-nagyon boldog!!