Lementünk majd egy hétre a Dunára, kikapcsolódtunk és pihentünk. A szokásos sika-mikán, fűnyíráson, körletrendezésen, fertőtlenítésen, sövényvágáson kívül nem csináltam semmit. Na jó, azért felállítottunk egy új wc-t, mert a régit tönkretette az árvíz, az le kellett lazúrozni, tetőléceket ráfúrni, cserepet tenni rá, de ezen kívül csak pihentünk. De tényleg. És rájöttem, hogy a semmittevésben sokkal jobban el lehet fáradni, mintha az ember rendesen ténykedne. A végén már a menés is fájt. Elnehezedtem. De élveztük minden percét. Bográcsban főztünk, gofrit sütöttünk meg palacsintát. Esténként pedig tábortüzet raktunk és szalonnát sütöttünk. Délutánonként lejött apa, hozott nekünk hol vizet, hol metszőollót. Ő ugyanis otthon aludt, mivel reggel az állatokat meg kell etetni, és ő angyali módon bevállalta ezt, hogy mi nyugodtan pihenhessünk egy kicsit. Hívott minket, hogy járjunk fel fürdeni, de mivel mi nem vagyunk papírkutyák, ezért a nap által "felmelegített" vízben, lavórban fürödtünk esténként a tábortűz melegénél.
Rengeteget olvastam nekik, voltunk lent a parton uszályokat nézni, sódergödröket ásni, és hála, még a szúnyogok sem nehezítették meg annyira a pihenésünket.
De 17-én kénytelenek leszünk hazamenni, mivel Kevének akkor kezdődik a tábor, így össze kell pakolni a cuccait. De egy biztos, megyünk még az idén, nem is egyszer :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése