Palacsinta "máklisztből"

Még sosem vettem magliszteket. Két okból. Az egyik, hogy nem hiányzott annyira a kenyér, sem a tészta, a másik pedig az ára. Horror. Na, de eszembe jutott, hogy a mákos paleo sütiben a mák teszi a liszt dolgát, ezért gondoltam kipróbálom, hogy működik e a palacsintatésztánál.
Szóval fogtam 7 dkg darált mákot, egy evőkanál mézet, egy evőkanál kókuszzsírt, két tojást, 0,5 dl szénsavas ásványvizet  - (azért szénsavasat, mert csak ez volt már itthon - közeleg a hétvége, a másik meg az, hogy ugye az "igazi" palacsintatésztát is szokták tej helyett szódavízzel készíteni.) Egy sűrű, de azért terülő masszát kaptam. És azért csak 7 dkg mákból készítettem, mert megmondom őszintén, nem nagyon hittem benne, hogy ez működni fog.
Aztán az esélytelenek nyugalmával kókuszzsírt melegítettem egy serpenyőben, majd a mákos masszából egy kisebb kupacot öntöttem bele. Akkorát, hogy szétterülve kb. 8-10 cm átmérőjű legyen, mivel ezeket a kisebb korongokat anélkül lehet majd megfordítani, hogy darabokra mállana.
Egyébként a szétmállásra is fel voltam készülve, azt találtam ki, hogy akkor a császármorzsa módjára cafatokban fogom megsütni, majd darált dióval és eritrittel szórva eszem meg. (darált dió pedig kéznél volt, mert tegnap Keve megint fülfájást produkált, és kellett a dióolaj.
És láss csodát, a mákpalacsinta minden várakozásomat felülmúlta. Nemhogy gyönyörűen meg tudtam fordítani őket, - csak egy szakadt el, de az is csak ketté - nagyon-nagyon finom íze lett. Sokkal jobban ízlett, mint a banános változat.
A kisült palacsinták felére cukormentes meggylekvár került, a másik felére pedig a darált dió.

Sütés közben:

Nagyon finom lett!