Az első palacsinta :)

Ezt kaptam ma reggelire. Nem, nem apától, hanem a nagyfiamtól. Teljesen egyedül készítette. Persze palacsintát már korábban is sütött (kilenc éves volt az elsőnél), de most a tésztát is teljesen egyedül készítette. A legszebb az egészben az volt, hogy úgy csinálta, ahogyan én: nem méricskélt, hanem érzésre. Finom lett, és nagyon jól esett (mind a két értelemben :)
Köszönjük, Olivér!

Nem, nem szakadt el, csak mielőtt lefényképeztem volna, bevallom őszintén, hogy beleettem :)