Kipróbáltam a jénaiban sütést. Mielőtt a tésztát beletesszük, a forró sütőben fel kell melegíteni a jénait, hogy ne ragadjon bele a kenyér. (bevallom őszintén, ez nem segített, az alja teljesen beleragadt, csak akkor volt hajlandó kijönni, amikor már langyosra hűlt, gondolom a pára megpuhította) Úgyhogy forró sütő ide, vagy oda, legközelett vajjal is kikenem a jénait, hogy tényleg ne ragadjon bele. (a következőnél bevajaztam a forró jénait, így tökéletesen működött)
A kenyér most élesztő helyett öregtésztával készült (hallottam már kovászmagnak is nevezni), ez annyit jelent, hogy egy korábban bedagasztott kenyértésztából, miután szépen megkelt, egy jó maroknyit félretesznek, és a következő kenyérdagasztásnál azt teszik bele élesztő helyett, ez keleszti meg a kenyeret.
Isteni finom, puha, és gyönyörűen megkelt, szép lyukacsos szerkezetű kenyeret sütöttem vele. Pedig az öregtésztának szánt darab kintmaradt a konyhapulton, és szépen megkérgesedett, - pedig bekentem mangalica zsírral, de nem segített - úgyhogy a kérget szépen lefejtegettem róla, és csak a puha részt kevertem a liszthez, de még így is tökéletesen működött. A következő öregtészta darabomat nylonzacskóba tettem, így nem száradt ki.
A tészta teljeskiőrlésű tönkölyliszből készült, a szokásos recepttel, annyi változtatással, hogy kevesebb vizet (kb. 6 dl) tettem bele, valamiért ez a liszt most nem kívánt többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése