Ezek minden évben egy nagyon-nagyon gyomorideggel induló napok. Vajon minden sikerül, vajon a gépnek nem lesz semmi baja. Izgulunk, pedig ez már a harmadik olyan év, hogy magunknak (és persze másoknak is) aratunk.
Most éppen a telefont várom, mert én vagyok a gabonaszállító ember. Vagyis, ha készen van a szomszéd földjén a vágással, leengedték a gabonát, akkor jön a sajátunk. Nekem utánfutóval ki kell mennem a földre, mert arra fogjuk kiengedni a saját gabonánkat, és nekem kell majd hazahozni, bezsákolni. Erre azért van szükség, mert a kombájn csőre (amin a végén kiengedi a gabonát) aratás közben oldalra van állítva, és ha benne van a tartályban a gabona, akkor ezt a csőrt nem lehet visszafordítani a helyére, így pedig kétszer olyan széles a kombájn, mint egyébként, tehát nem férne be az utcába :)
Izgulunk, hogy minden rendben legyen. De az utánunk következő generációból már van utánpótlás, úgy néz ki... :)
Sajnos úgy tűnik, volt miért izgulnunk. Az a tegnapi elszakadt ékszíj helyett amit beraktak, mégsem volt jó. Ezért volt tele a vágóasztal szalmával. Nem jó irányba dobálta a szalmát, fordítva lett felhelyezve. Tehát sajnos mégis meg kell rendelni az eredeti ékszíjat. Ez három nap, ami aratáskor nagyon-nagyon sok. Remélem szerencsénk lesz, ugyanis a tönkölybúzát később kell aratni, mint a sima búzát, (bár idén minden két héttel korábban termett, érett, mint általában) reméljük ez még belefér és nem kezdi el hullatni a szemeket.
Most telefonált, hogy jön haza, nem tudja folytatni az aratást. Nagyon-nagyon sajnálom, hiába volt az a rengeteg munka, egy ilyen öreg géppel bármelyik pillanatban történhet valami, ami keresztül húzza a számításokat, és oda az összes eddigi munka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése