hogy az embernek összecsapnak a feje felett a hullámok. Én szerintem most így vagyok. Érdekes érzés, nem nagyon szoktam olyat érezni, hogy a dolgok teljesen eluralkodnak felettem, és tehetetlen vagyok. De ez most ilyen. Tehetetlennek érzem magam és olyan az egész, mintha egy kívülálló lennék, aki végignézi a lassított felvételt, amin ő szerepel, de beleszólása nincs. Csak néma néző.
Legjobban akkor szoktam ilyet érezni, amikor nem rólam van szó. Amikor az kerül bajba, akit nagyon szeretek, és nem tudok rajta segíteni, mert sajnos nem tudom befolyásolni azt, vagy azokat az embereket, akik bántják őt. Akinek van gyereke, az tudja, hogy miről beszélek, ez az az érzés, amikor első nap viszed óvodába, vagy bölcsődébe a gyereked. Ott kell hagyni. Nem vagy ott vele, nem tudod megvédeni. Aggódsz, hogy akikre hagyod, azoknak legyen szimpatikus a gyereked, (esetleg te magad), hogy jól bánjanak vele. Ne szívassák azért, mert a te gyereked, vagy azért, mert nem egy egész nap egyhelyben üldögélő, szófogadó lény. Aki ezt átélte, az tudja miről van szó.
Itt most nem a gyerekekről van szó, (pedig aztán mesélhetnék erről is) hanem a testvéremről. Nem sok olyat ismerek, aki nála nyugodtabb, okosabb, ügyesebb, türelmesebb és segítőkészebb a világon. (olyan, mint Apa - mindkettő - az én apám és a gyerekeimé) És sajnos vannak, akik ezt becstelen módon kihasználják...
Nem írok többet erről, mert nem szeretném kiteregetni a magánéletét. Csak azt szeretném még leírni, hogy ne feledje el senki, hogy amint azt mondani szokták: Isten nem ver bottal... Csak jó lenne már, ha nem az ő hátán akarna egy-két ember kimászni a gödörből, - amit mellesleg saját maguknak ástak - hogy miután kijutott, hátra sem nézve otthagyja őt az alján.
Nagyon, nagyon remélem, hogy megoldódik ez az ügy, minél hamarabb, mert nagyon rossz nézni az őrlődését. Ő sem érti...
Ennyi...
És még valami: MINDENKI SZÁLLJON LE A TESÓMRÓL!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése